Power of dreams kicsiben
Szöveges ítélet
2006-ban családunk megvált az addig jól szolgáló használtan vett franciától és valami újabb után nézett. Utoljára a Dacia volt "szalonból" még a rendszerváltás előttről, most megint lehetővé vált egy új autó megvétele. A Peugeot-tal komolyabb baj nem volt, de mégis a japánok felé fordult az érdeklődés. Némi nézegetést követően a pénztárca döntött: végül Corolla helyett City lett belőle.
Hét év közös családi használatot követően nemrégiben hozzám került az autó, mely a hétköznap fővárosi munkábajárós, havi-egy két alkalommal autópályás vidékrejárós üzemmódban égeti a benzint, melyből nem kér sokat. Korábban vidéki megyeszékhely-agglomeráció közti ingázós menetben 6,2-6,3 volt az átlag, a rekord 4,9 l/100 km külföld oda-vissza nyugodt tempóban. Az idei tél elég enyhe, a kezdeti novemberi-decemberi hidegebb időben szinte kizárólag a karácsony előtti dugózós Budapesten használva 7,2-7,3, azóta mostani enyhébb januárban eddig 6,7 l. Egyhármas benzines motortól szerintem ez nem rossz, elégedett vagyok vele. Ha már a 83 LE-s motornál járunk meg kell említeni, hogy méretéhez képest szépen, egyenletesen húz, megfontoltan lehet vele előzgetni. Nem egy erőgép, de átlagos használatra megfelelő, az autópályás 130-140 km/h simán tartható akár félig megrakva enyhe emelkedőn felfelé is. Ennél a tempónál (fordulatszám 3600-3800 rpm.) már fokozott motor- és szélzajra számíthatsz, hiszen egy kiskategóriás családi autóról lévén szó nem rendelkezik prémiumkategóriás zajcsillapítással. A váltó zsír, szépen, pontosan lehet rakosgatni, egyedül a hátramenetet nem veszi néha elsőre. Pályázáshoz a zaj miatt elkélne egy hatodik fokozat, de ez kevésbé róható fel hiányosságként, hisz a kategóriabéli kortársainál sem jellemző ez.
A belső tér tágas, elegendő fej- és lábtér jut mindkét sorban. Az ülések viszonylag kényelmesek; két-háromóra vezetéstől nem gémberedek el. Anno galambszürke és bézs kárpit közül lehetett választani, az én autómban az utóbbi van. Az ülések, a tetőkárpit, a műanyagelemek, a padlóburkolat mind-mind ugyanabban az árnyalatban a kétszínű műszerfallal rengeteget dobnak az utastéren; egyfajta világos és elegáns "vizuálluxust" nyújtanak. Tisztaságmániájukban örömüket lelő gyerekes anyukák és apukák garantáltan hosszan élvezhetik a kárpittisztítógép búgását. Nálam a kárpittal, ami valami rövidebbszálú plüssanyag, ilyen gondok nincsenek, mert odafigyeltünk, hogy ne nagyon dzsuvázzuk össze. A kocsi a tankját néhány Honda modellben megfigyelhető sajátosságként az első ülések alatt hordja, ezért az ún. "Magic Seat" (remélem jól írtam) hátsó ülésrendszer ülőlapja egy mozdulattal felhajtható és ami a helyén marad, na, hát oda lehet bőségesen cuccolni. Zseniális megoldás...
A gyári hangrendszer viszonylag tűrhetően szól, de kár, hogy alapból mp3-as CD-t nem játszik. A fűtés elég jó, hidegben is 2-4 km alatt megjön a meleg, max. negyed óra múlva már pólóban lehetne bent ülni (egyszerűbb a fűtést levenni, mint a kabátot). A belső tér még ennyi kilométer és év után egyben van, a belső visszapillantót leszámítva semmi sem zörög, vagy nyiszog, semmi sincs letörve. Megkopva is csak a sebváltó ezüstszínű festékkel bevont váltási rajzot mutató betétje van, de az már az autó egy éves kora óta elkezdett lemállani.
A belülről, vagy kulccsal nyitható hatalmas 500 literes csomagtartót megdörrenteni nem lehetetlen, hiszen néhányszor nekünk is sikerült már. Ilyenkor a belógó zsanérok esetleges pusztításával számolni kell. A csomagtartó kárpitja alatt mankókerék lapul.
Az autót kívülről nézve vannak szögek, ahonnan kevésbé harmonikus a forma, de nyilván én elfogult vagyok, tehát tetszik. Nem tetszett viszont megjelenésekor a sajtónak és a fórumokat olvasgatva azt látni, hogy mások is viszolyognak tőle, formatervét Renault Thalia-i magasságokba magasztalják. Ez az egyik oldal. Érdekes módon ugyanakkor barátok, kollégák (köztük nők és férfiak, fiatalabbak és idősebbek egyaránt) kérdés nélkül mind dícsérték ("Szép bringa!", "Juj, de szép!", "Pofás kis kocsi!", stb.)... Szóval tegyen igazságot, akinek ez a tisztje, de még inkább megint csak bebizonyosodott, hogy kár az ízlésről vitatkozni.
A megbízhatósága eddig példás, a kopó-fogyó alkatrészeken túl eddig nem kért mást. A gyári akksi hét évig bent volt, bírta volna talán tovább is, de a tél előtt le lett cserélve, mert néha mutatta már a gyengélkedés jeleit. Az első izzókiégésre szintén hét évet kellett várni, illetve nem megy a fűtésszabályzó konzolon egy izzó, és valószínűleg cserés a vezetőoldali ajtóhatároló. A kocsi nagy százalékban azzal az előző Jazz-el egyezik (annak némileg módosított szedánkivitelének tekinthető), mely évek óta előkelő helyen szerepel különféle megbízhatósági statisztikákban. Néhány hónap múlva megyünk műszakira, majd meglátjuk mit kell cserélni.
Hibalista
- A kopó-fogyó alkatrészeken túl semmi. Pöcc-röff.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2006 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 62000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 4500 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Marad még, remélem sokáig |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan