Kanyarvadászkombi
Szöveges ítélet
Első autóm, 10 év 4 évszakos nagymotorozás után vettem. Öreg, megbízható hírűnek tartott, nem túl iszákos, normálisan motorizált benzines autót kerestem, aminek azért legalább egy olyan különleges jellemzője is van, ami az átlagautók szürkeségéből kiemeli. Persze lehetőleg olcsón :D
Főleg japán autókat nézegettem, mivel nem sokkal korábban az egyik haver minden tekintetben lelakott állapotú ’91-es dízel Lancerében magával ragadott, hogy még abban az állapotában is milyen finoman működik minden, különösképpen a váltó precizitása és kapcsolási érzete nyűgözött le. Innentől kezdve a Hahu-n csak öreg Mazdák, Mitsubishik, Toyoták és Hondák között keresgéltem, illetve fél szemmel figyeltem azért a benzines Mercedes W123 és W124 kínálatot is.
Autókeresés közben megnéztem és kipróbáltam egy Lancer 1.8 GTi-t ami egy bámulatosan finom autó volt, csak sajnos már egy átlagos fekvőrendőr is szinte leküzdhetetlen akadályt jelentett számára, illetve egy szalon állapotúnak hirdetett 323-as Mazdát is (ami persze bőven nem volt szalon állapotú, ráadásul csak 1.3-as volt.).
Aztán egyszer csak újra megjelent egy már korábban is hirdetett Aerodeck hirdetése, ráadásul a szomszéd településről. Egy akkor őszintének tűnő 60 pluszos tulaj, és az ő őszinte állapotú autója. Persze utólag kiderült, hogy ezek közül inkább csak az autó volt őszinte (lásd kezdeti alkatrészcserék). Az autót friss műszakival, olaj és vezérlés cserével árulta, valamint megvoltak a korábbi cserélt alkatrészek is. Vétel előtt még egy általam kiválasztott szervizben alánéztünk, és a rázópadra is feltettük. Mivel itt semmi elrettentő dolog nem derült ki, így következett a próbakör. A próbakör alatt persze kiderült, hogy kuplung az kb már nincs a kocsi alatt, nagyobb gázra csak bőgött a motor. A tulaj ezt őszinte megdöbbenéssel konstatálta miközben én vezettem. Állítólag ő ezt nem is tudta (ezt mondjuk azóta se hiszem el), meg minek nyomom annyira a gázt, ő nem így szokta…
Ritka autó, azóta se láttam itthon ilyet (felszereltség és motorizáltság), se hirdetve, se utcán. A hirdetési ára fix volt, az addig jól titkolt kuplunghiba ellenére is. Nem sok választásom volt, mert az autó amúgy tetszett, és az első benyomások alapján az általános komfortja illetve vezetési élménye is messze többet mutatott annál, mint amire előzetesen számítottam.
A forma…szerintem zseniális, mert bár nem magától értetődően szép, talán egy különösen szép formai részletet sem lehet rajta kiemelni, viszont bárhonnan is nézzük arányos. Az Aerodeck felépítését tekintve egy klasszikus 3-ajtós shooting brake, 5 üléssel, amiből ráadásul 4 teljes értékű, még sincs rajta akkora puttony, ami agyonnyomná az alapformát. Ugyan Accordnak hívják, de talán nem túlzás azt mondani, hogy ez inkább mégis csak egy kombi Prelude. Ezzel a megközelítéssel már nem is kell magyarázni a forma zsenialitását, van olyan szép, mint a coupe, sőt.
Az olyan mára már szokatlan részletek teszik különlegessé az autót, mint a valószerűtlenül lapos orr, a bukólámpa, vagy a sirályszárnyas mercikre hajazó csomagtér ajtó, aminek ráadásul a teteje is üvegezett.
Amíg valaki csak képen lát ilyen autót, hajlamos lehet azt hinni, hogy ez kicsi… mert milyen is lehetne egy háromajtós kocsi a 80-as évekből. Az Aerodeck tengelytávja 3-ajtós létére megegyezik a limuzin Accordéval (2600 mm), a belső tér méretei, és a hátsó ülések helykínálata is ennek megfelelő. A nagy tengelytáv miatt simán lehetett volna hagyományos 5-ajtós is a karosszéria, de akkor ez is csak egy 12 egy tucat japán kombi lenne, persze mérete miatt csak a maga amolyan sportbackes módján. Ahhoz hogy a forma kiadja, és ne valami fura hullaszállító pompakocsira emlékeztessen, a megmaradt oldalajtókat alaposan megnyújtották. A hosszú ajtókon keresztül a beszállás minden ülésre kényelmes, leszámítva hogy alacsonyra kell beszállni, lévén az egész autó nagyon alacsony. A hosszú ajtók miatt szűk parkolókban illetve mélygarázsokban kész művészet vele úgy megállni, hogy méltósággal ki is lehessen belőle szállni. Vadászni kell a szélső helyeket, vagy olyan szorosan kell ráállni más parkoló autókra, hogy a végén azokból is csak egyik oldalon lehet majd ki-beszállni.
Az autóm külcsíne.. hát khm, jól áll neki a távolság. Elvileg valamikor a 2010-es évek elején volt már kasztnizva, ekkor a hátsó íveket és a küszöböket javították, de utána elcigánykodták a fényezését, mivel csak az övvonalig fényezték körbe az autót, kihagyva az amúgy fényezett A és C oszlopot, a csomagtér fedelet és a tetőt. Amit pedig elvégeztek legalább jó rondán csinálták meg, számtalan helyen megfolyt vagy a fényezés, vagy a lakk. Mondjuk aki egy közel 30 éves autót vesz, az ilyeneken talán ne akadjon fenn, én sem akadtam.
Az autó belsőtere, ha nem is közel újszerű, de eléggé egyben van. Az autó külső színéhez illő kék plüssbelső szakadásmentes, kopás pedig szinte fel sem fedezhető rajta, a hozzá színben passzoló kék műanyag beltéri elemek is jó állapotban vannak még így 30 évesen is. Most az ősszel az amúgy addig teljesen hibátlan tetőkárpit engedett el kicsit a jobb első sarokban, de ezt remélem egy autókárpitos pár perc alatt megjavítja majd, illetve néhány patentet kéne cserélni az ajtókárpitok mögött, hogy tökéletes legyen az összkép. Az első ülések ugyan távol vannak a sportülésektől, de egész jó oldaltartásúak, magasságuk állítható, szerencsére egész alacsonyra le is engedhetőek. A háttámla ugyan nélkülözi a gerinctámaszt, de így is korlátlan ideig kényelmes üléspozíciót tud biztosítani. A körbe üveg utastér a csupa kék belsővel jár némi akvárium feelinggel, amit csak tetéz, hogy az autót rendre meg is bámulják, így úgy érezheted, hogy itt inkább te vagy az aranyhal, és nem az autó, amit sikerült kifognod.
Amiért ezt az autót érdemes tartani az mégsem a kinézet, és nem is a kék plüssbelső, amire mindig mindenki rácsodálkozik, hanem a vezetési élmény, ami nagy szó, mert az autó egyáltalán nem erős.
2 liter, 12 szelep, már pgm-fi befecskendezés, ami a katalizátor nélküli verzióban sem hat valami veszettül kihegyezett cuccnak, hát még ebben a katalizátorral is megtámogatott konstellációban. Karaktere sem az a tipikus Hondás. Gyárilag szerény 116 lóerő és 165 Nm, de a nyomatékcsúcs már egészen alacsonyan 2500-as fordulatnál jelentkezik, és a csúcsteljesítmény is 5500 körül már megvan. Egy benzines Honda, amivel tulajdonképpen nyomatékból (is) lehet autózni. Egyik sem egy felvágós érték, azok meg pláne nem tudják értékelni, akiknek az otrombán meginduló turbódízel az isten, de vezetni ezt sokkal jobb, mint bármilyen 1.9-es traktort. A látszólag szerény teljesítmény az esetek többségében mégis optimum közelinek tűnik, mivel egy igazán rövidre áttételezett 5 sebességes váltó és egy csupán 1,1 tonnás autó társul hozzá. Az első időkben furcsa volt, hogy 2 literes létére már 100 körül 3000-ret forog a motor, és az is, hogy tempósabb autópályázáskor a tartós 4500-as fordulat sem idegen tőle. Érzésre simán elbírna egy kímélő 6. fokozatot, de egyrészt így sem vészesen hangos, másrészt a fogyasztása sem eget rengető, ellenben egész jól ugrik. A kényelmes, hosszan is elviselhető utazója 150-160 km/h körül alakul, alacsonyabb sebességgel meg aztán a világból is kimegy. Na de nem ez az élmény…
Az élmény az autó korát meghazudtolóan jó kezelhetőségéből fakad. Először is ott van a zseniálisan hangolt sebességfüggő szervokormány, ami kis sebességnél akár egy ujjal is tekerhető, szinte erőkifejtés sem igényel, a nagy sebességnél pedig tisztességesen felkeményedik. A kormányzása ezen felül természetesen precíz, és kellő mértékű visszajelzést is ad, áttételezése megfelelő, átfogás nélkül is olyan szűk helyekre könnyedén be- illetve át lehet fűzni az autót, hogy néha az még így egy év használat után is meglep. Sajnos az Aerodecket nem kínálták összkerék kormányzással, mint a Preludeot, pedig az még tetézhetné ezt az élményt. Persze mit sem érne a jó kormányzás, ha nem lenne partner ebben a futómű.
Az Accord futóműve egyáltalán nem sportos, inkább kifejezetten komfortosnak mondanám. Rossz minőségű utakon közlekedve, amíg a felszín csak egyenetlen, és nem tarkítják túl nagy kátyúk, addig egykedvűen siklik, a nagyobb kátyúkat viszont, talán a kis kerékátmérő miatt, már közel sem abszolválja annyira finoman. A komfortos, talán dülöngélősnek is tűnő futómű tudása nem merül ki ennyiben. Amint az ember elkezdi kicsit is forszírozni a tempót, kiváltképpen az egyre nagyobb kanyarsebességekre utazva, rádöbben arra, hogy ez az autó kanyarodni is tud, de még milyet.
Elsőkerekessége dacára minden körforgalom egy ünnep vele. Azon túl, hogy körbe kettős keresztlengőkaros a futómű, semmi további truváj nincs benne, ezért is meglepő, ahogy ez az autó a komfortot és a kanyarképességet ötvözni képes. Az autó viselkedésére még jellemző, hogy elsőkerekes mivoltát feledtetve képes meglepően semlegesen kanyarodni, ilyenkor érezhetően dolgozik a hátulja, ami néha hajlamos picit megindulni is, jó minőségű nyári gumival alulkormányozottság pedig alig, vagy csak elkottázott helyzetekben, illetve síkos úton forszírozva tapasztalható. Az autónak jól beállított futóművel parádés az egyenes futása, hosszú egyenes szakaszokon gyakorlatilag egyáltalán nem kell bele-belekorrigálni, megy egyenesen, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Már-már túlságosan is pihentető ilyenkor a vezetése.
Ezt a parádés kettőst egészíti ki a japánosan pontos és könnyen kapcsolható váltó, a vajpuha kuplung, és könnyen adagolható szervofék. Az autó alatt a komolyabb 4 tárcsafékes fékrendszer van a Honda kezdetleges, ALB-nek nevezett saját fejlesztésű blokkolásgátlójával kiegészítve. Hát ez utóbbi még közel sem az a blokkolásgátló, amit a fiatalabb autókban megszokhattunk, havon meg jégen érezhető, ahogy dolgozik, de száraz aszfalton simán le lehet vele darálni a gumit, mintha ott sem lenne. Más segédelektronika nincs is az autóban, de nincsenek is olyan hiányosságai, amit például egy ESP-vel palástolni kéne. Egyedül talán egy sperr hiányozik az elejéből, bár ekkora teljesítménynél a hiánya annyira azért nem feltűnő.
Mivel ez még javában a '80-as évek, így ennek megfelelő a gumimérete is. Az átmérőhöz képest szélesnek mondható abroncsok ma már egyre kevésbé jellemzőek, így sajnos egyre szűkül a választék is. Már lehet, hogy megmosolyogtató egy 14-es felni, még ha 195/60-as gumi is feszül rajta, de ez a maga korában még a komolyabb autók, illetve a sportmodellek mérete volt. Egy darabig gondolkoztam azon, hogy kéne rá legalább egy 15-ös felni, de igazából ez már így is egy teljesen jó kompromisszum, mert már nem túl ballonos, de még simán elviseli a nagyobb kátyúkat is. Átmérő változtatás nélkül szélességet növelni pedig gyakorlatilag már nem lehet, mivel kb csak semi-slickek vannak tovább, az meg azért már túlzás lenne.
Ha objektíven nézzük az Aerodecket, mintha csak egy átlagos autó lenne, akkor csúnyán elvérezne az olyan hétköznapi értékelési szempontok szerint, mint használhatóság, praktikum, fenntartási költségek, a passzív biztonságról és az alkatrész utánpótlás nehézségeiről nem is beszélve.
Használhatóság és praktikum terén éppen csak annyival ad többet, mint mondjuk más hasonló vezethetőséget kínálni tudó hasonszőrű hobbiautó, hogy tulajdonképpen az így szükségszerűen felvállalt kompromisszumok sem fájóak. Hogy is fájnának, hiszen mégiscsak van egy elől-hátul tisztességes, 4 felnőtt számára is használható térkínálatú utastér. Tartozik hozzá még egy elégséges méretű csomagtér is, ami mondjuk kényelmetlenül pakolható, de legalább van. Hátul gyakorlatilag csak az üvegezett rész nyitható, így az egész csomagtér csak felülről pakolható, mint egy láda, ami kicsit szokatlan megoldás. Az alatta található szükségpótkerék pedig csak a csomagtartó teljes kipakolásával érhető el. Ezek a tulajdonságok összességében mégis lehetővé teszik, hogy 4 fővel még akár GT autónak is használható legyen, amit sok coupe illetve 3-ajtós nem mondhat el magáról.
Ha még a maga korában nem is feltétlen volt rossz az autó passzív biztonsága, azért ma már senki nem nevezné biztonságosnak. Baleset esetén az erősen limitált túlélési esélyeket tovább csökkenti, hogy a hátsó ülések rendes fejtámlát nem, csak egy toldást kaptak. Ezt érzem személy szerint a legsúlyosabb hiányosságnak az autóval kapcsolatban, mert így még a minimális biztonság illúziója is hiányzik.
Ami viszont példás, jobb le is kopogni, az az autó megbízhatósága. Ugyan az állapotát szinten tartani nem olcsó, de ha ezek a szervizek be vannak tartva, eddig úgy néz ki legalábbis, az autó korát meghazudtolóan teszi a dolgát. Szinte az összes olyan öreg autós rém elkerült még eddig, ami miatt sokan nem is mernek megkockáztatni napi használósra, vagy távolra utazósra ilyen korú autót. Nem eszi az olajat, mindig pöccre indul, az üzemi vízhőfokot hamar eléri, és körülményektől függetlenül tartja is, soha sem melegedett még. Zokszó nélkül lehet használni a magasabb fordulatszám tartományban is. Persze apróságok néha előfordulnak, mint egy-két elöregedett és csöpögő vízcső, de ezt egy egyszerű cserével orvosolni lehetett. Igazi lerobbanásra se került vele sor mióta nálam van, mindösszesen egyszer volt, hogy elment a töltés, de még akkor is sikerült (jó nagy szerencsével) eljutni vele egy szervizig, ahol 1 nap alatt felújították, illetve cserélték a generátor elhasználódott részeit.
Utólag már nem tűnik alaptalanul megelőlegezettnek a bizalmam az autóval, és annak általános megbízhatóságával kapcsolatban, de amikor alig 5 hónap birtoklás és 4000 kilométernyi használati tapasztalattal eldöntöttük, hogy akkor ezzel megyünk „nyaralni”, na akkor ez még közel sem tűnt egy kockázatmentes döntésnek.
Az autó grand turismosága tényleg nem vicc, mivel 4 felnőtt minden cókmókjával együtt bármilyen távon kényelemesen elfér benne. A nagy terhelésnek hála az autó súlyeloszlása is javul, az amúgy kicsit orr nehéz autó az utasoknak és a csomagoknak hála talán még semlegesebben is viselkedik, mint egyébként. A motor ereje még ilyenkor is mindig mindenre elég, egy percig nem érződik gyengének, vagy úgy hogy netán küszködne, de simán elférne még azért benne ilyenkor néhány tíz lóerő.
A túrát végül, a már említett generátor javítást leszámítva, tulajdonképpen hiba nélkül teljesítette az autó. Ami nagy szó, mert 7000 kilométert tekeregtünk bele két hét alatt a legváltozatosabb román, ukrán, fehérorosz, balti, és orosz útkörülmények között. Most már persze nem tűnik akkora hülyeségnek, de akkor azért eléggé az volt… kvázi frissen, kevés pénzből vásárolt, majd 30 éves autóval elmenni a dél-alföldről Szentpétervárra (is), közel nem a legrövidebb úton. Vízumügyintézésnél is nagyot néztek, amikor közöltem, hogy az autó amivel megyünk pont annyiba került, mint négyünknek a 8 vízum lesz. De végül is addig jó, amíg az embert hülyének nézik, mert abban általában egy nagy adag irigység is van.
Ez az első év arra nagyszerű volt, hogy letisztuljon bennem mit is szeretnék kezdeni a kocsival, mert ez a vásárlás idején azért még nem volt előre lefutott. Úgy néz ki, hogy ugyan drágább az Aerodeckezés, mint amit okvetlenül autózásra akartam költeni, de legalább sikerült nem szopórollerre jegyet vennem. Mivel az autó amúgy jó, és egyelőre mindent tud, amire nekem kell, így talán érdemes a jövőben is a folyamatos használat mellett szisztematikusan felszámolni a megörökölt hibákat. Aztán mire körbeérek, talán már a kasztnizás, és a teljes újrafényezés se lesz kidobott pénz, hiszen ez mégis csak egy ritka, a 80-as évek jellegzetességeinek javát magán hordozó jövő klasszikusa aspiráns.
Valószínűleg a következő autóm is japán lesz, bár még az öreg mercis vonalról se tettem le…
Hibalista
- 2016 december óta mióta nálam van tulajdonképpen nem romlott el rajta semmi, csak kopó illetve elhasználódott alkatrészek cseréjére volt szükség, valamint az előző tulajok után hagyott kisebb-nagyobb hiányosságok javítására. A vétel utáni első pár hónap nagyjából ezekről a cserékről szólt. - Komplett kuplung, féltengelyek, első fékbetét, majd a szivárgó hűtő cseréje egy újra, hozzá új termosztát. - Autóvillamossági szerviz, ahol a hibás fényszóró bajuszkapcsoló (bontottat az eltelt 1 év alatt sem sikerült találni) helyett még az előző tulajnál bekötött tartósan „ideiglenes” kapcsoló szakszerű bekötése végre megtörtént, azóta nem megy el random az index vagy a fényszóró. - A nyári gumik felrakásánál még kiderült, hogy a hátsó féktárcsák és így a betétek cseréje sem úszható meg. A kipufogó középső szakasza korrodálás miatt kifújt, így még azt is cserélni kellett. - A generátorban szénkefét, és feszültségszabályozót kellett cserélni, mivel elment a töltés. Ezt Rigában 60 euróból egy szerelő 1 nap alatt megoldotta. - Futómű állításnál kiderült, hogy szivárog a kormányműből az olaj, így végül azt is felújíttattam. - Ezeken kívül már csak olyan apróságok voltak, mint ablakmosó szivattyú, ablaktörlő lapátok, pár szivárgó vízcső cseréje (de még mindig csöpög valahol a rendszer) valamint előrelátóan betáraztam két küszöbből is a későbbiekre. - Hosszúnak tűnhet a lista, az is, mert ez így már másfélszer annyi, mint a kocsi vételára volt.. és hol van még a kasztnizás-fényezés (közel….). Egyszer még az elől-hátul kettős keresztlengőkaros futómű is kérni fogja a törődést. - Az autóval kapott még megoldásra váró kisebb hibák: - Valamiért a bukólámpa elveszíti a szinkront és már néhány csukás-nyitás után elállítódik, így utána kell állítani, kézzel hajtva a megfelelő pozícióba. Éppen ezért nem is nagyon szoktam lecsukogatni a fényszórót. - A tempomat valamiért nem működik, egyelőre annyit sikerült kideríteni, hogy nem a kapcsolók körül kell keresni a problémát, mert azok jók. - A hátsó ajtó teleszkópjai elfáradtak, nem tartják meg az ajtót. - Lassan újra hozzá kell nyúlni a hátsó sárvédő ívekhez és a küszöbhöz is.
Ide hordtam szervizbe
A szerviztapasztalatra főleg az alkatrész ellátottság miatt adtam viszonylag alacsony pontszámot.Jellemző hogy több esetben is az utolsó darabot sikerült megvennem az új cseredarabból, vagy egyáltalán nem is hozza az adott alkatrészt a nagy alkatrészes cégek adatbázisa, és úgy kell kikutatni már a ’90-es évekbeli Hondákhoz ajánlottak közül a vélhetően csereszabatos darabot. A megkeresett Hondákra szakosodott bontókban meg már évek óta nem is láttak ilyen kocsit… ami csak azért baj, mert a kopóalkatrészeken kívül gyakorlatilag semmit sem lehet hozzá új utángyártott alkatrészként beszerezni.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 1988 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 282000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 14000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Honda/Lexus valami japános japán |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan