Örök érték
Szöveges ítélet
Hol is kezdjem... az autó egy hirtelen ötlet jóvoltából került hozzánk. Anyám fejéből pattant ki, hogy jó lenne egy második autó, leginkább egy Lada, amit nem sajnálna az ember cucchordásra használni, mert a tanyánk és a házunk közt szinte minden nap kell valamit hozni-vinni, és erre az akkor még meglévő 1.3as Escortunk kevésbé volt alkalmas (azt a gépet egyébként sem igazán szerettem). Ez az ötlet sokáig csak ötlet szintjén maradt, azonban egy nap, méghozzá 2006. augusztus 3-adikán, sikeres autóvezetési gyakorlati vizsgámon felbuzdulva elkezdtem Ladákat böngészni az interneten. Nem is kellett hozzá sok idő hogy találjak egy szép darabot: 1300 köbcentis motor, kombi karosszéria, világos műbőr belső, sötétkék szín, és csak 120 ezer forintos vételár. A gondot az okozta, hogy az autó nem helyben volt, a családban viszont csak bátyámnak volt jogsija, az enyém még nem volt a kezemben :). Egy barátomnak köszönhetően ezt a problémát is áthidaltuk, és elindultunk Kecskemétre. A kocsi a kereskedés egy eldugott szegletében állt, és kb. 10 perces vizsgálódás után az a döntés született, hogy mi bizony ezt a szovjet remekművet hazavisszük. A 120 ezres vételárat sikerült lealkudni 20 ezerrel, így 100 ezer forintért egy frankó kombi Lada tulajdonosai lettünk. Az egyébként Nagy Polski-őrült barátom számára - és számomra is - gondot okozott a hátramenet megtalálása, a parkolóban egy 5 perces tanakodás után jöttünk csak rá, hogy a rükvercet teljesen feleslegesen reteszelték, hiszen köszönhetően a 4 sebességes váltónak még véletlenül se váltaná el az ember magát, de fő a biztonság, ugye. A hazafelé úton még egy felhőszakadás is boldogított minket, így a vizes út és a pocsékul beállított kormány közös erővel meleg perceket okoztak a barátomnak, végül azért sikeresen megérkeztünk. Először beülve az autóba igen vegyes érzelmek fogtak el, hiszen egy mai autóból átülve elég szembeötlőek a különbségek. A bal egyben ülve rögtön feltűnik, hogy a kormány az üléstől egy kicsit jobbra van, az indítókulcsot pedig a kormányoszlop bal oldalára kell dugni. A kuplung és a fék kezelése a szokásosnál nagyobb erőt igényel, a gázpedál viszont brutális, egy pöccenés és a motor ordít. A váltókar nagyon rövid úton jár, hiszen közvetlenül a fogaskerekek között turkálunk, semmiféle rudazat vagy bowdenes megoldás nincs. Szintén érdekes hogy ha beállítjuk az ülést úgy, hogy normálisan tudjuk kezelni a kormányt, akkor a pedálok túl közel vannak, hosszú úton fárasztó a gázt nyomni kicsavart bokával, bár lehet hogy én vagyok túl nyomoronc szerzet. Az első ülések még véletlenül se tartanak semmit, cserébe viszont egy hosszabb úton megfájdul az ember háta, mert kényelmesnek sem mondhatóak, bár ebben közrejátszhat a 194 centis magasságom is (kicsit le kell csúsznom az ülésben hogy ne a tetőben legyen a fejem). A hátsó ülés viszont non plus ultra, ennél könnyebben ki- és beszállni egy autóból sem lehet, az üléspad pedig iszonyúan puha, az utasok egy bukkanó után tutira tengeribetegek lesznek a hullámzástól. Az ágyhoz közelítő komfortnak köszönhetően a hátsó részen egy csaj segítségével kényelmesen mozdíthatjuk pozitív irányba a népszaporulati indexet, bár ezt sajnos még nem állt módomban letesztelni. Az átlagos magasságú emberek remekül elférnek hátul is, én már nem igazán utaznék kényelmesen a saját magamra beállított ülés mögött.
Megvétel után a biztonság kedvéért elvittük szervizbe, hogy minden olajat cseréljenek le, a kormányművet pedig állítsák be, ugyanis az autó nem mindig ment arra amerre én akartam. Az autó több hónapig megbízhatóan működött, azonban feltűnt, hogy beindítás után nagyon sokáig igényli a szivatót, a benzint pedig elég nagyvonalúan fogyasztja. Szerviz megvolt, karbi belőve, élvezettel használtam leginkább én. Tél közeledtével egyre jobban elkezdett kajálni, a 20 liter/100 km-es átlag azért megvolt simán, mondjuk nem is sajnáltam a gázpedált nyomni, na de mégis, egy széria 1300as ne egyen már ennyit. Az elektromos rendszer reggelente volt kedves elszállni, többször mentem index és minden egyéb nélkül iskolába, egyszer a fakabátok autója előtt kanyarodam le balra, persze index nélkül. Na itt jöttek képbe az ismerősök körében egyre szaporodó "én értek a Ladákhoz" figurák, akik nagy lelkesedéssel rontottak tovább a gépen. Egy kedves "szerelő" még egy kis előgyújtást is csinált, mert szerinte így jobban indul hidegben. Ennek az lett a következménye, hogy egy buliból hazafelé a vas majdnem nem hozott haza bennünket, ráadásul nem is én vezettem. Az elb@szott gyújtásnak köszönhetően a kipufogó hatalmasakat durrant, de azért hazaértem vele, ahol kilehelte a lelkét. Ezen felbuzdulva elvittük egy másik alakhoz, aki még inkább nem konyított semmit az autószereléshez, 5 vagy 6 ezer forintért cserébe gyakorlatilag semmit nem csinált, csak megállapította hogy a szörnyeteg motorja kuka, adjuk el, ja és hogy a durrogás szétnyírta az egyik kipufogódobot. Haza tudtam menni vele két sarokról, másnap reggel suliba akartam menni vele, amit lángcsóvát köpő kipufogóval díjazott. Maradt a bringa. Ekkor villant be, hogy régebben ajánlottak nekünk egy nyugdíjas bácsit, aki nagy mestere a szoci gépeknek, hát utolsó lehetőségként ő maradt. Az öreg vakarászta a fejét, kompressziómérés után kiderült hogy a motor elég kopottas már, majd azzal búcsúzott hogy jöjjek vissza holnap, addig megpróbál valamit varázsolni a gépen, nem ígér semmit. Másnap teljes természetességgel mondta hogy pár perc alatt végzett, volt egy kis eltömődés, semmi komoly, az autó remekül muzsikál. Beindította a motort, nem is kellett neki szívató, a motor pedig még soha nem volt ilyen csendes. Mentem egy próbakört, az autó úgy húzott mint az istennyila, az öreg vágta a témát. Az elektromos rendszerről annyit mondott, hogy ő még ilyet sose látott, valami gányolás az egész, de most már jól működik, tett róla hogy frankó legyen. Mit ne mondjak, az autó azóta tökéletesen működik, csendes, jól megy, bár az olajat cseppet fogyasztgatja, hála a kopott motornak. Időközben az is kiderült, hogy a teljesen rozsdamentesnek tűnő kasztni mostanra már itt-ott puklisodik, a bal torony már hegesztve volt, a kocsi eleje pedig erősen agonizál, bár rozsda nincs rajta, de a lemezek elég gyengék, a bal első lámpát egy határozott rántással ki tudnám tépni, a hűtőrácsot pedig 2 csavar fogja. A kék fényezés sajátos esztétikával rendelkezik, ugyanis színváltós, enyhe flip-flop utánérzés a cumó. A lakkozás valószínűleg hiányzik róla, ezért ha rásüt a nap, lilának tűnik, bónuszként ha vizes a fém, akkor veszettül fog a festés. Rájöttünk hogy ha dörgöljük akkor talán normális lesz, megpróbáltuk bútorápolóval rendbehozni, hát nem jártunk sikerrel, szóval maradt a jó kis színváltós cucc. Bátyám a megvásárlás után pár hónappal gittel ápolgatta az elejét, aztán kiélte művészi hajlamait a motorháztető újrafestésekor, gány, de legalább egyedi :)
És most következzék egy kis ömlengés, amit nem hagyhatok ki. A Lada egy életérzés, ezt mindenki tudja, akinek volt már a feneke alatt ilyen szovjet sárkány. Ha vezeted, akkor tényleg te vezeted, megtorolja a hibáidat, na de ez benne a jó. Nincs olyan érzésed hogy egy világtól elzárt burokban ülsz, parkoláskor a kocsi sarkait pontosan be tudod lőni, egy-két női sofőrnek előny, hogy nem kell ahhoz a kormányra tapadni, hogy lásd az autó elejét. A lökhárítók valóban a lökések hárítására szolgálnak, jöjjön csak nekem valami fényezett tojáshéj-lökhárítós babakocsi, ő húzza a rövidebbet. Fékezéskor nem szól be az ABS, parkoláskor izzadni kell rendesen a kormánnyal, menet közben azonban jól érezhető a gép, a menetrendszerű kóválygáson felül persze. Az autó nagy partygép, barátok körében nagy népszerűségnek örvend, rengeteg pia elfér a csomagtartóban. A lökhárítók pont olyan szélesek mint egy sörösüveg talpa, akár pultnak is használhatjuk, a ruszkik igen előrelátóak voltak. Földúton nagyon elemében érzi magát, ilyenkor kettes alapjáraton eléggé megérzi a gödröket és a huppanókat, ez azzal orvosolható, hogy 50re gyorsítunk és negyedikbe kapcsolunk. Nagyobb tempónál úgy repül át az egyenetlenségeken, mint egy varázsszőnyeg, és még a futómű is bírja a strapát elég szépen. Néha attól féltem egy-egy csapatáskor hogy a bal első torony megadja magát, na de legyünk optimisták, és különben is még csak 18 éves vagyok, ne pont most múljon ki, amikor élvezem a fiatalságom. A nálunk töltött idő alatt volt alkalmam megszeretni minden apró hülyesége ellenére, és erős a gyanúm, hogy ez a szerelem tovább fog erősödni, lévén még mindig a miénk az autó. Hogy a végső sorsa mi lesz, azt nem tudom, de amíg van rajta műszaki addig biztosan használni fogjuk, és majd kiderül van-e még rá szükség. Azt viszont rég eldöntöttem, hogy amint kereső leszek, az első dolgaim között lesz beszerezni egy gyári állapotú 1500ös kockát, lehetőleg bordóban, akármennyit is kérnek érte, és akárhány forint lesz a benzin literje, hogy aztán sok (vagy nem is olyan sok?) év múlva vasárnap délutánonként beültessem a feleségem és a gyerekeim, aztán irány fagyizni/kirándulni. Persze ezen mosolyognak a nagyon-kemény-"tuning"-golfos illetve tescós-kipufogóvéges-szakadt-béemvés kollégák, de kinek mi az ízlése. Ámen.
Hibalista
- elektromos rendszer hülyeségei, fékek, gyújtás
Ide hordtam szervizbe
Önjelölt kétbalkezes varázsló
Értékelése: 2
Másik szerelő értékelése
Helyi idős mágus
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1986 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 180000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 10000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | majd ha nagyfiú leszek :) valami német |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan