Jó vezetni, keveset fogyaszt, jól néz ki
Szöveges ítélet
Az ítélet rendhagyó, a B. Olvasó inkább amatőr tesztként olvassa.
Az idei csíksomlyói búcsúra kellett egy autó, amibe négy felnőtt kényelmesen, három napi csomaggal befér, és persze nem is rohad le a Királyhágónál, meg persze kibírja az erdélyi mellékutakat is.
A helyi márkakereskedés lett a megoldás, tőlük kaptuk kölcsön a képen látható autót, amivel aztán 1600 kilométert mentünk.
Az autó pontosabban: 1.6-os benzines, 105 LE-s, Trend felszereltséggel + pár extrával (tesztautó lévén), kb. 5.7 mFt-os áron.
Ami leginkább számított, hogy mennyit fog fogyasztani. 1600 km-re, 8 literrel számoltam kb. 48 eFt-ot. Ebből aztán 6 literes átlag lett, amin még a kereskedő is meglepődött. A kocsit a számítógép szerinti 7.3-as addigi átlagfogyasztással vettem át, és 6.1-essel adtam vissza. Pedig mentünk bp-i forgalomban (odafelé), Kolozsvárt megnéztük ott is, ahol nem akartuk, és a max. 40-nel járható székelyderzsi bekötőút is felkerült a menükártyánkra, nem beszélve persze a hegyekről stb.
Az ülés beállítását csak az odaút közepére találtam el, addigra már eléggé fájt a hátam tőle, de onnantól semmi, csak a hosszú utakon szokásos zsibbadás - nagyjából ez az egyetlen negatívum jut eszembe, ami nem feltétlenül az autó hubája.
A vezetési élmény 7/10-es, de ez inkább az én szokásaimból adódik. Mivel nem szeretem nagyon pörgetni a motort, sokszor kicsit várni kellett a teljesítményre, nem akart kiugrani a fenekem alól előzésnél. Erre persze alkalmanként, ha mégis sürgős volt, némi visszakapcsolás erőteljes gyógyír volt, úgyhogy nincs panasz, partiban voltunk mindenkivel. Ha viszont elbambultam, máris 120-nál jártunk, sőt, az első kilométereken, ahogy a városból kiértünk, szándékaim ellenére is 150-nel előztünk. (Természetesen ez egy német autópálya belső sávjában történt.) A kanyarokat nagyon jól bírta, talán egyszer volt kicsit kellemetlenebb egy túl merészen vett ív, de összességében nem voltak megviselősek a szerpentinek sem, pedig láttunk párat. Pár kilométert egy murvás, gödrös földúton kellett megtennünk két falu között, és bár nem siettünk, de nem is akarta kirázni a lelkünket. Ez igaz volt a nagyszerű minőségű vasúti átjárókon való átkelésekre is. Egyszóval, kényelmes.
A vezetés kényelme - az ülésbeállítást leszámítva - nagyszerű volt. Pár tucat kilométer alatt megszoktam mindent, minden kézre állt. Az ablaktörlő fokozatkapcsolóját jobbkezeseknek fejlesztették, én, balkezes lévén, egyéni módon használtam, viszont a jó szabályozhatóság (kb. 4-5 fokozat) miatt így is tökéletes volt. A fedélzeti számítógép pár hasznos infóval szórakoztatott, úgy a 300. kilométer körül már elég unalmas volt persze, hogy semmi meglepetés, legfeljebb a folyamatosan csökkenő átlagfogyasztás, de hát, mégse vetíthet filmet a kedvemért. A világítás (egy teljes és egy fél éjszakát menünk sötétben) pazar: a reflektorra csak megszokásból van szükség, a tompított is a világ végéig elvilágít, jobbra-balra egyaránt. Az első-hátsó ködlámpára Csíkszereda előtt, a hegytetőn volt szükség, a hajnali tejfölben.
A motorja csendes, nagyon. Az első pár kilométeren szinte csak hallgattam ezt a csendet, aztán jó volt, hogy a hátsó ülésen ülőkkel is üvöltözés nélkül megértetjük magunkat. Egyetlen megjegyzésem van csak, ez ízlés dolga nyilván: ha pörög a motor, és végre hallatszik a hangja, az nem szép. Nem tudom, mitől, de nekem nem tetszett. Vállalható kompromisszum, mindenesetre.
A hátul ülők sem panaszkodtak a helyre, igaz, mögöttem egy hölgy ült, párom mögött, aki előrébb húzta az ülését, egy magasabb ember.
A csomagtartó meglepően gyorsan megtelt, bár lehet, hogy csak az elvárás volt nagy. Egy kajás műanyag láda, két táska, egy nagy hátizsák, egy hálózsák, két kisebb táska, kabátok, és máris teli volt, igaz, a kalaptartó meg sem billent, elfértünk alatta. A csomagok alá csak egy mankókerék fér be, emiatt némileg paráztam, hogy ha netán defektünk lesz, oda a makulátlan megjelenés, de nem volt rá szükség.
A kis rekeszek és tartók is elegek voltak, üvegnek, pohárnak, aprópénznek, mobilnak stb.
Még egy szó arról, hogy milyen volt vele megjelenni. Egy Ford Focus talán nem nagy szám, ismerik, jó autó, de nem az a feltűnő izé, ami után megfordul az ember. Na, ez után valamiért megfordultak (innen a márkanév talán, hehe). Szóval, van benne valami határozott pénisznövelő x-faktor, jól néz ki, az ezüstmetál jól áll neki, a tesztautós narancs csíkok szintén. Szinte utcai sportkocsi formája van, főleg, ha egy Focus kombihoz hasonlítom. Az autópályán (a Kolozsvárt elkerülő A3-ason jöttünk mintegy 50 km-nyit) nagyjából 7/10-es a belsősáv-tisztító faktora, nem kellett túl agresszíven közelednem, hogy lehúzódjanak (ez szintén férfierő-növekedést okozhat egyeseknél). Itt 180-ig gyorsult, bár nem nyomtam tövig. Teljesen biztonságos érzés volt, semmi eltérés az általam elképzelt nyomvonaltól, pedig volt némi oldalszelünk.
A három és fél nap végén nem volt jó érzés visszaadni, szívesen megtartottam volna. Talán kissé túlárazott, de amit tud, azt ártól függetlenül tudja. Akinek van rá pénze, nem költi el rosszul, az biztos.
Hibalista
- Semmi.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2011 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 1920 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 1620 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan