Idegöl?, drága szerelem
Szöveges ítélet
1999 végén került hozzám, családi örökségként. Eleinte nagyon utáltam, opel astrán tanultam vezetni, azután rémálom volt szegénykém. Az ülés már ekkor rossz volt, a háttámla döntésének kis fogai letöredeztek, így mindenféle dologgal kellett kitámasztani, hogy megálljon. Az ülés aztán mindvégig probléma maradt, meghegesztettem, eltört, megint ugyanez. Vettem bele másikat, néhány hónap múlva az is kampec. Nagy benzineskannákat raktam a vezet? ülés mögé, azok tartották. Hasonlóan járt az anyósülés is, így volt olyan, hogy az autó csak kétszemélyes lett.
Aztán amikor ráéreztem, már nagyon megszerettem. Beparkolni valahova kész edzés volt, a váltó viszonylag jól m?ködött, de a kuplunggal gyakran adódtak problémák. A h?t?víz gyakran elt?nt, egy-egy biztosíték mindig kiment (örültem ha nem es?ben az ablaktörl? vagy a ventillátor volt az). Bizonyos körülmények között nagyon melegedett a motor, pl városban lassú forgalomban mindig azon paráztam, hogy na mikor kúszik a piros mez?be. Autópályán meg 100-110-es folyamatos haladásnál volt ugyanez. Egyszer rohadtam le vele úgy igazán, délutáni csúcsforgalomban a körút bels? sávjában. Egyik pillanatról a másikra leállt, aztán se kép se hang. Kiderült, hogy a gyújtáselosztó aljában valami kis ellenállás ment ki, hazavontatás, stb. Nagyon sokszor hagyott cserben úgy, hogy már elindulni sem tudtam vele. Ez persze f?leg télen, de sokszor a pokolba kívántam. Minden út során az volt a kérdés, hogy odaérek-e. A fogyasztása ladás mértékben normális 7,5-10 l-es tartományban mozgott, de a szervízköltségekkel együtt azért nem volt olcsó járgány. Fönt is írtam, hogy egy év alatt kb. 170 000 Ft volt csak a javítása. Azért az öt év alatt nagyon megszerettem, mert amikor épp nem volt baja, nagyon megbízható volt. Mikor tavaly ?sszel eladtam, fájt érte a szívem. Ilyenkor az ember elfelejti a jéghideg havas estéket, amikor tomboló dühvel rugdostam, hogy "miért nem indulsz be, menni kéne...".
Apropó tél. Nyári gumikkal a legkisebb hó esetén és úgy csúszkált a feneke, mint egy túlf?tött szamba-táncosé. Els? közös telünkön a generációk óta bevetett "cementeszsák a csomagtartóba" elvet alkalmaztam, viszonylagos sikerrel. Aztán jött két téli gumi a hátsókra, azzal aztán nem nagyon volt probléma. A guminkat nagyon "ette". Lehet, hogy én voltam balszrencsés, de kéthavonta biztos látogattam gumis ismer?seimet: egy csavar, egy szálszakadás, egy szög, egy "csak úgy" leengedés, stb. Persze az emel? kis járata a karosszériában már szétrohadt, így a kerékcsere is külön mutatvány volt (egyszer t?z? napon, öltönyben, hát eléggé átáztam).
A hátsó lámpa szerintem veleszületett fogyatékosság következtében szinte sosem m?ködött rendesen. A kis m?anyag foglalatok eltörek, a vezetékek hol érintkeztek, hol nem, egyszer egy szerel? azt mondta, hogy "ha olyan autót akarok, aminek ég hátul minden rendesen, akkor vegyek egy másik márkát".
A menetteljesítménye nem érdemel sok szót. Ember nem emlékszik, hogy gyárilag hány lóer? volt benne. Azért tudott menni, legalábbis városban ilyen jelleg? problémája nem volt. 100 -ig ugyanez elmondható. Egyszer-egyszer megkísértettem a sorsot, és megnéztem egy lejt?sebb autópálya-szakaszon a 130-at, s?t, kicsit f?lé is, de az már inkább csak vakmer?ség. Ilyenkor a motor visít (4 sebességges, ford. szám mér? nem volt benne, de szerintem 6ezer környékén lehetett ekkor), ereje semmi, a pillanatnyi széllökések adták meg hogy éppen 130 vagy 135 a sebesség, a motor melegedett, minden zörgött és szét akart esni. Hiába, ez nem erre való.
Egy szó mint száz, szerettem. Milliónyi bajával, buszokat megszégyenít? kormányával (és kormányozhatóságával) együtt. Könnyezve emlékszem azon ritka percekre, mikor a mestert?l elhozva, éppen jó üléssel, m?köd? hátsó lámpákkal, a betétcsere folytán éppen fogó fékekkel, szépen kitakarítva, lemosva egy igazán hibátlan és megbízható autónak t?nt.
Hibalista
- Szinte minden. Gyújtáselosztó megrepedt és beázott, kézifékbowden, kuplung-tárcsa , akksi, generátor, fékf?tengely, ülés (többször), diffi, zárak, ac-pumpa, karburátor, fékbetétek, kormány-összeköt?, hátsó lámpa, f?téscsap, hátsó ablak, csomagtartó-zár... És még folytathatnám. Egy id?ben számon tartottam, hogy mennyibe fájt mindez, és 1 év 1 hónap alatt 170 000 Ft volt. Az árának másfélszerese kb.
Ide hordtam szervizbe
Magánszerel?, megbízható, nagyon hozzáért?, de kicsit drága volt (és túl rendszeres).
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (4) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 85000 |
| Megbízhatóság | (4) | Vezetett km | 40000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | suzuki wagon r+ |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (4.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan