Bánom, hogy eladtam
Szöveges ítélet
Szerettem, bár rosszul indult. Márkaszervízben vásároltam, 1,5 évesen, 18000 kilóméterrel, mint makulátlan anyaországi bemutatóautót. Hamarosan kiderült, hogy hároméves, nem működik az autómata klíma, így utána már a 18000 sem volt biztos, bár nem látszott sokkal többnek. Néhány garanciális próbálkozás után(valahogy soha nem jött össze az, amit kértem) akkor telt be a pohár, mikor a kért(vásárlás előtt ígért) riasztó csomagtérnyitó-érzékelőjét a hosszirányú vízszintes esőcsatornába fúrta be valami kretén. Nem a garázssoron, a hivatalos márkaszervízben. A bal oldali tükör cseréjét, ami a benne lévő külsőhőmérséklet-érzékelő miatt szükségessé vált, (állítólag csak komplett lehetett) már a NEROnál csinálták. Még egy fél nap egy villamosággi szerelőnél, és a klíma örökre rendben volt. Cserben egyszer hagyott, az üzemanyagszivattyú hibájából, ami a szerelő szerint a megfelelő ráfolyás miatt sokat kavitált, így nem csoda, hogy beszart. Akkor már megvolt az Alfa, így második autóként ritkán tankoltam bele 5 liternél többet. 190000 km-nél vezérműtengelyt kellett cserélni, ott voltam, mikor lebontották a tetejét. Túl sokat nem értek hozzá, de nekem is rögtön feltűnt, hogy a középen félbetört zsilettpenge darabok idegenek ebben a környezetben. Korábban csak a márkaszervízben túrkáltak a vezérlésben, hogy valamit állítani kellett, így csak ott kerülhettek ezek az "alkatrészek" a vezérlésbe, hézagolás céljából. A szakszervízben. Nem csoda, hogy ebben az orszában a rendszeresen és márkaszervízekbe hordott autók úgy néznek ki motorikusan öt-hat évesen, ahogy. Rendszeresen elhangzik, hogy "ezt kikötöttük, ezt kivettük, mert felesleges, mert csak a baj van vele". Nyilván a tervezők, a gyártók mind-mind teljesen hülyék, és tök felesleges dolgokat rakosgatnak a motor köré, a vérre menő árversenyben.
A kopó-fogyó dolgokon kívül más baja csak egy volt az együtt töltött majd háromszázezer kilométer alatt. Ez pedig a soha senki által meg nem javított befecskendező rendszer, egy hengernél. Ha húzott rendesen mind a 75 le, akkor időnként leállt a motor egy pillanatra, és 9 litert fogyasztott. Ezt az állapotot némi injektortisztítóval lehetett elérni, és úgy 2000 kilométerig fennállt. A használati idő nagy része alatt egyébként alapjáraton olyan háromhengeres féle hangja volt, olyan három és félhengeresen húzott, és meglepő módon a fogyasztási maximum országúton 110 körül 7,5 literre beállt, és folyamatos 160-nál is ennyi maradt. Ezeket az adatokat rendszeres, 600 km-es osztrák útjaim során tapasztaltam, többször is ellenőrízve. Korábbi autóim egy henger hiányával egész máshogy viselkedtek. Nyugodtam vezetek, úgyhogy néhány kísérlettől eltekintve nem forszíroztam a hiba végleges javítását. A család második autójába számítattuk be, ahol ez volt a feltétele a vásárlásnak. Így is nehezen álltak rá, de alapos átvizsgálás után bevették. Na, nekik nem tűnt fel a furcsa, kopogó alapjárat, meg a nyomaték hiánya. Egy héten belül +100.000.- ért eladták, én meg előtte 3 hónapig hiába hirdettem. Most már mindegy.
Kívül-belül nagyon szép volt, pedig utcán parkolt. Sehol egy rozsda, egy horpadás. Nagy, jól pakolható csomagtér, köszönhető a szükségpótkeréknek. Nem értem az autógyárakat. Anyám Megane-jában a 195-ös kerék felett egy majd 500 literes fiók van, amibe 1 kilós cukorból tényleg sok belefér, de egy normál magasságú bőrőnd csak fektetve, és fölé már csak a balonkabát. Én a pótkereket a majd háromszázezer kilométer alatt csak egyszer használtam, a csomagtartót pedig naponta többször is. Fehér kasztni, kék hővédő üvegezés, kék plüss kárpitok. Egyszer egy barátom Bravo-jával összehasonlítottuk belül, ég és föld a Tempra javára. Biztos, hogy az autóipar a használt anyagok terén, valamint a belső igényességben visszafelé fejlődik, vagy a kategóriák tolódnak a mérettel ellenkező irányba. Amit 15-20 éve egy alsó-középnél megkaptál a belsőben, azt ma prémiumtól fölfelé keresd.
Összességében megbízható, olcsó, kényelmes és szerethető családi autó.
Hibalista
- Üzemanyagszivattyú, külső hőm. érzékelő, vezérműtengely, egy hengernél a befecskendezéssel gond volt, de hogy mi romlott el, az nem derült ki soha
Ide hordtam szervizbe
Már rég megszűnt márkaszervíz
Értékelése: 1
Másik szerelő értékelése
A NERO, néhány alkalommal, udvarisas kiszolgálás, puccos műhely, de drága, és mindig kimaradt valami, vagy bent maradt valami a motortérből/-ben. az alábbi érdemjegy az övék
Kis márkafüggetlen szerelő, 8-as osztályzat
Értékelése: 4
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1993 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 8 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 18000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 285000 |
| Szerviztapasztalat | (1) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | 1.3 | Következő autója? | Alfa 145 |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan