Százhatvan, fából faragott karateharcos
Szöveges ítélet
Sokat jártam utána, hogy a napi száz kilométeres munkába járásomhoz a legmefelelőbb autót megtaláljam. A Nagy Fehér Rohadék (Audi 100) felnőttkorába érve elkezdett komolyan rakoncátlankodni, így most féltanyasi életet él a megszokott országúti cirkálás helyett. Talán jobb is neki, kikopott acélízületeinek már nem tesznek jót a hosszú utak.
És itt jött az agybaj. Jó magyar szokás szerint anyagi lehetőségeim legvégsőbb határáig merészkedtem az autóvásárlás terén, mikor autósmagazinok, tesztek bújása és hosszú keresgélés után szert tettem egy (garantáltan) keveset futott Accordra. Az előző tulaj egy menedzsernő volt, ennek nyomai meg is látszottak a külső és a belső héjazaton egyaránt: parkolási karcok, szétfolyt rúzs a kartámla alatti nagy tárolórekeszben, széttört női napszemüveg a szemüvegtartóban, körömlakknyom a CD-tartón. Na és egy egyben hagyott autó.
A belső kinézetről: nekem nagyon imponál a műszerfal egyszerű, letisztult dizájnja, ellentétben az ősgermán BMW-Audi-VW-stílussal, ami sokkal inkább hajaz a nyolcvanas évek menő számológépes óráira. Az ülések bár kemények, de legalább kitűnően tartanak, a fej- és lábtér sokkal több, mint kielégítő. A világos kárpitozást milliószor megbántam (lásd még: sáros cipők), de milliárdadszor is tetszeni fog, ha bent ülök és nem egy egyenfekete koporsón kell nyugtatni a periférikus látómezőmet. Ha veszem a fáradságot és kiszállok, mindig megállapítom, hogy kocsi oldalról kellemesen sportos, de van egy arisztokratikus él is valahol nem sokkal a kilincsek alatt. Hátulról perverz, elölről rátekintve az embert egy afféle "finoman megérintem a retinád, de ha rosszul viselkedsz, búcsút mondhatsz a thalamusodnak is"-érzés fogja el.
A gépjármű működéséről röviden: a szerkezet indítása egy kulccsal történik, működtetése a váltóbot, a pedálok és a kormány értelemszerű mozgatásával. Ez január 1-től december 31-ig így van.
A teljesítmény: jómagam szinte sosem használom 4000-es fordulat fölött (nincs rá szükség, inkább elindulok két perccel előbb), pedig 3000-ig bizony a motor kissé lustán rángatja a kaszntit. Az ideális (2300-2850-es) fordulatszámtartományban tartás előnye a 6.5-ös fogyasztás, de ezt természetesen csak hosszú, tökéletes léleknyugalomban elmajszolt kilométerekkel lehet produkálni. Kb. 5000-es fordulattól az addig csendesen "oooooooooommm"-ot duruzsoló karateharcosok fokozatosan ordításba és ügyesen kordában tartott tombolásba kezdenek, de ez a csillapításoknak köszönhetően valószínűleg csak közvetlenül a motorháztető alatt lehet érzékelhető, a sofőrülésben ülve mindez általában egy hamiskás mosollyá és egy visszapillantóban elhomályosuló Suzukivá desztillálódik.
A vezetési érzet jó, csak egy Zsolnay porcelántankot kell elképzelni, ahogy vidáman ugrál fajanszlánctalpain a nagy magyar kátyúrengetegben.
Mindent összefogalva: ez egy jó autó, viszont nekem egy tempomat hiányzik belőle. Sebaj, a Type-S-ben van.
Hibalista
- Két darab izzó, az egyik három nap használat után. Darabja öccá´.
Ide hordtam szervizbe
Honda Kaposvár. Arany népek, nem csak árban. Kezük kvázi motolla (nem a sima keresztfás, hanem a percentős), zsebük sem a kézmelegítéstől, sem a lenyúlt pénzektől nem kopott fényesre.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2003 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 55040 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 19000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | szivar 100 2.5tdi motorral | Következő autója? | Accord Type-S |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan