>>Rosszízű kezdet után
Szöveges ítélet
Tesztautót akartam, praktikus meggondolásból. Kíméli a büdzsét, és nem kell aggódni átvételekor: a gyermekbetegségekből - ha voltak - az őt kirakatnak szánó márkaképviselet már kigyógyította.
Nem is aggódtam, amikor az AUTO-DON mindig mosolygós értékesítője az utolsó aláírások és banki befizetési bizonylat begyűjtése után átadta a kulcsokat... De a széppel kezdem, maradjon ez a sztori második része.
Feltehetően nem ostromolták képességei határát a bejáratási időben, mert sem zörej, sem olajfogyasztás nem jelentkezett az eddig rárakott 15ezer során. Örülhetek, telitalálat volt.
Tudom, mi a hálás, megbízható kocsi. Még a hajdani Daciám sem tolt ki soha velem, a gyártmány ritka kivételeként. Majd 11 évig volt társam a Hyundai lovacskája, a Pony, egyetlen felróható hiba nélkül. Majd a Corolla igazolta a megbízhatósági ranglistán elfoglalt bársonyszékének kiérdemelését 6 éven át. Hát mit mondjak: nagyon úgy tűnik, nem lesz törés ebben a folytonosságban. Óramű; precízen, finoman, kiszámíthatóan ketyeg-kattan benne minden. Mögötte megnyugtató erőtartalékokkal. Tud sietni, a bosnyák-montenegrói hegyekben alpinistaként falramászni, alapjáraton gáz nélkül gurulni araszolgatáskor. És mindezt, így együtt, ötésfélliterért százon. A sietés fogalmát nem feszegetem; maradjunk annyiban, hogy Szarajevotól az udvari határig (utána sem...) senki nem előzött meg, miközben én kocsioszlopokat előzgettem a felhőszakadásban, elszabadult víztőrőkosként. Hihetetlen fogyasztás mellett.
Szeretem benne mindazt, amit mások itt már számtalanszor szerettek. De leginkább a kiszámíthatóságot: azt, hogy - megfelelő fordulaton! - hogyan fog húzni, kilőni egy szükséges előzésnél, hogy vízen úszva sem veszíti el a kanyarstabilitását (oké, ide a Michelin is kell), hogy nem fog égni éjjel a szemem a visszapillantótól, nappal a rossz klímától (övé mindig bekapcsolva), hogy a tompított fényt nem felejtem el (mindig bekapcsolva; úgyis kikapcsol a kulcs kivételekor). Szeretem az USB-csatiját és azt, hogy róla nagy tempóval is élvezhetem a zenét. A hűtőtáskám szereti, égő napon hosszabb időre megállva a csomagtéri, állandó feszültségű dugaljt. Jó, hogy a GPS gond nélkül kilát belőle, de
- nem jó, hogy én nem. Még most is szokom a méreteit, parkolásnál bizonytalankodom. Rézsút jobbra hátrapillantva sok a takarás, két-háromszor már lepett meg "semmiből ott teremve" a rám fékező, irritált kolléga. Erős neheztelést vált ki az alacsony fordulatszám erőltetése; ne tegyétek! Annyira hálás 1800 fölött, hogy azt értékelni kell! Ott aztán szódásló és paripa egyben.
Szerettem, hogy soha rám nem ijesztett. Sem műszaki, sem biztonságérzeti vonalon. A tanklámpa felvillanása után fogalmam sincs, meddig bírná még, mert amikor azt hittem, hogy már túlfeszítettem a húrt (100 km++), még mindig csak bő 50 literrel tudtam feltölteni. Hosszú útra hibátlan; napi munkábajárásnál is csak az étvágya nő meg kissé, úgy 1-1,5 literrel.
Ha még beugrik valami, kiegészítem. Mindenképpen tartozom az összképnek az átvételi furcsaságok leírásáva, mások okulására.
(folytatom)
...Igen, ezzel még tartozom az igazságnak.
A hajdani büszke tesztautó eltulajdonlása kellemetlenül kezdődött. Mint az elején említettem, a vételár kiegyenlítése és a kulcsok átadása volt az a pillanat, amikor az addig stabil mosoly eltűnt az üzletkötő arcáról, és sürgős teendőire hivatkozva már a szalon alatti mélygarázsba sem akart velem jönni (végül csak-csak, egy rámutatás erejéig); mint utólag kiderült, jó okkal.
Én akkor tévedtem, amikor az átadás napjának reggelén megcsörrent a telefonom, és örömmel fogadtam el a márkaképviselet kedves ajánlatát, miszerint az áprilisi viszonyokra való tekintettel lecserélnék a kocsi addig használt téli kerékgarnitúráját az általam "közös költségen" kialkudott alufelnis nyárira. Nem kellett volna. Otthon, kicsomagolásnál derült ki, hogy a nylonzsákokban rejtőző kerekek köszönőviszonyban sincsenek a felszereltségi fokozattal. Az EX-hez tartozó 16" helyett 15-ös tárcsán szomorkodtak a Michelin-ről Matadorrá változott abroncsok, KIA-dísztárcsák és csavarok nélkül (utóbbiról csak annyit, hogy az Auto-Don szalon vezetője azzal intézte el, hogy az alufelnihez tartozó 17-esek kúpossága megfelelő, nyugodtan használhatom az eltüntetett 21-esek helyett). A dísztárcsák helyett 3 (három) darab régi, koszos TESCO-gazdaságost tukmáltak volna rám, amikor a kocsi 7 éves helyett relytélyes módon 5 évesre kiállított garancia-matricájának cseréjére vidékről felutaztam.
Most hát leminősített méretű és minőségű kerekein gurul a volt puccos SW EX tesztjárgány, Aldi-dísztárcsákkal, a KIA nagyobb dícsőségére. Elkerülve nagy ívben az eladót.
Hibalista
- Semmi. Milliméteres ajtóigazítás és leheletnyi balrahúzás beszabályozása volt az elsőéves szervíz dolga.
Ide hordtam szervizbe
KIA Érd M6 (Érdet délnek elhagyva a régi 6-oson)
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2007 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 8000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 7000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Corolla Sedan 1.4 (E11) | Következő autója? | távol-keleti |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan