Hófehér boszorkány
Szöveges ítélet
Az elején szeretném elmondani, hogy autóval ennyit még nem szívtam, mint ezzel, pedig volt már pár problémás darab. Persze azt is sietve hozzáteszem, hogy ez nem feltétlenül a típus hibája, valószínűleg én nyúltam nagyon bele.
Alapvetően autómániás ember vagyok, aki inkább érzelemből, mint észérvek alapján választ autót (természetesen én is tudom, hogy anyagilag ez mindig bukás ...). Nem szeretem a tucatautókat, mindegyikben keresek egy kis stílust, egyéniséget. Persze anyagi helyzetem nem engedi meg, hogy Aston Martin-nal, vagy Ferrari-val járjak. Pályafutásomat egy Skoda 110 Coupéval kezdtem a '90-es évek elején, de volt Alfa 75-ös, Rover 620-as is. A Stilo az első józan ésszel választott, de aztán egy balesetben megsemmisült autóm egy Renault Thalia 1,5 dCi után következett. A vásárlás szempontjai a következők voltak: ne kelljen hozzátenni ahhoz a pénzhez amit a kis Thalia-ért kaptam, legyen valamivel nagyobb mint az volt, maximum egy évvel legyen idősebb annál, és végül legyen egy kis stílusa. A fenti paraméterek alapján nálam két típus maradt versenyben, a "G" Astra és a Stílo.
Végül a Stilo nyert, megfogott a vagány olasz stílusa, szép vonalvezetése. Találtam is a környékünkön egy jónak tűnő példányt, aminek legnagyobb fogyatékossága az 1,2-es motorja volt. Ennek ellenére elmentem, megpróbáltam, és beleszerettem (I. hiba). Az eladóval folytatott alku során könnyedén túlléptem azon a tényen, hogy az egyébként fehér színű autónak (II. hiba) valahol "elveszett" a szervizkönyve (III. hiba). Az akkor 4,5 éves autó műszere 85.000 km-t mutatott, amit egyáltalán nem éreztem gyanúsnak (IV. hiba). Szintén nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, az ülés beállítása után rövid időre felvillanó légzsáklámpának (V. hiba) gondolván, hogy az ülés csatlakozó átforrasztásával olcsón, gyorsan megszüntetem, ezt a láthatóan érintkezési hibából adódó gondot. Arra csak otthon jöttem rá (VI. hiba), hogy a forgalmi alapján az autón vonóhorog van, ami a valóságban hiányzott. Vettem egyet, és a felszereléskor döbbentem rá, hogy az ostoba eladó a három részből álló vonóhorognak csak a középső szakaszát szedte ki. Kíváncsi lettem volna a képére, mikor fel akarta rakni egy másik autóra.
Vásárlás után ennél az autónál is, mint minden használt autó vásárlás után, lecseréltem az összes olajat, minden szűrőt, vezérmű szettet, és az ékszíjat. Örömmel használtuk. Az autó kényelmes volt, jól feküdte az utat, igazán semmi panasz nem volt rá egy darabig. Az 1,2-es motor erejében kellemesen csalódtam. Városban jól használható volt, autópályán tartósan bírta a 130, 140-es sebességet, csak az emelkedőknél kellett visszakapcsolni az egyébként 6 sebességes váltót. A legnagyobb gondja országúton az előzéseknél volt. 80 feletti sebességről már elég vontatottan gyorsult tovább, így jól ki kellett számítani a szükséges út hosszát. A fogyasztását egy kicsit sokaltam, de ha belegondolunk, hogy a kicsi motornak mekkora kasznit kell cipelni...
Aztán egyszer csak elkezdett darabjaira hullani az autó. A légzsák rendszer elektronikája katasztrófa volt. A autóvillamossági szerelő barátom szép sorban a rendszer összes csatlakozóját kicserélte, átkötötte még a kormányoszlopban is. A végére pedig megadta magát a jobb első ülés ülésfoglaltság érzékelője. Ennek cseréje közel 60.000 forintos mutatvány lett volna. Az interneten utána olvasva, kiderült, hogy ez típushiba. Egy magyar srác tudott rá "olcsó" megoldást. Készített, és árult egy olyan elektronikát ami folyamatosan a foglalt ülés jelét adta a számítógépnek. Tizen egynéhány ezer forintér megküldte, korrekt beépítési útmutatóval együtt. Ezt beszerelve aztán végre problémamentes lett a légzsák rendszer. Egy alkalommal elment a töltés menet közben. Mikor észrevettem visszafordultam, és majdnem a házunkig eljutottam az akku energiájával. Kiderült, hogy a generátor ház eltörött, ettől a forgórész kimozdult a középpontból és beleért az állórészbe, generátor kuka. Amikor a töltés nélküli autót vittem a villamossági szerelőhöz útközben egy csattanást hallottam az autó bal elejéből. Nem tudtam mi az, de a kormányzás, fék stabil maradt, az autó viselkedésében és a műszerek jelzéseiben nem volt probléma. Tovább mentem, hogy az akku töltése elég legyen a műhelyig. Hazafelé ugyanazon útvonalon sétáltam, és az előbbi helyen egy spirálrugó darabot találtam az út szélén. Amikor az autó visszakaptam a generátor javításból, szomorúan tapasztaltam, hogy a letört darab abból hiányzik. Egy másik alkalommal a kipufogó rendszert kezdtem el "gatyába rázni" mert hallhatóan kifújt. Kicseréltem az első részén a flexibilis részt, majd a kipufogódobot. Bár mind a két alkatrész szemmel láthatóan lyukas volt a cseréjük azonban nem sokat javított az autó hangján. Rájöttem, hogy mindjárt a motor után az öntvény leömlő is el van repedve. Mivel a katalizátor is ebben van cseréje nem filléres móka. Találtam egy céget ahol tudnak öntvényt is hegeszteni, velük megcsináltattam. De a legkellemetlenebb a motortartó bak esete volt. A tartóbakot a motorblokkhoz fogó csavarok kijöttek a blokkból. Nem tudom, hogy történhetett, de az biztos, hogy néhány csavar elveszett. Ezeket nem vettem észre, nem igazán lehet rálátni. A többi meg nem bírta a terhelést. Egy eltörött a maradék pedig kiszabta a menetet a blokkból. Van aki azt mondja, hogy a vezérmű szíj cserénél lehetett a hiba, de ezt nem tartom valószínűnek, mivel utána még két évet és 30.000 kilométert ment az autó. Lényeg az, hogy az elindulás pillanatában rántott egyet az autó és megállt. Mikor kinyitottam a motorháztetőt döbbenten tapasztaltam, hogy a motor vezérlés felőli oldala lenn van a földön, és vitte magával a jobb oldali féltengelyt is. Az eset Miskolcon történt innét kellett tréleren Vas megyébe hazahozni az autót. Az autó előéletéhez egy kis pikantéria, hogy nagytakarítás közben a kesztyűtartó résébe becsúszva találtam egy biztosítási papírt, melyen az autóm tulajdonos egyik sörgyárunk volt. (Ezért volt fehér, és ezért nem kaptam hozzá szervizkönyvet).
Az autóval való együttélésnél csak a szakítás volt nehezebb. Közel egy évig árultam, mire egy kereskedő megvette. Lehet, hogy ebbe az is belejátszott, hogy én minden érdeklődőnek elmondtam, mit javítottam az autón, milyen hibái voltak. A Stilo-t még a válság előtt 2007-ben 1.600.000 Ft-ért vettem, 2010-ben 800.000,- Ft-ért tudtam tőle megszabadulni. Súlyos tanulópénz volt, ilyen drágán még sosem autóztam egy- egy kilométert mint ezzel.
Hibalista
- légzsák elektronika, kerékcsapágy, légszűrőház (letörtek a rögzítő fülei), kipufogó leömlő (elrepedt), első futómű rugója (eltörött), jobb első ülés ülésfoglaltság érzékelője, generátor, kézifékhuzal, kipufogódob, kipufogórendszer flexibilis eleme, vezérlés felőli motortartó bak csavarjai kiszakadtak a blokkból és a motor kifordult a helyéről
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (2) | Évjárat | 2002 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 85000 |
| Megbízhatóság | (2) | Vezetett km | 40000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Renault Thalia | Következő autója? | Octavia II |
| Ennyire szerette | (3) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (3.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan