Az érthetetlen kultusz japán-porsche
Szöveges ítélet
Gyerekkori álmom volt egy ilyen kocsi, aztán felnőttem és rájöttem, hogy véletlenül sincs szükségem egy ilyen miniatűr matchboxra. Természetesen ezek után evidens volt, hogy kapok egyet valahonnan, csak úgy. Ez persze nem azt jelenti, hogy ingyen volt, sőt a regadóval és egyéb költségekkel együtt vígan beleszaladtam 250-300 ezerbe és még egy százast lazán rá lehetne költeni. Az autó relatíve megkímélt állapotban volt, mindössze az első lökhárítón volt némi gittnyom, ezt leszámítva tüzetesen átvizsgálva törés és rozsdamentes, gyári állapotúnak tűnt, ami -mint tudjuk- szinte lehetetlen, a lényeg, hogy nem egy lelakott romhalmazba ültem bele. Női tulajból eredően szerelőt nem sokat látott, a kötelező alkatrészek se nagyon voltak cserélve rajta, ezeket mind nekem kellett (ékszíj, vezérműszíj, kuplung, stb.) ráadásul egyszerre, ami nem volt kis meló és még mindig lenne rajta mit csinálni (szelephimba, futómű, kipufogó).
Az autót rajtam kívül mindenki imádja (kivéve a haver, aki még szokta vezetni, neki ugyanaz a véleménye, mint nekem), úton útfélen meg akarják venni, fogalmam sincs, hogy miért. Kezdjük ott, hogy nagyon kicsit. Két személynek elegendő hely van elől, sőt, még több is, mint más kocsikban, én a magam 191 centijével és 105 kilójával lazán elférek, ami a legtöbb, külsőre nagyobb autókról egyáltalán nem mondható el. Hátra viszont már az ellenségemet se szívesen ültetném, eddig mindenki, aki oda kényszerült közölte, hogy bármilyen messzire is kell menni, innentől gyalogol. Az autó tehát két személyes (erre a következő generációnál már rá is jöttek). A csomagtartóról se lehet túl sok pozitívat mondani, nagy bevásárlás csak előre hajtott hátsó "ülésekkel" lehetséges. Egyszóval nem ezzel fogunk a haverokkal elmenni bulizni, az autó alkalmatlan mindenféle szociális hajlamok kiélésére, csajok közül is csak egy fér el benne normálisan, szóval inkább magányos farkasoknak ajánlott.
Az első pozitív élményem az iszonyatosan jó útfekvése volt. 150 -nél autópályán még halálbiztos, elengedett kormánnyal is tartja az irányt, havas-esős-jeges úton is jól viseli magát, viszont ugyanilyen körülmények között 30 -nál már lazán keresztbe áll bárhol. Itt viszont többé kevésbé meg is állhatunk a jó tulajdonságok felsorolásánál, 0 km/h -t elhagyva rettenetesen idegesítő zajok jönnek a csomagtartó felől, melyek okát eddig nem sikerül kiderítenem, nagy sebességnél a menetzaj is kellemetlenül felerősödik, a futómű pedig a legkisebb kavicsokat is megérzi, ebből következően mi is megfogjuk. Az ülés nagyon lent van, gerinc és hátproblémákkal esélytelen a ki-be szállás. A kuplung nagyon kemény és kint fog (csere után is), szinte képtelenség rángatás nélkül elindulni vele. Alsó fordulaton semmi nyomaték nincs, ezért aki nem szereti pörgetni a motort (mint például én) nem fogja túl sportosan érezni magát, magas fordulaton viszont már félelmetesen megindul, na nem mintha olyan hatalmas erőmű lenne benne, de ehhez a kasznihoz még a maga 120+ lovával is erősen túlméretezett, különösen, ha hozzávesszük, hogy a rövid tengelytáv és az orrán lévő súlypont miatt gyakorlatilag folyamatosan közvetlen életveszélyben érezhetjük magunkat 50 felett még akkor is, ha az egyébként pontos, precíz futómű és a kormány teszi a dolgát. A fékek alul méretezettek, 80 felett senki ne számítson rá, hogy hirtelen meg fog állni bárhol is. Ahogy írtam, 50 felett már folyamatos és komoly odafigyelést igényel az autó vezetése, a legkisebb fékezés, vagy hirtelen kormánymozdulat is katasztrófális lehet, legutóbb például egy kisebb, szemmel alig érzékelhető bukkanó dobott meg a kanyarban 60 -nál úgy, hogy azt hittem berepülök az erdőbe. Tapasztalt vezetőnek mondhatom magam, ezelőtt egy Zastavám volt és aki azt el tudja vezetni, az egy tankot is, egyszóval tudom mi az életveszély, de alkalmam nyílt hosszabb távon használni már sok japán és német autót is. Megéltem már több balesetet, szóval eléggé fel tudom mérni mikor van a gond és nem vezetek túl sportosan, ennek ellenére állandó hidegrázással szállok ki a kocsiból és mindig hálás vagyok, hogy élek. Kezdő vezetőknek ezért egyáltalán nem javasolt (tapasztaltabbaknak meg minek). Következő autónak egy turbómotoros, vagy V8-as sportkocsit tervezek, érzésem szerint azokban nagyobb biztonságban lennék akkor is, ha háromszor annyi ló lenne beletömködve a motortérbe, arról nem is beszélve, hogy 50 felett gyakorlatilag az autó dobókockává gyűrődik és ember nem száll ki belőle élve. Egyszóval egy elhibázott tervezésnek gondolom, minimum összkerékmeghajtásúnak kellene lennie ahhoz, hogy a haláltól félők is örömet leljenek benne, ami viszont valamelyest kárpótol, hogy kanyargós szerpentineken gyakorlatilag verhetetlen a kocsi. Még a leghúzósabb kanyart is hihetetlen pontossággal lehet bevenni embertelenül nagy sebesség mellett is. Sok ultra-modern autónak (és motorosnak) sikerült meglepetést okozni, akik alig várták hogy megelőzhessenek, aztán egy-egy kanyargós szakasz után kilométerekkel voltak lemaradva mögöttem. Ez a része tényleg elképesztő, kár, hogy a világon vannak hosszú, egyenes szakaszok is.
Nálam a váltó elég nehezen megy olajcsere után is, egyik ismerősömnek is ilyen van, azt mondta, nála is ugyanez a helyzet, ezen kívül túl rövidek az áttételek, a súly/erő arányokat tekintve sokkal hosszabbakat is kényelmesen elbírt volna, így viszont autópályán kénytelenek vagyunk szétpörgetni a motort, ha haladni is akarunk (amúgy is), előnye viszont, hogy előzésnél nem nagyon kell visszaváltanunk ötödikből 3 személlyel és megpakolt csomagtartóval se.
Ami pozitív csalódás volt, az még a fogyasztása. Mindenki azzal riogatott, hogy 10 liter alatt esélyem sincs egy ilyennel eljárni, ehhez képest 6.5 literből simán kihozom télen vegyesen. Nyáron ez valószínűleg még lejjebb megy (ha addig el nem adom a viharba).
Ami viszont tetszett benne az a megbízhatóság. Több hetes állás után is pöccre indul, nem nyavalyog, nem hisztizik semmiért még ennyi év után sem, érezhető rajta a japán precizitás. Előny továbbá, hogy alkatrészt elég könnyű beszerezni hozzá, viszont az árát is megkérik.
Ennek ellenére fogalmam sincs, hogy miért olyan hatalmas kultuszautó ez hazánkban és világszerte, én a magam részéről senkinek se javaslom.
Családi autónak abszolút alkalmatlan, bulikocsinak szintén, hétvégi túraautónak pedig egyáltalán nem olyan nagy élmény.
Hibalista
- Csak a kötelezően cserélendő, kopó alkatrészek, plusz a magyar 2 méter mély kátyúkkal nem túl kompatibilis futómű.
Ide hordtam szervizbe
Saját magam szereltem, ismerősök segítségével.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 147000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 10000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | gt55 | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (3) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (4.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan