Japán bicska
Szöveges ítélet
UPDATE a végén.
------------------------------------------------
Már kétszer lett a legjobb az autóm a népítéletben :-). Ennek örömére én is írok végre ide valamit. (Na meg mert 10e km-en és fél éven van túl. Fél évforduló.)
2006 év elején jutottam oda, hogy autót venni végre. Újat, yes! Mivel túl sok pénzem nem volt rá (kb. 3 millió), szerettem volna valami átlagosnál kicsit nagyobb kisautót, ami takarékos, megbízható (mert nekem az autó azért elsősorban használati tárgy, bevallom), van hely benne, a csomagtér sem kicsi, így nem „növöm ki” gyorsan, ha netán szaporodik a család. És ötajtósat, mert az igaz ugyan, hogy a négyajtósok csomagtere nagyobb, de én nem hordok állandóan annyi cuccot magamnál, viszont ha tényleg sokat és nagyot kell bepakolni, akkor egy ötajtós jobban kihasználható.
Elindultam körbenézni. Az Opel Meriva az ára miatt rögtön kiesett (közben ültem abban is, nem rossz, de nem egyértelműen jobb, az ülésvariálás iszonyat bonyolult), a Nissan Note még túl új volt (új autót nem veszünk, alapszabály, csak hadd nője ki a gyerekbetegségeket, na és a Renault váltók…), így egy (valójában 3) Honda, egy (2) Ford, és egy Skoda szalonban kötöttem ki. A Skodánál a Fabia Combit néztem, de az igazából csak csomagtérben bajnok, egyébként szűkösebb, és bár olcsóbb lett volna, és jobban felszerelt (Gift), helyenként sírva tudtam volna fakadni bizonyos megoldásoktól. És sajnos itt jöttem rá (meg a Ford szalonban az ötajtós Focusnál – utóbbiba csak beültem, ha már ott vagyok, legyen viszonyítási alap), hogy a túl lapos hátsó szélvédőn mennyire rosszul látok ki.
(Úgy tűnik, sokan tévesen pozicionálják a Honda Jazz-t. Az én véleményem szerint a B+ kategória egyik első tagja. Tulajdonképpen B-nek indult, de aztán mivel nagyobbra sikerült, szinte kategóriateremtőnek nevezhető. Bár ez a cím inkább a Daihatsu Gran Move-jának jár. Igaz, én most eléggé összemosom a B+-t a B-MPV kategóriával, de hát ezek amúgy is nehezen szétválaszthatóak. Ide tartozik a Nissan Note, a Ford Fusion, - a B-MPV-khez inkább már- az Opel Meriva, Fiat Idea/Lancia Musa, Hyundai Matrix, a már nem gyártottak közül a Mitsubishi Space Star, vagy a Yaris Verso. A kategorizálás azért is könnyen téves, mert a többi felsorolt „alatt” mindig van egy egyértelmű B kategóriás kisautó – Micra, Fiesta, Corsa, Punto, Getz, Colt, Yaris – míg a Jazz esetében nincs.
Határeset a Renault Modus, ami függőlegesen sokat ad, de rövid, és a csomagtere mérete miatt családinak titulálni hiba. Szerintem a Mazda2 is inkább határeset, bár az Fusion testvér, de mégis kisebb. És itt sincs alatta lévő egyértelmű kisautó ’pár’. (Szintén határesetként lehetne említeni a ritka B kategóriás kombikat, Fabia Combi, 206 SW, vagy a régebbi Polo Variant. Ezek tulajdonképpen csak nagy csomagtérrel rendelkező kisautók.)
A Toyota új Yaris-a vagy a Mitsubishi Colt szerintem pedig csak a variálhatóságukkal emelkednek ki, méreteiket tekintve ’egyszerű’ kisautók. B-kategória. Meg vannak a ’nagy kisautók’, mint a Clio III, Peugeot 207, Grande Punto vagy az új Corsa, de ezek inkább hosszúságukban tűnnek ki, ők sem valódi versenytársak igazán. Génmanipuláció. Tenyészverdák. Csak nőnek és csak nőnek.)
A Ford Fusion sokáig nagyon komolyan számításba jött. A motorral voltak gondjaim (a Jazzhez képest: többet fogyaszt, zajosabb. Az 1.4-es.) (Azóta egyébként kijött a modernebb 1.25-ös motorral, ami szerintem jobb vétel. – Nem is olcsóbb sokkal. - Egyébként ha dízelt akartam volna, akkor most több mint valószínű, hogy Fusionöm lenne.)
Volt egy közvetlen összehasonlításom a végén, Jászberényben járva – egy utcán van a Ford és a Honda szalon - , lényegében itt döntöttem. (Mindkét szalont csak ajánlani tudom, pozitívan csalódtam, a Hondában szinte betuszkoltak a tesztautóba, végre itt tesztvezethettem, Szegeden nem volt tesztautó, azt is eladták. :-) És a színe is itt dőlt el.) Azon gondolkoztam, hogy ha Fusiont veszek, bánni fogom-e, hogy nem Jazzt vettem, illetve a fordítottja. És úgy éreztem, a Jazz-el leszek elégedettebb. A másik, hogy nem annyira tetszett a Fusionben, hogy kicsit másnak látszik, mint ami. Emelt, terepjárós karosszéria, szögletes vonalak, holott műszakilag Fiesta. (Meg agyonfaggattam autós újságíró volt osztálytársamat, akinek Jazze van, szüleinek pedig Fusionje. Szegény.)
Szóval Jazz. Átnézve a felszereltséget, és ülve is benne, 1.2 S Cool mellett döntöttem. Takarékosabb, és ez is korrektül felszerelt. (Erről majd még később.)
Itt jön az első negatívum. Várakozási idő. Rettenet. Szegeden márciusban augusztust mondtak. Gyártásból jön. Erre gyorsan köremail a környéken (Jászberényben is hasonló szállítást ígértek), Kecskemét, Békéscsaba, van-e autó, milyen színű. Kecskemétről inkább nem beszélek, Békéscsabán volt 4 autó (mire felhívtam őket, már csak 3). Színben bár a sötétkéket tartom továbbra is a legszebbnek (Vivid Blue) - a fekete sem rossz, de ezek nem túl „praktikus” színek, így a sötétszürke (Storm Silver) és a világoskék (Sirius Blue) maradt bent. A leggyakoribb világosszürkét (Satin később Alabaster Silver) nem akartam. Sötétszürke volt Békéscsabán! Na azt gyorsan le is foglaltam.
Két hét múlva, április elejére autóban ültem. Mázlista, mondhatják más Jazz tulajok. Egyetértek. :-) Kifizettem kp-ban, ebben a kereskedő rugalmassága is közrejátszott, pl. így is megkaptam a metálfényt ingyen, a foglalónál is elfogadott 100e-t – banki hiba – 300e helyett, meg egy 4 darabos gumiszőnyeget kaptam ajándékba. A hitellel meg mindenképp rosszabbul jár az ember. Azt sem árt tudni, hogy Hondáéknál nehéz alkudni. Így is úgy is eladnak minden autót.
Az autóhoz vettem gyári City csomagot, oldal és sarokvédő gumicsíkot, fényezetlenül, ez illik is a sötétszürkéhez, nekem jobban is tetszik, mint az utángyártott vékonyabb, ezek nélkül pedig olyan „csupasznak” hat. Ja, és sárfogót is, féltem a kavicsfelverődéstől. (Hátsó középső fejtámlát nem, de ez még lehet, hogy lesz.) (A kiegészítők árai egyébként ijesztőek.)
Amikor 2002-ben a Jazz megjelent, nekem nagyon nem tetszett. Túl nőies volt, túl idétlen. (Az is igaz, hogy akkor még több nőies szín volt.) De azt már akkor is elismertem, hogy műszakilag nehéz belekötni. Most, ha ránézek, oldalról határozottan szépnek tartom, a rövid motorházfedél, az áramvonalas orr, az arányos emelkedő övvonal. Tetszik. A fara jellegtelenebb, a lámpák felhúzva, hogy a csomagtérnyílás széles legyen. Az orra az meg lehet aranyos, bugyuta, kicsit gonosz, kinek mi. Egyéni, az biztos. Nekem tetszenek pl. a külön lévő helyzetjelzők.
A karosszéria - mint a mai autóknál általában – nem túl jól belátható. Az A oszlop vastag, a kocsi orra nem látszik (bezzeg a Fusioné látszott volna!). A parkolás nem mindig könnyű, én rendszeresen meghúzom a jobb első keréken a műanyag dísztárcsát. Hátrafelé pedig mindig közelebbnek tűnik minden.
A belső tér tényleg nagy. Már persze a kategóriához képest. Az tény, hogy egy régebbi konstrukciójú középkategóriással simán felveszi a versenyt. (pl. kifutó Toyota Corolla). A hely bőven elegendő, elöl ült már 2 méter körüli ismerős, és be tudta állítani magának (vezetni nem vezette), hátul is ült már szintén két métert súroló unokatesóm, és elfért. (Egymás mögött talán azért már nem férnének el kényelmesen, bár még nem próbáltuk.) Szóval ez nem egy Clio II (Campus), amiben az én 175 centim súrolta a plafont hátul ülve. De ezt nem ragozom tovább, mindenki akkor hiszi el, ha beült. Bent ülve meg nem mondaná meg senki, hogy egy kisautóban ül.
A csomagtérnek 380 litert szoktak megadni, ez valójában 353 a kalaptartó alatt (a német Honda oldalon megvan rendesen az adat). Azért mérik így, mert az alapmodellnél a csomagtértakaró roló extra. Apró csalás. (Bár a roló nekem nem tűnik 27 literesnek.) De így is elég nagy, nem kell aggódni, bár igaz, hogy inkább felfelé, mint alapterületre. A csomagtérajtó jó magasra nyílik, a lefolyó víz kétoldalt sajnos hajlamos becsepegni. Az ajtónyitó fogantyú nem látszik, a rendszám felett van, de pont kézre esik, nem kell érte lehajolni sem, szóval meg lehet ezt oldani, ugye Grande Punto tervezők. A csomagtér csak az egyik oldalról megvilágított, lehetne a másik oldalon is lámpa. Az aljában vannak rögzítőfülek (4), én a faláról hiányolom őket, akkor lehetne pl. szatyrot odakötni.
Hátsó ülés hajtogatás. Néztem én az új Yarisban is, a végeredményt nézve az sem rossz, de annyira egyszerűen zseniálist (hangsúly az egyszerűn), mint ez, még nem láttam. Még egy nőnek is elég egyszer megmutatni, és utána tudni fogja. (Komoly. Tapasztalat. :-) Bocs és puszi. Nem megsértődni.) Ha netán valaki nem ismerné: az első ülések hátulról előretolhatóak, így a hátsó ülések egyetlen mozdulattal – a fejtámlák kivétele nélkül – a csomagtérrel egy síkba, vízszintesre hajthatóak (60-40 arányban osztva, háttámlák és ülőlapok is). Az, hogy az ülőlap külön felhajtható, már csak hab a tortán. Itt jegyezném meg, mintegy válaszul egy másik friss népítéletre, hogy ez nemcsak virágra (és egyéb magas tárgyakra, mert valóban ezzel reklámozzák) jó. A hátsó tengely előtt célszerű a nehéz dolgokat szállítani, jobb lesz a tengelyterhelés. Én nagybevásárláskor pl. mindig ide teszem az ásványvizet. 4 kartonra van „hitelesítve” csak a keskenyebbik részt felhajtva (anélkül, hogy egymásra tenném őket). A teljes hátsó részt lefektetve meglepően nagy hely van, hosszában lefeküdni pont nem elég, de kényelmesen beülni be lehet, és semmimet nem verem be sehová. Vittem már háromméteres szőnyeget (kétrét hajtva), illetve 55 cm-es TV-t az állványával együtt, és 3 nagy nejlonzsáknyi cuccal, úgy, hogy közben négyen ültünk a kocsiban. A reklámfotókon látható két bicikli azért talán túlzás, egy hegyi bikát (mountain bike) be lehet emelni, elég könnyedén szétszedés nélkül is, csak nem mindegy melyik vége merre van. (Azóta csináltam komplett költözést vele, és két embernél több cucc belefért, mint egy Ford Focus C-Maxba!)
A vezetőülésben magasabb embereknek lehet problémájuk, az ülést célszerű feljebb emelni, mert ha nincs elég alátámasztás a combnál, a térd megfájdulhat (saját tapasztalat). Az első ülések oldaltartása határozottan kiemelkedő egy kiskocsihoz képest. (Csak látszik azért, hogy ez egy Honda.) A kormány csak magasságában, de így is elég jól beállítható. A műszerfal egyszerű és világos, könnyen kezelhető. A fedélzeti számítógép (kicsit túlzó elnevezés) az átlagfogyasztást tudja mérni, a nullázható megtett útra vonatkozóan. Külön kis zöld kvarcóra nincs, a rádió kijelzőjére van integrálva, de a gyengébbek kedvéért azért mindig odaírva, hogy CLOCK. Hiba: nincs vízhőfokmérő, csak egy lámpácska jelzi a még hideg, illetve a már túl meleg motort.
Két ÓRIÁSI dicséret: a műszerfal „fel van húzva”, tehát minden magasan van, minden könnyen elérhető. Én gyakran vezetek egyedül, és különösebb veszély nélkül be tudok nyúlni a kesztyűtartóba, pont a magasan lévő pozíciója miatt, nem hajolok be alulra, hogy közben nem látom az utat. A rádió és klímavezérlés sem lentre, a sebességváltó mögé van betéve. Erről példát vehetne minden autógyár. (A rádió kézmagasságban van, akár felesleges is a kormányról vezérelhetőség.)
A másik, ami sokáig fel sem tűnt (köszönet James May-nek - Top Gear - , aki erre egy másik autó kapcsán ráébresztett), hogy nincsenek vakkapcsolók! Semmi, ami arra emlékeztetne, hogy nem egy csúcsfelszereltségű modellben ülök. Ez igen! (Az automata váltós CVT-t és a Sportot leszámítva, ez a második egy négyszintű felszereltségi listán.)
A belső minőségi (igaz, elég szürke), a kárpitok kopásállónak tűnnek (bár épp most húztam rá egy csúnya műbőr huzatot az első ülésekre, :-( de majd leszedem, ha nyáron izzasztó lesz), az ajtókon elég nagy textilfelület van, a műszerfalat, a kormányt és a sebváltót pedig ugyanaz a lyuggatott mintás műanyag borítja. Ránézésre jobbnak tűnik, mint érintésre, de azért nem rossz hozzáérni. Nekem nincs bajom vele. Egy példa a részletekre ügyelésre: a hátsó ülés már említett ülőlap felhajtásánál a felemelkedő lábnál, ahogy az ülőlap aljához csukódik, apró gumiütközők vannak. (Pedig senki nem venné észre, ha nem lennének, és a zaja sem lenne sokkal nagyobb).
Furcsa a fejtámlák szöge, valamint, hogy magasságukban nem állíthatóak (na jó mégis, de ott nem rögzülnek), de mégis pont jó helyen vannak. Nekem legalábbis. A biztonsági öv magassága természetesen állítható az első üléseknél.
Elegáns megoldás a zárak nyitásakor előzékenyen felkapcsoló belső világítás, illetve ugyanez az ajtók becsukása után fokozatosan halványodik el (záráskor azonnal, olyankor „tudja”, hogy már nem kell).
Engem határozottan idegesít a sípolás, amit akkor kezd, ha a motor áll, a világítás még ég, és a sofőrajtó nyitva van. (Slusszkulcstól függetlenül.) Ha az ajtót becsukom, elhallgat. De helyzetfénynél is sípol, sőt ilyenkor a műszerfalvilágítás (narancssárga, nekem bejön, kész karácsonyfa éjjel, a teljes rádiórész is mindig világít) is úgy marad. (A fényereje természetesen állítható.) A biztonsági öv becsatoltságára szintén figyelmeztet, de csak a sofőrnél. Ha nem csatoljuk be, elhallgat, de pár másodperc után újra szól. (Engem ez nem izgat, maximum a garázsba beálláskor nem csatolom be az övet.)
A központi zár (kulcslyuk csak a sofőr ajtaján van) mindent zár és mindent nyit (ajtók, csomagtér, tanksapka). Mivel a csomagtérajtón van kilincs, így belső nyitásra nincs szükség. Lehetne okosabb, hogy pl. csak a csomagtérajtót nyitja (Ó, Fusion!), ez hipermarket parkolókban pakoláskor biztonságosabb, de figyelembe véve, hogy a mai autókban az elektronikával van a legtöbb baj, egye fene, legyen ilyen egyszerű. Azt mindenesetre tudja (smart funkció néven fut máshol), hogy ha a zárak nyitása után 30 másodpercen belül egy ajtót sem nyitunk ki, visszazár.
A menettulajdonságokat illetően először is nem árt észben tartani, hogy ez egy kisautó, nem sportkocsi. A motor (valójában 1,25 liter) 78 LE-s, hengerenként csak két szeleppel, de szintén két gyertyával. Ez nagyobb nyomatékot már alacsonyabb fordulatszámon (2800-as fordulaton adja le a maximálist) is, és alacsonyabb fogyasztást eredményez. Utóbbi viszont elég vezetésfüggő. Én simán megyek a gyári érték alatt is. A titka az egyenletes haladás, üresben futás és motorfék használata. Sík országúton, 80-90-nel, klíma nélkül lazán produkálok 4,3-4,4-et is, de klímával is megy a 4,7-es gyári átlag. Városban a 7 liter viszont bemegy (6,8 a gyári adat). Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a hidegindítás eléggé megnöveli a fogyasztást, sajnos nekem is 4 km az otthontól a munkahely, így oda-vissza hideg motorral 8 fölött is lehet az átlag. (Nemhivatalos források szerint nyáron az első 8, télen akár az első 16 km-en is csak úgy dönti a motorba a vezérlés a benzint, hogy bemelegedjen.) Autópályán 120-130 fölé nem érdemes vinni, mert ugrásszerűen felmegy, akár átlag 7-re is, az addig inkább 6 literes fogyasztás. Egyébként tudja a gyári 170-et, negyedikben, bár itt már elég instabilnak érződik, de nem is erre való. A 100-ra gyorsulás nem valami rekord, 13,7 mp, ezt szerintem tudja, a rugalmasság – alacsony fordulaton nagy nyomaték – kárpótol valamennyire. Nekem nem volt problémám a vezetéssel. (Az átlagfogyasztásnál megadott adatot a mindig eltett benzinkutas blokkok alapján számoltam, igazából picivel a gyári 5,5 alatt van, nekem 5,33 jött ki a majdnem 11000 km-re. Ez azért is lehet, mert főként országúton járok, városban és autópályán keveset.)
A motor egyszerre halk és morgós. Alacsonyabb fordulaton egyáltalán nem zavaró, épp csak a jelenlétét tudatja folyamatosan, városban ha megállok, néha mintha leállt volna, olyan csendes. Gázadásra viszont kellemesen dünnyög, 4000 fordulat felett pedig Hondásan fémesen szól.
A váltó egy álom. Én két ujjal szoktam, melléváltani elég nehéz, apró kattanással, pontosan ugrik be a helyére, a hátramenettel nagyon ritkán előfordulnak problémák.
A futómű képességeit még nem teszteltem, nem vagyok az a típus. Alapvetően kicsit feszes, az úthibákat érezni, rossz úton pattogásra hajlamos, viszont kanyarodni élvezet vele. (Újra előbukkan a Hondaság.)
Felszereltség: minden fontos - és kevésbé fontos - megvan benne. Két légzsák - utasé nem kikapcsolható - , ABS fékerőelosztóval, 4 tárcsafék, manuális klíma, távirányítású központi zár, színrefújt, elektromosan állítható és fűthető tükrök (baloldalon osztott), első elektromos ablakok (vezetőé fel-le automata), színrefújt kilincsek és lökhárítók, RDS-es CD-s rádió 2 hangszóróval, elektromos fényszóró magasságállítás, állítható vezetőülés és kormánymagasság, pollenszűrő, elektromos szervokormány, két térképlámpa elöl, Isofix a hátsó üléseken (alul), belső levegőkeringetés, öt hárompontos öv, de sajnos csak négy fejtámlával. Mindez 3 millióért (metálfény és City csomag nélkül, utóbbi 100e-ért), 3 év vagy 100e km garival. Így mindjárt nem is tűnik olyan drágának. (És azt sem árt figyelembe venni, hogy ez még egyike a japán gyártású japán autóknak. Bár már hoznak be kínaiakat, de ha JHM-mel kezdődik a szélvédő pereménél megtalálható VIN kód, akkor nyugodtak lehetünk, a miénk japán. A kínaiaknak LUC.)
Mi hiányzik? Talán a két oldallégzsák. Vagy az MP3 a CD-ből. Nekem az automata klíma speciel nem. A tükrök elektromos behajthatósága talán. A rádió csak 2 hangszórós (a hátsó ajtókon is megvan a két fészek, be lehet utólag építeni), de szépen szól, és újraírható CD-t is lejátszik. Az talán kevés, hogy csak 6 rádióállomásnak van memória, és a rádió vételi érzékenysége (adókereséskor) nem az igazi.
Ezek a drágább modellekben (1.4 LS, ES) megvannak (az MP3 nem, de a 2006-os gyártásúaktól széria az AUX csatlakozó a szivargyújtó mellett, ahová lehet mp3 lejátszót bedugni, nekem még pont nincs), de ami tényleg hiányzik, az a hátsó ablaktörlő intervallumkapcsolása. Mert az igaz, hogy meredek seggű révén, könnyen szívja fel a vizet hátra, tehát országúton állandóan törölni kell, de amikor esőben városba érek be, ott meg-megállva egy piros lámpánál bőven elég volna egy időszakos törlés, ez meg csak állandót tud. Nagy kár.
A klíma megfelelően működik, nagy melegben a motorvezérlés is beleszól a működésbe, ha szükség van gyorsításra, teljesítményre, visszavesz a klíma erejéből. (Városból indulva soha nem hűt rendesen a klímám, csak ha már egyenletes tempóban gurulok az országúton, olyankor mintha rákapcsolna.) Apropó klíma. Nyáron, esőben sajnos párásodás ellen is kellhet, erre bizony hajlamos a kocsi.
Hiányozhat még az első ülések alatt tárolófiók, de ott van a benzintank (ez az ára a hátsó ülés variálhatóságának). Innen – csakúgy mint a régi családi Zastavából, pedig annak a ’rendes’ helyen volt – néha tényleg hallatszik a benzin lötyögése. Többen panaszkodtak, hogy az akku kapacitása kevés, majd télen megtudom. A másik panasz, amit hallottam, hogy hátul nem fűt rendesen, ezt lehet, hogy nem tudom meg egyhamar.
Pakolóhelyből elöl sok van, a mindkét oldalon meglévő polc nagyon hasznos, pohártartó van összesen 3, a kukát bármelyikbe tehetem. (A kukát érdemes megnézni, eszméletlen, hogy mennyire igényesen van megcsinálva.) Az ajtózsebek elég nagyok, üvegtartásra nincsenek kiképezve, a kesztyűtartó kétrészes.
Hátul ellenben elég mostohán bánnak az utazókkal. Az ajtókban nincs zseb, a kézifék mögött lévő kis rekeszen kívül a hátul ülőknek semmilyen tárolóhelye nincs, az ülések háttámláján sincs zseb (extraként kérhető). Ez engem egyelőre nem zavar, mert hátul nem nagyon utazik senki. A hátsó üléseken nem sok az oldaltartás, de kényelmesek. Két embernek. Hármat legfeljebb rövidtávra, középen kicsit magas ülni, és széltében sincs elég hely.
A kalaptartó csak egy kihúzható roló, ami nem nagyon bír el semmit. Ez rossz is, meg jó is. Rossz, pont azért, mert semmit nem lehet rátenni, és folyton ki-be kell húzgálni, ha pakolok, egy zsinórral emelt kemény kalaptartó kényelmesebb volna.
Jobb, mert biztonságosabb, így az ember nem tesz semmi súlyosat oda, ami vészfékezésnél előrerepülhet, illetve a hátsó ülések lefektetésénél (845 liter csomagtér, plafonig 1323) ki lehet venni, és bárhová oldalra könnyen el lehet helyezni, alig foglal helyet.
A ’kocsi végére’ érve, plagizálnék. Sajnos már nem tudom hol, de valaki azt írta, hogy a Jazz tulajdonosok nem szerelemből választják az autójukat, hanem józan mérlegelés után, viszont utána fokozatosan ’beleesnek’. Ez tényleg így lehet. Én sem érzelemből döntöttem mellette, de most már, hogy megvan, egyre jobban szeretem elnézegetni. Olyan lehet ez, mint a svájci bicska. (Nekem van kettő, az egyik - Midnite Manager, ez olyan mint valami gengszernév - MINDIG nálam.) Nem egy vagyon, igaz nem is olcsó, de minőséget kapsz cserébe. Ha egyszer volt neked, és ellopják/elhagyod, akkor újra olyan kell. Muszáj. Más nem elég jó helyette. (Természetesen a kategórián belül tessék gondolkozni.) Megszokod azt a minőséget, azt az érzést, azt a használhatóságot. Én szeretek beleülni, benne ülni. (Nem a bicskában!) Valahogy megnyugtató az a minőségtudat, amit benne érzek. Visszasugározza azt a szeretetet és hozzáértést, amivel összerakták (?!). (Mintha egy Lexusról írnék. Csak annál a hangsúlyok eltolódnak a praktikum felől a minőség ÉS a kényelem irányába.)
(Persze a Jazz-t kinőheti a család, de gyakran akkor is a családban marad, az asszonynak második autónak pl., és az értéktartása sem utolsó.)
Azért a végére még két dolog, amivel elégedetlen vagyok (a többi kisebb negatívumot tessék csak a fenti szövegrengetegben kikeresni).
Pótkerék: Nem teljesértékű. Ez nem kifejezett Honda hiba, ez a ’divat’, de én agyon tudnám verni egy ilyen vészkerékkel azt, aki kitalálta. Az a pár centi és pár kiló amit ezen spórolok, annyira nem számít már. Viszont van két ÓRIÁSI hibája (meg több apró, de azokat most hagyjuk). 1. A defektes rendes méretű kerék nem fér be a pótkerék helyére. Ami ha pl. egy nyaralásból hazafelé menet, 4-5 emberrel, és hozzájuk tartozó mennyiségű csomaggal történik – mert defektet Murphy is mindig a legrosszabbkor kapott – akkor igencsak probléma. 2. Egy autópályás defektnél rendes kerékkel mehetek tovább normálisan, míg a virslikerékkel sántikálhatok 80-nal. Nagyszerű! Én szívesen lemondanék pár csomagtérliterről (könnyen beszélek), csak hogy legyen helyem egy rendes pótkerékhez, de a csomagtérpadló megemelése a hátsó ülések síkbahajtása miatt elég bonyolult módosítás volna. (Azért megjegyzem, hogy pl. a Hyundai Getzben, vagy a Fiat Pandában befér rendes kerék is - alapban virslit adnak - a kialakított helyre.)
Assistance: 2006. július 17-től végre már a Hondákra is van. Hogy eddig miért nem volt, ez érthetetlen. Mindegy. De csak az újakra! Ami – ugyan a Hondák jellemzően megbízhatóak – kicsinyesség. (Főként annak tükrében, hogy nemrég a Daciákra VISSZAMENŐLEG adták meg a 3 év assistance-ot!) Ha a Honda bízik a saját autói megbízhatóságában, akkor ez úgyis jelképes volna, egy nagyvonalú és méltányos gesztus, és nem kell attól tartania, hogy ez neki sokba fog kerülni. Akkor tessék szintén visszamenőleg adni. Hogy a Honda tulajdonosok még elégedettebbek legyenek választott márkájukkal. Én várom. Pedig talán – remélem - soha nem lesz szükségem rá.
Egyelőre ennyi. Majd egy fél év múlva újra írok. Addig túlleszek egy télen (most várom a téligumikat), egy 20e km-es kötelező szervizen, újabb 10e km-en. És remélem, nem nagyon lesz miről írnom.
------------------------------------------------------------
Update 1. Tél megvolt, gumik biztos jók voltak, nem volt alkalmam igazán kipróbálni. Kötelező megvolt, egy Hondához képest közepesen drágán, elviselhető. Szervizre továbbra sem lehet panasz.
Hátulról meglökött egy barom a piros lámpánál, a hátsó lökhárítóm szépséghibás, egyelőre úgy marad, a javítási költség nincs arányban a sérülés mértékével (belül is sérült picit az egyik lökhárító bak, az eredeti állapot helyreállítása kb. 130e Ft).
Rosszabb autóm ne legyen soha.
-------------------------------------------------------------
UPDATE 2. Kétéves szerviz megvolt 36e km-rel, semmi gond, az egyik téli kerekemen megsérült a felni, görgőzni kell majd. Feltettem a nyári kerekeket (külön felnin van téli/nyári gumi), és most nagyon finoman jobbra húz a kocsi. Még nyomozom, hogy a futómű sérült meg az ütéstől (a sérült téli kerékkel nem húzott félre), vagy csak féloldalasan kopott a nyári gumi.
Egyébként, mint az óramű. Megy, és megy.
Hibalista
- Semmi. Ajánlott olajcsere, egyéves és kétéves kötelező. Az egyik téli kerekemmel belementem egy kátyúba, megsérült, de ezt nem tekintem elromlásnak.
Ide hordtam szervizbe
Honda Körös, Békéscsaba. (Az ország talán legújabb és legkisebb Honda kereskedése, udvariasak, kedvesek - várakozóhely már van, de elég szűkös, - mert egy Opel szalon "kinövéseként" működnek. Eddig nem lehet panaszom.)
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2005 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 36000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Swift I (családi járgány volt, fapados de megbízható) | Következő autója? | Kia Cee´d SW |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan