Fehér Paripa
Szöveges ítélet
Imádtam. Életem első saját autója volt, egy 1977-es évjáratú, fehér 1200-es Zsiguli. A jogsim 2 hónapos volt, mikor megláttam a tajga rémét és tudtam, hogy ez kell nekem. 15 ezer forintért hoztam el az idős (azt hiszem, harmadik) tulajdonosától. Persze, kicsit lepusztult volt a Zsiga.
Az élmények már rögtön a legelején kezdődtek. A tulajdonos felvilágosított, hogy a csomagtartóban van olaj, lehet, hogy kell bele töltenem, mert egy kicsit eszi. Hát nem kicsit. Habzsolta. Hazavittük és 62 kilométeren benyelt a gép 2 liter motorfűrész láncolajat :D , mivel ezt kaptam hozzá. Azt hittem, nem bírja ki, de meg sem kottyant neki. A generátor – töltés készen volt, kb egy gyertya fényével világítottak a fényszórók éjszaka, csoda, hogy volt gyújtás.
Az emelkedőt nem szerette: 2-es padlógáz, és éppen csak felvonszolta magát a dombon 30-cal, közben olyan füstöt okádott, mint a trabik és a wareszok kifüstöléskor, az egész völgyet beterítette a füstfelhő. Szegényem max 15 lóerőt tudott a gyári 62-ből. Egyébként néha a saját kartergázába fulladt bele, olyankor alig lehetett újra elindítani. Így ki kellett vezetni azt is a szabadba, ezután már elől-hátul füstölt. Egy alkalommal az arc beszól a pirosnál, hogy srác, kigyulladt az autód, de megnyugtattam, hogy ez így működik alapban. Egyszer egy haver trabiját kihívtam gyorsulásra, de levert mint a szöget (a trabi kb. 26 lóerős verda :D).
A tankolás úgy nézett ki, hogy 10 liter benya mellé 3 liter motorolaj (kb. 500 Ft/l) is kellett, ezt százon szépen elkortyolgatta. Ekkor tértem át én is a láncolajra, abból 2 liter volt 160 forint :), de ezzel is ment. Szerintem használt sütőolajat is rakhattam volna bele, az sem nyírta volna ki.
Hatalmas élmény volt ezzel a füstölgő ronccsal végigszelni a városon, nem egy tucatautó volt. A cimbik már messziről tisztelegtek. Gazdasági kényszerből azonban a teljes felújítás mellett döntöttem. Ez nem kevesebb, mint 150 ezer forint volt, csak a teljes festés ebből kb. 60-70. Kapott alvázvédelmet, fék, motor (pl.: a 4 kompresszió gyűrűből 2-nek a maradványai az olajteknőben úsztak, így vettem és jártam vele több száz km-t!), kuplung, generátor, futómű felújítást, stb, stb. A fél autó új volt. Ezek után beleülni és hajtani, egy álom volt. Visszavittem, megmutatni a régi tulajdonosának: a sírás kerülgette, amikor viszontlátta a roncsot tökéletes állapotban. Gyönyörűen, halkan ketyegett a motor, semmi füst, semmi olajfogyasztás, kellemes 90-100-as utazótempó, persze bejáratás után. Ja a bejáratás: Olaszországba lementünk haverokkal nyaralni, a Zsigámmal természetesen. A csodájára jártak a kempingezők, nem vicc (náluk FIAT 124-ként ismerik)! Az autó gyári állapotú, kinézetre szenzáció volt! Mind a négy kerékre króm dísztárcsát dobtunk fel, két krómtükör, plusz egy króm kipufogócsonk és a króm lökhárítók, háromszög lámpa- és indexburákkal.
Beltér: krómkarika duda, kényelmes műbőr fotelek, a jellegzetes „Zsiga illattal”, gumi nyomógombos ablakmosó spricni, korrekt műszerek, megvilágított kesztyűtartó!, króm kilincsek és ablakemelő karok, extrafelszerelésként két db három utas Videoton hangsugárzó, rádiósmagnóval, krómcsíkos műszerfalbetét szürke kilométerórával – minden az eredeti, gyári állapotában lett felújítva. Így a veterán minősítést lazán megkapta volna.
A Zsigára napi használatban az alábbiak voltak jellemzők:
Az autó úttartása nem volt valami fényes: állandóan korrigálni kellett, nem tudott egyenesen haladni, bár ez lehet, hogy az eredeti kormánymű kopása miatt jelentkezett. Ezt soha nem javíttattam meg. Holtjáték: fél kormányfordulat. A fékek max átlagosak, bele kellett kalkulálni a követési távolságba. Világítás csapnivaló volt javítás után is – komplett lámpa csere megoldotta volna problémát. Egyébként az izzók nem égtek ki egyáltalán, soha nem kellett azokat cserélnem.
A fogyasztása 8-12 között alakult, az előbbi országút, 90-100-nál, utóbbi városban. A szívatót minden hidegindításnál erősen igényelte.
A gép rossz úton sem jött zavarba – rengeteget használtuk terepen. Vizes, havas időben 1-2 zsák cement sokat javított a könnyű far miatt elpörgő kerekek útfogásán.
A váltó tökéletes: rövid váltóút, hihetetlen pontos és könnyű váltás, mint egy Honda váltó. Egyébként egy 5. fokozat még jó lett volna, az üzemanyag megtakarítás miatt. A végsebessége szigorúan gyári, felújított állapotban 135 km/h volt, de 100 körül már nagyon pörgött a motor a rövid 4-es miatt. Ekkor nyitott a második torok is, innentől már iszákosabbá vált a gép.
Az alkatrész árak viccesek voltak: egy első ülés 1000 Ft, felni 2-3000 Ft/db, szélvédő 5-8000 Ft, akksi 3-4000 Ft, gyertyák 500Ft /db, légszűrő 800 Ft, olajszűrő 1500 Ft, benzinszűrő 500 Ft.
Megbízhatóság: 19 éves volt az autó a vásárláskor és én újítottam fel először. Ezért számos apróság is előjött, ami más Ladákon talán nem. A kuplung munkahengert többször kellett cserélni, kb. 1000 Ft-ért alkalmanként (kb. évente egyet). Egyszer a kocsi eleje „lezuhant” az útra, szerencsére csak parkoltam – ezt is kb. 5-6000 Ft-ból megjavítattam, valami futómű alkatrész tört el. A trafóból kicsúszott a gyújtókábel és a kasztnihoz ért. Így a motorból elment az erő, csak szenvedett, engem meg rázott az áram, ha fémrészhez értem – Javítás: szigszalag. Kigyulladt az olajnyomás lámpa, de nem álltam meg a prérin – mondom, nem komoly a baj – ezért egyből a szerelőhöz vittem a Zsigát (20 km olajpumpa nélkül!!!), de nem sült meg!!!!. A fűtőradiátort cseréltettem, mert a gyári szétrohadt. A kasztnin mindig kijött valami rozsda, még a felújítás után is. Ezeket megelőző jelleggel, mindig kezeltem. Fékmunkahenger 1-szer megadta magát. Találtam egy lyukat a tűzfalon, ami a bal lábamra vezette a hideg levegőt – hegesztés. Hátsó lengéscsillapítók cseréje. Szélvédőcsere kavicsfelverődés miatt. Más nem volt.
A hibák egy része, bár viccesnek tűnik, de tényleg orvosolható kalapáccsal, egy jól irányzott ütéssel, rúgással, vezeték, vagy cső tépéssel, cibálással.
Ólmozott benzin kellett neki. Miután azonban megszüntették a forgalmazását (piros 98-as), ólompótló adalékkal kellett kiegészíteni a benzint.
Ezeken kívül csak olajcsere 10 ezrenként + szűrők és gyertyák.
Összességében egy robosztus, alapjában véve megbízható, viszonylag olcsón fenntartható kis verda. Benzinből sokat evett, de ha azt nézem, hogy kb. 160.000 Ft-ból gyári állapotú gépben ültem, amivel A-ból B-be eljutottam – más, nem roncs nyugati autó 4-500 ezer minimum, szóval a különbözetet (300e Ft = 15.000 km INGYEN Ladázás !) elég sokáig tankoltam bele. Így viszont a fogyasztás sem vészes, sokan azt nem kalkulálják bele, hogy a magasabb vételárat egyben előre kiköhögni és utána 100-on mondjuk 2 liter benzint megspórolni lehet, hogy többe kerül, mint az olcsón megvásárolt autót kicsit drágábban fenntartani… Érezni, hogy van benne anyag, nem spórolták ki belőle. 2-3 koccanásom volt vele, de a nyugati csodákat alaposan lerombolta – igaz, a töréstesztje mai szemmel nézve ijesztő lehetne, ha el merték volna végezni.
Szóval imádtam a Zsigámat, imádta a banda is, sokat fittiztünk vele, az 500 méterre lévő suliba is ezzel jártunk. Hiába, ez is egyfajta drog, a rabjai voltunk, nem tudtunk leszokni róla… igazából nem is akartunk. Minden zsebpénzemet erre költöttem, de nem bántam meg.
Barátnőm is rajongott a Fehér Paripáért, ahogyan ő nevezte. Nem véletlenül… :).
Igazi bulijárat volt, 9 személyes „kisbusz” (7-en az utastérben, 2 a csomagtartóban. Ma már nem tenném- de hát fiatalság bolondság). Több alkalommal rendeztünk a bandában gyorsulási versenyt, illetve kilinccsel előre autózást a városban (télen egy kisebb gázfröccsre is megindult a fara).
A gép végzete egy haver lett, akinek tudtomon kívül a tesóm kölcsönadta. Mielőtt totálkárosra törték, a benne ülő 5 ember életét megmentette – 100-zal leszáguldottak az útról, egy beton kilométerkövet kiszakítottak, majd egy triplaszaltó után fejtetőn landoltak – a Zsigám rommá tört, de mindenki kimászott belőle, karcolásokkal, horzsolásokkal megúszták.
„Ő” – mert a Zsigámnak lelke volt, ismerni kellett a rigolyáit, a hisztijeit, makacskodását – ma is szállóige a bandában, szeretettel gondolok vissza a vele átélt kalandokra, izgalmakra, netán bosszúságra. Egyszer még el is lopták, mert alkatrészbázisnak nézték bizonyos kisebbséghez tartozók a gépet, de szerencsére a fakabátok időben megtalálták, így csak a szélvédőt, akksit, tartalék benzint, hangfalakat és egy lámpát szedtek ki belőle.
Talán ma is ezt hajtanám, ha nem törik össze. 24 éves volt. Béke poraira.
Hibalista
- lásd a szövegben
Ide hordtam szervizbe
Helyi mester, szocialista autó specialista
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1977 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 270000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 60000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Honda |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan