Szánalmas Wannabe
Szöveges ítélet
Mielőtt belefognék, néhány háttérinformáció:
Az autó egy cégautó, területi képviselőként használtam. Az előző autóm rovatban megadott Astra az előző céges autóm volt, igyekszem ahhoz hasonlítani. Magánemberként jelenleg egy ´94-es BMW 750i-m van, előtte egy ´99-es BMW 740d-m volt, azelőtt egy ´99 Audi A4 V6 TDI.
Az autót 2évesen, 64500km futásteljesítménnyel vettem át az elődömtől. Az autó alapfelszereltségű, elöl elektromos ablak, alaktromos tükör, digitálisnak látszó manuális klíma. Ezutóbbi remekül meg is ragadja az autó lényegét. Ez az autó egy Wannabee. Mindenben többnek akar látszani, mint ami valójában.
Itt van pl ez a klíma. A szomszéd előtt villoghatunk vele, mert nem tekerős, hanem gombos. De hőfokot nem adhatunk meg, csak hidegebb, melegebb. Szóval gyakorlatilag manuális klímánk van, csak a szomszédot eszi a fene. Maga a klimatizálás tragikus (mint az autó legtöbb részlete). Hiába kell kb 16-szor megnyomni a gombot a leghidegebbtől a legmelegebb állásig (mellesleg lassan kell nyomkodni, mert ha túl gyorsan, akkor azt nem veszi), valójában kizárólag két állapotot ismer: vagy dögmeleget fúj, vagy jéghideget. Ez azért klassz, mert hosszú úton nem unatkozik az ember. Melegem van, egy pöccintéssel hidegebbre veszem. Kisvártatva fázom, egyel melegebbre veszem. Ezután nemsokára melegem lesz, és ez így megy, amíg meg nem érkezem. Feel the difference. Hááááát érzem! Mellesleg ne gondolják, hogy a digitális akár egy fikarcnyival is jobb! Volt nálam egy "akciósan" 7,5Milliós 2,0TDCi Titanium kivitel csereautóként amíg ezt szervizelték. Abban annyi volt a különbség, hogy nem hidegebb-melegebbet pöckölgettem, hanem 20fok-21fok. Nagy különbség!:-) Azt már csak a végére jegyezném meg, hogy 30fok fölötti külső hőmérséklet mellett a klíma több órás út alatt sem tudta rendesen lehűteni az autót, olyankor végig melegem volt.
Térjünk vissza a beltérre és az ergonómia totális hiányára. Műanyag kormány, kopogós és érdes, rossz tapintású műanyagok, ameddig a szem ellát. A napellenző annyira rendkívül kellemetlen tapintású, és nehézkesen működő, hogy mindennél jobban utáltam használni. Egyszer fel is sértette a bőrt a kezemen. Ha bárki megkérdezte, milyennek tartom az autót, lehalkítottam a rádiót, és megkértem, hogy hajtsa le, majd engedje vissza az uatsoldali kapaszkodót. Ezutóbbi ugyanis olyan kelletlenül nyekergett, mint egy középkori börtöncella ajtaja. Aki ezen szörnyülködve elnevette magát (és a legtöbben ezt tették), azokat megkértem, tegyék ugyanezt a hátsó utas kapaszkodójával. Osztatlan tetszést aratott, hogy ez érintésre a kezükben maradt. Egyszer egy korábbi autóknál bevált mozdulattal óvatosan megrántottam picit fölfelé a műbőr váltószoknyát, hogy az odahullott morzsát lerázzam. Kijött vele együtt a középkonzol teljes műanyagborítása.
A belső tükör gyakorlatilag beállíthatatlan. Ha az ember egy kicsit szertne mozdítani rajta, ez lehetetlen. Elkezdem fordítani, fokozatosan növelem a kifejtett erőt. Semmi, semmi, még mindig semmi. Majd hirtelen puff, 40fokkal arréb látok. Feel the difference. Marad az, hogy jól elállítom, majd erőből, hirtelen rántással megpróbálom eltalálni a pont megfelelő állást.
Az egyetlen - ezáltal megdöbbentően - ergonómikus megoldás az, hogy ha az ablaktörlő be van kapcsolva, és hátramenetbe kapcsolok, akkor töröl a hátsó ablaktörlő is. Ez tagadhatatlanul kedves, és okos megoldás. De itt vége is. A gyári ablaktörlő-lapátok rendkívül silány minőségűek. 3x cseréltettem ki őket (minden 20ezres szervíznél), mind csíkosra töröl meglepően kevés használat után. Tudják; Feel the difference! Érzik már?
A "hifi" szintén gyengén muzsikál (szó szerint is), ezen felül bekapcsoláskor 10-ből 8szor kazettára vált, holott ezt senki sem kérte tőle, és rádiót hallgattam rajta utoljára. A hangerőgomb útban van váltásnál (III., V.), és a kijelző leolvasásához is túlságosan mélyre kell nézni, sokáig tart, mire visszaér a tekintetem az útra. Ergonómia ugye.
Az összes kapcsoló olyan érzést kelt, mintha mindjárt az egész a kezemben maradna. A bajuszkapcsolóknál végképp kitombolták magukat az ergonómiát eretnek tannak tartó Ford mérnökök. Kezdjük a bal oldalival. Eltekintve a fent említett még kétszer használhatsz, aztán letörök - érzéstől, rendkívül idegesítő, hogy a fénykürt, és a reflektor használatát ugyanabban az irányban álmodták meg. Tehát az indexkart óvatosan, csak félútig magunk felé húzva lehet fénykürtölni, ha csak egy picit továbbhúzzuk, akkor felkapcsol a refi. Nyilvánvaló, hogy szükséghelyzetben, idegeskedéskor van az embernek annyi energiája és hidegvére/lélekjelenléte, hogy a forgalmi szituáció helyett azzal foglalkozzon, mennyire húzza meg azt a kart. Nappal persze nehezen veszi észre az ember, ha úgymarad a refi (természetesen kikapcsolt fényszórók melletti fénykürtölési kísérletnél is kapcsolja a refit, ami majd csak akkor jelenik meg, ha felkapcsoljuk - akár napokkal később - a fényszórót), de sima udvariaskodásnál is előfordul, hogy kifolyatja az ember a másik fél szemét.
A jobboldali ablaktörlőkapcssoló sem kevéssé izgalmas. Lefelé pöccintésre egyet töröl. Igenám, de 10-ből 5ször megáll félúton felfelé, és újra pöckölni kell. További érdekesség, hogy az intervallum-kapcsoló 1-6ig állítható. Teljesen logikus módon a legmagasabb fokozat a leglassabb állás.
Most, hogy a kezelőszerveket nagyjából végigvettük, rátérnék az ülésekre, majd a vezetéshez kapcsolódó egyéb csodákra.
Az első néhány hét használat alatt annyira tönkrement a gerincem, hogy már ülni sem tudtam. 3 hét kórházi kezelés (Ultrahang, Iontoforézis és Gyógymasszázs), valamint gyógytorna és rengeteg úszás kellett hogy helyrehozza. Időközben vettem a gyógyászati segédeszköz boltban egy ortopéd autóspárnát, amit melegen ajánlok minden Mondeo tulajnak. Kivéve a Ghia felszereltséget, abban egész elfogadható komfortülések vannak. A Titanium felszereltség sportülései viszont már néhány száz méter megtétele után is égbekiáltóan kényelmetlenek! Senkinek sem ajánlom, a sporthoz semmi közük, egy ormótlan "gerinctámasz"-szerű rész rettenetesen nyom a derekam és a lapockám között, pedig 197 centimmel nem vagyok alacsonynak mondható. Kitérnék még az elektromos ülésmagasságállításra, ami egy tipikus wannabee dolog. Villoghatunk vele a szomszéd előtt, de önmagában igazából semmi értelme. Amíg a támlát nekem kell tekergetnem, az ülést nekem kell hátratolnom stb., stb. Hamár a hátratolásnál tartunk! Az erre szolgáló kallantyú természetesen az ergonómiára fittyethányva az ülés előtti belső oldalon van, de nem is baj, mert úgyis csak akkor tudjuk hátratolni az ülést, ha benne ülünk, és teljes súlyunkkal két lábbal és egy kormányba kapaszkodó kézzel toljuk, az erölködéstől kidülledt szemekkel. Pedig 100 kiló fölött vagyok valamivel. A legklasszabb ebben az, hogy a feleségem 163 centis, így ha ő nem tolta hátra legalább egy kicsit maga után az ülést (ez neki lendületből teljes testtel hátravágódva ment), akkor, mivel én nem fértem be a helyére, oda kellett hívni, hogy kezdje meg az üléshátratolási manővert. Feel the difference.
A futómű abszolút alulkormányzott, de a kategóriatársaihoz képest egészen komoly kanyarsebességekre teszi képessé az autót. A rugózási kényelme átlagos, tehát nem túl jó, de ez a kategória ezt tudja (1305kg-ból csavarrugóval nem lehet csodát csinálni).
A motor nagyon érdekes. Rettenetesen vérszegénynek és erőtlennek tűnik, pedig a valóságban nem annyira rossz. Speciális műszerrel (tehát nem stopperrel, óra szerint) mért gyorsulása 0-100-ra 10,5 másodperc, ami nem számít rossz értéknek ebben a kategóriában. A végsebessége GPS szerint 196 kmh (egy német autópályaszakaszon egy órán belül mindkét irányba 1km-n át teljesített sebességek átlaga). ez is jó érték, bár ekkor már a fordulatszám valamivel 5000 fölött van, és elég nagy a zaj. A motor egyébként 6950 RPM-ig huzatható, de 5000-től az ég-egy-adta-világon-de-semmi nem történik, a teljesítménygörbe vízszintes. Kettesben 5000-es fordulatnál padlógázon még nyugodtan ihatunk 2-3 hosszú kortyot az ásványvízből, elég sokáig eltart, mire váltanunk kell.
A fogyasztása szerintem felháborítóan sok. Gyakorlatilag a városi közlekedést leszámítva minden körülmények között legalább 1,5 literrel többet evett, mint a 750 kilóval nehezebb, bőven kétszer akkora lökettérfogatú, bőven kétszer erősebb, és majd négyszer nyomatékosabb, automataváltós BMW 740d. Városban a BMW evett többet kb ugyanennyivel. Hogy mit jelent ez számokban? Az 1,8as kis négyhengeresnek volt pofája városban átlag 11,5, 90-es tempónál 7,5 (!!), 130-nál 11,6, 175-nél pedig 14,8(!!!!) litert elfogyasztani. Ezutóbbit csak a szintén 1,8-as 125 lóerős kombival sikerült túlszárnyalni, melyet szintén az egyik szervizelés alkalmából kaptam. Ezutóbbi 16,1 litert fogyasztott 175-nél, bár igaz, hogy ez a végsebessége volt. Ezt a 125 lóerős motort semmiképpen nem ajánlom, mivel a két motor (110 és 125 ló) között utóbbi javára csak 4000-es fordulat fölött mutatható ki különbség, alatta - tehát a legtöbbet használt tartományban -még valamivel jobb is a gyengébb. Ez szintén spec. műszerrel lett kimérve, diagrammal igazolt.
A használati idő vége felé az autópályás fogyasztás (is) drámaian megnőtt, ekkor már 17-18litert is elkért 100km-re, de ez nyilván már a vég kezdete, nem reális fogyasztás.
Még egy dolgot mindenképpen szeretnék megemlíteni, ez pedig a 7,5 milliós Mondeo ESP-je. Ezen is látszik, hogy ezeket az autókat valószínűleg úgy tervezik, hogy van egy lista, minek kell benne lennie. Amikor megtervezték, akkor végigmennek a listán, minden elemre rákérdezve, valahogy így:
- ESP van benne?
- Van.
- Akkor pipa.
- Digitklíma van benne?
- Van.
- Ez is pipa.
- Napellenző van benne?
- Van.
- Mégegy pipa.
- stb.
- stb.
Az a lényeg, hogy benne van. Az a kutyát nem érdekli, hogy használható-e.
A 7,5 milliós 2007-es Mondeo Titanium ESP-je egyszerűen nevetséges, különösen, ha a 13 évvel öregebb BMW-m hasonló elvű rendszeréhez hasonlítom. Körülbelül mint kőbalta a lézervezérelt CNC-maróhoz. De benne van, ezt is elmondhatjuk a szomszédnak, hadd irígykedjen! És ez itt a lényeg. Ez az autó nem más, mint egy kirakat, ami messziről csillog, de közelről látszik, hogy csak bele van ömlesztve minden csillogós gagyi.
Aki ezek után még mindig ilyet szeretne, az remélem nem pont az én közvetlenül a széthullás előtt álló leadott céges autómat fogja megvenni valami neppertől "megkímélt állapotban, vidéki vak nyugdíjas állatorvos házaspár második autójaként" 50ezer kilométerrel, sajnos elveszett szervízkönyvvel.
Hibalista
- Ha nem számítom, hogy semmi sem működött rajta úgy, ahogy az elvárható, akkor tkp. semmi különös. Központizár-távirányító, apróságok. Viszont leadáskor az összeomlás szélén állt az autó, mind motorikusan, mind futóművileg.
Ide hordtam szervizbe
Autó Escort Debrecen. Sikerült nekik 4(!) teljes fokkal elállítani a bal hátsó futóművet, majdnem meghaltam miattuk. Egyébként mindig rengeteget kellett várni, nem szóltak, ha mégsem jött meg az alkatrész, és nem érdemes reggel 7-re odamennem a megbeszélt szervízre, stb. Ja, és az irgalmatlan fémes csattanás, ami sebességváltás után gázralépéskor hallható, az szerintük a hajtáslánc NORMÁLIS összefeszülése.
Értékelése: 1
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2004 |
| Kényelem | (2) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 64500 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 68300 |
| Szerviztapasztalat | (1) | Átlagfogyasztás | 12 l |
| Előző autója? | Astra | Következő autója? | Nincs kilátásban újabb céges autó |
| Ennyire szerette | (2) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (4.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan