Könyörtelen anyaméh :)
Szöveges ítélet
Első látásra szerelem volt, mikor 2017 tavaszán megláttam róla a sajtófotókat. A Type-R életérzés előtte nem ragadott magával - tiszteltem, nagyra tartottam a típust, de alapvetően nem napi járós autóként tekintettem rá.
Most pedig itt van nálam az FK8, és mivel még csak bő egy hetet és 2600km-t töltöttünk egymással, csak az első benyomásokat meg az idevezető, kellemetlen élményektől sem mentes utat tudom elmesélni.
A kellemetlen élményeket pedig a Honda márakereskedéseknek köszönhettem.
Szóval, 2017 tavaszán rögtön be is mentem a debreceni Honda Gold Motor-ba, és érdeklődtem a típus iránt. Lényegében semmi infó nem volt még róla, csak egy rossz minőségű fénymásolt lap a műszaki adatokkal, de az értékesítő elmondta, ősszel már sokkal többet fognak tudni róla, adjak meg elérhetőséget, és majd keres. Hagytam hát ott névjegykártyát, telt az idő, de telefon az nem jött.
Ugrás az időben, 2018 szeptember. Ekkor történt, hogy hirtelen nagyon berágtam az akkori autóm, egy Passat CC állandó, kicsi, de bosszantó műszaki hibái miatt, és elhatároztam, mennie kell. Elkezdtem hát a beszavazó-show-t, mi lehetne a CC utódja, bújtam teszteket, jártam a kereskedéseket, nem nagyon nyűgüzött le a felhozatal. A Type-R vonaltól függetlenül is, a Civic volt a legközelebb ahhoz amit magam alatt el tudtam volna képzelni, szóval ismét megjelentem a Honda Gold Motor-nál, körbe-nyálcsorogtam a kiállított Civic-eket, végül a döntés az 1.5T CVT-re esett. (A Type-R akkor nem fért bele a matekba).
Szóval felvázoltam az értékesítőnek (ugyanaz volt akivel korábban beszéltem), hogy rá vagyok kattanva a típusra, de a CVT váltóról nagyon megosztó tapasztalatokat olvastam, szeretnék kipróbálni egyet. "Hűha!", mondta ő, hát ilyen tesztautójuk nincsen, de egy hónap múlva lesz egy CVT-s CRV, azt kipróbálhatom, adjam meg az elérhetőségemet, majd jelentkezik.
Nem jelentkezett.
Közben ahogy bújtam a teszteket és videókat, elengedtem a CVT váltót. De persze kipróbálás nélkül azért nem vennék autót, felhívtam hát a Gold Motor értékesítőjét, és elmondtam, ne is folytassa a lázas munkát hogy nekem CVT-s tesztautót szerezzen, most már kézi váltósat szeretnék kipróbálni. Oké, mondta ő, utánanéz, és visszahív.
Nem hívott.
Szerencsére a honda.hu-n működik egy szimpatikus tesztautó-kereső, ami rögtön kidobta, a hogy a miskolci Honda Univer-Car szalonban van Civic 1.5T. Lelkesen fel is hívtam, és egy nagyon furcsa beszélgetésben volt részem, kb így hangzott:
- Üdvözlöm, X.Z. vagyok, és látom a weben, hogy önöknek van Civic 1.5T tesztautójuk.
- Hát, van is, meg nincs is.
- ???
- Van ilyenünk, csak nem lehet kipróbálni.
- De miért?
- Ügyfélnél van.
- Oké, de mikor kerül vissza?
- Nem lehet kipróbálni.
- ... hát, akkor visszhall...
Mivel a webes tesztautó-keresőn még időpontfoglalási lehetőség is volt a tesztautóra, azért bepróbálkoztam azzal is, kértem időpontot a következő hétre, kaptam is egy barátságos visszaigazolást: "Köszönjük értdeklődését, értékesítőnk kereseni fogja Önt, és egyezteti a részleteket!"
Kutya nem keresett.
Elegem is lett az autóvásárlásból, inkább kihoztam a Passatot a kereskedésből, hátha meghálálja (egyébként baromira szerettem azt az autót).
Nem hálálta meg. 2019 februárjában eldőlt, a CC-nek mennie kell, de az is világossá vált eddigre, hogy vagy Type-R, vagy semmi. Már csak azért is, mert ebben az autóban minden benne van, amit az önvezető villanyautók hamarosan elvesznek a világtól. (Amit én egyébként nagyon várok: úgy gondolom, hogy rossz helyen keresgél az aki, manapság vezetési élményt a belvárosban, országúton, vagy autópályán keresi, a mai forgalom már alkalmatlan erre. Szerintem ennek a helyét át fogja venni a "közlekedés élmény": ha mondjuk egy Debrecen belváros-Budapest belváros viszonylatban vezetés helyet lehet a bal1-ben laptopon dolgozni, filmet nézni, vagy akár szunyálni egyet...)
Szóval újra elzarándokoltam a debreceni Honda Gold Motor-ba, és közöltem, Type-R-t szeretnék venni. Oké, mondta ő, kell rá várni hat hónapot. Hurrá! (Annyira jellemező az egész hozzáállására, hogy a várakozási idő kapcsán kedélyesen elbeszélgettünk arról, hogy ez sok ugyan, de mégis megéri, hiszen messziről jön, Japánból, a japán összeszerelésre pedig megéri várni. Otthon aztán utánanéztem, és láttam, hogy ezeket évek óta Angliában, Swindonban szerelik össze.... és nem tudom mi a nagyobb gáz, az hogy ő ezt nem tudja, vagy az, hogy tudja, csak engem szivat.) Szóval rendelném az autót, de nem tudok dönteni a fehér és piros szín között, szeretnék élőben megnézni egy ilyet is és olyat is, segítsen már ebben, ha kell elmegyek érte messzire is. Oké, mondta ő, utánanéz hogy mit tehet, és majd jelentkezik.
Kitaláljátok? (spoiler: nem jelentkezett)
Kezdtem kicsit berágni. Nem vagyok az a típus, aki szerint a világnak le kéne borulnia a lábai előtt mert a negyedik X után végre elküszködte magát odáig, hogy lízingeljen egy új autót, na de mégis, ez a hozzáállás még egy bazári könyvárústól is szemöldökráncolásra adna okot. Egy hétvégén írtam hát egy emailt, amit elküldtem az összes hazai Honda kereskedésnek (tizen-valamennyi), ajánlatot kértem Type-R-re. Kicsit nagyobb lelkesedésre számítottam, kb. 5-6 válasz emailt kaptam, és két telefonhívást. A második telefonhívás furcsa volt (na jó, az eddigiek tükrében annyira nem is furcsa): "Üdvözlöm, megkaptam az ajánlatkérését, van itt nálunk egy fekete Type-R, ha kell jöhet érte. Nem, nem küldök számítógépen ajánlatot, öreg vagyok már, én ezeket be se tudom kapcsolni. nem foglalkozok levelezéssel, most mondom, ennyibe kerül, ha kell, jöhet érte."
Viszont a legelső telefon, hétfő reggel 8-kor így hangzott: "Szervusz, X.Y. vagyon a Honda Tóth-tól, és én szeretnék neked Type-R-t eladni!". Basszus, pont, mint amit az ember egy értékesítőtől elvár!
Elmondtam, hogy szeretnék megnézni élőben egy egy pirosat és fehéret. No problem, volt a válasz, megoldjuk! Félóra múlva megint csörög a telefon, hogy megvan a két autó, szólt a tulajoknak, hívjam őket és megmutatják az autót. Rögtön jött is a levél a telefonszámokkal, tényleg baromi lelkesek és segítőkészek voltak, megnéztem egy pirosat Mogyoródon, egy fehéret pedig Budaörsön, ezúton is köszönöm nektek srácok! Képen egyébként nekem a fehér sokkal jobban adta, de élőben a piros mindent vitt... pedig nagyon szerettem volna a fehérbe szeretni, mert arra 4 hónappal kevesebbet kellet volna várni, de még így sem... és most, hogy itt áll mellettem a piros, de jó döntés is volt.
Itt a sztori vége. A szolnoki Honda Tóth-nál gördülékenyen és simán ment minden, mindenre rögtön választoltak, mindent rögtön intéztek, amikor én csúsztam meg valami papír leadásával, akkor inkább ők is még belehúztak, hogy minél hamarabb megkapjam az autót - és meg is kaptam, még pár nappal az az eredetileg betervezett időpont előtt.
Egyébként ahogy időközben belefolytam a Hondás csoportokba, ez az infó sok helyről visszaköszönt, hogy Hondát, és főleg Type-R-t, itthon csak Szolnokról érdemes venni, és ott szervizeltetni.
Szóval akkor a kocsiról.
A legelső élmény ami mellbe vágott, az a szakadék, ami a kocsi megjelenése és technikája között feszül: kívülről ez vitán felül egy boyracer autó. A japcsik rátettek mindent, amit az ottani Homasitában találtak, szárnyak, szoknyák, kamu diffúzorok, szélesítések mindenhol. Nekem ez nagyon tetszik (ami biztos sokat elárul a lelkivilágomról így 42 évesen :)), de elfogadom, hogy sokaknak meg nem. Viszont alatta a technika az a lehető legtávolabb áll a boyracerkedéstől: ez patikamérlegen kímért, versenypályára való technika.
Utcára sok, és meg sem próbálja ezt tompítani. Egyszerűen kevés ehhez az erőhöz az elsőkerék-hajtás, lehet hogy a Hungaroringen köridőben ezzel másodperceket lehet nyerni, de utcán túl sok kompromisszummal jár. A 0-100-as gyorsulás már-már kellemetlen élmény: küszködik a hajtás, pörögnének ki a 20-as kerekek még harmadikban is, rángatja jobbra-balra a kormányt, villog a váltásjelző, de mire váltok már leszabályzáson van...
Igazi erőssége nem is a motorerő, hanem a futómű: bármilyen tempónál, bármilyen kanyarba befordulni, na az az igazi élmény. Volt egy játszós VTI motoros CRX-em, na abban volt meg ugyanez a gokart-élmény. elfordítom a kormány, az autó arra megy és kész.
Szóval versenypályára termett, a váltó, a gázreakció, a kormány, a hang, minden azt sugallja könyörtelenül, hogy ha kell, itt most gyorsan menés lesz, mégpedig azonnal. A Passatom sem volt lassú, de az, mint egy eszköz, tette a dolgát (persze az az autó is a német autópályán nyert értelmet, mikor tempomat 220-al ugyanolyan kényelmesen, lazán, zenét hallgatva, beszélgetve lehetett utazni, mint itthon 150-el), mig a Honda mintha könyörögne, hogy toljam neki, mintha valami vákuum szívná folyamatosan be a gázpedált
Hibalista
- Még semmi
Ide hordtam szervizbe
Honda Tóth (Szolnok)
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2019 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 4000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | Passat CC | Következő autója? | Ariel Atom |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan