2.0Tdci Euro 6 (2017) avagy hogy is néz ki a "forradalom" a gyakorlatban
Szöveges ítélet
Elismerem, első ránézésre bátor dolog néhány ezer kilométer után véleményt írni, de vállalom. Egyrészt ezt megelőzően több mint félmilliót futottam korábbi verziójú Transitokkal, így pár dolog már most feltűnő. Másrészt nagyon kevés vélemény született eddig erről az autóról, amit néhány hónappal ezelőtt – mint véleményekre éhező tanácstalan jövőbeli vásárló – erősen nehezményeztem. Harmadrészt nem nagyon találtam még ítéletet erről az új motorról, pedig a Ford számos modellbe (köztük személyautókba is) ezt szánja, meghatározó tényezője lesz tehát a márka következő időszakának.
A küllem már megszokottá vált az elmúlt 3 évben (ezen sorok 2017 októberében íródnak), maradjunk annyiban, hogy erősen megosztó. Oldalsó és hátsó nézetben tetszetős, az eleje – a tervezett eladások földrajzi megoszlása miatt nem véletlenül – picit amerikás, szerintem legalábbis. Fontosabb, hogy az enyhén gömbölyített tetőlemez valamint az erősen mintásra préselt oldallemezek jóval nagyobb szilárdságot és jóval kevesebb, önmagukat üstdobszerűen felerősítő zajforrást eredményeznek mint pl. a nagyjából sima lemezekkel határolt Ducato/Jumper/Boxer triónál. Az elméleten túl a gyakorlatban is masszív egység a Transit, nyeklésből-csavarodásból adódó érzet és hanghatás nincs, a karosszéria kifejezetten csendes. Tény ugyanakkor, hogy az említett modelleknél 100-200 kilóval magasabb önsúly is hozzájárul ehhez. Nézőpont kérdése, normális használatban előny ez a brutál felépítés, a minden kilóra kihegyezett nemzetközi fuvarozásban utazó vállalkozóknak ugyanakkor szimplán csak egy vásárlást eleve kizáró ok.
A festés szépnek és ellenállónak is tűnik, ezt nem fogja lemosni az eső, lásd megint az említett trió egyes példányait. Jelzem most és a továbbiakra is, semmi bajom a déli triumvirátussal sem, sokat futottam azokkal is, szerettem is őket. Csak sorolom a különbségeket pro és kontra szubjektív alapon, mivel gondolom sokan típusválasztás céljából pazarolják idejüket ezen vélemények elolvasására.
A vezetőfülke átgondolt, nemcsak a helykínálat és rakodórekeszek számszerűsége miatt, hanem nagyjából minden a helyén is van. Az ülés elfogadható oldaltartást ad, ülőlapja kőkemény, de ez több óra után is csak pont annyira kellemetlen mint az első pillanatban, szóval jó. A fékpedál indokolatlanul magasan áll a pedálsorban, hirtelen fékezéskor (urambocsá’ tempomatos menet esetén) ez nemcsak kellemetlen de akár fájdalmas pluszméterekben nyilvánulhat meg. A műszerek, kezelőszervek és a kormány személyautós, ténylegesen élmény a vezetés. A hangszigetelés pazar, sem a szélzaj, sem a motorzaj (erről később részletesen) nem zavarja az egyébként kiváló mikrofonnal ellátott kihangosítón keresztüli telefonálást.
A raktér, mint egy haszongépjármű kétségtelenül legfontosabb része szintén rendben van. Az ajtók mintaszerűen nyílnak-záródnak. A - fogjuk rá – 270 fokos hátsó nyitásnál viszont érthetetlen a rögzítés hiánya. Az oldalajtónál felszerelt szép sárga kapaszkodó tényleg hasznos, juthatott volna belőle hátra is. A válaszfal nem nyomul a raktérbe és a kinyitott oldalajtó sem lóg be az ajtónyílásba. Így a bevállalósabb tulajdonosok számára – szigorúan csukott szem és ima mellett – nem vállalhatatlan kockázat megkérni egy gyakorlottabb emelőgépkezelőt, hogy akár menetirány szerint hosszában (120cm) is elhelyezzen oldalról 1-2 eurraklapot. Ez még a rendelhető legrövidebb MWB méretre is igaz (rövid SWB jelenleg nincs a kínálatban, ahogy alacsony sincs, csak magas és magasabb). Számos valamivel kisebb típus (pl Ford Transit Custom, Opel Vivaro/Renault Traffic, stb..) nálam azzal zárta ki magát a lehetőségek széles tárházából, hogy papíron ugyan simán bemegy egy raklap oldalról, ám igazából ehhez csak egy milliméterre pontos targoncás, egy megfelelő ívben megrakott raklap és némi csoda kell.
A félmagas raklapborítás és a műanyag raktérpadlófedés Trend felszereltség esetén alap. Ne spóroljuk meg a teljes magasságú oldalborítást csekély nettó 25 ezerért, hálásak leszünk még a belülről kifelé típusú csomaghorpadások elmaradásáért. A műanyag aljzatborítás egy érdekes koncepció, ámbár dicséretes hogy legalább valami van a naturálisan pucér lemez helyett. Eleinte minden elcsúszik rajta, viszont cserébe egy többszáz kilós raklapot is - némi nyögdécselés árán - kézi erővel tuszkolhatunk ide-oda rajta. Később ahogy karcolódik a műanyag, a tologathatóság múlni kezd a fékezéskor elcsúszás viszont marad. Persze utólag lecserélhetjük ezt a kivehető műanyagot valami csúszásmentes rétegelt lemezre, szakemberek úgy nettó nyolcvanért öntik a megoldásokat, barkácshajlamúaknak eská olcsóbban kijön.
Ha eddig kibírta a kedves olvasó, akkor végre rátérnék a lényegre, ami a Ford vadonatúj – számos típusba szánt és előzetesen forradalminak kikiáltott - kétliteres (2.0), Euro 6-os motorja. Tartósságról persze most még korai lenne véleményt formálni, de az eddigi tapasztalataim meglepően jók. Szépen indul és a terhelésre kissé zavaró szelephangokat is csak azért hallani, mert egyébként a motor hihetetlenül ( tényleg hihetetlenül!) csendes. A 130LE verzió nyomatéka 385Nm, ez utóbbit mondhatjuk egy jelentős számnak. Az áttételezés ennek megfelelő, hatodikban 90 km/h-nál kereken 1500-at fordul a motor, százhúsznál kétezret (figyelem, ez csak a standard áttételezésű Van-okra érvényes, platós verziót vagy opcionális áttételezést vásárlók ne szidjanak utólag). A nyomaték gázadásra pici késés után elég hamar, cserébe igen hirtelen jön. Ez a meglehetősen rövid úton járó gázpedállal kombinálva okozhat kellemetlen meglepetést, megszokást és kifinomult lábmunkát igényel. A váltó hidegen kettesben kissé akad, de valamennyi melegedés után minden fokozat rendkívül pontosan, rövid úton és könnyen kapcsolható.
A fogyasztás nálam (vezetési tapasztalati adatok lásd fent) spórolós stílusban, 60% vidék, 20% belváros, 20% autópálya (110 +/-10km/h) megoszlásban, általában 300-800 kg teherrel, átlag 7,8 l/100km ( nem írtam el, hét egész nyolc tized liter per 100km), tempomat és klíma nélkül. Előbbi használata pár tized, utóbbi 0,5-0,8 liter többletfogyasztással jár. Most szólok az efelé kacsintgató kollégáknak: 130++ menetben ez is 10-11 litert eszik, ha még standardban túl is toljátok plusz 0,5-1 tonnácskával a megengedett 1400 kg hasznos terhelést akkor itt is meglesz a 13 liter, meg a tengelysúlymérős bünti. Viccet félretéve, átlagos használat mellett kb. 8,5-9 (pluszmínusz lábtényező) literrel érdemes számolni.
A menetélmény kiváló, még terhelve is nagyon dinamikus. Az alulról nyomatékos motort forgatni lehet nyugodtan, nincs éppen ellenére de nem is érzi szükségét, ahogy a vezető sem. Egyenesfutása 120-ig kiváló, utána már szélérzékeny ( leginkább üresen vagy megrakva, közepes terheléssel nem annyira) , kamion mellett elhaladva azért legyen legalább egy kéz a kormány közelében, ha már nem rajta.
Karbantartásról egyetlen szervíz után felelőtlenség lenne nyilatkozni, a jövőbeli tapasztalatokat keletkezésük sorrendjében igyekszem majd közkinccsé tenni. Fontos viszont, hogy ehhez a járműhöz 2+3 év 200.000km garit ad a Ford. Összehasonlításképpen: a 2017 nyári vásárlás idején a 2 év jótállás 5 év 200ekm-re történő kiterjesztése a Jumper/Boxer esetében bruttó 720ezerbe került volna, Renault Masternél meg egyszerűen nem is volt kiterjesztési lehetőség. Nálam ez döntő tényező volt. Sprinterről és Crafterről nem tudok nyilatkozni, ezek személyes okokból nem szerepeltek sem lehetőségeim, sem a kívánságaim listájában.
Feltétlenül javasolt opciók: Trend felszereltség, teljes magasságú oldalsó raktérborítás, kétoldali tolóajtó, pótkerék (nem alap!), a többi egyéni vérmérséklet, komfortigény és pénztárca szerint.
Az hirdetések erdejében elveszett potenciális vásárlóknak írom le, a jelen Ford Transit Van 350 MWB, középmagas, 2.0 Tdci 130LE Euro 6, hatsebességes kézi, Trend felszereltségű jármű ára a felsorolt ajánlott opciókkal 5,5mFt + Áfa volt.
Összességében jelentős előrelépés ez az autó a 2014 előtti Transitokhoz képest. Legalább ekkora, de inkább nagyobb haladás azonban a korábbi 2.2Tdci motor 2016 végi kivezetése. A teljesen új fejlesztésű Euro 6-os kétliteres (semmi köze sincs a 2006 előtti kétliteresekhez) egy egészen más világ mind a vezetési dinamika, mind az élmény, mind a fogyasztás tekintetében. Hogy megbízható lesz-e valamint, hogy a Fordnak sikerült-e végre megoldani a korábbi modellek - főleg az alvázat érintő- korróziós gondjait, arra egy ideig még senki sem tud válaszolni.
A címben a motorral kapcsolatos előzetes várakozásokra utaltam, a reklámanyagokban szereplő „forradalmi” jelzővel. Én pillanatnyilag jóváhagyom neki ezt a címet mert a kulturáltsága és dinamikája okán megérdemli.Azonban a forradalmár lét a történelmi példák alapján még nem garancia a hosszú életre…sőt!
Meglátjuk.
Hibalista
- Egyelőre semmi
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2017 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 7500 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Citroen Jumper | Következő autója? | Ez marad még 5-6 évig |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan