Nippon de luxe
Szöveges ítélet
Nem hittem a Hondák kimagasló minőségében és megbízhatóságában. Azt hittem, csak egy legenda, amit a japók terjesztenek, hogy könnyebben betörjenek az USA-ba/Európába. Tipikus közepes tulajdonságokat felvonultató márkának gondoltam (Opel, Ford, Renault, stb.). Persze a márka sportsikereit elismerem, de voltak jó rallye/versenygépek az előbb említett gyártóktól is.
Feleségemnek volt már egy Swift-je, már abban is feltűnt, hogy a japánok máshogy állnak az autógyártáshoz. Mint sok máshoz is. Nem tartom őket olyan kreatívnak és stílusosnak, mint az európaiakat, mégis, minden járművet, amit eddig 'tőlük' vezettem, mintha egy folyamatosan fenyítő korbács árnyékában terveztek és szereltek volna össze, nanométernyi tévedési küszöbbel. Ez az addig ismeretlen komfort és összerakottság-érzésben testesült meg. És akkor még nem vezettem CR-V-t.
A Honda márkával először három éve kerültem közelebbi kapcsolatba egy 600-as motorkerékpár megvételével. Egy év használat után már tudtam, az autóm is Honda lesz. Kellett ez a 'sportkomfort' érzés, ez a 'dögösámdeuras' fíling, ez a precíz, hűségesjóbarát-érzet.
A kétgyermekes család nem hagyott sok választási lehetőséget, egyterűben gondolkoztam. Külalakja és a négykerékmeghajtás miatt kiesett az FR-V. Dízel nem nagyon érdekelt, a japán dízel nekem olyan, mint az amerikai soros motor, nem oda való.
A motor csendes és rugalmas. 2.0 150LE, nem rossz, nem szaggatja az aszfaltot és az a kimagasló gyorsulásérzet sincs, amit néha V6-okban és turbós motorokban éreztem, de váratlanul hamar elérünk a következő kereszteződésig. A kellő gyorsulás pedig egészen 160-ig tart, így van a motorban tartalék, gyorsan, sportosan felpörög, és nagyon viszi a kasztnit 5-6e-es fordulatszámon. Na azt nagyon élvezem, hogy nem bólint le 4000-nél, mint a gázolajos pajtások. A pörgetésnek persze ára van: városban és autópályán gond nélkül kér 12-13 litert százon, kulturált országúti tempónál beéri 9,5-el. Állítólag a 2006 utáni új generáció még 1 literrel gazdaságosabb hasonló tömeggel. A váltó nekem kézi ötös, kinek nem kéne egy hatodik autópályára, sajnálom, hogy ekkor még ez nem volt akkora divat, mint a korszerű dízeleknél. Vajpuha, azt hiszem így hívják köznyelven azt, amikor érintésre bekúszik sebességbe, mintha sínen húznák, 160e futott km után. A rükverc, ha már megtanultad, hogy türelmesen kell betenni, még könnyebben képes bemenni, mint az egyes, hihetetlen. Élvezet váltani, nem is kerestem automatát. Futómű remek, elvárható is a stabilitás egy SUV-tól, feszes, de kényelmes. Hagyománytiszteletből még megszívom a fogam az úthibákon, aztán rájövök, hogy ez az autó bírja. Terepen igazán csak néhányszor teszteltem, elég sáros emelkedőkön is felhoz szépen lassan, nem akad el. Hóban szoktam még forogni vele (amikor ráadja a hátsókerekeket, illetve egyenesben úgy megy rajta, mintha száraz földúton gyorsulnék.)
Az utaskényelem jó. Sportosan kemények az ülések, ne várjunk francia fotelokat, de zsibbadás nélkül le is lehet benne utazni 500 km-t (ez már a motoromról nem mondható el ;). A bőrkárpit tartósnak tűnik, szép, újszerű élénkfekete színe van még mindig. Többfunkciós hátsó ülések hosszirányú állíthatósággal és háttámla-döntéssel, egykezes összecsukással. Ergonómikus vezetőtér, sportos dizájn, letisztult, minimálart műszerfal, finoman működő drabális kapcsolók, számos praktikus rakodóhely, hatalmas raktér, praktikus padló alatti kempingasztallal és tárolóval (pótkeréknyi hely, mivel az kinn lóg a hátsó ajtón). Gyönyörűen nyíló-záródó ajtók, a tetőablak viszont lehetne nagyobb, hátrafelé.
Ötévesen vettem, szerintem egy párszáz ezerrel a piaci átlagár felett, de azért adtam érte közel 3 millát, mert a próbakör során olyan érzésem volt, mintha egy 20-30e km-es egyéves autót vezetnék. Eszméletlen volt. A Renault után minden, mint egy műszer (pedig azzal sem volt különösebb bajom). Egyik ismerősünk benne utazván azt hitte, újonnan vettük. A beltér is újszerű, elegáns, minden kütyü kifogástalanul működött. A műszaki átnézés után nyugodt szívvel elhoztam egy év garanciával, nem is volt rá szükségem. Szerelni még nem kellett, 1-2 égőt cseréltem rajta, illetve motor/váltó/difiolajat. 0W-40-es szintetikus motorolajat kapott, hogy rövid, hidegmotoros utak se viseljék meg nagyon. Ami nagyon tetszik benne, hogy egy év, 20ekm használat után sem érzem, hogy rosszabb, kopottabb állapotban lenne, mint mikor megvettem. Szeretném is így használni még jópár évig. Ja és uraim, az asszonyok odavannak érte. Volt egy kis ijedtség, mikor hazahoztam, hogy drágám, hogy fogom én ezt vezetni, később kiderült, hogy a parkolást kivéve könnyebben és sokkal élvezetesebben, mint bármely más, azelőtti kiskategóriás autót. A nők imádnak magasan vezetni, elnyomja a forgalom okozta félelmüket. Persze nekem is tetszik, viszont kezdek eltávolodni az általam oly kedvelt sportkupé-pozíciótól. De megéri.
Hibalista
- Apró égők, műszerfali hőmérőrecegés nagy hidegben (menetzaj amúgy elnyomja)
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2004 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 140000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 11 l |
| Előző autója? | Megane | Következő autója? | Vmilyen sportkupé/kabrió, pl. NSX, S2000 |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan