A hálátlan kis dög - Fiat Pinocchio
Szöveges ítélet
Az egész úgy kezd?dött, hogy volt egyszer egy Ladánk (VAZ 21061), aminek ’96-ban, egy téli reggelen csak a h?lt helyét találtuk. Mivel a nyomozás sikertelenül zárult a rend?rség részér?l is, sajnos tudomásul kellett vennünk, hogy annak a vasnak már harangoztak. Ezért összeült a családi kupaktanács, hogy megvitassa a hogyan továbbot. Járjunk gyalog, vagy esetleg újítsunk be egy masinát. A második variáció mellett döntöttünk. Az autó olyan, mint a bagó; nehéz róla leszokni…
Nézegettünk mindenféle autót. Egyszer fater hazajött egy hírrel, miszerint az egyik cimborája, aki mellesleg autószerel?, ajánlott egy 3 ajtós Fiat Uno-t, ami hölgy tulajdonosé; nézzük meg. Nem tudom, mit?l különb egy hölgy kocsija. Lehet, hogy hímsoviniszta kijelentés, de nem tartom többre azokat az autókat, amiket n?k hajtottak. S?t! Szerintem a pasik többet adnak a kocsijukra, meg nem járnak vele addig, amíg pl. az eltörött szelep félig beleolvad a dugattyúba. Mindegy…
Elmentünk megnézni apámmal és húgommal. Nekem a formáján kívül semmi nem tetszett rajta, viszont húgom egyb?l beleszeretett. Apám az alacsony fogyasztás mellett érvelt, mivel csak 903 cm3-es motorja volt. Na, számomra ez volt a legtaszítóbb, meg az, hogy volt benne 200ezer km (vagy ki tudja, mennyi). A próbakör alatt már éreztem, hogy ez maximum 2 f?re-, városba való járgány. A bal hátsó kerékíven már látható volt az id? vasfoga, de ez sem riasztotta el se az öregemet, se a húgomat. Szóval kett? egy ellen, plusz apám haverja, az autószerel? szavának garanciája, hogy ez jó kis kocsi. Megvettük.
Szóval kapásból karosszériásnál kezdte a kis drága. De nem csak a kerékív rohadt, hanem a bal küszöb is, azt is cserélni kellett. Lyukas volt még a sz?nyeg alatt a két hátsó kerékdob is. Aztán következett a full fényezés, alváz- és üregvédelem. Akkor már tényleg jól nézett ki, pofás kis kocsi lett.
Csakhogy sorra jöttek a problémák: kuplungtárcsa nem bírt benne kb. fél évet a megvétel után. Aztán elkezdett recsegni a váltó 2-es fokozatba kapcsoláskor (szinkrongy?r? hiba). Elrohadt a kipufogórendszer. Az els? lengéscsillapítók cserére szorultak.
Csalt a benzinszintmér? mutatója, negyednél már tök üres volt a tank. Le is állt még a kezdeteknél alattam. Az üzemanyagtartály úszójában a rugót kicseréltem, utána már jó volt.
Egyszer Pesten járva szétment a vízpumpa tömítése, alapjáraton csak úgy d?lt bel?le a víz. Nagyobb fordulaton már nem annyira, de Gyöngyösig (kb. 80 km) 10 liter melegvizet kellett belepótolni a h?t?rendszerbe, ami mindössze 4,6 literes!!! De hazaértünk vele, kibírta! Ez akár pozitívum is lehet, néz?pont kérdése.
Egyszer szétesett a váltórudazat, nem volt, csak 3-as és 4-es fokozat, azzal küzdöttem vele a szerel?ig. Eltörött az ülésdönt? kallantyú is, így hátra csak az egyik oldalon lehetett beszállni, amíg meg nem csináltam. Egy id? után a hátsó ajtó teleszkópja megadta magát, cserélni kellett.
Elállítódott az els? futóm?, amit sufnituning módszerrel lehetett csak orvosolni, reszelgetni kellett az egyik csavar furatán.
A tömítések mellett szivárgott az olaj a motorból, ami emiatt nem volt a legszebb látvány.
Székesfehérváron járva elszakadt a vezérm?szíj. Még szerencse, hogy csak tízzel mentem, parkolót kerestem. Így is ki kellett cserélni az összes szelepet. [Mint utólag kiderült, ez egy speciális kiadása volt ennek a típusnak, gondolom az ES bet?jelzés is erre utalt, mint az egyik japán elektronikai gyártó csúcshifijeinél: extremely high standard. :) Szóval ennek a csúcskategóriás gépcsodának az OHV motorja nem láncos volt (mint ahogy a méregdrágán vásárolt javítási kézkönyvben olvastam), hanem szíjas.] Szerencsétlenségemre egy igen pancser szervizet sikerült találnom Székesfehérváron. Nem tudom, létezik e még a SEAT márkakereskedés és szerviz a Balatoni úton, de senkinek nem ajánlom. Négy napig ültek az autón, állandóan noszogatni kellett ?ket, hogy legyen kész a kocsi. Nem is voltak olcsóak, ráadásul csak összecsapták az egészet, itthon még be kellett a szelepeket rendesen állítatni. Jó kis nyaralás volt.
Egyszer valami gagyi benzint tankolhattunk egy olyan kútnál, amelynek a központjában ülnek a szerdai benzináremelés istenei. Alig ment szegény, a tövig nyomott gázpedálra is csak lassulással reagált, a vízh?fok-mér? lefelé ment, s néha acélkék füstöt okádott a kipufogóján.
Szinte már csodával határos, hogy elektromos hibái a piti ügyek közé sorolandó ezek után. Csak a tolatólámpa gondolta át néha, hogy égjen e vagy sem, illetve az irányjelz? villogott 300-at percenként egy vagy két alkalommal, de ez is magától megjavult. Na, meg az els? ablaktörl? végállás-kapcsolója sem állt a helyzet magaslatán.
Kés?bb már a karosszéria beázott, de nem találtam meg a helyét, hogy hol. Mindenesetre a tet?kárpit egy része kezdett miatta megsárgulni.
Aztán, mikor nekem már egy Uno turbo-m volt, s húgom hajtotta a kis 45 lovast, már beindulni is csak akkor akart problémamentesen, mikor úgy gondolta. Volt, hogy 10 percig is kínlódni kellett vele, de néha meg pöc-röff.
A menettulajdonságai nem voltak valami fényesek, kész életveszély volt országúton el?zni vele. Egyszer majdnem frontálpuszi is lett miatta, illetve közrejátszott ebben az el?ttem hetvennel vánszorgó Dacia is, melynek sof?rje is odalépett a gázra, mikor elkezdtem el?zni. Ha elpatkoltam volna miatta, biztos, hogy a mai napig járnék hozzá kísérteni. :)
A belseje elég spártai volt, itt-ott zörg? kárpitelemekkel. Az ülések szerintem kényelmesek voltak hosszabb távon is. A csomagtér nem volt túl nagy, viszont a hátsó ülést ledöntve még egy 72 cm-es TV (dobozostól) is lazán befért. A futóm? is kellemes volt; nem libegett, de nem is gokart színvonal volt.
A végsebessége sík úton 140 km/h volt, de autópályán, lejt?n lefelé elértem vele a félelmetes 160 km/h-t is. De lehet, hogy több is volt, ugyanis eddig volt skálázva az óra, ahol szépen meg is állt a mutató, mikor elérte. Gyorsulásáról fölösleges beszélni, de 3. fokozatig a kondíciókat figyelembe véve elég jól mozgott a mindössze 700 kg-os vas. Fogyasztása átlagban kb. 7 liter/100 km volt. Ez ma már nem egy jó érték.
Ennyit írnék err?l a kis hálátlan dögr?l. Amint megcsináltattam rajta valamit, 3 hónap múlva jött az újabb hiba. A hat év alatt legalább annyi pénzt ráköltöttem, mint a vételára volt. Persze az el?z? tulaj hanyagsága miatt volt már ilyen rissz-rossz. Mégis valamiért a szívemhez/szívünkhöz n?tt a kis Pinocchio (így hívtuk). Talán azért, mert az olasz autóknak lelkük van, csak afféle kisördögös lélek.
Hibalista
- els? lengéscsillapítók, fékbetétek, vízpumpa, vezérm?szíj-szakadás, váltó, váltórudazat, els? futóm?, stb. (olvasható a leírásban)
Ide hordtam szervizbe
Török Ferenc, Gyöngyös
Szívem szerint 0 pontot adnék. Az el?z? tulajnál ? szerelte végig a kocsit (bár vannak fenntartásaim, hogy tisztességes munkát végzett ezen a kocsin valaha is), én csak egyszer vittem hozzá valami kis csip-csup problémával, de rendesen levett. A másik meg az, hogy milyen ember az olyan, aki a haverjára rábeszél egy kvázi lefutott autót, mindezt az eladótól néhány ezer forintért cserébe. Kés?bb derült ki, hogy 10%-ot kapott az üzletért. Undorító! Még most is bosszant, pedig már rég történt. Tudjátok mit?
-10 pont
Értékelése: 1
Másik szerelő értékelése
Sok helyen megfordultunk, de egyik sem volt az igazi. Aztán egy haverom ajánlotta a következ? úriembert:
Pataki Attila, Gyöngyös
Korrekt, jól elvégzett munka, aránylag jó áron, és ami fontos, hogy gyorsan.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (2) | Évjárat | 1983 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 6 év |
| Teljesítmény | (3) | Km vásárláskor | 200000 |
| Megbízhatóság | (4) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Lada 1500s | Következő autója? | Fiat Uno 1.3 Turbo ie |
| Ennyire szerette | (5) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (3.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan