Piros hatos
Szöveges ítélet
Még vadi új! Egyel?re a bejáratás nehéz pillanatait éljük meg együtt. Kívülr?l gyönyör?, természetesen t?zpiros (ezért vártunk három hónapot rá) sötétített üvegek, nyamm...
A belseje igényes, különösen finom a kárpit, hatalmas és kényelmes, el?l kényelmesen elférünk hárman, teljes létszám még nem volt, de már alig várom. A hifi nagyon szépen szól, minden finoman, precízen mozog. Honda.
Az ülés azért az Accordban verhetetlen, ebben csak nagyon kényelmes.
Dízel a szentem, húz, mint a mozdony és úgy pörög, mint egy rendes (benzines) Honda (nem vicc, tessék kipróbálni), ezért nehéz is megállni, hogy csak lassan finoman az elején.
Egyébként szerintem ez az egytelen értelmes egyter?, a többi használhatóan ugyanis csak négy, legfeljebb öt személyes. Ebbe viszont hatan férnek, plussz csomagtartó.
Két apróság: bepárásodott a hátsó lámpa és nyöszörög valami a m?szerfalon, az els? szerviznél valszeg mindkett?t orvosolják.
Egy szó, mint száz, Honda.
Ha egy kicsit többet mentem vele, visszatérek.
Íme az alkalom. Fél év alatt közel 15.000 kilométer. Sajnos Pesten használom, feltehetően ez az oka, hogy a "spaceball" mintájú váltó spaceballja néha ciripel, de csak akkor hallani, ha kifejezetten figyelek, majd a húszezres szervíznél megoldják. A műszerfalon az árnyékoló alatt valami nem volt precízen rögzítve, ezt egy perc alatt javították, azóta rendben van. Hasonlóan jártunk a harmadik féklámpával, aminek kilazult egy csavarja, természetesen ez sem volt vizsgafeladat Éleséknek. És ami a leginkább szíven ütött: olajfogyás. Rendes, szebvedéstől nem mentes bejáratrás ellenére 9000 kilométer alatt egy liter. Azt mondták, ez normális. Szerintem nem az, az Accord három év alatti 70.000 kilométere alatt egy mililitert nem fogyasztott. Állítólag ez dízel, ezért van. A kocsi japán összszerelésű, ezért is volt meglepő, akárcsak a fent említett pici kellemetlenségek - talán a kezdeti széria.
Aztán összemelegedtünk. Kopp-kopp-kopp, az olajfogyás megszűnni tűnik, a javítások után a beltérben semmi nem zörög, a legrosszabb úton sem, a minőség precíz, mint egy svájci óra. A motor hihetelenül csöndes (közvetlen összehasonlítás egy Nissan X-traillel) és iszonyíatosan erős, erősebb, mint a 2.4. Type-s (persze az egész más), de ezt használni, különösen városban, kellemesebb. 160-ról úgy ugrik, mint a teve a herekoccintóról. A végsebessége lehetne több, óra szerint 195-200, bár egy konyhaszekrénytől ez sem rossz. Szívet melengető dolog egy kisbusszal odaverni az erősebb kompaktokat, középkategóriásokat. Tízezer kilométer utána fogyasztás is beállt, autópályázással, terheléssel 7, 5 liter. A futőmű kényelmesebb, mint az Accordé, nem zötyög, de hihetetlenül stabil. Kanyargós hegyi úton, hosszú kanyarokban is rezzenéstelen, biztonságos és élvezetes. Kevés hagyományos kocsi (értsd: amit Mo-n általában látni lehet) ér a nyomába (legalábbis ezt vonom le abból, hogy a kanyarokban lemaradnak).
A kasztni kényelmes, hosszú távon a magas, székszerű üléspozíció - mitől kissé idegenkedtem - lenyűgöző, az első autó, amiben semmim sem fájdul meg. Hatan is kényelmesen elférünk benne, nem csak rövid távon, utaztunk elől hárman Ljubljanába - és senki sem panaszkodott (szó sincs megfélelmlítésről). Hátul is nagyszerű, bár azt csak mesélik :). A csomagtartó elég nagy, ha túl sok a cucc, csak bedöntünk egy ülést, attól függően ki hol akar ülni. Ja, és szép!
Szóval Honda. Hurrá, hurrá. Amgí nem gyártok saját kocsit, csak Hondám lesz, de akkor is lesz még.
Hibalista
- Egy Hondán?
Ide hordtam szervizbe
Honda Éles
Alighanem a legjobbak!
Értékelése: 10
Képek az autómról
Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2005 |
Kényelem | (10) | Használati időtartam | 0 év |
Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 0 |
Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 14000 |
Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
Előző autója? | Accord | Következő autója? | Honda |
Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
Verdikt | (8.8/10) |
