Kamasz szerelem
Szöveges ítélet
Megpróbálok nem ömlengeni, miközben a könnyeimmel küszködök, de nem ígérhetek semmit. Az autó, amit hamarabb birtokoltam, minthogy jogosítványom lett volna, ami (közhely level 1000) sosem hagyott cserben, a mai napon, 12 év és nevetséges 88e km után tovább vándorol a barátomhoz.
Fájdogál a szívem, törnek fel az emlékek, és persze ennyi év után csak a szép és jó, pedig átkoztam a fiatalkori döntésemet sokat. Természetesen nem a Hondát, hanem a megfontolatlan pénzügyi döntésemet, mert nekem (még jogosítvány nélküli hülyegyereknek) mindenáron egy (majdnem) új autó kellett 20% önerővel, - tippelni ér - svájci frank hitellel. Szóval szenvedtem miatta éveken át minden hónapban, eladni már nagyon nem érte meg hirtelen, így eldöntöttem, hogy ez bizony velem jön a sírba. Végül persze meghálált minden forintot (vagyis frankot), a banki kompenzációból pedig hát hova sikerült elutaznom? Na hova? Igen, Japánba, véletlen lenne? Aligha.
A kezdetekben nem annyira szerettem a formáját, őrült Honda fanként a 6gen Civic volt az etalon akkoriban (érdekes, ma már inkább egy 4gen-t vennék hobbiautónak, imádom a szögletes seggét), meg persze VTI, ami már ebből a szériából nem készült. Szégyelltem is sokszor magam, hogy az 1.6-os motor nemhogy nincs 160 lóerő, de 120 sem. Az utakon aztán hamar kiderült, hogy szégyenkezésre semmi ok, ez a járgány jó kezek között könnyen pimasz tud lenni. VTI ugyan nincs, de legalább VTEC van, és aki egyszer belekóstol az 5000-es tartomány feletti életbe, az nagyon könnyen ott ragad. Viszlát könnyed városi tempó, viszlát 7 literes átlagfogyasztás.
Amúgy talán ez az autó legnagyobb erénye (amellett nyilván, hogy Honda, és soha semmi baja nem volt), hogy egyszerre tud kellemes fogyasztású városi autó lenni, ám egy mélyebb taposással képes hamar bevadulni. És akkor törnek is fel az emlékek, ahogy munkából hazafelé a Hungárián, Váci úton, Szentendrein szinte minden nap volt egy (cartárs)pajtás (BMW, Focus ST, másik Civic stb.) akivel fel lehetett dobni az unalmas hazavánszorgást némi akcióval, majd elismerően egymásnak villogva, hatalmas mosollyal hazagurulni. Mert bár mindegyik letolt volna egy szép egyenesen, de szlalomozva, hirtelen gyorsítani már nem volt ennyire egyértelmű a móka. Ez az autó a kanyar-király. Igazából teljesen tök mindegy, mennyivel esel be a kanyarba, csak az a dolgod, hogy tekerd a kormányt.
Azt mondtam már, hogy soha, semmi baja nem volt? Bár nem vagyok az a hanyag, trehány tulaj, de azért számítottam erre-arra így 10+ év után. Amíg garis volt, megkapta a Honda törődést tripla-áron, után pedig évente az általam alap-minőségnek nevezett pakkot: Castrol Edge, Japanparts, esetleg Bosch. Egy ilyen manőver max egy 20-asba fáj, és igen mélyen megvetem azokat, akiknek ennyit sem ér évente a kocsijuk. De havonta egy új Wunderbar tutira befigyel a kúton egy ezresért.
És bár az utóbbi években tényleg azt terveztem, hogy együtt megyünk a sírba, hiszen a magyar használtautó-piacon nincs olyan elvetemülten naiv figura, aki elhiszi, hogy valóban csak 95e km van egy 13 éves Hondában, emiatt képtelen lettem volna valós értékén eladni, már ha el szerettem volna adni. De nem akartam. Igazából imádtam, mély, őszinte, tiszta szerelem volt ez kettőnk között. Ám most érkezik egy várhatóan nagyobb szerelem egy kislány formájában, és ezért egy német egyterű veszi át a kerületi parkolási engedélyt. Az egyetlen vigaszom pedig, hogy ez a kincs az egyik legjobb barátomhoz kerül, talán ő az egyetlen, aki tudja, milyen gondozást kapott és mennyit futott igazából. Így talán néha-néha még láthatjuk egymást, beleülhetek, ne adj Isten, pörgethetem még egyszer 5000 felett.
Hibalista
- A kormány-légzsák visszajelző lámpa 2017-ben minden ok nélkül kigyulladt, ezt a Honda M&M-nél jófejségből megnézték, az érintkezési hibát javították. Se előtte, se utána soha semmi. Tényleg.
Ide hordtam szervizbe
Az utóbbi években egy nagy szakértelemmel bíró ismerőshöz vittem a szokásos éves olaj+szűrők cserére, ha viszont Honda szerviz kellett, akkor mindig a Honda M&M volt a befutó, mind az áraikkal, mind a rugalmasságukkal.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2005 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 12 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 8000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 88000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | B |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan