NIVA - Nem Is Való Akárkinek
Szöveges ítélet
Milyen is a NIVA? Nem versenyautó, az biztos. Nem is lehet vele villogni, az is biztos. Kényelmetlen. Sokat eszik. Ráadásul öreg, és szakadt. Azt hiszem, azonnal sírva fakadnék, ha mindig ezzel kellene járnom. Ezek után lehet hogy meglepő: DE IMÁDOM!!!!!! Esküszöm jobban lázba hoz, mint a minden extrával telepakolt vadonatúj céges autóm.
Miért? Mert számomra ez az ideális túrázó autó. Gyakorlatilag bármilyen terepen, ahol autó még egyáltalán képes elmenni ott ez elmegy. Egy sok milliós csodaterepjáróhoz először is el kéne adni a házamat, azután meg mégse mernék bemenni vele a dzsuvába, mert félteném a dukkózást. A NIVA áráért meg csak rendszám nélküli terepjárókat vehetnék, azokkal meg hogy menjek el a hegyekig, a határátlépésről már nem is beszélve. Nem használom minden nap, így a javítása nem gond, ráadásul ezen még sok mindent saját magam is meg tudok csinálni. A bontott alkatrészek fillérekbe kerülnek, de az újak se drágák. Mivel csak élményautó, így a fogyasztása sem zavaró, elvégre nem kötelező minden nap használni.
Az autót öregen vettem, de előtte is mint cégautó ismertem, így tudom, hogy rendesen szervízelték, így korához képest meglepően jó állapotban van. Bár egy csomó apróság rossz rajta: sebességmérő, ablakmosó, fűtésbowden rendszeresen kiakad, az alapjárat rendszeresen elmegy (de akár a patakparton is javítható), ezek a hibák megbocsáthatóak, és egyébként is jól illenek a túrák egyébként is spártai körülményei közé. Az egyetlen aggasztó probléma a korrózió. Arra nem is merek gondolni, hogy mi lesz ha emiatt egyszer nem lehet levizsgáztatni… De erre egyenlőre inkább nem is gondolok, hanem lelkesen tervezem a következő közös kalandot vele.
Vagyis tömören: ennyi pénzért igazi terepjárót, olyat, amin még rendszám is van, egyszerűen nem lehet mást venni és üzemben tartani, így olyan embernek, aki nem akar (vagy nem tud) erre egy vagyont szánni, igazából nincs is más alternatívája. Aki viszont azt várja el tőle amire való, és megbecsüli az igazi értékeit az garantáltan nem fog csalódni.
Frissítés:
Azóta sok minden történt, eltelt 8 év de a Niva maradt. Sokáig kizárólagosan mint túraautó szerepelt, aminek tökéletesen be is vált. Olyan helyeken jártam vele, ahol el nem hittem volna, hogy autó képes elmenni. Azután egyszer csak kivették a fenekem alól a céges autót, és hirtelen átmenetileg ez lépet elő a használós autóvá. Na erre tökéletesen alkalmatlan. Országúton erősen ráz, és az alapjárata mindig elmegy. A műbőr borítású gyári ülések kiválóan alkalmasak lennének vallatásra, gyanítom hogy az orosz mérnökök annak idején a spanyol inkvizíció titkos iratait kaparinthatták meg, és feltehetőleg ezt tekintették az ergonómiai tervezés alapjait leíró alapműnek. Legalábbis pár száz kilométer megtétele után ehhez hasonló kósza gondolatok cikáznak a fejemben. A fűtése folyamatosan megy, ezért nyáron csak kitekert elefántfüllel viselhető el bent a klíma. Ez viszont meglepően jó hatásfokkal oldja meg ezt az amúgy igencsak bosszantó problémát. Az üzemanyag szintjelzője rossz, így a tartalék kannának mindig tele kell lenni, hogy egy váratlan benzinkifogyás ne okozzon problémát.
Mindezekkel együtt sosem hagyott cserben. Mindig beindult, és el is vitt oda ahová akartam.
A karosszériája viszont nem bírta az idő vasfogával vívott küzdelmet, és az első karosszéria nyúlvány a nekifeszülő csavarhúzó hegyének nyomására egyszer csak feltárta rejtett titkait, és a festék alól előbukkanó, majd a földre hulló vasoxid mennyisége világossá tette, hogy eljött az ideje, a beavatkozásnak. A szomszédságban lévő autószerelő srác el is vállalta és nagyon baráti áron orvosolta is problémát. Ezután évekig hibátlanul ... khm... a sztenderd hibákkal....állta a sarat, többször megjártam vele a Békéscsaba Budapest távot is.
Sajnos aztán hosszabb időt töltött édesapám garázsában lejárt műszakival várva sorsának alakulását. Elég sokat kellett neki várni a feltámadásig, 4 évig állt egy helyben anélkül, hogy bárki akárcsak beindította volna.
Akkor jött el az ideje, hogy újra elővegyem. Természetesen új akkut kellett bele venni, amit beletéve az indítómotor azonnal forgatni kezdte a motort, azonban az ennek ellenére sem indult be. Így el kellett vontatni az autószerelőhöz, aki sikeresen életet lehelt bele. Akkor derült ki, hogy az állásban a kuplungja is meghalt, így az is javításra szorult. A karosszériának szintén nem igazán tett jót az a 4 év, így azt nyugdíjas édesapám vette kezelésbe. Róla annyit érdemes tudni, hogy igazi ezermester, de karosszériát eddig nem nagyon javított, fényezéssel meg egyáltalán sose próbálkozott. Ezzel együtt úgy bíztam rá, hogy teljesen szabad kezet kap, azt csinál vele, amit csak akar. Az eredmény meglepően jó lett. Igaz, hogy itt-ott maradt rajta egy egy kis hólyag, a fehér festék nyomot hagyott egy két gumi alkatrészen, és a tetőre nem jutott a festékből így annak árnyalata elüt a karosszéria többi, frissen fényezett elemétől, de mindezzel együtt is messziről nézve, kicsit hunyorítva teljesen vállalható lett. Mindenesetre 4 év állás után a feltámasztása vizsgával, akkuval, festéssel együtt nem került 50 ezer forintba.
Azóta ismét használatban van, főleg mint tartalékautó.
Szükség is volt már rá többször is. Amikor az összes modern autó feladta a szolgálatot (van mellette másik 3 gép, de természetesen mindig egyszerre van velük valami) akkor ebbe csak beültem és több hónap állás után elsőre beindult és kifogástalanul működött. Az már más kérdés, hogy Pesten nem igazán jó vele közlekedni. Legfőképp kormányozni rettenetes, illetve a lámpáknál az elindulás előtt nem szabad hagyni leesni a fordulatot, mert akkor könnyen lefullad. Viszont nincs az a járdaszegély ami csak egyetlen pillanatra is megakasztaná. Mondanám, hogy jó vele parkolni, mert rövid és bárhova feláll, de ez a kormányszervő hiánya miatt nem igaz. Városban a fogyasztása is elég borzasztó, de ebben a tartalék minőségében ez igazán nem szempont. Mindenesetre néhányszor furcsán méregettek amikor öltönyben nyakkendőben bepöfögtem vele egy-egy puccos bevásárló központ mélygarázsába.
Összefoglalva az eddigieket: túrázásra ideális, és a tartalékautó szerepben Budapesten is megállja a helyét. Mindennapi használat viszont erősen ellenjavallt.
Sokan győzködnek, hogy adjam el, mert minek nekem ennyi autó (ami egyébként teljesen igaz is) de eszemben sincs megválni tőle, mert ez egy igazi filléres autó ami ugyan csak ritkán kell, de akkor nagyon, és olyankor megbízhatóan hozza azt amit tud.
Hibalista
- Sebességmérő, fűtésbowden, ablakmosó, meg még egy csomó ilyen apró dolog - - Frissítés: - - Karosszéria, kuplung, index, üzemanyag szintjelző
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1987 |
| Kényelem | (1) | Használati időtartam | 9 év |
| Teljesítmény | (2) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 0 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Astra | Következő autója? | Eladni?! Amúgy több is van... |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan