A nyugdíjas szovjet sportlimó
Szöveges ítélet
Nagyfateromék zsír állapotú Ezeröcsijér?l van szó, ami az igen ritka f?zöld színben pompázik. Családi ház f?tött garázsában tartják már 16 éve, és a fenti km-adatokból is kiszámítható, hogy alig használják. A verda els? tulaja egy igazi szoci állami nagyvállalat volt (nagymamám egykori munkahelye), ahonnan az öregek 89-ben leselejtezve, 60.000 (!!!!) Ft-ért vehették meg. Afféle sof?rös limóként üzemelt (miután a vezérigazgató egy n?napról hazafelé részegen halálos balesetet okozott, inkább sof?rt adtak mellé). Ennek a feladatnak maximálisan megfelelt, hiszen küls? méreteihez képest belül igen tágas. Nagyszüleim az autót egykori rangjának megfelel?en kezelik: minden nyugdíjkor teli tank+ kézi mosás a benyókúton, utána nagyfater az udvaron
gondosan bekeni speciális fényesít?waxszal, a krómelemek (amib?l igen sok van a kocsin) pedig külön krómápolót kapnak. Bár a zsigán van vonóhorog (igazi öntöttvas), és a hátsó rugói is er?sítettek (de nem áll föl a segge, csak nagy terheléssel se ül le), bizonyítottan egyszer sem használták ki kiváló teherhordói képességeit. Az öregek f?leg nyáron használják, az otthon-tóparti nyaraló-interspár útvonalon; télen felbakolva áll a garázsban. A bels? tér valami eszméletlenül király retrófílinget áraszt; gyönyör?ek a m?b?r kagylóülések, a fabetétes-fordulatszámmér?s-olajnyomásjelz?s m?szerfal és a szintén m?b?r ajtókárpitok. Nem részletezném: bele kell ülni! Hozzám különösen közel áll az autó, mert gyerekkoromban mindig
nagyfateréknál nyaraltam és így rengeteget utaztam benne. Ezenfelül ez volt az els? kocsi, amit a jogsimmal vezettem; éppen mentem ebédelni nagytatáékhoz, meglobogtattam a jogsimat, és már mentünk is egy nagykörre a városban. A kormány igen nehezen jár, hasonlóképpen a váltó és a pedálok is, de hamar hozzá lehet szokni; nagymamám már fél kézzel vezeti. A fogyasztás elég nagy, viszont a motor nagyon jól húz, nagy er? van benne.Negyedikben simán bírja a 130-as autópályatempót és országúton sem kell beragadni vele az IFA-k mögé. Bár terepen szinte sosem járt, a nagy hasmagasság és a stabil futóm? ott sem okozna csalódást. Persze, a nagy magasztalás közben nem szabad elfelejteni, hogy ez egy lassan 40 éves konstrukció. ILyen módon nem lehet összevetni a mai autókkal, de egy 70 éves nyugdíjas házaspár autókkal szemben támasztott igényeit (legyen olcsó, megbízható, strapabíró, kényelmes) maximálisan kielégíti, a fílingje pedig utánozhatatlan. Így talán nemcsak anyagi szempontból érthet?, hogy nagyfater olvasatlanul gy?ri a szemétbe a bevásárlóközpontok el?tt a szélvéd?re t?zött Suzuki- csereakciós szórólapokat. Oda valók.
Hibalista
- Nagyfater rendszeresen karbantartja, úgyhogy nem sok minden. Az alkatrészekb?l dömping van és nagyon olcsók.
Ide hordtam szervizbe
Autóklub m?szaki állomás, Tatabánya. Hozzáért?, pontos, korrekt szakemberek, megfizethet? árakkal, klubtagoknak (nagyfater ´73 óta az) kedvezménnyel.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1980 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 16 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 25600 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 80000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Zsiguli 1200 (1973) | Következő autója? | Nagyszüleim nem tervezik a cseréjét. |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan