A 70-es évek szelleme
Szöveges ítélet
Első saját autóm volt, és annak ellenére lett ez, hogy előtte nem szimpatizáltam igazán a Regattával, főleg a formája nem tetszett. Azonban a lehetőségek miatt (az anyagiak ugye:) végül is erre esett a választás. A szempontok közé tartozott hogy olcsó legyen, kényelmesen elférjek benne, viszonylag megbízható, és a sarki Józsi bá´ is meg tudja javítani ha gond van az autóval:), na meg legyen alkatrész a bontókban hozzá. Végül csak két autó maradt, ami nagyjából megfelelt a szempontoknak: a dízel Regatta, és az I-es dízel Golf, de végül a Regatta lett a befutó, a mérete miatt. Mivel sokat autóztam, dízelt szerettem volna, mert ahogy a szerelő mondta, ha egyszer beindul, nagy gond nem lehet (ez később többször beigazolódott), na és sokkal kevesebbet fogyasztott.
Az autót egy karosszérialakatostól vettem, aki a teljes karosszériát újrafényezte (3 hetes fényezéssel vettem), és nagyjából rendben tartotta. Az igazi gond a motorjával volt, de ekkor úgy gondoltam, hogy majd egy motorgenerált megejtek rajta, mivel az még mindig olcsóbb mint újraépíteni egy roncsot (a többi autó amit néztünk, ritka kivételtől eltekintve, tiszta rozsda volt). Ami még mellette szólt, hogy a belseje is szokatlanul egyben volt. Az eredeti 55 lóerőből jó ha a fele megvolt, és nagyobb gázadásra rettenetesen füstölt, a gyorsulás pedig egy IFA-éhoz volt mérhető. Az olajból 500 km alatt hajlandó volt akár fél-egy litert megenni. Ennek ellenére sem volt gond a hidegindítással, igaz eléggé köhögött hidegen, de pár perc után már nem volt gond.
A beltere, ahogy írtam, egyben volt, szép állapotúak voltak a kárpitok, és az ülések is nagyon kényelmesek benne. Praktikus extra, hogy a kormánymagasság álltható volt, és a négyküllős kormány is tetszett benne (ma is ez tetszik, engem hidegen hagy a 3-küllős sportkormány), a fűtés-szellőzés pedig elektromotorral volt állítható (és hibátlanul működött). Hosszabb utakon (sokat mentem 150-200 km távolságokat) és városban (Bp-en naponta használtam) is kényelmes, ami érthető is, mert a laprugós hátsó futómű nem tette kanyarvadásszá, hanem elsősorban kényelemre hangolták. A motorja hihetetlenül hangos volt, nyitott motorháztetővel az autó mellett állva garantált volt a halláskárosodás.
Megkímélt állapota ellenére voltak vele gondok. Az olajfogyasztás mellett a motorban egyszer kimentek az izzítógyertyák, de ezt könnyen helyre lehetett hozni (itt láttuk, hogy mind a 4 másféle hosszúságú, éljen az előző tulaj). Utána az első tárcsaféket védő lemez szakadt le (teljesen megette a rozsda) majd a fékmunkahengerek szorultak be elől, amit a szerelő egy felújítókészlettel hozott helyre. A hátsó lengéscsillapítók is feladták, amit a mindennapi Bp-i használat okozott, de ezt is olcsón megúsztam. A gyújtáskapcsoló már több gondott okozott. Többször előfordult, hogy zárlatos lett, ekkor a műszerfal, mint egy karácsonyfa világított, de a gyújtást egy pillanatra levéve és ráadva újra helyrejött. A motor közben ment tovább, mert ez a régi dízel teljesen mechanikus volt. (végül is ha egyszer beindult, miért is állt volna le:) A kapcsoló végül beszorult, ekkor a fél műszerfalat szétszedve egy szerelő rövidre zárta a vezetékeket és beindította az autót, így autóztunk át a fél országon haza és imádkoztunk, hogy egy rendőr se állítson meg:) A gyújtáskapcsolót egy ismerő szétszedte és gondosan bezsírozva összerakta, többet nem volt vele gond.
Az autót nem kímélte a Regatták egyik betegsége, a hűtőventillátort kapcsoló gomba alulméretezettsége, ezért külön kapcsolót iktatott be egyik előző tulaj, amit a kormány mellett lehetett kapcsolni, ha melegedett volna a víz. Hiába lett cserélve a gomba, rövid időn belül tönkrement nálam is.
Szörnyű volt a váltója, a rudazat teljesen szét volt kopva, főleg ötödikbe lehetett nehezen találni, egy életre megtanultam váltani.
Egy év használat után észrevettem, hogy a gondosan fényezett autón az ajtók alján a fényezés néhány helyen elkezd dudorodni. Sajnos a Regatta (és a Ritmo) volt a történelem egyik leginkább rozsdásodó autója, úgyhogy nem voltak illúzióim, rövidesen újra lehet fényeztetni az autót, ezért az eladás mellett döntöttem, és az autót lecseréltem egy Tipo-ra.
Összegezve, az autó hozta amit vártam tőle, mindig mindenhova elvitt kis fogyasztással, és hangos kerregéssel. Ma is megvenném, ha gyártanának belőle újat, mert egy új példánnyal talán nem lennének rozsdásodási gondok.
Hibalista
- Lengéscsillapítók - 12 eFt/pár
- Izzítógyertyák - 5 eFt
- Fékmunkahenger - 5 eFt
- Gyújtáskapcsoló - szétszerelés és tisztítás után jó lett.
Ide hordtam szervizbe
Ismerős szerelő
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1987 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (2) | Km vásárláskor | 210000 |
| Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Fiat Tipo 1,7 D |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan