Digó limó

Szöveges ítélet

2005 nyár

Pesten vettem az autót friss műszakival és több mint 400000 km-rel. Ép ésszel ilyet nem vesz az ember, de munkaautónak kellett és akkor éppen nem árultak jobbat. A műszaki biztos simlis volt rajta, mert már a hazaúton kiderült, hogy a kormánnyal valami nem okés. A holtjátéka az amerikai filmekben látottakhoz hasonlított. Elkezdte tekerni az ember és nem történt semmi, majd amikor összeért a technika, akkor hirtelen annyit fordult, amennyit tekertél rajta.
A flexibilis cső lyukas volt, úgy jártam vele 2 hónapig. Jó volt, mert a falunktól 1 km-re lévő vasúti átjárótól hallani lehetetett, hogy érkezek. Mire begurultam a faluba, már be volt hűtve a sör.
A hátsó rugók nagyon ki voltak készülve, úgy nézett ki a kocsi segge, mintha meg lenne pakolva 3 zsák cementtel. Ezt csak egy év múlva cseréltem ki.

A hibák közül vannak érdekesebb dolgok. Egyszer a gyújtáskapcsoló mondta fel a szolgálatot (ekkorra szerencsére már ki volt kötve a riasztó), semmi könyörgésre nem volt hajlandó beindulni. A szomszéd városban történt a dolog, szétszedtem a kormány alját és próbálgattam, hogy melyik drótokat kell összérinteni, hogy beinduljon. Nemhiába nevelkedtem amerikai filmeken, sikerült is beröffenteni a technikát, össze is sodortam a drótokat, biztos, ami biztos. Mint később kiderült, ez végzetes hiba volt, mert a hazaúton végig járt az önindító, úgyhogy egy gyújtáskapcsoló-cseréből lett egy önindítócsere is. Kapott egy újat, ami után 1 hónappal Jézusnál álló helyében újra bemondta az unalmast. Azóta megint van benne új. Jézus már előre retteg, hogy megint mikor adja meg magát.
Az 5. sebesség éppen előzés közben gondolta úgy, hogy tovább nem szolgálja az autót. Éppen egy Mercit előztem valahol Kondoroson, amikor kidobta a sebességet. Szépen vissza lehett rakni, de mindig kidobálta, úgyhogy az út hátralevő részét Dunaújvárosig úgy tette meg, hogy kitámasztottam a kart egy ággal.
A kuplungbovden a FIAT szerviz udvarán szakadt el, tudta hol kell megállni. A munkafelvevő fiú kérdezte hol áll az autó, mondtam: a kuka mellett. Kedvesen megjegyezte, hogy egy kicsit arrébb kellene menni, nehogy a kocsit vigyék el a kuka helyett.

Pacsirta külön kérésére (meg azért mert elfelejtettem) bele kell írnom a kuplungcserét is. Elég férfiasan kellett nyomni a kuplungot, egy dunaújvárosi túra alatt a bal lában már-már schwarzeneggeri szintet ért el. Anyám embere nem is tudta vezetni (persze, neki Grande Puntoja van, ahhoz szokott), ellentétben Ákossal és a lentebb említett tolatásos manőverével. Lényeg, hogy az új csapágy, szerkezet és tárcsa után egész emészthetőre sikerült redukálni a kinyomáshoz szükséges erőhatást.

2008 február

Nem is olyan régen, fogtam vele egy vaddisznót Mórahalom alatt. Pont az én autóm előtt kellett annak is öngyilkosnak lenni. Totál telibe kaptam a dögöt, kilehelte a lelkét az út menti árokban. Szépen visszatolattam, majd leállítottam a gépet, mert elfolyt a hűtővíz. A disznó vigyorogva befért a csomagtartóba, pedig mázsa 80 volt. Onnan hazáig vontattak, alig 200 km. A gépháztető felgyűrődött 10 cm-t, a lökhárítónak semmi baja nem lett. Jézus csinálta meg, egy kis vadhúst is kapott az szolgálataiért.

Az autó egyébként baromi kényelmes, elől hátul óriási hely van, Gyula haverom majdnem ott vesztette el, amit mindenki csak egyszer tud elveszteni. Egyszer 7-en mentünk át vele Ártándról Berettyóújfaluba. Senki nem panaszkodott a helyszűke miatt. Én pláne nem, mert egy jó kis vörös ült az ölemben...
A csomagtartó van vagy 500 liter és mivel 5 ajtós, jól is pakolható. Elől, hátul könyöktámasz, elektromos ablak, elektromos tető, digitális klíma (1988!!!) egy rakat műszer, állítható deréktámasz, kormány, ülés, elől-hátul tárcsafék. 90-100-zal szoktam vele közlekedni, de megy 190-et is. Persze német magánautópályán, és az autót ismerősöm vezette, akinek kilétével kapcsolatban nem vagyok köteles terhelő vallomást tenni. Rugalmasságban simán meg lehet verni a mai modern 1,6-os benyás kocsikat, de a múltkor Békéscsabán májerkedett egy VW Passat TiborDénes. Lámpánál 1-ben és 2-ben is megcsikorgatta a gumijait, én meg vigyorogva otthagytam. Amikor a következő lámpánál közöltem vele a futásteljesítményt és a kort, majdnem megharapta a kormányt.

A fogyasztás nem érzékeny a tömegre, ha egyedül ülök benne, akkor is 6-6,5, ha hárman, akkor is. Ez valószínűleg az extra hosszú 5. fokozatnak is köszönhető, 110-nél forog 2000-ret a motor. A váltó egyébként könnyen kapcsolható, cserébe úgy lötyög, mint egy 70 éves öregasszony melle. Nyugodtan vissza lehet tenni 30-nál is 1-esbe, persze ha van valaki olyan szadista, hogy ilyet csináljon.
Tisztán 1310 kg. a tömeg, de amennyi cucc benne van, van az 1350 is. Olajat nem kell cserélni benne, mert két csere között megeszik annyit, amennyit bele kellene tölteni. Most valami tömítővackot kicseréltek benne, most már nem eszi annyira. Újabb tömítőpöcök csere után, most már egyáltalán nem eszi az olajat.
Menet közben nem kormol, hidegen viszont olyan füstfelhő van mögötte, hogy egy uniós ellenőr karantén alá venné az egész falut, ha meglátná. Legutóbbi kocsimosásnál mintegy katéterként Ákos öcsém feldugta a slagot a kipufogóba. Ebből egy igen végzetes kimenetelű pofon lett a számára, én meg imádkoztam, hogy beinduljon a gép. Tette is a dolgát, de egy lapát kormot biztos kipöfögött, mire kitisztult a járása.
Elég csendes, ha fel van húzva az ablak, ha le van tekerve, akkor fel van tekerve a rádió. Kívülről iszonyat traktorhangja van, mikor Pacsirta meghozza az aktuális szervizből, tudom mikor fordul be az utcába.

Kisebb koccanások voltak az autóval (ha a vaddisznót nem számítjuk). Krisztián haverom sörözés után elkérte, aztán amikor meg akart fordulni, elmérte a villanyoszlopot és meghúzta a löklapot. Ez nem komoly, bírja. Ákos öcsém, még 12 évesen ki akart tolatni a kocsma elől, de a beton villanyoszlopot találta el. Az oszlop szépen kettérepedt, a Cromának meg újult a jobb hátulja. Kapott új lámpabúrát és ismét meglátogattam Jézust. Így aztán szépen újul a fényezés is. A küszöb is új, mert már olyan lyukas volt, mint az ementáli. A jobb hátsó ajtóm valahol mindig beázott, érdekes volt, amikor nagyobb eső után lötyögött benne a víz. Jobb híján fúrtunk egy lyukat az ajtó aljára, ott most szépen távozik. Igaz a fúrófej kettényílt mire végeztünk.

2008 nyár

Az elektronika érdekes parajelenségeket tud produkálni, most pl. nincs hátsó ablaktörlő és ablakmosó, de majd igazítunk rajta. No, időközben Pacsirta megcsinálta ezeket a dolgokat is, még a fúvókákat is beállította. Személy szerint eltörném a kezét annak a tervezőnek, amelyik kitalálta, hogy a fúvókák a gépháztető alatt legyenek és az ablaktörlő résein fújja a vizet. Ezen sikerült módosítani, "ajrobléd" ablaktörlőt vettem rá, így most nem kell annyit pöcsölni, ha be akarja az ember állítani a fúvókákat. Van tök jó Lancia karom is, amit ebben a formában nem lehet felszerelni, de megveszem hozzá a rudazatot és jó lesz.

Nemrég kapott egy teljesen új belső kárpitot, amiről egy "munkatárs" találóan megjegyezte, hogy benne felejtettem-e a kanapét. Nem baj, nekem tetszik, meg sok másnak is. Jocó és Béla haverom állandóan le akarják nyúlni, többre tartják, mint a Bravát. A csajok is jobban megnéznek benne, persze lehet, hogy csak a traktorfeeling miatt.

Történt egy kerékcsapágy csere is, mert csúnyán ropogott amikor alá volt szedve a kormány. Nagy sebességnél nem, csak ha olyan 40-nel kanyarodtam. Mikor a problémát vázoltam kedvenc szerelőmnek, egyszerűen csak annyit mondott: kanyarodjak 50-nel.
Jézussal most újítottuk fel a bal első ajtót. Nagyon ráfért már szegényre, olyan lyukak voltak az alján, hogy kifért a kezem. Szépen szellőzött a kasztni, csak esős időben volt problémás, mert mindig beverte a sarat az ajtóba, ami nem tett jót az elektromos ablaknak. Azóta szereztem univerzális sárvédő gumit, tiszta jó, hogy mosáskor nem kell külön a belső küszöböt is takarítani.
A következő terv a fékrendszer felújítása lesz, igen kopottak már a tárcsák. Utána belerakunk valami ultrabrutál porlasztócsúcsot, hadd szóljon.

2008 ősz

Nemrég valahol Vásárhely alatt fogtam a bal tükörrel egy fácánt, amit bánt a bal ablak is, mert a büdös dög becsapta a tükröt. (Szerintem a fácán a világ legbutább állata, mert bár van szárnya, de mindig csak szalad, azt is az ellenkező irányba, mint kellene. Ha David Attenborough mást mond, akkor ő is hazudik.) Mivel Pacsirta éppen szabin volt (ami nála azt jelenti, hogy pecázik), Kelemenhez vittem el a kocsit. Még a hazaúton beszereztem mindent, ami kellett. Az ablakot gyorsan kicserélte, de a tükörrel nem tudtunk mit kezdeni, mert szétment az állító szerkezet. Az ablakcsere nem is ment olyan simán, mint azt gondolná az ember, ugyanis van egy kis műanyag csúszka, az csúszik a sínben, amikor felhúzom az ablakot. Ez gyárilag úgy van megoldva, hogy át van fúrva az ablak, ez a műanyag rátéve és egy vékony fémpálcikával van odafogatva, aminek a gyárban elkalapálják a végét, hogy ne csússzon ki. Ez olyan, mint az óvszer: egyszer használatos (bár nekem koleszban volt egy ismerősöm, aki legalább hetente egyszer a szennyessel együtt kotont is mosott, meg is indokolta: Öcsém, egy gumit fel lehet húzni egy sörösüvegre is, nehogy már attól menjen tönkre, hogy kétszer van a pöcsömön.), ha szétszedte az ember, fix, hogy nem lehet összerakni, hogy jó is legyen. Viszont kell bele az a darabka fém, másképp kiugrik és nem lehet felhúzni az ablakot. Fogtam a kis biztosítót, átmentem a sarki boltba és vettem egy Kojak nyalókát, aminek pont akkora a nyele, ami beleillik a lyukba. El is raktam a szárát, hogy legyen tartalék, ha esetleg kellene. Adott viszont Kelemen frankó 123-as Merci tükröt, hogy a bontóban cseréljem ki Croma tükörre. Végül otthon addig próbálgattuk Ákos öcsémmel, hogy rátettük a tükröt, 2 felfogatási pont stimmelt is, a harmadiknak meg fúrtunk egy lyukat. Így most krómozott tükröm van, a jobboldalit már pénzért adta Kelemen, de 2000 Ft. nem volt sok érte.

Éppen tegnap cseréltem ki az oldalvillogókat, mert olyan semmitmondó formájuk volt. Most vadiúj 1500-ös Lada villogók vannak rajta, kicsit ugyan reszelni kellett a kasztnin, hogy be tudjam tenni, de jobb, mint a gyári.

2008 tél

Telik-múlik az idő, eljött az első fékek felújításának az ideje. Nagyon szép tárcsákat kaptam, igaz olyan nehezek, hogy kiújult a sérvem, mikor megemeltem a dobozt, de gondolom az autó bírja majd. Különböző információkat kaptam a mérettel kapcsolatban, egyik helyen 20 mm-t mondtak, másikon 22-t. Aztán egy verőfényes délután Pacsirta megmérte nekem a tárcsa vastagságát és 18 mm-t mutatott a tolómérő. Innentől lehetett találgatni, hogy vajon melyik érték a helyes. Végül 20-as hűtött tárcsák kerültek rá, a hozzá tartozó betétekkel együtt. Talán jobb lett volna, ha csak krokodillal emeljük meg a kocsit, de Pacsirta szépen alápakolta a csápost és alábújtunk. Szerintem összebeszél Jézussal, mert csúnya nagy rohadásokat láttam meg a bal hátsó keréknél, ergo vihetem Jézushoz a kocsit karosszériáztatni. Két sör között elárulta, hogy már nem igazán dolgozik otthon, de a kedvemért kivételt tesz.
Ami pozitívum, hogy sikerült megcsinálni a kuplungot is, most már tényleg olyan, mint új korában lehetett, nem kell a tűzfalat taposni ha az ember gyereke váltani akar. Jocó haver nem győzött csodálkozni, hogy milyen könnyű lett kapcsolni a váltót (mondjuk én is csodálkoznék a helyében, mert a Corsajában most ment szét a kulissza 46000 km után. Nííímet ótó, ehhhh!).
Ha egyszer gazdag leszek, veszek bele egy tápszivattyút is, igaz mióta nálam van, anélkül megy, de mégis ott van annak a helye, legyen benne és kész.

Múltkor nekiestem a fedélzeti számítógépnek, amit a mai autókkal ellentétben 6 csavar eltávolításával ki tudtam szerelni. Az előző tulaj gondosan leragasztgatta az érintkezőket, hogy ne világítsanak a ledek össze vissza. Miután eltávolítottam a szigetelőszalagot, megállapítást nyert, hogy nem mind arany ami fénylik, illetve nem minden romlik el, aminek világít a visszajelzője. A hátsó fékkel és a vízszinttel kapcsolatban rendetlenkedik, de addig nem nyugszom, amíg rendben nem lesz. Volt még egy hátsó ablaktörlő-motor csere, aminek ugyanaz a baja, mint az előzőnek, de legalább gyorsabban töröl.

Voltam azóta Jézusnál és megcsinálta a rohadást a hátsó keréknél, most már nem kell attól félni, hogy esetleg elhagyom az autó seggét. Van szép új antennám (szépnek mondjuk nem lehet nevezni, de legalább új) és végre nem csak az adótorony mellett tudok rádiót hallgatni.

Mivel jön a tél, megejtettünk egy hűtővízcserét is. Nagyon szép, színes fagyállót kapott, csak éppen nem fűtött a kocsi. Muszáj voltam visszavinni Pacsirtához, mire mutatott egy pöcköt, ahol a fűtést lehet légteleníteni. Oké, mondom, majd otthon megcsinálom. Elkezdtem tekerni, de Pacsirta nagyon ki van combosodva, úgy rá volt tekerve, hogy rendesen neki kellett feküdni, hogy ki tudjam tágítani. Sikerült is, mire a víznyomás lelőtte, én meg akárkinek el tudom mesélni, hogy milyen íze van a fagyállónak. Ott volt a csövem légtelenítő pöcök nélkül, lyukasan. Kezdtem ideges lenni, már azon gondolkodtam, hogy belefaragok egy parafadugót, de aztán találtam egy akkora csavart, ami pont passzol bele. Biciklibelsőből vágtam ki tömítést, becsavartam a csavart és jobb, mint az eredeti.

2009 tavasz

Na, megvolt a szokásos éves versenyzés. Mórahalom alatt túr a seggemben egy Octavia. Persze márkajelzés szigorúan eltüntetve. (Ezt amúgy nem értem: ha valaki ért a kocsikhoz, úgyis látja rajta, hogy Octavia, ha van rajta jel, ha nincs. Ha meg nem ért, akkor jellel együtt sem ismeri fel, úgyhogy tök felesleges eltüntetni a jeleket. Ergo: az ilyen műmájerek azok miatt tüntetik el a jeleket az autójukról, akik nem értenek a kocsikhoz. Drakulálok) Jött vagy 3 méterre a seggemben, tanító jelleggel belefékeztem, hogy menjen a francba, mert lehet neki nincs szüksége az autója elejére, de nekem még kell a Croma hátulja. Le is maradt szépen, azt hittem meg sem akar előzni. Aztán mikor rászánta magát, láttam, hogy nem nem akart, hanem idő kell neki, amig összeszedi a lendületet. Mert bár üvegsötétítés, meg jelek eltüntetése megy (ez számít legalább +5 lóerőt, a "sport" kidörgő meg másik +5-öt), az mpi feliratot rajtahagyta. Aki nem tudná, az skodáéknál a 75 turbónitró lovas változatot jelenti. Lehet ebben már feltornázták 80-ra, mert ez már az újabb verzió volt. Egy több, mint 1,2 tonnás kocsihoz. Gondoltam, hadd menjen, kell a mája valakinek, de édesanyám bepipult, hogy egy ilyen nyikhaj itt erősködik, mondta tapossam. Ők ketten ültek a kocsiban, mi öten. És mi alapból is nehezebbek vagyunk egy mázsával. Látta, hogy megyek utána, nyomta neki. 120-ig elég dinamikusan ment, aztán 160-nál kezdett elfogyni a lendület. Kicsit körülményesen, mert nagy volt a szembeforgalom, de megelőztem. Jó nagy füstfelhők közepette. :-) Csak nézett, mint kezdő buzi a gőzfürdőben. Aztán mikor berongyoltunk Szegedre, bent a városban visszaelőzött. Ehhez aztán kell tehetség! Végülis egy Trabant is megy 90-et, azzal is lehet városban Ferrarit előzni. Országúton nem tudott, de jól esett a lelkének, hogy városban mégiscsak megvert. Boldogok a lelki szegények. Lámpánál egymás mellé kerültünk, mondtam neki, hogy mostmár kiengedem a kéziféket. :-) A lámpától első útja a benzinkúthoz vitt, minek száguldozik az ilyen? Ezeknél már csak a HovaTolodParaszt fóbiások a rosszabbak a 3 hengerükkel, meg az 55 lovukkal. Képesek 120-nál is rámelőzni, pedig akkor már úgy kell nyomják a gázpedált, hogy a hűtőventillátor darálja a lábujjukról a körmöt.

Újabban cseréltünk egy kuplungbovdent. Olyan vajpuha lett, hogy vetekszik a Brava kuplungjával. Most már csak az első lengéscsillapítók vannak hátra - illetve előre.
Sikerült betenni az első lengéscsíllapitókat, egész tűrhető lett az útfekvés. Hátránya, hogy mostmár érződik, hogy a hátsók is kezdenek meghalni, úgy rázza a seggét az autó, mint Kiszel Tünde fénykorában. De Karácsony előtt nem költök ilyesmire, jövőre majd lesz valahogy.
Viszont vettem bele frankó 164-es Alfa üléseket. Nekem csak a vezetőoldalinak volt állítható a magassága (azt is eltörtem), ennek már mindkettőnél lehet. Jocó haverral nekiálltunk szétszedni az üléseket, mert mikor vázoltam Pacsirtának az elképzeléseimet, elhajtott, mint a magzatvizet. Szóval ülés kiszed a Cromából, leoperál róla a kárpit, aztán ugyanez az Alfa üléssel is. Nem is ártott már a csere, mert egyrészt ki volt ülve a szivacs, másrészt egy-két drót el volt szakadva az ülőlapon. Persze az Alfa ülése nem deréktámaszos, azt is átraktuk, ha már van, akkor legyen. A vezetőoldalival szenvedtünk egy napot, nem akartunk semmit elszakítani, vagy eltörni. A másik szétszedése, összerakása már gyorsabban ment, mint egy torinói karosszériásnak.
Persze visszacsavarozni nem lehetett, mert ki van rohadva az a csavar, amibe bele kellene hajtani a tartócsavarokat. Miután lebontottam a küszöböt és a szőnyeget, Pacsirta meghegesztette. Most áll, mint Katiban a gyerek.

A kormánykapcsoló megint behalt - immár másodjára. Először azért kellett cserélni, mert nem volt kürt, illetve egyszer elment a világítás. Akkor kapott egy "újat". Most megint nincs világítás és nem lehet ablakmosót spriccelni. Jocó haverral úgy mentünk Szegedre, hogy amikor koszos volt az ablak, elhúztam a napfénytetőt, ő kibújt, öntött vizet az ablakra, én meg letöröltem. Lényeg, hogy van új kapcsoló, 10 perc alatt ki lehet cserélni.

A jobb első kerékcsapágy (remélem az, mert más elképzelésem nincs) igen morgós, még az ünnepek előtt kicseréljük. Sikerült kicserélni a csapágyat, de nem igen változott a morgás, úgyhogy más lesz a probléma. Januárban tuti megnézetem, meg kap egy új tápszivattyút is, mert ott előszeretettel engedi az olajat.

Kisebb hallgatásomnak oka, hogy megint voltak gondok. De így szép az élet, szorgalmasan gyarapítom Pacsirta családi kasszáját. Az asszonypajtás már messziről köszön az utcán. Hiába, én gondoskodom a barátaimról. Japán kocsit nem veszek, mert még éhenhalna a család. Féltengelycsukló csere lett a vége a kopogásnak, most már teljesen új az első futómű. Éppen ideje is, mert ha még mindig kopogna, akkor rákennék egy bödön zsírt, hogy hagyja abba.
Példának okádék, most a fűtésem nem működik. Szereztem bele újat, az is bemondta az unalmast kb. 1 hónap után. Jézus egyik cimborája azt mondta, hogy valószínűleg feszültség-ingadozás lehet valahol és az kinyírta a chipet. Nekem meg ilyenkor a vérnyomásom ingadozik 140 és 200 között. Békéscsabán a szakszervizben reggel 8-tól délután 2-ig csodálkoztak neki, hogy mi lehet a baj. Fingjuk nincs. És ilyen embereket még megfizetnek. Mibe telne kiméricskélni azokat a bizbaszokat, amik benne vannak? Nem ezért kapja a fizetését? Jobb híján Kaposújlakra fogom elvinni a szekeret, ott tuti értenek hozzá.

Még mindig 2009 tavasz

Ezzel egyidőben meghalt a világítás és nem izzított a kocsi. A KOCSMA előtt még beindult, mert meleg volt a motor, a másik KOCSMA előtt már csak a szerencsén múlt. Azért haverral még átmentünk a szomszéd faluba KOCSMÁBA, ott nem voltunk sokáig, ott is ment. (zéró tolerancia, mi?) Hazafelé még benéztünk egy KOCSMÁBA, ott is indult, otthon viszont az utcán állítottam le. Volt itthon egy kis söröm, mire megittuk, kihűlt a motor és onnan nem ment sehova. Reggel eljött Pacsirta, drótozott vagy 10 mp-ig a motortérben és ment. Megcsinálta, hogy mi volt a baja, nem árulta el. A világítás csak kontaktos volt, össze akarta forrasztani az érintkezőket, amit hatalmi szóval megtiltottam neki. Elég a szigetelőszalag is.

Vettem új porlasztócsúcsokat, mert kicsit tré volt, hogy csak háromszori izzításra indult és akkor is kövér gázzal. Szerencsétlen úgy pöfögött már, mint egy kehes ló. 5005 Ft-ért vettem Nippon-Denso csúcsokat, de ebből még kaptam 15 % kedvezményt, így épp 17000 volt a 4 darab. A Boschnak meg lett volna 14000 darabja. Hihető! Manapság a Bosch már normális ablaktörlőt sem tud gyártani, nemhogy porlasztócsúcsot. Beraktuk, megy, mint a vaddisznó (illetve a vaddisznókat békén hagyom), talán kevesebbet is fogyaszt.

Idegileg akkor lettem teljesen vegetatív, amikor múltkor megállított a rendőr bácsi. A szomszéd faluból való, akkora barom, hogy szántani lehetne vele egyesben. Mentünk utána, még meg is jegyeztem, hogy nem ég a rendszámtábla-világítás az Octavián. Megelőzzük, mert a rendőr csak gyökkettővel tud közlekedni, erre mondja Jocó, hogy a barma refivel jön mögöttünk. Mentünk vagy 500 m-t, akkor ránkvillogott, mi meg megálltunk. Még jó, hogy Jocó haver vezetett, mert én söröztem. Naná, hogy rögtön szonda. De rákefélt, nem jött össze neki. De valamibe bele kellett kötni, belekötött abba, hogy zöld színű a rendszámtábla-világítás. Mondom én nappal nem látom, nem szoktam a kocsim seggét nézegetni, de ha már itt tartunk, akkor nézzük csak meg az Octavia seggét. Ezek szerint ő sem nézegeti. Viszontlátás!

Most már csak egy Iveco turbo kellene rá, aztán irány a 200. :-)

Nos, nagynehezen sikerült fokozatszabályzót szerezni a fűtéshez. Bejártam utána Szegedet, Debrecent, Nyíregyházát, Berettyóújfalut, Kecskemétet. Mindenhol csak spirálos volt, annak a csatlakozója sem egyezik. De tegnap végre találtam egy helyet Békéscsabán, ahol van 3 Croma és egy Thema. Sikerült szerezni, remélem jó is lesz. Ezt kegyetlenül megünnepeltük tegnap Jocó haverral, piszkosul fáj a fejem. Szombaton Pacsirta kiméricskéli, hogy van-e feszültségingadozás, ha nincs összerakom és egy teljes napig fűteni fogok, mert február óta már nem megy. :-)
Az olajat megint engedi a motor, valamikor szétszedetem, aztán lehet, hogy valami tömítést cserélni kell benne. Majd látjuk.
Összedugtam és nem csinált semmit. Nem fűt a mocsok. Visszamentem Szegedre, ahol a fűtéspanelt vettem, rápróbáltunk még vagy hármat, de azokkal sem működött. Nem messze innen van egy villamosságis, oda begurultam és mondtam, hogy 1 lehetőség van: MEG KELL CSINÁLNI!!! Rögtön kiszedték belőle a fűtésházat, anélkül mentem haza, még azt a minimális meleget sem fújta, amit addig. Pingvin és jegesmedve családok nagyszerűen élhettek volna a hátsó ülésen. Aztán tegnap elvittem a szekeret, ott is hagytam, mert mégis csak úgy az igazi, ha ott van az autó. Kiméricskélték, megcsinálták a fűtőmotort, átvezetékelték, 2-kor hívott, hogy kész van, működik minden. Naná, hogy ekkor már Csabán voltam. Jövő héten megyek érte, ha 30 fok lesz, akkor is fűteni fogok. :-)

És működik a fűtés, lehet celsiust meg fahrenheitet állítani, olyan, mint új korában. Jocó haver hozta haza, végig jó volt. Másnap mentem valahova, kapcsolnám be, nem csinál semmit. Kezdtem ideges lenni, hogy minek adtam ki 30000 Ft-ot, ha mégsem jó. Este volt már, nem álltam neki nézegetni. Aztán másnap belenéztem a motortérbe, szét volt csúszva egy vezeték. Bassza meg, mi vagyok én, autóvillamosságis? Összedugtam, majd próbáltam, hogy szétjön-e megint. Persze úgy kellett cibálni, de velem nem szórakozik, rátekertem vagy 2 méter szigetelőszalagot. Mint kiderült, az összes fűtődobozom jó, nem azokkal volt a baj. Most már van 3. Az a pöcök, ami a ventillátorházban volt, volt a ludas, amiért is bejártam az egész országot. Majd eszembe jutott, hogy megvan a régi fűtőmotorom a disznóólban. Kimentem, naná, hogy benne van a pöcök, én meg kocsikáztam utána vagy 500 km-t. Nem baj, abból is van tartalék.

2009 talán nyár

Megint folyásom volt, szerencsére nem fehér, meg piros, hanem az olajat engedte a kocsi. Elvittem Pacsirtához, mint kiderült az olajszivattyúnál engedi. 2 litert kellett utánatölteni, a nívó olyan száraz volt, mint a Szahara. Kellene egy tömítés a szivattyúba, de mondták a FIAT-nál, hogy már nem gyártják. Tök jó! Bekente Pacsirta valami cuccal, most éppen nem engedi az olajat, de ki tudja meddig tart. Úgy gondoltam, veszek egy szövetes egérpadot és a gumijából kivágom formára a tömítést. Talán jó lesz. Vagy lehet játszik még a motorbelső is.
Ahogy ott bújkáltunk a kocsi alatt, láttam, hogy a kipufogórendszert az 5 gumigyűrűből nem tartja csak 2. 2 teljesen elrohadt, egy meg kampóstól esett le. Na, ezeket Pacsirta elfelejtette kicserélni, nekem meg itthon nincs aknám, a kocsi meg borzasztó alacsony, hogy alámásszak. De van az utcánk előtt egy kisebb árok, feléálltam és szépen kicseréltem a gumikat. Előtte viszont eső volt, fel volt ázva az árokpart és kifelé elkapart a kocsi. Talán az is baj volt, hogy befelé egyedül Ákos irányított, sikerült is, kifelé mutogatott a faterja, anyám meg ő. Kb. mintha egy 747-es Boeinget irányítottak volna, csak a fényjelek hiányoztak. Sikerült majdnem belecsúszni az árokba, de szerencsére sok szomszédunk van, kitolták a kocsit. Kicsit röhejes volt látni, hogy a 60 éves Mariska néni is tolja a gépet, de legalább sikerült. Mivel a gumik nem tartottak, jobb híján csak a flexibilis cső tartotta a rendszert, amiből következik, hogy szépen kilyukadt. Megrendeltem az újat, a héten belerakjuk. Ami viszont csereérett volt, az az ablakmosó motor. Száraz időben szépen működött, de ha kapott egy kis esőt, akkor beázott és nem fújta a vizet. Egy kis hangyafasznyi bütyök az egész, mivel gyári nem volt hozzá, így Lada motor került bele, iszonyat erővel nyomja a vizet, a fűtés mellett ezzel fogok élvezkedni.

Szereztem viszont motorburkolatot, ami az ékszíjakat takarja. Nem is tudtam, hogy olyan is létezik hozzá, mert a nélkül vettem és mentem majd 100000 km-t. De 500 Ft. nem volt sok érte, be is szereltem, még egy csavart kell szerezzek hozzá, mert csak 2 volt itthon olyan méret. Hogy befogassam, le kellett venni a turbo csövét, mert olyan idióta helyen van az a csavar. Becsavartam, gépháztető vissza, majd siettem, meg ne melegedjen a söröm. Éppen nálunk volt Pacsirta, előkerült egy kis szilva meg egy kis Absinth is. Másnap Vásárhely alatt gondolkodtam, hogy bár hangos a kocsi, amit még a lyukas flexibilis cső sem indokol, de nem is húz. Megálltam, belenéztem, és persze, hogy nem tettem vissza a turbo csövét. Még jó, hogy a bilincs nem esett le róla. Most megy, mint a meszes, ha sikerült tömítést szereznem, jelentkezem.

Nem telik el nap, hogy ne lenne valami. Most pl., ki kellett cserélni a jobb hátsó kerékagyat. Ez már másodjára történik meg, először kikészült az egyik menet, ami a kereket tartja, 3 csavarral meg nem száguldozok. Most meg olyan hangja volt 60 fölött, mintha jönne mögöttem egy Ikarus. A legolcsóbb csapágy (ami persze egybe van építve az aggyal) 14000 Ft-ba kerül és az még a Tesco gazdaságos minőség. 19000-ret meg nem adok ki ilyesmire, vettem bontottat. No, ott aztán nem görcsölnek azon, hogy mit, hogy bontanak szét. 7000-ért vettem csapágyat, agyat, tárcsát, féknyerget, betétet, meg még rajta volt vagy 20 cm. vas, ami talán a futóműhöz tartozott, amíg el nem flexelték. Pacsirta kicserélte, nem búg. Azt hittem ez valami komoly mutatvány, de egy bő fél óra alatt megvolt az egész, nem is kért semmit. Este azért találkoztunk a könyvtárban (a nőknek nem szabad mondani, hogy kocsmába megyünk), meg is hívtam egy-két sörre.

2009 tuti nyár

A tömítés projekt még csúszik, egyelőre nem engedi az olajat. Viszont elmentem Gyula haverhoz Igarra, onnan meg átmentünk Simontornyára. Ami a fontos: Igaron 25 Ft. egy dl. üditő, és 100 Ft. a feles szilva. Esett az eső és mikor szoktak a dolgok tönkremenni? Naná, hogy beállt az ablaktörlő. Egy élvezet volt az út, pláne, hogy először jártam arra. Mondtam Gyulának, hogy bújjon ki a napfénytetőn és törölgesse az üveget, hogy valamit lássunk is. Nem volt nyerő, mert úgy meg mi áztunk el, ekkor még csak kívülről. Megérkeztünk a V8 nevű kocsma elé, mindenki kinyalakodva, puccos cuccokban és meg elkezdtem autót szerelni. Vagy a motor rossz, vagy a rudazat, mert ahogy megmozgattam, ment. Innentől kezdve szaladgálás kezdődött a kapcsoló és a motortér között, ami tekintve az autó méreteit felért egy félmaratonival. A sűrű káromkodások megtették hatásukat, ment, le sem mertem állítani. Hazafelé természetesen egész úton szakadt, de működött. Viszont nem kockáztatok, vettem Lancia motort rúddal, az biztos jó, holnap Pacsirta kicseréli és tuti addig nyaggatom, míg rá nem teszi a Lancia kart is, azzal talán nem marad a bal oldalon tenyérni törletlen felület.

Ami viszont meglepett, hogy van a szervizpanel a műszerfal bal oldalán, amit ´88-ban nagyképűen fedélzeti számítógépnek hívtak. Van benne vagy 10 led és állítólag mindenre figyelmeztet, ha elromlik. No, ez eddig nem világított, de most szépen kirajzolja az autó körvonalait, éjszaka nagyon jól néz ki. A hátsó ülésről egészen olyan hatású a műszerfal, mint egy Vosztok űrhajó. 100000 km. alatt egyszer sem akart világítani, most meggondolta magát, hogy ha már ennyi bosszúság van, akkor legyen valami pozitívum is. Ezért megbocsájtottam neki az ablaktörlő rakoncátlankodását.

Mivel itt a nyár, ennek egyenes következménye, hogy mifelénk itt a prérin szörnyű melegek vannak. Csak az időjárásról beszélek most. Szerintem a hőgomba nem jó a kocsiban, mert nem kapcsol be magától a ventillátor, van egy plusz kapcsoló a bal térdemnél, azzal szoktam kapcsolni, ha forr a víz. Jocó "nitrokapcsolónak" hívja. Kb. egy hete úgy mentünk végig Szegedre, hogy járt a ventillátor, mert a menetszél nem hűtötte eléggé a vizet. Ez a bizonyos ventillátor akkora mint a két tenyerem, nekem gyanús volt, Olaszországban is szoktak azért melegek (meleg napok) lenni, nem hiszem, hogy gyári lenne. Egyik helyen megnéztem, naná, hogy nem az, a gyári akkora, hogy beteríti az egész hűtőt. Megvettem, de szerintem magassági kormányt is kellene ezután venni a gépre, mert ha az egyszer bekapcsol, akkor tuti elemelkedünk a földtől. Az előző ventillátor valami Lada csoda volt, Pacsirta kicserélte, következőleg meg leteszteli a hőgombát. Ezt ő még nem tudja, lehet innen értesül majd.

Bekerült a Lancia rudazat is. Letörli a vizet egészen az A oszlopig, hihetetlen jó. Spriccel is, töröl is - apró dolgok teszik széppé az életet.

Ha lesz egy kis időm, szétszedem a fényszórókat, mert a foncsoron már annyi a por, hogy virágot lehetne ültetni bele. Ennek következménye, hogy nem világít úgy a kocsi, ahogy kellene, amikor esős idő van, és felcsapják előttem a sarat, meg kell állni és törölgetni kell a fényszórókat, hogy lássak is valamit.

A héten már másodjára viszem a taligát Pacsirtához. Pár napja hazafelé ismét úgy gondola a kocsi, hogy kibodja az 5. sebességet. Ismerős volt már a szitu, meg is álltam faágat keresni. 3-szor játszotta el, aztán kibírta a hazavezető maradék utat. Másnap elvittem szerelőhöz, kipróbáltuk, persze, hogy nem dobálta. Az ember foga is csak addig fáj, amíg be nem megy a rendelőbe. Ezen felbátorodva átmentünk a szomszéd faluba falunapra, naná, hogy nem bírta a kiképzést, jobb híján 80-nal 4.-ben döcögtünk át. Talán jobb is, hogy nem mentem gyorsabban, mert az egyik kanyarban a szomszéd városból való polgármesterrel találtuk szembe magunkat, tolta a 607-esnek. Elméleti szinten kíváncsi lettem volna egy csattanásra a tervezett gyűrődőzónáival, első, oldalsó, térd, bicepsz és jobboldali here légzsákjaival. Szerintem ott is vakarta volna, ahol nem viszket. Nekem az egész kocsi került 200 ezerbe, szerintem neki meg két fényszóró. De megúsztuk, mondjuk ha tényleg csattanunk, kiszállok és hirtelen felindulásból olyan sallert nyomok neki, hogy a fogai körmérkőzést játszanak a bentmaradásért. Lényeg, hogy Pacsirta szétszedte a váltót, elvittem a régit is, hátha valami használható belőle. Egy normális váltóban vannak mindenféle fogaskerekek, vasak, rugók és olaj. Mivel a Croma már-már űrtechnika, úgy gondolta, hogy olaj nem szükséges, és valahol megette. Valamiféle rugókat is megerősített, most jó.

Mivel a jobb első kerék még mindig ropog, illetve újra, rájöttünk, hogy a belső féltengelycsukló lesz a ludas. Ez megint tizenezres tétel, szereztem egy bontottat, holnap jön az ítélet napja, amikor bekerül. Más már nincs, amit az első futóművön cserélni kell, esetleg komplett féltengelyt, hasonló apró-cseprő dolgokat.

2009 augusztus

Holnap este jön a tesztvezetés, megyek Újvárosba, majd Pestre, majd haza. Aztán szombaton főzőcske, részegedés, vasárnap, ha minden jól megy, Szeged.

Megvolt a főzőcske, meg a részegedés, de jól fel is idegesítettem magam. Voltam olyan felelőtlen, hogy nőt engedtem a volánhoz. Ajnalka fuvarozott mindenféle asztalokat, székeket, fát stb., amíg mi főztünk. Egyszer telefonál, hogy nem indul a kocsi. Otthagytam bográcsot, birkahúst, pálinkát, sört, Jocót és mentem megnézni, hogy miért nem működik az autó. Még Pacsirta is eljött, pedig szombat volt, azt mondta önindító. Hogy a rákba lehet kinyírni egy önindítót 20 perc alatt? Hétfőn megcsinálta, nem volt olcsó.

A globális felmelegedés következménye, hogy ilyenkor nem szokott működni a fordulatszámmérő. Nem tudom milyen összefüggés van, de ha megnyomom a dudát, akkor néha megy. Jöttünk haza a szomszéd faluból, ahol fürödni voltunk, majd természetesen kocsmában és nem ment. Egész úton jött mögöttünk egy Picasso. Félúttól, ami még 5 km. hazáig olyan az út, hogy ki van rakva a 30-as tábla, de csak a vakmerő emberek mennek annyival. Kis nyikhaj vezette a Citroent, nyomta neki vagy 120-szal. Aztán jött a rossz szakasz. Már előtte megelőztem, jó vörös volt a gyerek feje, hogy beégett a macája előtt. Tuti nem a mi falunkba jöttek, csak utánunk akartak jönni, hogy megmutassa a hvcs a muffnak, hogy mégis ő a májer. Én ismerem az utat, de egy kicsit azért nyomtam neki, egy kátyuba bele is rongyoltam, mire újra elkezdett működni a fordulatszámmérő. A gyerek nagyon lemaradt, megálltunk pisálni - természetesen az út közepén(dolgozott a sör), de csak nagysokára bukkantak fel a kanyarban. Nem is jöttek tovább, valamit integettek, majd visszafordultak. Beégett a gyerek, gondolom a csaj este megvonta tőle a szexet.

Az "útiszonyok" következménye, hogy teljesen elkopott a stabilizátor szilentje és a hátsó lengéscsillapítók is kikészültek - immár másodjára 3 éven belül. Azon kívül, hogy úgy csörgött, zörgött az autó hátulja, mint egy MTZ traktor, lenyalta a hátsó gumikat, de olyan szinten, hogy ha Schumacher látta volna, akkor sírva könyörög érte, biztos meglett volna a 8. címe is vele. Hátul tehát versenygumi volt az autón, amit nemrég észrevett a rend éber őre is. Éppen du... ööö... beszélgetni mentem, amikor megállított. Persze ez már este volt és mivel egy nyomorult ellopott biciklit nem tudnak megtalálni, jobb híján szívatják a békés polgárokat. Gondolta, hogy legalább alközlegénnyé előléptetik, ha engem jól megbüntet, de minden rendben van az autómon, nem tudott mibe belekötni. Már éppen mentem volna, amikor az iq extra light társának eszébe jutott, hogy megnézze az abroncsok állapotát. Itt kezdődtek a gondok és a magyarázkodás - a leány közben meg már várt. Mondom, hogy már megvan az új gumi, másnap akarom felrakatni és amúgy is sietnék, mert már régen du... beszélgettünk a leánnyal. Mivel pont témába vágott, mondta, hogy másnap okvetlenül használjak új gumikat - ha már úgyis beszélgetni megyek. Végül elengedett, este volt már, biztos siettek be az örsre, hogy le ne maradjanak a PrivateSpice új műsorairól.

Pacsirta szerint mielőbb ki kell cserélni a stabilizátort, mert annyira megette a szilentet, hogy gumi már nem is volt benne, két vasdarab egymáson meg nem nagyon csillapít. Békéscsabán szerettem volna venni stabilizátort, meg is volt beszélve, de háromszor kellett érte menni és még mindig nem voltak hajlandók kibontani az autóból. Ez is az a fajta ember, aki hogyha belefingik a fürdőkádba, megfordul és bekapja a buborékot. Szegeden vettem Lancia Thema stabilizátort, ami egy az egyben megegyezik a Cromáéval. Csabán egy másik helyen tudtam, hogy van Thema lengéscsillapító, mert az is nagyon ki volt készülve, több olaj volt a porvédőn, mint ami a szerkezetben. Mire odaértem, azt már eladták, de szerencsére áll az udvaron egy 164-es Alfa, annak ugyanolyan a hátsó futóműve, mint a Cromáé. Kiszedték és azt mondták: "20000, de csak neked". Miért - mondom - másnak mennyi? Erre: másnak is 20 és neki is elmondjuk ugyanezt. Miután visszahoztak az intenzívről, elkezdtem alkudozni, de ezzel a fiúval nem nagyon lehet, csupán a porvédőket tudtam belealkudni az árba - szép sárga és bele van nyomva az Alfa jel. Összemértük Pacsirtával és kiderült, hogy az enyém hosszabb 2 centivel (mármint a lengéscsillapító), illetve több rajta a menet. Másnap visszamentem a bontóba és megvettem a rugótányért is. Szerencsére ekkor már ott volt a főnök, 5000-ret akart kapni érte, de vázoltam sanyarú sorsomat, hogy annyira spórolnom kell, hogy már nem a 180 Ft-os Borsodit veszem meg a kocsmában, hanem a 150-es Kőbambit. Ideadta 3-ért, úgyis tudja, hogy megyek még hozzá. Pacsirta beszerelte, olyan útfekvése van a kocsinak, mint egy Ferrarinak.

2009 ősz

Az elektronika. Mióta megvettem nincs csomagtér-világítás, az érintkező tök jó, amikor felnyitom a fedelet, a bal hátsó utastér-világítás ég. Valami komoly kóboráram lehet a rendszerben, ezt meg lehet úgy szüntetni, hogy rácsapok az autó bal hátuljára és rákiáltok: MÚKOGGY! Szokott segíteni, ha jól csinálja az ember, még a tetőre helyezett kanál is leesik.

Múlt héten el kellett menjek Jézushoz, mert az ominózus árokbacsúszás következtében behorpadt a bal küszöb és nagyon bántotta a szépérzékemet a két ronda horpadás, melyek a fagerendáknak köszönhetőek, amikkel végül kiemeltük az autót. Már majdnem a célnál voltam, amikor a világ legbutább állata szaladt keresztül az úton. Balról támadt, velem szemben meg jött egy autó, az előtt még átért, én már nem tudtam mit csinálni, telibe kaptam a dögöt. Néztem szorgalmasan a visszapillantót, hogy esetleg ott van-e az úton, de nem látszott. Bizonyára mindenkinek megvan a jelenet a Terminator 2-ből, amikor a csatornában a T1000-res üldözi Schwarzit és a felüljáró legyalulja a kamion tetejét, majd hirtelen a kabrióvá változott fülkében ismét felbukkat a T1000-res feje. Szóval, nézem bőszen a visszapillantót, amikor a fácán a kocsi orránál felemelkedett és elkezdett befelé nézni. Ott stírölt, muszáj volt kiröhögni szerencsétlent. Mentem még vagy 100 métert, majd megálltam, hogy mi kárt okozott. Telibe kapta a hűtőrácsot, éppen a jobb lámpa mellett. Úgy bele volt ragadva, hogy csak másodszori rúgásra jött le. Én sajnálom az állatokat, de ha kárt okoznak, akkor dögöljenek meg. Még élt mikor belerugdaltam az árokba, az lett volna a humánus cselekedet, ha kitöröm a nyakát és esetleg csinálunk belőle egy levest. De felidegesített, hogy ilyen birka teremtménye van az Istennek, otthagytam megdögleni. Szerencsére a hűtőrácson kívül más baja nem lett a kocsinak, most éppen az után járok, hol tudok szerezni. Nem egy nagy tétel, de ha ez a Bravával történik, akkor biztos kiirtom az összest a földről. Jézusnál kiszedegettük a maradék tollat a motortérből, annyi volt benne, hogy egy tollas cigány (jaj, elnézést, kisebbségi, vagy hmmm. megvan: genetikailag erősebben pigmentált személy) külön autóval jött volna a tollért, biztos meggazdagszik belőle. Majd a nagy ijedtségre ittunk egy kis sört. Meg egy kis bort is, de ez most mindegy.

Egy hétre rá elkészült a küszöböm, egész szép lett a maradék festékkel le lett fújva a hátsó sárvédőív, mert már nem látszott a rozsdától a színe. A lyukakkal persze nem lehet mit kezdeni, talán télen fűzök bele karácsonyfaizzót, biztos nagyon dizájnos lenne. Ez cserés lesz, de ebben a hónapban már nem költök ilyenekre.

Egyszer volt vadkalandom nyúllal is. A szomszéd faluból mentük át, a kettővel arrébb lévő faluba. Ha most azt mondom kocsmába, mindenki azt hiszi, hogy feszt odajárok, mondjuk, hogy könyvtárba mentünk. A nyuszi veszélyes tud lenni, mert képes úgy felugrani, hogy összedarabolja a hűtőt. Nekem szerencsém volt, süldő nyuszi vágtatott keresztül az úton, és annak még biztos nem magyarázta el nyuszimama, hogyan kell tönkrevágni az autókat, ha már megdöglünk alattuk. Átrongyoltam felette, szerintem a hátsó dob csapta meg a fejét. Mikor visszatolattam láttam, hogy elég bánatosan néz ki. Ákos kiszállt a kocsiból (városi gyerek, de már parasztizálódik, az orrát is ki tudja fújni zsebkendő nélkül), megfogta a nyulat és felmutatta a zsákmányt. Úgy nézett ki a feje, mint amikor az ember, meg akarja nézni a jobb lapockáját a válla fölött. Ezzel szinkronban lógott a bele a másik oldalon, de nem veszélyesen. Kérdezte, mit csináljon vele. Mondtam neki, hogy így nem visszük sehova, fogta és kitépte a maradék beleit. Beraktuk egy szatyorba, éppen zárt a műintézmény, jót beszélgettünk a pultossal ööö... könyvtárossal, valahogy feljött a vadászat is. Mondtam, hogy éppen van egy vadállat a csomagtartóban. Megboltoltuk, ő fizette a fogyasztást.

2009 tél

Jocó haver autóvásárlásra szánta a fejét. Persze pénze nincs, meg munkaviszonya sem, így meg elég körülményes autót venni, de kell neki. Hogy tél közepén minek, csak ő tudja. Japán autót ajánlottam neki, valami Mazdát, azok ki is néznek valahogy. De neki 146-os Alfa kell. Megnéztük Kecskeméten, az nem volt túl egészséges, jobb híján elmentünk Kaposújlakra. Ott van mindjárt Kecskemét szomszédjában, oda-vissza 426 km. Ezen az úton fogyasztott a kocsi 21,5 liter gázolajat. Persze országút, meg minden, de az akkor is kevés. Kétszer utána számoltam, aztán kértem egy másik számológépet, biztos az enyém bolondult meg. Ott megkötöttük az üzletet, mondtam havernak, hogy ha ennek is úgy viseli gondját, mint a szakadt egyes Golfjának, akkor meg se vegye, utána meg teli pofával hirdeti, hogy mekkora ratyik az olasz autók, közben meg mindenki tudja, hogy nem így van, a fenti irományom is bizonyság rá. :-) Tavaly születésnapjára csináltattuk ajándékként a Golfnak a zöldkártyát, természetesen nem kapta volna meg, alapjáratot is kellett állítani rajta, meg a gyújtást. Olyan értékek jöttek ki, hogy egy Rába turbo is megirigyelte volna. Ott játszadoztunk Pacsirtával, de látszott, hogy ebből nem lesz énekes halott. Elkezdtük előlről, átállított értékekkel, majd előszedett valami okos műszert, azon kellett kapcsolgatni valamit, 1 perc alatt megvolt a zöldkártya. Azt mondta Pacsirta, hogy ennek az autónak tényleg nagy ajándék. Szépen becsomagoltam, masni rá. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer szart csomagolok.

A Cromát amúgy baromi jó vezetni, jó alacsony a súlypontja, fekszik az úton, nincs túlszervozva a kormány. Hogy abban az időben miért minden autógyártó a Titanicot vette alapul, amikor kormányt rakott a modelljeibe, nem tudni. De ekkora kormánykereket belerakni! Korábban akartam rá azt a bizonyos lyukacsos műbőr kormányvédőt. Megvettem kemény 500 Ft-ért, és nem volt elég, nem érte körbe a kormányt. Egy Tempra kormányt nagyon el tudnék képzelni benne, de akkor már kellene egy Saab 9000 műszerfal is. Egyszer vezette keresztapám lánya, van vagy 1,5 méter a csaj, szóval a talajmenti fagynál is vigyáznia kell, elég röhejesen nézett ki, ki se látott a kormány mögül.

Az alacsony hasmagasságnak köszönhetően állandóan odaverem valahova a löklapot, már nem is költök a fényezésére. Múltkor beálltam egy Audi mellé, ami szintén nem egy terepjáró, de még annál is alacsonyabb a gép, pedig új rugók és lengéscsillapítók vannak alatta, egyszerűen ez ilyen. És mi az autó legalacsonyabb pontja? Az üzemanyagtank. Nem is értem, miért nem mindjárt az ékszíjtárcsa. Múltkor alánéztem és láttam, hogy igen le van gyalulva egy része, mindig odaverem valami kátyúhoz. Még mielőtt kilyukadna, fogtam egy vödrös mosópor tetejét, ami ugyan zöld, de a fújós festék csodákat tesz. Levágtam a tető peremét, lesikáltam a tank alját, pillanatragasztóval felragasztottam a foltot, amikor már nem esett le, a széleit forrasztópákával ráolvasztottam a tankra. Annyira precíz munkát végeztem, hogy ebből talán ki kellene váltanom az ipart. Kap a héten egy kis alvázvédelmet és meg sem fog látszani.

2009 vége

Murphy törvénye szerint, ami elromolhat, az el is romlik. Ami nem romolhat el, az is elromlik. És amiről nem is tudunk, hogy létezik, az is elromlik, hogy tudjunk róla. Ez már saját tapasztalat. Természetesen esőben nincs ablaktörlő, sötétben világítás, hidegben megy tönkre a fűtés, ami azzal a folyománnyal jár, hogy az állandóan bejövő levegő, nem a fűtőradiátoron keresztül jön. Illetve azon keresztül, csak mivel nincs meleg víz a radiátorban, hideg a levegő is. Ákos, aki nyáron 40 fokban is meg van fázva és taknyos, ezen eseményt elég rosszul tolerálja. Egyfeszt folyik az orra, akkor is, amikor nem kéne. Amikor már úgy néz ki, mint aki felszippantott egy tornacsukát és kilóg a fűző, akkor szokott rajta szívni egy egészségeset. Két-három ilyen szippantás és megvan a reggeli. Mivel kulturálódni kell, rá szoktam szólni, hogy legalább rágja meg.
Szegedről jövet olyan hideg volt a kocsiban, hogy a gyereknek kikristályosodott a takony az orrában. Az üzemi hőfok 79 helyett olyan 55 fok lehetett, ami egyrészt nem egészséges a motornak, másrészt hideg van az autóban, harmadrészt a gyerek állandóan szipog, ami elnyírja az idegeimet. Mint kiderítettük a fűtőradiátor volt eldugulva, de előtte még a biztonság kedvéért kapott egy új termosztátot is. Talán nem kellett volna annyi hűtőtömítőt beleönteni a rendszerbe, de egy kicsit csöpög a hűtőm, ez megállítja. Meg persze eltömít olyan lyukakat is, amiket nem kellene, de valamit valamiért. Pacsirta szerint kisebb lyuk volt rajta mint egy apácán, még a levegő is nehezen ment át a radiátoron, nemhogy a víz. Szépen ki lett takarítva és ráturbóztunk még a hűtőfolyadékra is. Most már majdnem színtiszta fagyálló van benne, szerintem bírná Szibériát is.

Ezt nem tudom mikor volt, valamikor azelőtt, hogy a románok beléptek az Unióba.

Ennél kicsit régebben volt fékerő-szabályzó csere is. Az oláhoktól jöttünk haza Jocóval, mikor megkockáztattam egy olyan kijelentést, hogy nincs fékhatás. Jocó erre elkezdett pánikolni, hogy „Úristen, meghalunk, még fiatal vagyok, élni szeretnék, néger csajjal szexelni, stb.” Ott gépészkedek ezerrel, egyszer azon veszem észre magam, hogy már a koszorút rendeli. Mondtam, hogy nem fogunk meghalni. (Esetleg ő, de ezt nem mertem hozzátenni) Erre megkönnyebbülten lemondta a koszorút, de a sírhelyet továbbra is fenntartotta. A pedál ellenállása megszűnt létezni, kézifék közbeiktatásával és motorfékkel tettük meg a hazavezető, illetve az első benzinkútig vezető utat. Ott vettünk fékolajat, amivel nagyszerűen lehet műszerfalat is takarítani. Van ugyanis rajta egy védőfólia, amit letéptem, persze a cucc fele a műszerfalon landolt. Tényleg nagyon karaj lett tőle, fénylett, mint Salamon tökén a pattanás és úgy csúszott, mint két meztelen csiga, akik egy lavór takonyban kefélnek. Feltöltöttük a rendszert, hazaértünk, Pacsirta alánézett és megmondta a frankót: „Ki kell cserélni.” Filléres tétel, de ha elszáll, akkor izzad az ember, mint kutya a vietnámi étteremben.

Itt a Szilveszter, lassan az új év is beköszönt, az öreg taliga még tartogatott meglepetéseket az év utolsó szakaszára is. Már két hete olyan hideg van, hogy a jegesmedve is szívatóval indul. Ilyenkor persze működik a fordulatszámmérő, viszont az üzemanyaggal voltak gondok. Azért jó manapság dízellel járni, mert lehet szerezni hozzá mindenféle forrásból naftát. Amikor én vettem, még nem volt benne dermedésgátló, a kúton 270 volt literje, én egy kicsit olcsóbban jutottam hozzá, tele is raktam az összes kannámat, ami 200 litert jelent. Már 4 napja nem volt beindítva a technika, az északi oldalon áll, ahova a gleccserek is leérnek. Mentem volna tüzelőért (mivel falun lakom, ez nálunk kukoricát jelent, 1200-ért lehet venni mázsáját, annyiért fát nem adnak), indítok: khmmm, khmmm, grrrkrrrsshhh. Áh, biztos izzítani kell még egyszer. Isoráz: khmmm, khmmm, grrrkrrrsshhh. Na, itt gondok lesznek, olyan hideg volt, hogy a kazánba belefagyott a tűz. Épp nálunk volt unokatesóm, meg volt még mellé egy Ákos nevű képződmény. Kötelet dobtunk az űrtechnikára, hátulról ketten tolták. Miért is ne lenne emelkedő a garázs előtt, elég érdekes volt felhúzni, úgy erőlködtünk, hogy jött ki a szemünk, mint a csigának. Amikor már a célban voltunk, alátoltunk egy darab fát, hogy vissza ne guruljon. Amíg ezek ketten alátették, addig egyedül tartottam a kötéllel az egész autót, hiába, ki vagyok combosodva, mint a mocsári szúnyog. Nagynehezen bevontuk, toltuk a garázsba (előtte persze Bravával ki), majd elmentük öregapámhoz, neki van valamiféle elektromos melegítője. Szerintem az még hadizsákmány lehetett a háborúból, de nem volt jobb. Csatlakozó nem volt hozzá, Ákos csavarra szedte, unokatesóm, mondta mit kell csinálni, én meg direktbe beleapplikáltam egy vezetéket. Személy szerint annyit sem értek az elektronikához, mint mohamedán a disznópörkölt készítéshez, unokatesóm tudásában sem voltam teljesen biztos, mégiscsak szakács, nem villanyszerelő, ha annyira tudja, miért nem csinálta ő. Összeraktuk, bedugtuk és működik. Amíg ezt buheráltuk, hogy egy kis meleget csiholjunk a motornál, rátámasztottam egy dög nagy infralámpát. Mire bevittük a melegítőt, az infralámpa megolvasztotta a motorburkolatot, tök képlékeny lett, gyorsan visszaformáztuk, pillanatra megfordult a fejemben, hogy beleírom a monogrammon, mégiscsak enyém az autó.
Mivel legalább 50 éves a cucc, úgy pörgette a villanyórát, hogy flexelni lehetett volna azzal a kis forgó bizbasszal. Bakker - mondom -, mire meleg lesz, egy másik Croma árát fizetem ki villanyszámlának. Ákos ötlete az lett volna, hogy vágjuk meg az üzemanyag csövet és fecskendővel nyomjunk bele benzint. Miután magához tért a pofontól, megkérdeztem, hogy túlnépesedés van a Marson, hogy őt ide száműzték? Mentő ötletként, elmentünk másik unokatesómhoz a sziesztáért. Ha már ott voltunk, lerántottunk egy kis sört, majd gyerünk haza, beüzemeltük, 3 óra alatt biztos volt 10 fok a garázsban. Két izzítás - biztos, ami hótt ziher -, majd: katakatakata brummburummbömmbömm. És megy, működik. Gyorsan mentünk vele egy kört, hogy melegedjen egy kicsit, haza, bele 5 liter gázolajat, majd a kannába a maradék helyére benzint és megint bele 20 litert, immáron benzinnel keverve. Mivel még mindig van a gázolajomból, muszáj leszek bekeverni azt is, de inkább, mint még egy ilyen kaland.

2010 eleje

Elmúltak a fagyok, most már ki lehet merészkedni az utcára, nem lógnak jégcsapok az ember orrából, nem fagy le az ember bránere, ha szabad ég alatt brunyál, Ákos már két levegővétel között csak egyet szív az orrából és első izzításra indul a járgány és produkálja az újabb történeteket. Már éppen azon kezdtem aggódni, hogy nem lesz mit írjak, de nem olasz autó lenne, ha így lenne. Valamit buzeráltunk Pacsirtánál, felnyitottuk a gépháztetőt, passzióból megnéztem a vízállást. Jelentem: kék bójánál árad, pirosnál apad, 32, 29; 54 %, hajóvonták találkozása tilos. Nem volt víz a kiegyenlítő tartályban, öntöttem bele vagy másfél litert, így már egész tűrhető lett. Másnap mentünk Szegedre, eljátszotta az autó, hogy egyszer nem fűtött, aztán lement a víz hőfoka, aztán felment, aztán megint fűtött. Gondoltam termosztát, de az nem lehet, most volt cserélve. Ma mondom Pacsirtának a tüneteket, azt mondja: levegős a rendszer. Hazamentem, lecsavartam a tartály tetejét, kivágott vagy 2 liter forró vizet, illetve forró fagyállót. Melegen ajánlom mindenkinek, főként a női hölgyeknek, jobb, mint a gyantázás, garantáltan tovább is tart a szőrtelen állapot. Igaz visítottam, mint vizelő kuvasz a trafóháznál, de a szépségért áldozni kell. Most olyan a kezem, mint a baba popsija, a szaga szerencsére kellemesebb. Pumpáltam volna, de nem akart működni, teljesen úgy nézett ki a dolog, mint egy reanimálás. (Gyula haverom mentős, tőle tanulok ilyen szavakat, nálunk parasztoknál újraélesztésnek hívják) Hűtőcsőnél: pumpa, pumpa, tartálynál: befújás. Ezt ismételgettem, természetesen eredmény nélkül. Gondoltam hozok egy defibrillátort, aztán adj neki, de nem volt időm, holnap viszem zöldkártyára, ami sárga lesz, de azzal nem közlekedhetek Pest belvárosában - nem mintha érdekelne, de valahogy megmókoljuk, hogy zöldet kapjon. Végülis csak egy matrica. :-)

Ami ennél érdekesebb, hogy most a nagy hideg miatt nem működik rendesen a fordulatszámmérő. Nyáron egyáltalán nem megy, most a hidegek miatt meg egy cseppet alacsonyabb értéket mutat. Alapban 500-ról indul az érték, kikapcsolt állapotban is ennyit mutat, de ez nem hiba, mind ennyit mutat, valamit gyárilag hülyén kötöttek be Torinóban. Indítás után eddig rendesen felment 800 környékére, most marad 500-on. Az az alapjárat. A mai modern dízeleknél minden gyártó veri a nyálát, hogy már 1800-tól leadja a maximum nyomatékot (ami egyébként inkább 2000) és pincétől a padlásig húz és így megy, meg úgy megy. Na, üzenem a sok gyártónak, hogy a Croma kb 700-tól úgy húz, mint hajóvontatók a Volgán, aki ennél alacsonyabb értéket mutat, annak simára nyalom a recehártyáját. Az már egy másik történet, hogy nem lehet elforgatni 3000-ig sem, de ki akar pörgetni egy dízelt, nem?

Még mindig 2010 eleje

Új év, új gondok. A napokban mentem Újvárosba, teljesen konszolidáltan közlekedtem, semmi őrültködés, szigorúan csak 100 a max. sebesség. Észrevettem, hogy mostanában az 54-esen nem közlekednek olyan állat módjára, mint régebben. Drágult az üzemanyag, meg beköszöntött ez a válságnak nevezett néphülyítés, nincs az embereknek pénzük, valószínűleg rájöttek, hogy ha 90-nel megy 120 helyett, akkor is odaér, csak mellékesen megspórol 25% üzemanyagot. Régebben ha nagyritkán mentem 110-zel, még a 2 ütemű varnyú is megelőzött, most meg mindenki lenyugodott. Szóval odaértem, minden gond nélkül, majd onnan még volt egy pár km. (nem mondom merre, nem publikus) az egyik szomszéd településre naftáért. 180-ért höhö! Alig mentünk 3 km-t, elkezdett forrni a víz. Gyorsan bekapcsoltam a ventillátort, azzal és a menetszéllel kicsit visszább tudtam fogni a forrást. Ami a baj, hogy ilyenkor elkezd forrni az olaj is, ezzel arányban megszűnik az olajnyomás, ami először csak az órán látszik, később a fedélzeti számítógépnek nevezett ledgyűjtemény is kijelzi. De odaértünk, belelöktük a cuccot, meg még vagy 5 kannát (nem aprózom, na), visszafelé, ugyanez. A tömítések állapotát ismerve biztos voltam benne, hogy a forró olajat nem kultiválja és olyan nyomással lövi ki mellettük, mint egy tűzoltó fecskendő. Megálltunk egy benzinkútnál, vettem egy liter olajat és megnéztem a vizet. A hűtő tök hideg volt, a víz meg volt vagy 110 fok. Letekertem a kiegyenlítő tartály tetejét, mire kinyomott vagy 2 liter vizet - a mennyiséget nem tudtam megállapítani, de, hogy 4,5 litert kellett utánatölteni, az biztos. Lett olyan gőzfelhő a kocsi körül mint egy finn szaunában. És ezért emberek még fizetnek? Jöjjenek el hozzám autót szerelni, összekötjük a kellemest a hasznossal. Na, ez termosztát lesz! Anyám borogass! Még jó, hogy most került bele vatta új 2500-ért. Sikeresen hazaértünk, Gyula haver meg már várt, porzott a veséje. Este 8-kor nekiálltam kiszedni a termosztátot, olyan sötét volt, mint a vakond belső zsebe, de meg kellett csinálni, mert másnap még várt az autóra minimum 350 km. Beálltam egy lámpa alá, ami arra volt jó, hogy beárnyékoltam magamnak szerelés közben, ha nem lett volna fény, akkor legalább nincs árnyék sem. Az utolsó csavar kitekerése érdekes játék volt, nem lehet hozzáférni a blokktól, hatodokat tudtam csak tekerni rajta. Izgi volt, de sikerült. Kiszedni persze nem lehetett, mert a környéke tök forró volt, valahogy ujjheggyel meg tudtam fogni, éppen emelném ki, amikor jött az isteni csapás, amit ebben a formában Ákosnak hívnak. Azt hitte humor, ha jól rám ijeszt. Persze beejtettem a csavart egy csomó forró cső meg vezeték közé, egy nőgyógyász sikítva kérte volna a receptet, ha meglátja, hogy szedtem ki. Mondtam Ákosnak, hogy előbb végzek az autóval, aztán vele. Hogy jóvátegye bűneit, hozott sziloplasztot, azzal letömítettük a lyukat, ház vissza. Olajszint jó volt, nem nyomott ki semmi olajat.
Másnap indultunk, nem volt semmi gond, csak éppen termosztát hiányában nem melegedett fel a víz, még jó, hogy nem volt hideg.

Ez meg 2010 február

Ma van február eleje, visszaraktam a régi termosztátot. Mivel esik az eső, egyben megvolt a motormosás is, ajánlom mindenkinek a szakadó esőben való autószerelést. Ha már ott voltam akkor átnéztem a vízcsöveket is. A kiegyenlítő tartályból jön egy fűtéscső, amit nálam már régen benzincső helyettesít, az beletorkollik egy Y alakú fémcsőbe. Hogy miért fém és miért olyan kicsi az átmérője, azt a digó tervezőktől kell megkérdezni, az ilyenekkel simán megitatnék két liter nitrohígítót, aztán eldugnám a budikulcsot. Szétszedtem, egyszer már volt vele baj. Egy tűt nem tudtam belenyomni, úgy el volt dugulva. Nem probléma, fogtam a frankó kis fúrómat, elkezdtem a feles fémfúróval, majd szépen haladtam a nagyobbak felé, most már a 3,5-ös is belemegy. Rengeteg trutymó kijött belőle, most már olyan huzata van, mint Jocónak toros káposzta után, de azért még adtam neki rozsdaoldóval is. Alsó lyukat befogtam és beleöntöttem a csövecskébe. Persze fele mellé ment, de kicsire nem adunk, nagy meg ugyebár nem számít. Később mintegy isteni sugallatra elolvastam a használati utasítást, természetesen szem -és bőrizgató hatású. Mivel jelenlegi állapotom Kőmíves Kelemenre emlékeztet, miszerint asszony kellene a házhoz, nálam az izgatást már csak a rozsdaoldó biztosítja. Nem számít, kibírom. Olyan fekete lé jött ki belőle, amilyet még a négerek sem pisálnak. Tényleg, ha már néger, feketét pisál? Hogy biztos tiszta legyen, jól belefújtam mindhárom lyukába, persze előtte nem töröltem le róla a rozsdaoldót. Miután kifostam a belem is, folytattam a műveletet. Még a csavarokat is letakarítottam, maximalista vagyok, ha csinálok valamit, akkor az legyen jó.
Ma megyek Füzesgyarmatra, kiderül mit csináltam.

Jelentem, hazajöttem, kicsit nehezen melegszik a rendszer, de szerintem ilyen hidegben ez a normális. Viszont, amikor felmegy, akkor úgy odaragad a 75 fokhoz a műszer, mint cukrozott takony a zsebkendőre. Igaz, a termosztát állítólag 82-nél kellene nyisson, de ezen már tényleg nem cizellálok.

Itt van február vége, lassan beköszönt a tavasz és most vannak még csak igazán hidegek. Ma reggel is -15-öt mutatott a hőmérő az eresz alatt, vajon mennyi lehetett az udvaron. Ebből az következik, hogy az elmúlt két hétben háromszor fagyott be a záram. Ez elő szokott fordulni, máshol is olvastam már erről, de ez már kicsit sok. Igazából nem lehet a dologgal mit csinálni, ha nagy fagyok vannak, akkor meg kell idézni Ré-t, Visnut, Odint, Jupitert, Zeuszt és Manitout, talán együttes vajákolásukkal elkerülhető az olyan esemény, ami lentebb következik. Az első kb. 2 hete történt, sok hó esett, napközben olvadt és a hólé befolyt az ajtó réseibe, különös tekintettel a zárra. Mentem volna valahova, az északi oldalt meg sem próbáltam, a vezetőajtó is be volt fagyva, egyedül a jobb hátsót lehetett nyitni. A gumitömítésekkel nem szokott gond lenni, még a tél elején rákentem annyi szilikont, hogy Pamela Anderson is megirigyelte volna. Ott bemásztam, beindítottam a kocsit és elmentem egy kisebb körre, hogy melegedjen a gép - így szoktam kiolvasztani az ajtókat. Hazaérek, nem mertem belülről nyitni, motort leállítottam, majd hátramásztam és az egyetlen működő ajtón szálltam ki. Ez egy műintézmény előtt történt, az egész kocsma rajtam röhögött, hogy korán reggel már annyira be vagyok mákolva, hogy a hátsó ajtón mászok ki. Mondom: álcázom magam, ha lát a rendőr, nem is én vezettem. Abba már bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha megállít egy szerv út közben. Bal ajtó nem nyílik, jobb ajtó nem nyílik, ablakot nem tudom lehúzni. Szerintem ráfagyott volna az aszfaltra, mire kikászálódok.

A második eset Jocóval történt. Egészen este volt, nálam parkolta le az Alfát, én meg felajánlottam, hogy hazaviszem. A gyökere fogta magát és kinyitotta az északi ajtót. Öröm bódottág! Ilyenkor ha nincs nagy fagy, nyílik, de becsukni nem lehet. Miután szaporodásra szólítottam fel az anyjával, mondom neki: Öcsém, te Taigetosz pozitív vagy, úgy seggbe rúglak, hogy egy hétig aprószeget szarsz! Beszállás, irány, megyünk, kerülünk egyet. Kérdi: Hova? Hogy hogy hova? Keresztúrra (két faluval arrébb van), ott van még nyitva kocsma. Beszálltunk, ő fogta az ajtót, sajnos félúton megjavult, fűtött annyit a kocsi, hogy be lehetett csukni. Egyszer történt ilyen Ákossal is, ő Csabáig fogta az ajtót.

A harmadik esemény egy pár napja volt, papámmal mentem kórházba. Megint hideg volt, északi oldallal nem is próbálkoztam, a vezető oldali ajtót ki lehetett nyitni, megpróbáltam, hátha sikerül a bal kettőt is. Kinyitni még lehetett, becsukni viszont nem, és nagyapámtól mégsem várhatom el, hogy tartsa az ajtót. A két hátsó ajtót összekötöttem gumipókkal, majd mentem egy pár kört, mire annyira melegedett, hogy be lehetett csukni.

Ezek a fagyások valami ’80-as évekbeli típushibák lehetnek, mert Icu néninek (könyvtárban dolgozik, tud hab nélkül is sört csapolni) is befagyott múltkor az Uno zárja, ő a biztonsági övvel fogatta le.

Most jöttem haza Pacsirtától. Február van, pangás hónap, ráér olyan marhaságokra, mint megcsinálni nekem a csomagtér-világítást. Mióta megvettem nem működik, de engem zavar, meg Ákos is feszt cinkel, hogy bezzeg a Puntoban van. Na, hova szarjak? A Cromában meg van hátsó utastér világítás, meg három hamutál, meg állítható deréktámasz, meg állítható anyósülés, meg napfénytető stb. Elég kényelmetlen esténként kipakolni a csomagtartóból, csak tapogatózni lehet, mint Stevie Wonder a pantomimszínházban. Ledes spotlámpát vettem, meg hozzá valamiféle feszültségszabályzót, hogy a feszültségingadozás ne nyírja ki a ledeket. A régi világítást kiszedtünk - le kellett hozzá bontani az autó fél hátulját. Még a kalaptartót szedtem ki, amikor rátenyereltem az egyik hangszórótartóra. Igen el lehetett már öregedve, mert darabokra tört alattam, pedig rá sem tehénkedtem. Szépen beraktuk az új lámpát, van hozzá keret is, de krómos, nem mutatna jól, így hát keret nélkül raktuk be. A lyukon tágítani kellett (általában akkor jó a lyuk ha szűk, de kivétel ugye erősíti a szabályt), van Pacsirtának egy frankó fúrója, azzal úgy sikerült megcsinálni, mintha gyári lenne. Fugaszillel beleragasztottuk a lámpát, meg szigetelőszalaggal körbe, amíg köt az anyag. Holnap leszedem, szerintem tiszta gyári, meg sem látszik, hogy nem oda való.

2010 spring

Kezdődik a tavasz, de ez a tél nagyon kemény volt, rendesen gallyra vágta az akksimat. Konkrétan annyira, hogy többször kellett menjek Pacsirtához, hogy töltsön rajta, mert elég macerás volt reggelente azzal kezdeni a napot, hogy Bravából ki az akksi, Cromába be, indítás, majd visszaszerelés.
Múlt héten a koleszban (ott dolgozom) beszélgettem a büfés csajjal. Tök kommunikatív tyúk, valahogy feljöttek az autók. Kérdeztem, hogy ha esetleg nem indul a kocsi, akkor segít-e bebikázni. A csaj rajta volt a témán, mint kiderült nagy tapasztalata van ilyen téren. Igazából nem gondoltam komolyan csak be akartam biztosítani magam vész esetére. Készülődtem haza, kollegám megkérdezte, hogy melyik autóval vagyok. Mondom neki, erre meg akarta nézni. Lemegyünk, nyitom az ajtót, nem nyílik csak a vezetőoldali, utastér világítás nincs és egyáltalán: olyan kevés áram volt a kocsiban, hogy egy szentjánosbogárban is több van. Szeptember óta járok oda, most először akarja valaki megnézni, erre beadja a kulcsot. Gyorsan kerítettünk egy pár gyereket, betolták a kolesz udvarára, aminek a végén van egy jobbfajta lejtő. Fagyott aznap este, először letakarítottam az ablakot, hogy lássak is valamit. Kölykök nekiálltak, tolták 20-szal. Gondoltam, ha már így ki vannak heverve, ezzel a lendülettel haza is tolhatnak. Közben egy-két „Ízirájder öcsém!”, meg „A picsába ez kurva nehéz!” kurjantás is elhangzott. Röhögtem odabent, végül is meg lehet találni mindennek a jó oldalát. Erre valamelyik beszól: „Ne röhögjön, kormányozzon!” A lejtőn beröffent a cucc, onnan már simán hazamentem.

Viszont elkezdett világítani valami a műszerfalon, ami sosem világított korábban. Ha bekapcsoltam a hátsó ablak fűtését, akkor csinálta. De mivel zöld volt, nem piros, egyelőre hagytam a történetet. Aztán másnap elmentem Pacsirtához és próbáltunk rájönni, hogy mi lehet. Két kis nyilacska, alatta vonal, alatta két kör. Azt sütöttük ki, hogy talán az utánfutó gyári visszajelzője. Talán! De engem zavart, hogy ott pislog, amikor nem kellene. Szétszedtem hát darabokra a műszerfalat, úgysem megy a fordulatszámmérő, hátha azt is meg tudom csinálni. Persze nem tudtam mit kezdeni a fordulatszámmal, nekem elég bonyolultan néz ki, mindenféle forgó alkatrészekkel van teli, inkább nem nyúltam hozzá, még úgy járnék, mint haverom exosztályfőnöke. Az is, amikor gyakorlat volt, elkezdte szerelni a Barkast, gyakorlat végére mindig összerakta csak épp mindig volt mellette egy vödör alkatrész, ami kimaradt. Elég könnyen szét lehet szedni, csak van benne ezer csavar. Végül nem jöttem rá a gond eredetére, összeraktam, de előtte kiszedtem azt az izzót, ami annál a kijelzőnél világít. Olyan ez, hogy ha nem világít, akkor nem is rossz, vagyis, ha a problémáról nem veszünk tudomást, akkor az megszűnik probléma lenni. Mint amikor könyvtárban fingik az ember. (Itt most tényleg könyvtárra gondolok, kocsmában mifelénk akkor néznek furcsán az emberre, ha nem fingik egy egészségeset a pultnál, lehetőleg büfögéssel egybekötve.) Olyankor mindenki csak néz a másikra, a bűzt érezzük, de mégsem meri senki megjegyezni, hogy büdös van. A simlisebbje ilyenkor elkezd szimatolni, ezzel terelvén magáról a figyelmet. Szóval, ha úgy teszünk, mintha nem mi lettünk volna és jól csináljuk, a többiek elhiszik, hogy nem mi voltunk. Vagyis nincs probléma.

Tegnap, mintegy perverzitástól vezéreltetve visszatettem az égőt. És nem ég. Jó. Valami kontakthiba lehetett. A kilométeróra spirálját nem igazán tökéletesen tettem vissza, bizonyos sebességnél táncol a mutató. Nem nagyon csak 40-től 80-ig. Ilyenkor úgy gondolom, hogy átlagban 60-nal mehetek. Vagy veszek egy komplett műszercsoportot, vagy megcsináltatom olyannal, aki ért is hozzá.

Ma széjjelnéztem a motortérben, minden nagyobb út előtt és után szoktam ellenőrizni a különféle szinteket. Vérnyomás, vércukor, koleszterin stb. A kiegyenlítő-tartály szájánál olyan trutymót találtam, ami lágy volt, tömény és bársonyosan tapadós, mint a nehéz dióolajak, amikkel munkásszállások gőzős mosdóinak vakfoltos falitükrei előtt kanos cigány csávók piperézik bodorított hajukat vasárnap ebéd után, mielőtt kirajzanak kurvázni a városba. Szerintem a régebben beleöntött hűtőtömítő folyadék maradványa lehetett. Kiszedegettem ahogy tudtam. Ha a meztelen csigának lenne bránere, akkor egy egészséges hokizás után ilyen cucc jönne ki belőle. Ezek szerint ezért van mostanában az a jelenség, hogy hosszabb út után gőzöl a hűtő. Nem sokáig, és a vízszint sem csökken jelentősen, de biztos lyukas valahol. Halason a tuskó parkolóban múltkor nagyot nézett egy „olyan nem létezik, hogy egy Corolla nem indul” típusú ember. Becsettegtem a családos helyre (nagy terület kell az ajtó kinyitásához), olyan gőzfelhő közepette álltam meg, mint egy 424-es gőzmozdony. Gondolta az állampolgár, hogy ez se megy már innen sehova, aztán csak pislogott, mint idegbajos ember a stroboszkópra, amikor pöccre indult az ezer éves technika.

2010 nyár

Hétvégén megyek Jézushoz, sárvédőív csere lesz, festéssel, kiszedem a szőnyegeket, ha sikerül, felkerül a Lancia lökös (ez már kimeríti az optikai tuning fogalmát), megnézzük, hogy milyen a padlólemez, meg ha sok pénzem lesz, veszek egy komplett 5. ajtót. Az újabb Cromákon több benne a fűtőszál, meg szebb az ablaktörlő is, esetleg jó a szivattyúja is, mert nekem hátul nincs ablakmosó folyadék. Majd látjuk…

Szétszedtem a kocsi belsejét, úgy mégiscsak könnyebb Jézusnak hozzáférni a lemezekhez. Először a műanyag burkolatokat távolítottam el, a mai autókkal szemben, tök könnyen megy, mindent csavar fog, nincs patent meg bolha, mint manapság. Aztán kivettem egy szőnyeget, majd még egyet. Az elsőt már mi mókoltuk bele. Ez alatt volt a zajcsillapító réteg, illetve a zajcsillapító foszlányok. Amikor beszállok az autóba, mindig megcsapja az orrom valami édeskés, áporodott dohszag, amit csak Wunderbaum erdőkkel lehet elnyomni. Most kiderült, hogy mi a forrása. Úgy át volt ázva ez a réteg, hogy egy szárazabb évszakban afrikai bennszülöttek ölre mentek volna a víztartalomért. Ami a határozott pozitívum, hogy új növény-és gombafajokat véltem felfedezni a tudomány számára az anyagban. Beküldök egy mintát a WWF-nek, szerintem én kapom a következő Nobelt. Kár, hogy biológiai nincs, de majd intézkedem. A gombát elneveztem Cortinarius foetens cromacus-nak. A padlólemezen nagyobb lyukak voltak, mint öreganyámon, főként a hátsó fertályon (mármint a kocsi hátsó fertályán).

A vezetőülést visszacsavaroztam a csupasz lemezre, mégis úgy könnyebb elmenni Jézushoz, mint kisszékről vezetve. Ákost beültettem hátra, mondtam, hogy ne nagyon ugráljon, mert a végén még kiesik valamelyik lyukon. Élvezte a gyerek, a tükörből teljesen úgy nézett ki, mint majom a köszörűkövön. Mivel zajcsillapítás nem volt a kocsiban, olyan ricsaj volt bent, hogy egy T34-es ehhez képest süketszoba. Az összes kis kavicsot meg lehetett hallani, amit még fel is erősített a puszta lemez. Ha áthajtottam egy csigán, hallottam a sikoltását.
Hogy mi lesz az eredmény, az jó két hét múlva kiderül.

Elkészült a karosszériamunka, nem volt egy egyszerű történet. Még sehogy nem állt a dolog, amikor hívott Jézus, hogy a Lancia lököst nem lehet feltenni, mert egyszerűen nem passzol hozzá, állítólag sokkal szögletesebb. Mondom, ilyen nincs, nem ezért vettem meg, meg amúgy is milyen vadállat már a szúrófény, meg a ködlámpa egy sorban. Azt mondta, próbálta a Tipora is (150-ért vett egy digit Tipot, semmi baja, minden működik benne, hihetetlen milyen mákja van), arra sem jó. Felnyaláboltam Jocót, és egyik nap elmentünk Jézushoz. Jó korán kellett menni, mert ő meg ment dolgozni, így csak irigy tekintettel nézte a sört, amit magunkkal vittünk, úgymond motivációs céllal. A régi lökös nem volt rajta, már előre leszedte Jézus, hogy azzal se kelljen bajlódni. Amúgy is, nagyon ramatyul néz már ki, még a múltkori nyúlból is találhatók benne darabok szőr formájában. Jézus könnyes búcsút vett tőlünk, szemmel láthatólag nagyon bántotta, hogy neki most éppen dolgozni kell menni, mi meg ott vagyunk sörrel ellátva. Ilyen ez a kapitalizmus. Felpróbáltuk a lanciás cuccot és tényleg nem mutat szépen, mert bár a felfogatási pontok stimmelnek, de a sarkai sokkal szögletesebbek, ott a lámpánál olyan rés van, mint a Grand Canyon. Nagyjából feltettük, hogy álljon meg valahogy, aztán gyorsan megittunk két sört, hogy jöjjön meg az ihlet. Mondom: belemezeljük. Papírból vágtunk ki sablont, hozzánéztük (amikor mi karosszériamunkát végzünk, az általában AS tűréssel megy - Ahogy Sikerül), majd nekiálltunk beszabni a lemezt. Két korongot koptattunk el, amit észrevett később a mester is. Német korongok voltak, biztos jó drága lehetett, de pótoltuk a veszteséget. Van ugyanis a műhelyben egy öltözőszekrény, ami már régen funkcióját vesztette, mint katolikus papnak a bráner. Mindenféle szerszámok vannak benne, meg egy doboz, aminek állandóan fel van nyitva a teteje. Mondom Jocónak, Jézus itt szokta tartani a dugi borát, ami ugyan annyi szőlőt nem látott, mint én néger pinát, de jó íze van, pláne a kommersz szilva után hat üdítőleg. Szóval a doboz mögött csak üres üveget találtunk, de munkánk végeztével átmentünk a kocsmába, ott letoltunk egy hamburgert, leöblítettük egy sörrel, aztán bementünk a sarki boltba és vettünk egy ki szilvát, feltöltendő a dugi készlet.
Szóval kivágtuk a lemezeket, alulról készítettünk neki rögzítést, a lökös sarkát megfúrtuk, besüllyesztettük a tartócsavarokat, felpróbáltuk és így már tényleg nem réses, de akkor is bután mutat, hogy sokkal szögletesebb. Végül azt találtam ki, hogy van egy ismerősöm Domaszéken, megveszem tőle a Lancia sárvédőívet, lámpát, géptetőt, díszrácsot és így már nem kell csak felcsavarozni és kész is.

Múlt szombaton hívott Jézus, hogy kész van a cucc, mehetek érte. Mondtam, nekem semmi humorom, de a lányainak aznap volt a születésnapja (testi hibás mindkettő, minekután hiányzik belőlük a f@szom), azt mondta, hogy ha nem megyek, ő egyedül hozzá nem kezd. Szereztem egy kis házi anyagot, mégis úgy jobban telik az idő, ha már születésnap van, akkor sörrel biztos el vannak látva. Jocó átvitt a szomszéd városba, ott volt festőnél a gép, tényleg egész jó lett, szépen ki lett lemezelve az alja is, a hátulja is, egy hely kivételével, de azt szerintem azért nem csinálták meg, hogy menjek következőleg is. Beültem az autóba, egy szál ülés, semmi hangszigetelés, átcsörömpöltem Jézushoz. Olyan por volt a kocsiban, hogy barázdára lehetett volna vetni a krumplit a műszerfalon. Köpködtem, mint egyszeri kocsis bagórágás közben. Megérkeztem, pukkantottunk egy sört, le kellett öblíteni az út porát, köptem egyet a porban és máris kész volt egy vályogtégla. Jézus csinálta a hátsó lököst, az ajtót, én meg megforrasztottam az elsőt, hogy mégse legyen rajta annyi törés. Jobb, mint volt, de nekem bántja a szemem, hogy a másik meg ott hever parlagon. Olyan varratokat csináltam belülről a lökösre, hogy Henry Dunant egész Solferino sebesültjeit össze tudta volna fércelni vele.
Délután 5 volt, mire hazaértem, akkor már nem volt kedvem semmihez, másnap nekiálltunk anyámmal visszatenni a kocsi belét. Vettem új filcet a padlóhoz, persze nem lett olyan, mint a gyári, azt valahogy gőzölik vagy nem tudom, hogy csinálják formára. Beszabtunk, ragasztottunk, varrtunk, nem lett olyan rossz. Hozzánk képest. Aztán fogtam a belső műanyagokat, lesikáltam - a küszöb mondjuk olyan retkes volt, hogy még harmadik lére is fekete lé csurgott róla -, aztán nekiestem egy fújós festékkel. Tényleg jobban néz ki, meg se nagyon csorgott. Most már csak az üléseket kellene kitakarítani, mert amikor Jocó belevágódik, a nagy kövér segge alatt csak úgy porzik az ülés.

Újabban valami súrol az első futóműben, ma elviszem Pacsirtához, aztán majd kitaláljuk, hogy mi lehet a baja.

--------------------------------------------------
Még mindig nyár

Nyú edvencsörz: A sokat halogatott akkumulátorcserére végül is sort kellett keríteni. Először igen kalandosra sikerült a történet, külföldön voltunk és nagy sor volt visszafelé. Sok kis indítózás és leállítás megtette a hatását, kinyalta az utolsó delejcsöppeket is az akkuból. Soha jobbkor. Szerencsére ott volt Ajnalka is, meg Ákos, meg anyám, hárman betolták a kocsit, frankón el is indult. Odaérünk a vámhoz, mondja a vámos, hogy állítsam le, vámvizsgálat. Mondom, nincs az az isten, nem indulunk el még egyszer, de ha már ilyen jó erőben van, esetleg ha segít betolni, akkor szíves örömest. Nagyon csúnyán kezdett el nézni, el is szégyelltem magam, biztos nincs benne a munkakörében, hogy mindenféle olasz szemetet tologasson. (De akkor mi a ráknak akkora dromedár, hogy a légy kétszer tankol, mire körberepüli?) Végül leállítottam és be is indult. A sorban mögöttünk kisebb ovációk és taps hangzott fel. Hiába, mi voltunk a királyok!
Másodszor akkor adta meg magát, amikor Dunaújvárosba mentem volna futóval egy betonkeverőért. A csatlakozót már csak egy paraszthajszál és az imádság tartja, bedugtam a futót és jobb oldalon nem volt index, bal oldalon meg nem volt helyzetjelző. Már terveztem azt az útvonalat, ahol csak balra kell fordulni, de végül pont jött Esernyő nevű haverom, aztán együtt rájöttünk a hiba okára. Ha mozdítottunk a csatlakozón, akkor jó volt, az lett a megoldás, hogy bálamadzaggal közelebb húzattuk a vonórúdhoz. Így jó lett. Ám - és itt jön a népmesei fordulat -, amíg ezzel pöcsöltünk, végig nyitva volt az ajtó, meg égett az összes lámpa, indítózáskor kettőt köhögött, aztán kész. Na, szokásos módszer: Bravából ki az akksi, Cromába be, beindítás, hagyni járni, fordulatot adni neki, majd járó motornál, akksi ki, Bravába vissza, vissza a régi, gépháztető lecsuk, aztán irány Újváros. Szegény Gyula haver már annyira aggódott, hogy meg kellett igyon nélkülem 2 sört. Felhívtam anyámat, és mondtam, hogy rendelje meg a meteoros fiúktól. Igaz, csak 74-es (eddig 88-as volt benne), de a semminél jobb, a nagyobb sajnos nem fért volna be. A következő történet az izzítás csere lesz, elég nehezen indul reggelenként, annyit kell várni, mint buddhistának a keresztelőre.

2010 ősz

Nemrég voltunk temetésen, egyik rokonomat temették. Kimegyünk, leparkolunk az út mellé, unokatesóm ült hátul, már ki is szállt, ott állt a kocsi mellett, az én ajtóm már nyitva volt, még pakolásztam a kocsiban, amikor egy csodaskoda belénk tolatott. Unokatesómnak úgy kellett félreugrani, másképp beépíti a fényezésbe a rokonságot. Faszikám megállt, majd elindult előre, úgy kellett utána szaladnom, hogy vegye már észre mit csinált. Nézegette, sajnálkozott. Mondtam, hogy rendőrt nem hívunk - én ennek a semmirekellő bandának nem adok munkát, amúgy sem történt személyi sérülés. Hazahozott, itthon volt kék-sárga, kitöltöttük. Kicsit körülményes volt a faszi, de még nem találkoztam vele, gondoltam ez gyárilag huzatos egy kicsit. Aztán mikor írogattuk az adatokat, akkor megcsapott a buké. Állapotát elnézve, igen kevés vér lehetett már az alkoholjában, ha tényleg kihívom valamelyik nagyeszű vezérlőtábornokot, akkor tuti elveszik a jogsiját. De mit köcsögöljek egy falubelivel. Megírtuk, elismerte, valamikor majd fizet a biztosító. Szegény ajtóm nagyon gyalázatosan néz ki, tuti cserélni kell. A becsukás kicsit nehezen ment, és volt egy ujjnyi rés az ajtó tetejénél. Nem akartam feszegetni és erőltetni a zárat, amíg Pacsirta nagyjából ki nem ütögette, addig az ablakon másztam be, úgysem tudtam felhúzni. A bal hátsó ajtó javítása, gyorsan és egyszerűen történt. Levettük róla az ajtókárpitot, Pacsirta belelépett és kinyomta a lemezt. Egész tűrhető, de most Jézusnál van a kocsi, ő majd szépen megnézi az oszlopokat, meg kicseréli az ajtót. Épp tegnap hívott, hogy a B oszlop mintha meg lenne nyekkenve. Ijedtemben majdnem lenyeltem a sör kupakját, mondtam neki: Karosszériás vagy, csináld meg! Festéssel és egyéb hülyeségeimmel, jövő hétre kész lesz.

Ismét itt vagyok kénytelen koptatni a billentyűzetet. Naná, hogy nem erre a hétre lesz kész a festés, hanem majd csak a jövő héten. Nekem meg három hét kiesés a termelésből. Tiszta csőd és gazdasági világválság.
A legújabb esemény, hogy elromlott a napi kilométer számláló. Eddig tökéletesen működött és mivel nem száguldozok, két nullázás között simán átfordult egy tank üzemanyaggal. De az isteni csapás, amit mifelénk Ákosnak hívnak, tett róla, hogy ne unatkozzam a hétvégén. Néha figyelmetlen vagyok és nyitva hagyom az autót. Amikor nincs itt a gyerek, akkor nincs gond, van, hogy az utcán alszik a kocsi, benne kulccsal. Eddig még egy részegnek sem jutott eszébe, hogy ott töltse az éjszakát. De amikor itt van a gyerek, zárni kell, másképp beszabadul és nyomkod mindent, ami a keze ügyébe kerül. Olyankor ha indításnál nem figyelek, akkor fent van a refi, a köd, megy az ablaktörlő, 6. sebességben van a kocsi (5 sebességes), de minimum hátramenetben, el van állítva az ülés, a magnó, a tükör, a fűtés, ki van iktatva a hátsó utastér világítás szóval minden, ami mozog. Szerintem áramot kellene vezessek mindenbe és egy titkos kapcsolót, ami áramtalanít, mikor én vezetek. De amilyen, megtalálná, átkötné, aztán engem vágna meg a delej. Persze első dolga, hogy nullázza a számlálót, de nem elég egyszer, addig kell nyomkodni, amíg meg nem unja. Vagy a gyerek, vagy a szerkezet. Ez általában olyan 30-40 nyomást jelent. Szóval megadta magát, nem nullázott, mindig csak 999.9-re ment és nem fordult át az utolsó 9-es, hanem mindig visszaugrott. Szerencsére van itthon egy másik műszercsoportom, amit a fordulatszámmérő miatt vettem, de nem tudtam vele mit kezdeni. Ez már egyszer Ákos kezébe került, aminek az lett az eredménye, hogy a kilométeróra visszahúzó spirálja úgy össze van gubancolva, mint amikor az északi viharos szél rátekeri az ökörtaknyot a gumicsizmára.
Szétszedtem csavarra, majd a másikat is. Kezemben volt a kilométer számláló is, oda állítottam a skálát, ahova akartam. Pillanatra megfordult a fejemben, hogy nullázom, úgysem volt még új autóm sosem, de végül hagytam. Úgy szép az, 530000 kilométerrel. Összeraktam, működik. Éppen mentem Újvárosba és egy idő után észrevettem, hogy valami nem stimmel. Nem 9-nél fordul a következő szám, hanem 8-nál, majd fordul egyet 9-nél is, aztán következőleg kihagy. 250 km. alatt megtanultam, hogy, hogy kell érteni a számlálást, nagyjából annyi logika volt benne, mint szemműtétet végbélen keresztül végezni. Megérkeztem, szétszedtem megint, most már tényleg jó.

Szolgálati felhívás: ha valakinek van ötlete, hogy mitől nem mehet a fordulatszámmérő, illetve mitől mutat csak 1000 körüli értéket, az ossza meg velem. Hálám a sírig kíséri, aztán üldözi. Thx!

Erről fingom sincs, hogy mikor volt

Metamorfózis:
Nagy sokára hazakerült Jézustól a taliga, szép bordó lett. Nagyon elegáncsos a kocsi, annyi probléma van, hogy annyira kényes a szín, mint Geronazzo Mariska a virsli szájára. Ma lemostam a kocsit, de mire kiérek az utcából mindig tiszta por, úgyhogy ezt megelőzendő kivittem a slagot és belocsoltam az egész utcát.
De nem rohanok ennyire előre, vannak érdekesebb dolgok.
Múltkor megyünk anyámmal Szegedre, már indulásnál mondja anyám, hogy valami súrol. Mondom, nem gond, a jobb első kerék, ha hazajöttünk Pacsirta megnézi. Útközben megint eljátszotta, hogy kidobta az 5. sebességet. 4.-ben döcögtünk el Szegedig. Megállunk a tuskó parkolóban, álló autónál is súrol. Olyan hangja volt, mint amikor a villamos megérkezik a megállóba: naj naj naaj naaaaj naaaaaj krrsssh. Valami isteni szikrától vezéreltetve benyomom a kuplungot, láss csodát, nem csinálja. Kiengedem, megint kezdi. Elég korán volt még, de fel kellett hívjam Pacsirtát – szerintem akkor kászálódhatott le az asszonyról. Igaza is van, dugnám én is, mint a lopott biciklit. Azt mondja, valószínűleg nincs váltóolaj, keressek egy helyet, ahol raknak bele. Bosch szakszervizt találtam, megnézték a nívópálcát (van a váltónak is, biza) és tényleg nem volt benne egy csepp olaj sem. Feltöltötték, és a második sarok után tényleg megszűnt a súrolás, az 5.-et sem dobálta. Alig 11 ezer jófajta magyar valutától szabadítottak meg. Azóta ki van adva Pacsirtának, hogy minden olajcserekor ellenőrizze a váltóolaj szintjét is.
Múltkor elvittem egy elektronyos gyerekhez a kocsit, mert már nagyon idegesített, hogy össze-vissza villog minden led a fedélzeti számítógépen. Egész jól ért hozzá a fiú, meg is csinálta. Sajnos a fordulatszámmérővel ő sem tudott mit kezdeni, mint ahogy a fűtéssel sem. Annak annyi baja van, hogy a szó átvitt és szoros értelmében is digitális, minekután tényleg digitálisan lehet állítani a hőfokot, de csak annyit ismer ezekből, hogy vagy tud hideget, vagy meleget, illetve forrót. Úgy célszerű utazni, hogy benyomja az ember a fűtést, kikapcsolja (olyankor is jön valamennyi) és lehúzza a túloldali ablakot. Ezt hívják falun kétoldali klímának. Ugyanezt el lehet játszani a tetőablakkal is. Szóval megcsinált a gyerek, amit lehetett.
Másnap mentünk „dolgozni” Zé nevű haverommal meg Decsúnya Torghelle Nyomjadsanyi Bélával. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, az arcberendezése valahol Torghelle és Gollam között helyezkedik el, a fogsort is beleértve. Azt mondja Béla: Komám, valami nem kóser a kocsi seggével, amikor indexelsz, világít minden, mint a Millenium Falconon. És tényleg, össze vissza, köd, index, tolató, amit akarsz. Másnap nézegettem, nyomogattam, cserélgettem, de nem jött össze. Elvittem Pacsirtához, hogy csinálja meg. 10 méterre nem voltam a műhelytől, amikor megállított a rendőri sorscsapás. Szokásos vizslatás, nyomjak féket, indexet stb. Szíves örömest, de nehogy infarktust kapjon, ha meglátja. Aszongya: közlekedésre alkalmatlan a gépjármű, elveszi a forgalmit, zárjam le, csak útvonal engedéllyel mehetek tovább, anyámkínja. Szerintem még azt is szerette volna, ha ott a helyszínen simán lepippantom. Elkezdek alkudozni vele, hogy épp a szerelőhöz igyekszem, ha egy sarokkal hátrébb állna, meg sem állított volna. Nehogy már trélert hívjak. Megjegyzem kétszer kell indexelni az úton: egyszer, amikor jövök ki az utcánkból, ami földút, másodszor, amikor bekanyarodok Pacsirtához. Nagy nehezen kimagyaráztam magam, azért 3000-re csak megbüntetett. Lényeg, hogy meg van csinálva, működik. Kontaktos volt a panel, amiben az izzók vannak, kicsit kellett forrasztani, kicsit kellett smirglizni, kicsit kellett neki kontaktspray és sokat kellett káromkodni mire jó lett.

2011 tavasz, nyár

A legújabb sztori: nem volt jó a jobb hátsó elektromos ablak. Teljesen automata módban működött, vagyis lefelé ment magától, visszafelé sajnos meg teljesen manuális volt, meg kellett fogni két oldalról és felhúzni. Bowden szakadásra gyanakodtunk. Fel is hívtam egy szakit, aki ilyenekkel foglalkozik, mondta, hogy szereljem ki a motort és csak azt vigyem be. Az ige szólt belőle. Kiszedtem és találkoztam egy műanyag pöcökkel, ami láthatólag valamikor tartozott valahova, mert bár trehány népség a digó, műanyag darabokat csak nem hagynak az ajtóban. A csúszkáról való volt, amit a sínen csúszik és erre van rögzítve az ablak. Nem tétel, van másik ajtón, majd abból kiszedem. Persze abban jó a motor, teljesen fel volt húzva az ablaka, és az úgy kézzel nem fog ám lejönni. Stekker rajta volt, kerestem egy ellendarabot, a kilógó vezetéket bele a kocsit stekkerébe, gyújtás rá és lehúztam. Kivettem a motort, naná, hogy nem olyan a csúszka. Megtakarítottam az eredetit, bele a bowdent, majd rá egy csomó pillanatragasztót. Jó volt, működött. Örültem, mint zsidó nő a fitymának, megspóroltam egy csomó pénzt. Bementünk Csabára egy kicsit alkoholizélni (kivételesen buzi sört ittam – ez nálunk az alkoholmentes neve, ami amúgy első lépés a guminő felé vezető úton), felszedtük a koleszból az Ákos névre hallgató sorscsapást. Megyünk, egyszer a gyerek megszólal: Megint nem jó az ablak! Hogy a varjú mondja a szemedre, hogy „ni csecsebogyó, hamm bekaplak”! Ma elvittem Pacsirtához, valami dög erős ragasztóval reparálta meg, most már jó, de ki fogom írni rá, hogy csak végszükség esetén használható. Végszükségnek tekinthető mondjuk ha az embernek pisálni kell, van egy állatkert, akit nem neveznék még haveromnak sem, ő rendszeresen az ablakon pisál ki. Van olyan feje, mintha magára ragasztotta volna a tollseprűt. Ő csinálta azt is, hogy belebrunyált a kocsmában a folyékony szappanba, utána meg azon röhögtünk egész este, hogy hányan jönnek ki megmosott kézzel a budiról.
Újabban kegyetlen hangja van a belső féltengelycsuklónak. Holnap megcsinálja Pacsirta, legalábbis ígéretet kaptam rá. Ha van valami, beszámolok.

Újabb tél:

Leesett az első hó, utána nem sokkal megérkezett az igazi tél is, nagy hidegekkel és erősen megcsappant fakészlettel. Déli nacionalista szomszédunknál szoktam tankolni, mégiscsak 40-50 Ft-tal olcsóbb a szakanyag, mint nálunk. Meg is szívtam rendesen, mint vasorrú bába a patkómágnest. Valószínűleg még régi készlet lehetett a kúton és nem volt benne dermedésgátló, a kutas meg elfelejtette ezt közölni. Nem volt gond, rendben elértünk Szegedre, aztán ha már ott vagyunk, átnéztünk Újvárosba is. Elvittem magammal Jocó havert, lásson már világot, meg néha ott kell hagyja a terroristát (ő a csaja), hogy kikapcsolódjon egy kicsit. Mire odaértünk, szerencsére Gyula haver is végzett a munkával, elmentünk kocsmába, megünnepeltük a viszontlátást. Másnap reggel -8 fok, kocsi szépen indul, majd az első lámpánál elkezd rángatni, egyes padlógázzal éppen csak vánszorgott. Vagy négyszer állt le, mire beértünk egy benzinkúthoz. Itt jött a vajákolás, ráolvasás, rátankoltam 15 liter gázolajat, meg vettem egy dermedésgátlót. Bele azt is. Manuális szívatót (ilyen is van az automata mellett) teljesen rátekertem, beindítottam és vártuk a csodát. Bementünk a kútra kávézni, egyszer csak hallom, hogy felpörög a motor. Na, ez már a mienk, most már hazamegyünk – gondoltam naivan. Kecskemét alatt megint kilökte az 5. fokozatot – anyád! Megint nincs váltóolaj. Pedig már vagy ötször mondtam Pacsirtának, szobrot emeltem a tiszteletére és naponta áldozok neki, csak, hogy csinálja már meg. De mindig kifogásol, viszont januárban nem kegyelmezek neki. Bedöcögtünk Kecskeméten egy szervizbe, ahonnan azzal a lendülettel elirányítottak egy másikba, mondván, hogy ők csak a saját autóikat szerelik. Meg is csinálta a fiú, 1,5 liter került bele, tök száraz volt a nívó. Innen hazáig még volta hátra 180 km., havercsótánynak meg menni kellett dolgozni. Végül 2 óra alatt lenyomtuk a távot, keresztül vagy 7 településen. Végülis 100 fölé nem mentem – lakott területen. :-) Hazagurultunk, valamikor 2 nap múlva meglátogattam ezt a gyökeret (Jocót), ott is aludtam. Reggel indul szépen, majd megint köhög, rángat. Sipirc a benzinkútra. Szerencsére jó nagy fagy volt, tiszta jég az út. Félúton megadta magát a technika, tolni kellett. A kúttól 200 méterre volt egy emelkedő, és mivel nem ittunk elég sört, nem tudtuk feltolni a jégen. Senki nem járt arra, pedig bent van a városban. Illetve jött egy fosvágenes, integettem neki, hogy álljon meg, mutattam, hogy csak a kútig húzzon be. Ment tovább, hogy miért nem aknamezőn tanították járni ezt a gennyládát! Egyszer lássan meg az úton lerohadva, én megállok neki – hogy belehugyozzak a kipufogójába. Végül beértünk a kútra, tankoltam vagy 30 litert, de csak nem akart kitisztulni a járása. Elindultam haza, 1-esben alapjáraton. Alig ment csóri. Jocó nem tudott hazahúzni, mert az Alfában le volt merülve az akksi, másik komám még aludt. Végül intéztem magamnak fuvarost, bevontatott Pacsirtához. Szerinte tuti gázolajszűrő, aznap már 6-ot cserélt. Be a Bravába, irány Békéscsaba, Bárdihoz szűrőért. Jól a számba rágta, hogy milyen kell, formára stb. Magyarázom a gyereknek, ad egyet. Mondom, hogy nézze meg máshol is, nehogy rossz legyen, mert egyszer már jártunk így. Szerinte jó lesz. Viszem haza nagy örömmel, persze, hogy nem jót adott. Hogy az a fűzfán fütyülős, térden imádkozós. Gyorsan felhívtam Ákost, hogy azonnal menjen ki a Bárdihoz és most már cikkszám alapján hozzon egyet. Volt még egy fél órája vonatindulásig, úgy koleszból felpakolva, kiment. Mondja a gyerek, hogy semmi gond, másnap délelőtt mehetek a cuccért. Kezdtem ideges lenni, nekem másnap le kellett nyomnom 400 km-t. Adja oda most, de pénz nincs a gyereknél. Mennyi lesz? 1030 Ft. Adta a főnökét, végül megbeszéltem vele, hogy azért mert a kollegája nincs képben, meg szar az adatbázisuk, nehogy már én szívjak. Végül saját zsebből kifizette, két nap múlva be is vittem neki a pénzt, ezúton is köszönet érte.
Pacsirta berámolta a cuccot, azt mondta, hogy tegyek valami kartonpapírt a hűtő elé, hogy ne érje annyira a menetszél. Úgy is tettem, szép piros Puma dobozt vágtam be a hűtő bal oldalára. Tudom ez itt főbenjáró bűnnek számít, cikk is volt róla, nekem viszont bevált, meg még sok más cimborámnak is. Azóta ezzel nincs baj, indul rendesen, megy is. Karácsonyra kaptam Ákostól komplett tömítés készletet, már jó előre felkészítettem Pacsirtát, hogy januárban bizony nem szabadul, kicserél mindent, ne zabálja nekem az olajat, mint parasztgyerek ünnepen a kocsonyát.
Viszont megijedt a kocsi, hogy beletolom az árokba, magától megjavult a hátsó ablaktörlő, vagyis a szakaszos törlés funkciója. Eddig pont akkor kellett leállítani, amikor, amikor végállásban volt. Lehetett az ablak közepén is, és akkor nagyon sportos, egyben idióta benyomást keltett. Most jó – magától.
Mivel szünet van és ráértem, csináltam egy rendes rádiókeretet. Eredetit nem lehet kapni, pedig nem nagy pénz. Eddig Xsara keret volt benne, ami szélességre tök megegyezik, csak a magasságából kellett faragni, viszont elég típusidegen, mint parasztp na az angolvécén. Mivel volt itthon másik fűtéspanelom, abból faragtam egy új keretet a magnónak. Szerintem tiszta gyári, semmi csavar, meg ilyen csúnya dolgok.
Remélhetőleg januárban meglesz a tömítés csere, jelentkezem, ha kész van, addig is szex, fagyi és Rock ’n’ Roll.

Úgy szép az élet, ha zajlik – mondják. Egyszer lenne olyan, hogy nem zajlik. A legutóbbi pár parajelenség a következő:
Történt egyszer, hogy a központi zár biztosítékja minduntalan kiment, ami a sok elektromos anomália ellenére nem jellemző az autónál. Ilyenkor mindig az van, hogy valamelyik motor nem működik rendesen, azért csapja ki a biztosítékot. Szerencsére 5 van belőle és mivel nem látok át a lemezen, el kellett kezdeni szép sorjában ellenőrizni mindet. Áthívtam a szomszédot, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Neanderlitichus Okanyensisnek. Olyan szinten szőrös ugyanis a gyerek, hogy szemléltető anyag lett belőle 9. gimnáziumban. Na, a lényeg: elkezdtük leszedegetni az ajtókárpitokat, majd ki a motort. Szerencsére az autót még abban az időben gyártották, amikor arra is gondoltak, hogy valami esetleg elromolhat (ez a Croma esetében az összes alkatrészre vonatkozik), így egy ajtókárpit leszerelése a motor kiszedésével együtt nem több, mint 2 perc. Persze az összes jól működik, kizárásos alapon csak a csomagtérajtó motorja lehetett a hibás. Az már kicsit nehezebb mutatvány, csavarozni is kell, meg a burkolatot fogja vagy 12 patent. Kiszedtük, de az is működőképesnek tűnt. Azért leszedtem róla a gumi burkolatot és rendesen megtámogattam WD-40-nel. Működött remekül, csak amikor visszaszereltük derült ki, hogy egy kicsit túllőttünk a célon, mert a WD-40 miatt áthúzott a delej, és amíg ki nem száradt belőle, addig nem zárt a csomagtartó, mindig visszanyílt a zár. Hajszárító csodákra képes, 5 perc melegítéssel megoldódott a probléma, azóta sincs semmi baja.
Ellentétben a gyújtáskapcsoló olyat csinált, amit még nem tapasztaltam. Már a második szolgál benne és eddig minden gond nélkül működött. Történt egyszer, hogy hazaértem, elfordítottam a kulcsot és nem állt le a motor, kattant egyet és járt tovább. Hát mi ez, ha nem a jövő? Modern autóknál indításgátló van beszerelve, a Cromában meg leállításgátló van. Ha már ellopod, köcsög, akkor nem állsz meg vele, míg ki nem fogy a gázolaj. Épp otthon volt anyám, kérdezi, hogy miért nem állítom le a gépet. Lazán, mint egy néger gyerek Ku-Klux-Klan gyűlésen, odadobom neki a kulcsot. Nem esett le neki, hogy mi a gond, istenem, nem egy műszaki zseni. Nem mintha én az lennék, mert ilyen esetben az egyszerű paraszt, hogy állítaná le a kocsit? Lefullasztaná. Nekem ez túl egyszerű megoldásnak tűnt, illetve eszembe sem jutott. Géptető felnyit, az adagoló csövét lehúztam és vártam, hogy kifogyjon a motorból a nafta. Fél perc, semmi, egy perc semmi. Majdnem másfél perc eltelt, mire köhögött, aztán leállt. Manapság meg mindenféle hibrideket fejlesztenek, hogy kevesebb legyen a fogyasztás. Jöjjenek el hozzám továbbképzésre, megmutatom nekik, hogy az űrtechnika gázolaj nélkül is működik. Másfél percig. Elvittem Pacsirtához, először neki sem esett le, hogy mi a gond, utána viszont igen kerek szemekkel kezdett nézni. 20 éve szerel, de ilyet még nem látott. Mondom neki, hogy én olyan rendes vagyok, hogy igyekszem biztosítani az ő szakmai fejlődését az ilyen hibákkal. Végül megcsinálta, a baja az volt, hogy „Rossz volt!”. Mert olyan kedves. Felajánlotta már, hogy vesz egy kanna benzint, meg ad egy gyújtót is, és kéjes vigyorral fogja nézni, ahogy feltüzelem a gépet. Nem vagy te egy kicsit kabbeafaxom?

2011 tél

Múltkor mentünk Szerbiába, közel a célhoz éreztem, hogy néha megtorpan az autó. Már tudtam, hogy az a zöld vezeték kaphat testet, ami az adagolótól megy a… a… valahova. Pedig le volt szigetelve, de az idő megette a szigetelést és hozzáért a hívópálca tetejéhez, ami persze fémből van. Kiskunhalason a Tesco parkolóban megcsináltam, de elég szűkös ott a hely szigetelőszalagozni. Mármint a motortérben. Rendben kiértünk Szabadkára, bevásároltunk, indítanám, csak teker, teker, de nem indul. Akkor álljunk neki külföldön autót szerelni. Megnéztem a vezetéket, az adagolónál teljesen le volt rohadva a csatlakozóról. 8-as csavar fogja, de villáskulcsot nem tartok a kocsiban, vennem kellett. 450 Ft. nem pofátlanság egy kulcsért? De meg kellett venni, hogy költené orvosra, aki ilyen drágán eladta! Vettem egy új csatlakozót is, aminek nem tudom mi a neve, rézből van és lyuk van rajta. Az viszont ingyen volt. Vezetéket megblankoltam, késsel nem mentem semmire, mert olyan tompa, mint a bot. Érdekes látvány lehetett, ahogy a hülye magyar smárol a kocsija adagolójával. Foggal sikerült valami eredményt elérnem, raknám össze, persze a 8-as anyát valahova lelöktem a fűbe, nem találtam meg. És abban a piszok motortérben mindenhol máshol 10-es anya van. Vettem a piacon 1 db. 8-as anyát, kicsit sem néztek hülyének, hogy mit csinálok ezzel az óriási mennyiséggel. De összeraktam, működik, semmi gond nincs azóta vele.
Vannak pozitív dolgok is. Régóta porosodott a disznóólban egy Thema lökhárító, ködfénnyel, helyzetjelzővel. Nagyon zsuga kinézete van, elszántam magam, hogy most már felkerül. Szomszéd faluba vittem át a szekeret, van ott egy olcsó karosszériás, aki fest is (Jézus ilyet nem csinál). Feltette a lököst, lefestette, letömítette a szélvédőt, mert aki előzőleg csinálta, az csak megpöttyözte a kedves és nagy esőkör becsöpögött a víz. Hogy gitár legyen a mája, azt a rák pengesse! A csomagtartó sarkában – ami azt jelenti, hogy az egész hátfal – volt egy nagy lyuk, ki tudtam tolni a kezem. Pont a vonóhorog felfogatásánál, én meg sokat akarok futózni a télen, nem lenne jó, ha egyszer csak elhagynám a kocsi seggét. Azt is újra lemezelte, alvázvédő, festés. Most már jó, lehet hordani a szenet a románoktól. A lökhárító piszok jól sikerült, villamosságis ismerős bekötötte a fényeket, bevezetékelte a műszerfalhoz, nagyon keményen néz ki. A helyzetjelzőben ki fogom cserélni az izzót borostyánsárgára – tiszta Amerika. Vagy lehet kadmiumsárgára kéne, mert mifelénk olyan képzett 22-23 éves rendőrök vannak, hogy szemre meg tudják különböztetni a borostyánsárgát a kadmiumsárgától. Úgy, hogy a kettő nincs egymás mellett. Dehogy feltételezem róluk, hogy csak kötözködni és büntetni akarnak. Úgyhogy, ha valaki ezután rosszat mond a rend éber őreire – azzal egyet fogok érteni.
A legfrissebb a porlasztócsúcs cseréje lesz, egy adagolós ismerős ingyen meg fogja csinálni, még csúcsot is szerez. Persze hagytam már nála egy kis pénzt, mert az adagolóból csöpögött a gázolaj, úgyhogy ez a legkevesebb.

A világ legostobább állata újra támad:

Réges-rég egy messzi-messzi országúton történt a következő eset. Füzesgyarmatra robogtunk éppen Ákossal. Tél volt, de a gyerek lehúzott ablaknál szeret kocsikázni, menjen már ki az a pár fok plusz is, amit sikerült fűteni. Fácán anyu áll az út szélén és bamba brontoszaurusz tekintettel minket néz. Gondoltam van annyi esze a marhájának, hogy amikor közelebb érünk, legalább arrébb fárad. De ez csak állt és nézett, már megfordult a fejemben, hogy odafagyott a kátyúhoz. Már jó előre dudáltam, csak akkor volt hajlandó megmozdulni, mikor már majdnem odaértem. Persze a szárnyát nem használja, inkább szalad, csak az utolsó pillanatban veszi rá magát a repülésre, azt is csak azért, hogy törjön már össze valamit a kocsin. Jó nagyot koppant, aztán hallottunk egy csattanást - ezért volt hasznos, hogy le volt húzva az ablak, másképp otthagyjuk az indexet az úton. Vissza kellett tolatni és megkeresni a repedt indexet. Nem veszélyes, csak akkor látszik a repedés, ha feszegeti az ember. Visszarakni nem tudtuk, mert egy műanyag karom fogja a fényszóró házához, erősen kell tolni, hogy bepattanjon - repedt indexet meg nem tolunk erősen. Otthon kellett egy kicsit lazítani a lámpa felfogatásán, rátolni az indexet és visszacsavarozni az egészet. Persze a büdös dögje elment valahova megdögleni. Csak most ne állítson meg a rendőr bácsi, amilyen toleránsak felénk, biztos rámvert volna 300 ezret a hiányzó indexért. Gondolkodtam már rajta, hogy berakom a légpuskát a kocsiba, és amikor ilyen bedrogozott jószággal találkozunk, akkor ritkítunk rajta egy kicsit. Hát a hülye nyúl is képes az út széléről pislogni. Szerencsére megúsztuk ennyivel.

Még tavaly ősz

Ennél kacifántosabb, ami még az ősszel történt. Előljáróban annyit, hogy sosem törtem össze a kocsit, kivéve a vaddisznós és egyéb értelmi fogyatékos állatokkal kapcsolatos esetet. Pacsirtánál voltam és megbeszéltem az asszonypajtással, hogy másnap viszek epret, ő meg csinál belőle epres krémest. Reggel beülök a Bravába - mert menő gyerek vagyok, azzal megyek, nem a Cromával. Véletlen józan is voltam, talán ez volt a baj. A 3 tükörből csak a jobb oldalit néztem, amikor kiálltam a garázsból, a Croma meg balról parkolt. Mielőtt beültem a Bravába még meg is jegyeztem magamban, hogy szar ügy lesz belemenni a sárba. Ez tartott olyan 5 másodpercig, aztán elveszett az egyéb fontos gondolatok között, mint pl. már megint emelték a sör árát. Tolatok kifelé, egyszer csak rotty! Még akkor is az volt az első gondolatom, hogy ez meg mi a rák lehetett. Kiszállok, hát ott a Croma. Anyám levadászom! Brava hátsó lámpa, lökhárító, Croma első lámpa, index, sárvédő. Csúnya volt már a foncsor a fényszórón, de nem ilyen módon akartam lecserélni. Miután eltakarítottam a romokat és sokadjára szidtam az összes rokonomat, azért elmentem Pacsirtához, elújságoltam, hogy milyen ügyes vagyok. Azt mondja: "Józanon, saját udvarodon összetöröd mindkét kocsidat? Ezt felteszem a fácséra! Legalább részegen hajtottál volna bele valami árokba!" Egy hétig rajtam röhögött az egész falu, örültem, hogy nem dobolnak ki a szüreti bálon. Biztosító persze nem fizet az ilyenre, mert mindkét kocsi ugyanannak a tulajnak van a nevén.
Most épp pihenőn van a szekér, ha újra lesz, elmesélem, hogy miért.

Tavaly tél

Elnézést kívánok, hogy ismét itt koptatom a billentyűket, a magyarázat a következő: Még mielőtt rátérnék a fontos mondandómra, elöljáróban annyit, hogy azért dátumoztam be, mert egy cartárs kilátásba helyezte, hogy addig basztat, amíg meg nem csinálom. Mivel elég régóta beszélgetünk és nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy csak a lányok iránt táplál gyengéd érzelmeket, (ezt fordíthatjuk úgy is, hogy buzi) jobbnak láttam, ha nem próbálom ki, milyen amikor basztat, ezért az átalakítás.
Visszatérve a télre: anyámmal robogtunk Szerbiába, egyszer csak... illetve egy kicsit előbb pukkanás a motortérből? Ennél az autónál az ilyen dolgoknak nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget, volt már, hogy úgy mentem 40 km-t, hogy el volt fagyva a víz, a jeget meg elég nehezen tudja forgatni a vízpumpa. Akkor is gond nélkül hazajöttem, nagy probléma most sem volt.
Azért megálltam egy benzinkútnál, mert elkezdett melegedni a víz. A kiegyenlítő tartály aljáról megy egy gumicső a motorhoz, az durrant el. Elég ócska volt már szegény, csak egy könnyed 10 centis szakadás volt rajta. Ezt akkor vettem észre, amikor a tartályba öntöttem vizet és legalább akkora lendülettel távozott, ahogy beleöntöttem. De a cél előtt nem állunk meg, hideg volt, a hátralévő 50 km-re átment az autó léghűtésesbe. Megérkeztünk, persze Crova nem volt nálam, anélkül meg nem lehet leszedni a tartályt. Vettem egy készletet, a csövet már nem volt nagy mutatvány leműteni a tartályról. Persze két kanyar is van benne, mert mennyivel dizájnosabb úgy. Ez azt jelenti, hogy egy sima csövet nem lehet odahajtogatni, mert megtörik és nem folyik benne a víz. Kiszedtem és elindultam a piacon, hogy keressek egy legalább hasonlót. Hát, véletlen sem találtam, de valamit csinálni kellett, ha haza akartunk érni. Vettem villanyszerelő ragasztót, jó erős, biztos bírni fogja. Mivel viszont nyomás van a rendszerben, nem bíztam a véletlenre, vettem még 10 db. kábelkötözőt is. A csövet előtte meg kellett takarítani, hogy jobban ragadjon rá a szigszalag. Kezemben a csővel elmentem WC-re, elég gyámoltalanul nézett a WC-s bácsi, hogy vajon mit akarok azzal a csővel. Ha már ott voltam, azért elintéztem olyan dolgokat is, amik miatt az ember WC-re jár. Ahogy kijöttem, a faszi egyből be a budiba, biztos leellenőrizte, hogy mit csinált vajon a perverz magyar azzal a csővel. Lényeg, hogy tiszta lett, precízen áttekertem vagy háromszor, utána ráhúztam a kábelkötözőket. Persze kés nem volt nálam, azt a textiles ragasztót meg nem lehet elszakítani, de még elrágni sem. A slusszkulccsal voltam kénytelen elreszelni. A szomszédból kirajzottak a cigánypurdék, nézték mit dikhál a hülye magyar már megint. Előzőleg is drukkoltak, amikor megjelenek már tudják, hogy itt autószerelés lesz. De sikerült, elég stabilnak nézett ki. Vizünk nem volt, anyám becsengetett az első házba, ahol természetesen rétiniggerek laktak. De adtak vizet, azzal jöttünk haza. Valamennyit kiengedett, de még tűréshatáron belül volt. Itthon vettünk egy gyári csövet, valami 1000 pénz volt. Most már ez is új.

2012. február 29.

Napra pontosan emlékszem a dolgokra. Még régebben eldöntöttük Decsúnya Bélával, hogy elmegyünk Bukarestbe. Az említett reggelen bevágtuk gizda testünket az autóba és elindultunk. Adja magát az obligát kérdés: minek megyünk Mordorba? Hát, kérem szépen, meccs volt, Uruguay játszott. És persze a románok is, de ők csak azért, hogy ne egykapuzás legyen. Mivel a vérünk is kék-fehér (és nem MTK), elindultunk. Kis falunkhoz olyan 700 km. Bukarest, rendesen fel kellett töltekezni sörrel, hogy kitartson addig. Véletlen buzisört (értsd: alkoholmentes) vettem, ki tudja milyenek a román rendőrök. Már majdnem a célnál vagyunk, amikor integet valami vezérezredes. Megállunk neki, akkor látom, hogy egy egész nyájra való van belőlük. Mi van itt, fegyveres erők napja?
Leint, megállunk.
Odajön, elkezdett valamit románul magyarázni. Látja a magyar rendszámot, de azért próbálkozik. Mondom: Ember, 500 km-re vagyunk a civilizációtól, ne bennszülött nyelven beszélj nekem. Átváltunk angolra. Több volt benne a pantomim, mint a beszéd, de megértettük egymást.
- Állítsam le a kocsit.
- Az ki van zárva, turbonak vissza kell hűlni, addig büntessen mást. Megvárta, leállítottam.
Kérdezi, hova megyünk.
Mondom: tu Bukarest.
- Ezzel?
- Mi az, hogy ezzel? Donnye futye!
A fenti rigmust egy szintén Béla nevű haveromtól tanultam, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Koplárovics Bélának (focizik), aki a lokonomtól, vagy a lokonom lokonnyától tanulta. Maga a kifejezés nem tünteti fel túl pozitív színben az ember édes anyját.
Fényt gyúlni véltem a dandártábornok ködös tekintetében:
- Mégis tudsz románul?
- Á, csak ezt a verset ismerem, futetye pula!
Ezzel se lettem a szíve csücske
Aszongya:
- Miért nem veszel egy jó dácsiját?
Mindezt röhögés nélkül képes volt elmondani. A jó dácsija valami olyasmi lehet, mint a rendes cigány: párját ritkítja.
- Most piacon vagyunk, vagy valami egyéb oka is van, hogy megállítottál?
- Azért, mert ez nagyobb, kényelmesebb, gyorsabb, jobban fel van szerelve, kevesebbet eszik és SZEBB. De ha adod vele a fényhidat is, akkor lehet róla szó.
Erre nem felelt.
- Honnan?
Honnan, magyar rendszámmal, magyar igazolvánnyal? Izraelből, honnan? Mondom: from Poland.
Decsúnya látta, hogy kész, elszakadt a cérna, már csomózta magának a kötelet.
- Minek?
- Meccsre.
Aszongya Béla:
- Ha meg mered mondani, hogy Uruguaynak szurkolunk, ezek itt filéznek ki a helyszínen.
- Á, Románia?
- Nyet, viva la celeste!
Ekkor kezdett el szigorúan nézni.
- Tudod, miért állítottalak meg?
- Ne találgassak már, sietnénk.
- Átjöttetek a záróvonalon.
- Hol?
- Ott feljebb.
- Annak lehetősége a nullához közelít.
- De, van róla felvétel.
- Azt szeretném én látni!
Telefon, 2 perc múlva ott volt egy sárga dákó, mutatta a felvételt. Rendőrkém kaján vigyorral az arcán:
- Na?
Mondom, meg kellett próbálni.
Ennyi meg ennyi lesz a bünti.
- Annyi pénz a világon nincs, látod milyen gagyi sört iszunk.
Na, ezt talán nem kellett volna.
- Ittatok?
- Hát persze, ha nem iszok, kiszáradok, de látod, alkoholmentes.
Béla, hogy mentse a helyzetet: - Már kétszer fosott tőle. De a rendesből van még, ha kérsz.
Hát minek nekem ellenség, ha ilyen barátaim vannak.
Járkál, nézelődik.
- Miért sárga a helyzetjelző?
Kicseréltem a Thema lökösben a helyzetjelzőt, mert így piszok zsuga kinézete van.
- Mert ez egy amerikai autó, látod a hőmérsékletet is Fahrenheitben mutatja.
Béla szegény kínjában beleröhögött a sörébe, amitől elkezdett bugyborékolni az orra. Tényleg át lehet váltani a hőmérsékletet, el is bizonytalanodott.
- De nem lehet, valamiért meg kell büntesselek.
- Hát büntess meg azért, mert Uruguaynak szurkolok, vagy mittomén, csak haladjunk már.
Írt egy papírt, meg még egyet, hogy azzal két hétig mászkálhatok az országban, és ezen iszonyat intervallumon belül fizessen be a büntit.
- És hol?
- Bukarestben.
Meg a jó /+!%?*!%'" volna meg.
- Oké, vezérem, meglesz.
Nehezen elengedett, 1-es padlógáz, akkor kormot hagytunk ott, hogy talán még most is egymást keresik benne.

Vettem egy Cromát!

És tényleg nem hazudok. 100 ezerért árulták, annyiért nem fogom otthagyni. Adtak még hozzák két utánfutó alkatrészt, 8 ajtó, 8 ajtókárpit, 3 lökhárító, csomagtérajtó, 3 műszerfal, kb. 10 kilincs. Stb. Azt számolgattam, ha vasban leadom négernek (szerintem ki lehet találni az etnikai hovatartozását és a megélhetése forrását), már akkor pénzemnél vagyok. Volt benne 20 liter üzemanyag és egy csúcskaraj Sony rádió. Ha csak 10 ezerbe számolom őket, akkor már csak 80 guriga a kocsi. Annyit a hülyének is megér, hát még nekem. Rendesen hazajött lábon, indul, megy, annyi gond van vele, hogy egészen más megvilágításba kerül a fostalicska, illetve az ócskavas kifejezés. Vezető ajtót cserélni kell, plusz a csomagtér ajtót is. De Lancia kárpitokat kaptam hozzá, csupa króm, csupa fa. Kegyetlen jól néz ki, fel fogom tenni.
Iszonyatosan nem megy, vagy adagoló, vagy turbo lehet a nyűgje, cserébe viszont nem fogyaszt. Elmentem vele Újvárosba (250 km.) és megevett 12 litert. Egyszerűen nem kap naftát a rendszer, egészen úgy érzi magát vezetés közben az ember, hogy a megvalósul a jövőbe nézés paradoxona, minek után előre kell gondolkodni 5 percet, hogy mikor akar előzni az ember és mikor nem. Arra fogom használni, hogy átmegyek a szomszéd faluba a hajnali vonathoz. Annyit meg kibír. Teszek majd fel képet, ahol együtt áll a három autó: az űrtechnika, öcsém Cromája és a kék villám.

Voltunk viszont nyáron Romániában, kinéztem magamnak egy várat Solymoson, azt meg kell nézni. Még akkor láttuk, amikor decsúnya Bélával jöttünk haza Bukarestből, hát tök jól néz ki. 5-en ültünk a kocsiban ez kb. 350 kiló hús. Vittünk még magunkkal persze sört, hogy ki ne száradjunk ott a Maros partján. Szóval le volt terhelve a kocsi, persze, hogy leért az alja egy csomószor, ergo, ha valaki ilyen autóval indul leterhelve, akkor ne akarjon a Maros vízmosásában közlekedni, mert csúnyán odaveri az alját. Aztán átugrottunk még Vajdahunyadra, ha már ott van a "szomszédban". Lényeg, hogy dádádá Dávid (azért ez a neve, mert begyakorolja a szó elejét, mikor beszél) szerint így leterhelve is egész jól megy a kocsi. Persze sokat nem ült még benne, de ült már másmilyenben. Na, ez dicséret volt. Aztán ahogy ott sátoroztunk a Maros partján, odajöttek a helyi őslakosok és elkezdték csodálni a kocsit, hogy ez milyen fajta, meg milyen nagy és mennyit megy, meg hány éves, és hány lóerő stb. Megkínáltuk őket jófajta magyar sörrel is, mindjárt jó cimborák lettünk.
Most éppen észrevettem, hogy piszok csúnyán néz ki a padlólemez, lassan már azon kell izgulnom, hogy kiesek üléssel együtt, úgyhogy ezt most az őszi szünetben kénytelen leszek megcsináltatni.

Velem mindig történik valami...

Elnézést kívánok Janikovszky Évától, ezt a rigmust tőle Schmitteltem.
Falunap volt a szomszéd településen - ami már Hajdú-Bihar megye -, ahol, mint tudjuk, elvtársak, az 1 nm-re jutó rétinigger koncentráció igencsak meghaladja az egészségügyi határértéket. De ezzel nem foglalkoztunk, megyünk és kész. Véletlen 6 ember jött össze, ami az autó befogadóképességét tekintve nem gond, el lehet férni, csak át kellett menni a Vésztő nevű településen, ahol is a rend éber őrei, hogy is fogalmazzak, nincsenek a helyzet magaslatán szakmai kvalitásaikat tekintve. Magyarul be voltunk szarva, hogy megállítanak. Oké, ki fekszik be a csomagtartóba. Persze rájam esett a választás, meggyártottuk az ideológiát is hozzá: előző nap annyira benyomtam, hogy a kocsiban aludtam, majd valahogy megjátszom a részeget a rendőrnek. Na, szerencsére nem került sor ilyesmire, el is aludtam, mire átértünk. 100 DD Mónika vezetett (fiúk, az olyan, mint mondjuk a 85 B). Képzeld el! Szájbavág, egy hétig tejről álmodsz. Hazafelé Jorden hozott, a többieknek otthagytam a kocsit, majd hazajönnek, amikor akarnak. Nem is volt gond, másnap délelőtt telefonál 100 DD, hogy hogy kell beindítani a kocsit. Mondtam neki, hogy talán próbálja meg kulccsal. Nem megy, nézzek már át. Tényleg nem indult, csak köszörült. Az Acéllal (ez az a Croma, amit olcsón vettem) berántottunk, elgurultam Pacsirtához, mondta, hogy vigyek egy gyújtáskapcsolót. Van benne valami műanyag betét, azzal volt a gond, 5 perc alatt kicserélte. Nem nagy mutatvány, de én hülye vagyok az ilyesmihez, túl sok ott a vezeték.

Más: Fentebb írtam, hogy nagyon el volt már keskenyedve a kocsi alja, tiszta rozsda, lyuk, meg kellett csináltatni. Szomszéd faluba vittem át, ez a srác festeni is tud, Jézus nem foglalkozik ilyennel. Gondoltam segítek egy kicsit, kiszedtem a szőnyeget, küszöbburkolatot, meg a hangszigetelést, de nem csavaroztam vissza az ülést, meg az övet sem. Érdekes volt, amikor kuplungoláskor, ment hátra az ülés, olyankor piszkosul kapaszkodni kellett a kormányba. Az öv csatjára csak ráültem, egészen úgy néztem ki, mint aki tényleg be van kötve. A padlólemez állapota az iszonyatos és a borzasztó között van valahol, de megcsinálta a fiú, tényleg jó lett, csak bánta 30 ezer jóféle magyar valuta is.

A minap jövök haza Újvárosból, jó korán indultam, Decsúnya Béláék disznót vágtak, nehogy már kimaradjak belőle. 5 óra felé még a nap is csak a másik oldalára fordul, elég sötét volt, amire még rájátszottak a fellegek is. Vigyorogtam magamban, mint pék kutyája a langyos kiflire, "de jól megy a kocsi, de jó vezetni" stb. Soltról kifelé jövet elszállt a világítás, de még csak park sem volt. Kapcsolgattam, semmi változás. A rádióban stílszerűen a "Várj, míg felkel majd a nap!" című örök klasszikus ment. Van humorérzéke az öregnek odafent. Vészvillogó iszonyat fényénél mentem majd 1 km.-t, amíg találtam egy dűlőt, ahol megvártam, míg felkel majd a nap. Nagyjából 1 órát kellett aludnom, utána már a nap is kikacsintott a horizont mögül. Csavarhúzó, kés, mit nekem, szétszedem a kormányburkolatot, összekötöm direktbe, nem ez lesz az első. Nem mertem megszámolni a vezetékeket, valahol a 10 köb és a végtelen között van a számuk. Autóvillanyos már be is relézte a kormánykapcsolót, mert előszeretettel meg szokott dögleni, már legalább a 3. van benne. Szétszedtem, blankoltam, kötözgettem, ragasztottam, ha lett volna nálam forrasztópáka, még forrasztok is. Közben nagy gyakorisággal csuklott az összes tervező édes anyukája. Nem tudtam megcsinálni, ha az én tudásomon múlik, még mindig ott kötözgetek. Minek olyan kurva sok vezeték? Mondjuk az elektronikához annyit nem értek, mint olvasztómunkás a keresztszemes hímzéshez, hogy ha áram van benne, akkor minek több drót? Nem figyeltem fizika órán, na. Decsúnya mondjuk megmondta a frankót: "azért, baszki, mert az egyik magdzagon megy az áram, a másikon meg jön!" Elindultam fény nélkül, én voltam a legnépszerűbb az egész országúton, miután mindenki villogott, hogy ilyen szép autót nem látnak minden sarkon, van aki még integetett is. Vagy lehet azért villogtak, hogy "kapcsold fel a villanyt, gyökér!" Induláskor rádió bekapcsol, mi megy benne? Nem hiszed el: Petróleummmmm láámmpa... Kínomban már röhögtem. Hazaértem, nem volt gond.

Most épp Pacsirtánál van a szekér, nagyon tud utálni, hogy ilyenekkel kell szórakozzon, vittem neki 3 kapcsolót is, de azt mondja, hogy rossz az összes. Nem hiszem el, mit csináljak annyi kapcsolóval? De sürgős, mert menni kellene Újvárosba, jobb híján elvittem az Acélt, hogy abból szedje ki a kapcsolót és tegye át az Űrtechnikára. Ha már ott voltam, megittunk egy pár üveg sört, amitől egyből nagyon bátornak és hozzáértőnek éreztük magunkat. Mondom, hogy nem megy az Acél. Na, megnézzük az adagolót, mert biztos nem kap elég naftát a rendszer. Valami csavarral lehet állítani rajta, 12-es, vagy 13-as. Ott volt Pacsirta kislánya is, ránézésre hozta a kulcsot. Beszarás, szerintem neki is volt olaj a magzatvizében. Tekergettünk, állítottunk rajta, majd ki az országútra, nézzük mit bír a szekér. Valamit nagyon tudhatunk, mert piszkosul megy, óra szerint megcsípte a 180-at, ami több, mert lefelé csal az óra. Cserébe viszont elkezdett kegyetlenül melegedni a víz, amit abból is észrevettünk, hogy a szellőzőn okádta, de szó szerint okádta a gőzt. Mint egy finn szauna. Na ekkor kellett Ace Venturára venni a figurát, ablak leteker, fej kidug, úgy jöttünk haza, máshogy nem lehetett látni semmit. Hurrá, lehet azt is csinálni. Haverral találkoztam ma a szerelőnél, azt kérdezi: Neked itt bérelt helyed van? Ja, mint ahogy anyádnál is! - kapja be!

Újabb pénzköltés - mert annyi lóvém van, hogy villával forgatom a padláson, be ne dohosodjon.

A múltkori hazaúton magát néma sikollyal megadó világításkapcsolót Pacsirtának nem sikerült megcsinálni, nem a kedvence az elektronika. De van egy cimborám Csabán, ő nagy mágus, hozzá vittem el, hogy ne vakond üzemmódban kelljen közlekednem. Teljesen elfosta magát a kapcsoló, annyit tudott vele csinálni, hogy állandóan volt világításom, cserébe nem ment a hátsó ablaktörlő. Miután a kirojtolódott idegszálaimat összecsomóztam, eljöttem Újvárosba, van itt egy ürge, ő csak Fiatokkal foglalkozik. Istenen, vannak még rajtam kívül is aberrált barmok. Az lett a vége, hogy vettünk egy teljesen új kapcsolót 20 ezer pénzért. Most már nagyon szép új, jól működik, de ha ez is megadja magát, akkor feljelentem az egész céget. Ha már ott voltam, akkor összeírtam neki egy rövidebb listát, hogy miket kellene még megmókolni. Ez egy egészen speciális motor, az olajkenés kívülről is megvalósul és miért ne a vezérműszíjra lökné a legtöbbet ebből a becses anyagból. Ezt meg kellett szüntetni, meg adagolót állítani, mert bár baromira megy a kocsi, nem indul úgy, mint öcsémé. Ugyanez a motor, fél fordulat múlva röfög, én meg csak köszörültetem. Üzemanyagszivattyút állított, meg csöveket cserélt, meg most már nem folyik az olaj, meg működik rendesen a fordulatszámmérő (ezt három óracsoportból sikerült összelegozni), meg adagoló vajákolás, meg előgyújtás (hogy ez mi lehet), meg utánégető, meg új porlasztócsúcs, meg új izzítógyertya, vezérműszíj, olaj, olajszűrő, váltóolaj, babaolaj, szekérlőcstámasztó, egyebek. 3 hétig tartott a varázslás, jelentem nem indul semmivel sem jobban, hótt biztos, hogy levegős a rendszer, de ne indulásnál szívjon már levegőt. Nyasgem! Viszont a sok időnek és még több pénznek annyi pozitív hozadéka azért lett, hogy ha egyszer bepöccen, akkor nagyon megy. Na jó, 25 éves létére. 210-et mentem vele, ez gépéess szerint 202-t jelent. Természetesen ez a mutatvány egy lezárt repülőtéren történt. Ezen alkalmakkor erősen hozzájárulok kicsiny bolygónk pusztulásához a sztratoszférába engedett korom által. De legalább a mögöttem jövő nem tudja azonosítani az autót, még azt hiszi valami őrölt béjemvés állatkodik.
Jaj, ha már előjött róla a szó - mert előhoztam: Lakitelek alatt kifordul a főútra egy 3-as coupe béjemvé. Az a két körlámpás fajta, amit szépnek gondoltak, de szerintem iszonyat ronda, a Rover ezen porjektet jobban meg tudta oldani. Kijön elém! Maaargit! Nooormális? Én meg jövök, csak a szokásos 100-zal, mert öreg járgány nem versenyló. Gondoltam naivan, hogy lendületből megelőzöm, csak nem lesz gond, azt a kocsit is csak ember vezeti. Csak hát az egy überalles germán technika, nem nyeli tán le a békát, hogy megelőzi egy ilyen özönvíz előtti szekér. Már majdnem mellette voltam, amikor láttam a kormot távozni a kidörgőjén. De most tényleg, lányok: coupeba dízelmotor? Ki az a fillérbaszó, aki ilyet csinál? Nyomta neki. Nyomtam én is. Rohadj meg, együtt döglünk! 140-ig pirítottunk együtt, aztán vagy én táltosodtam meg, vagy elvette a gázt, mert már nem látott a cumulusoktól, amit belepöfögtem a veséjébe. Biztos jobban mehet egy olyan taliga, mint az enyém, de mi a rákért kell májerkedni. Nekem meg nagyobb a csomagtartóm, mégsem hullát szállítok benne, ha csak a nyulakat nem számítjuk.
Ha már nyúl: December legvégén, amikor pont olyan tavaszi időjárás volt, mint mostanság, mentem a szomszéd faluba. Rendesen délután volt még, sötét se volt, út se csúszott. Mivel mifelénk nem kátyuval tarkított út van, hanem úttal tarkított kátyu, elég óvattjával mentem, De kiugrik elég ez a rohadt dög, és elütteti magát. Biztos elhagyta a nyuszilány, aztán öngyilkos akart lenni. Yes fék, no ABS. Körbenézem a kocsit, semmi baja. Másodjára körbenézem: kitört a ködlámpa szeme. Hogy az a Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönben bújtatott, rézhasú, nagy fejű, szultán udvarát megjárt, csőszkunyhóban elrejtett, pikkely páncélt hordó, fafogú, rézfűrésszel megsebzett, bronztérdű, repedt sarkú, büdös szájú, ritka fogú, csempeszobában felneveltetett, mocskos, tetves, rabló marinéni. Szerencsére Ákos öcsém kocsijával voltam, azon teljesen sík üveges a köd, ha az enyémen amortizálja le a Lancia lámpákat, akkor kiváltom a vadászengedélyt és elpusztítom az összeset a Naprendszerből. Összeszedtem a dögöt, hazavittem, már előre beizzítottam Neandert, hogy jöjjön át, mert nyúzni kell. Persze nem ért rá, mondta, tegyem ki az eresz alá. Jól van, koma, magaddal baszol ki. Reggelre megfagyott a jószág, alig lehetett megnyúzni. 4 kg. volt nyúzva, belezve. Valami olyan vérnyúl lehetett, mint a Gyalog galoppban. 6 órát főztem, mire rágható állapotba került.
Na, akkor szereljünk ködfényt. Akna, vagy emelő kéne hozzá, de hol van az én pocsolyás udvaromon ilyesmi? Átjött segíteni Dá Dá Dá Dávid, föléálltunk a vízelvezető ároknak és alulról indítottuk a behatolást. De mínuszokban autót szerelni pocsolyában nem az álmaim netovábbja, bedobtunk egy kis pálinkát, meg két kis sört, hogy ne fázzunk annyira. Két csavar az egész, meg egy stekker, tök könnyen lejött. Ennek örömére legott az árokparton megismételtük a műveletet. Ezen felbátorodva megittunk egy üveg bort is, aztán be a konyhába, nézzük (ha még látunk) mit lehet kezdeni az eszközzel. Én marha kint hagytam a villáskészletemet, ami másnap délben már eszembe is jutott. Persze ott maradt a kocsi is, azt úgysem viszi el a kutya se, de a kulcsnak lába kélt, mint valamennyi rögnek. Fasza.
1000 Ft-ért vágattam új üveget a lámpába, be is ragasztották, jobb, mint a gyári, csak nincs rajta a Carello felirat, de majd belemarjuk azt is.

Két hete gondoltunk egy merészet és elindult megvalósítási útján a nagy tervem, amit már legalább három éve ülepítek. Árultak Sajószentpéteren egy Saab 9000-ret, motor és váltó nélkül 50 gurigáért. Hát nehogy már ne vegyem meg! Lebeszéltem a dolgot, szerzek valami szállító alkalmatosságot, és elhozzuk. Mit nekünk 200 km. Átrobogtunk Csabára, ott lehet futót bérelni. Két helyen is néztük, de alkudozásra képtelen egy társaság, mindenáron ragaszkodtak az E kategóriás jogsihoz. Pedig direkt magammal vittem Kács Jancsit, aki azon kívül, hogy akasztott ember, már minden volt, még rendőr is. Neki C-je van. Még az sem elég. Nem jutottunk dűlőre, pedig ígértünk fűt-fát, aranygyapjút. Szégyen szemre, haza kellett mennünk. Szomszéd faluban azért megálltunk és tajtékzó dühvel és száraz torokkal beromboltunk a hangulatkarbantartó egységbe. Megettünk 3 borsólevest, hogy ne legyünk olyan szomorúak. Nézegetjük a növényeket a kocsmában, még citromfa is volt. Azt mondja a pultos csaj, hogy mióta nem lehet bent füstölni, azóta sárgul a levelük. Rendesen nikotin függő a növény is, bakker.
Felhívtam a gyereket, mondom neki, hogy a bürokrácia útvesztőiben elvesztünk, nem tudjuk elhozni az egész taligát. Amúgy is csak a belseje kéne. Mondta, hogy zéro kill, ideadja 20-ért. Lebeszéltük a randit, következő hétvégén elindultunk. Betettem a kocsiba az oldalbordát (ő szép), magamat (én közepes), és Neandert (ő csúnya), hogy balanszban legyenek az erőviszonyok. Keresztül kellett menni ezen a Sajó völgyébe odaszart putrin, amit Miskolcnak csúfolnak. Sorsod Borsod. Gusztustalan az a város. Jó nagy, 4 sávos kereszteződések, de sehol egy tábla, a paraszt találjon úgy ki, ahogy akar. Ha már idetévedtél, köcsög, itt is maradsz, javítod a pigmentáltság arányát. Mentünk szag után, egyszer csak lesz egy benzinska stanica, ahol lehet érdeklődni, hogy elhagytuk már a bolygóközi űrt, vagy még a civilizációban vagyunk. Női megérzésünknek hála, pont jó úton voltunk, még 10 km.-et kellett menni és meg is érkeztünk. Várt a srác, elmentünk a házhoz és térdig érő, szakadó hóban nekiálltunk kiberhelni a kocsi belsejét. Az első másfél-két óra volt kellemetlen, utána már sztoikus beletörődömséggel csavaroztunk. Ez a rohadt svéd mindent torx csavarral rögzít, hogy a himlő takarítsa el. Gyönyörű az a műszerfal, két ülésfűtés kapcsoló hiányától eltekintve tökéletes. Tele lett alkatrésszel a csomagtartó, a műszerfal már csak az utastérbe fért el, elég sokat kellett variálni, mire betettük, de bent volt. Neander meg még kint, neki is be kéne ülni. Néha foggal tartotta, hogy ne zötykölődjön, de hazajöttünk, valahogy bele fogjuk játszani.

Ha esetleg valakinek van ismerőse, ismerősének ismerőse, aki vállal ilyet, azt örömmel veszem.

Hát nehogymá ne történjen velem semmi érdekes a nyáron, avagy mikkel szoptam mostanában

Még iskolaidő volt, már javában csiripeltek a gólyák és bagzottak a macskák, amikor egy reggel Ákost kellett bevinnem Csabára gyakorlatra. Meg nekem is volt valami dolgom, de már nem emlékszem. Már majdnem a célnál voltunk, amikor ismét megtalált egy bajor szekér. Szerintem direkt utaznak rám. Mi kicsit siettünk, mert időre kellett menni, minden bátorságunkat összeszedve megelőztük. Mondom Áosnak:
- Figyeld meg, hogy egy perc múlva visszaelőz!
- A rabok faszát, mindjárt Csabán vagyunk, minek szívózna?
De tévedtem és ezúton kívánok elnézést minden béjemvéstől. Nem előzött vissza egy perc múlva. Kb. 20 másodperc volt és már jött is. Jól vagy, gyökér, halaggyá. Aztán beáll elénk, mi meg sietnénk. Index le, haladjunk, mert elkésik a gyerek. Melléérek, csávókámba feléledt a Sumákker, elkezdi neki taposni. Ákos kihajol az ablakon:
- Kurvapecér! Még egy ilyet meglátok, kitépem a vastagbeled és rátekerem a nyakadra, köcsög!
Elnézést a vulgáris kifejezésekért, de klasszikust csak szó szerint, ugyebár. Hogy is mondja Csoki az Üvegtigrisben, amikor megérkezik a 3 kerekű bicajjal, hátul láda sör, és felborul a bringa? Na, pont ezt mondtam én is. (édesanyja hátsó felét emlegeti). Vissza 4. 110-nél, azt fulladj bele a koromba gyökér! Én olyan szépen közlekedgetnék, erre az ilyen 20 éves macskajancsik megtalálnak.
De meg is volt a böjtje. Nem rögtön majd csak pár hét múlva tudatta a sors velem, hogy ő sem fekáliával gurigázik. Rombolok haza Újvárosból, pont a Solt és Kecskemét között lévő szakaszon, ami 50 km és van benne talán két kanyar is. Unalmas is lett volna, ha el nem kezd szitálni a kocsi segge. De valami kegyetlen szambát rázott, először azt hittem, hogy a nyomvályúk vezetik meg, de itthon kiderült, hogy a tél, meg a sár, meg a só, meg a sár, meg a víz, meg a sár, meg a sár nem tett jót a hátsó futóműnek, ami ilyen formában egyszerűen kirohadt a kocsi alól. Akkor is rengett a hátulja, ha az ember becsapta az ajtót. Pacsirtának megmutattam, egyből le kellett küldeni két Unicumot meg két sört ,mert józanon nem lehetett elviselni a látványt. Ismét csak Lali jut eszembe, amikor Róka megint valami szemetet visz neki: Vidd a picsába, vidd a picsába, vidd a picsába! Mondjuk úgyis régen voltam már Jézusnál, ő szeret az ilyenekkel szöszmötölni. Hát vakargatta ő is a sapkáját, de két hét alatt megcsinálta. Voltak képek is az előző, meg a munka közbeni, meg a kész állapotról, de kiskorúakra való tekintettel a rozsdás állapotról nem teszek fel képet. Csináltunk tiszta új fékcsöveket, kellett szereznem egy fékerőelosztót, meg egy fékmunkahengert is. Ezért elég sok helyet be kellett járni, de végül is sikerült szerezni Szegedről, ami már az újabb Cromából való, de csak az olajtartály mérete nem egyezik meg rajta, minden más stimmel. Aztán a minap itthon pakolásztam a lomok között és találtam a tyúkólban egy fékmunkahengert, most már ebből is van tartalék, vagyis tudok róla, hogy van. Aztán felújítottuk a hátsó fékeket is, ha már ennyire belemerültünk a témába, új tárcsák, meg új betétek, meg még új dugattyúkat is kapott. Annyi volt a probléma, hogy az egyik oldalon 38 mm-es dugó volt, a másikon meg 36. Watafakk? Na, akkor szerezni kéne féknyerget is, persze szegény autót Lucas és Girling rendszerrel is szerelték, amit mondjuk nem értek, miért nem lehet egy fajta, azt csókolom? De lett ez is. Most már csupán annyi baj van, hogy nem úgy forog a hátsó kerék, ahogy az álmaimban szerepel, szerintem fog a betét, jobban is kopik a hátsó gumi. És ezt persze műszakin nem nézik mert csak az a fontos, hogy van-e rajta rozsdapötty, meg engedi-é a motor az olajat. Hát szerencsétlent le kellett mosni. Vettem a benzinkúton (mert annyira fejlődik a falu, hogy már ilyen is van nálunk) 1 liter brigéciolt, elloptam anyám ablaktisztítóját, abba beletöltötttem és körbepermeteztem az anyaggal a motort, aztán a környezetvédelemre való tekintettel az utcán lemostuk, nem tudom milyen összetevők vannak benne, de olyan lapulevelek nőnek azóta az árokparton, mint egy pálma.
De kész lett, jó nagy lemezeket toldott bele a mester, valami csúnya színű üregvédelemmel is ellátta, majd látjuk egy pár év múlva, hogy milyen munkát végzett.
Ha már ilyen szépen sikerült megcsinálni az alját, akkor kapott egy friss műszakit és elmentünk a haverokkal Tokajba, mert ott még nem ittunk. Jó banda volt: Jorden, Sátán, Csöcsi meg én. Ebből csak Csöcsi nem tud vezetni, odafelé Sátán volt az áldozat, mi meg beküldtünk egy üveg bort, nehogy már józanon érkezzünk. Bementünk a Pennybe, hogy vegyünk vacsorára valamit. Ott eszünk a bolt lépcsőjén, mint valami csöves, jön egy néni. Jorden feláll (nem véletlen a név, 2 m. a gyerek).
- Csókolom, nem tetszik haragudni, hogy itt csövezünk?
Hát, majd kinyúltunk.
Épp motoros találkozó volt, olyan arcokkal találkoztunk, mintha képregényből ugrottak volna ki. Egy pesti gyereket, meg a barátnőjét elvittük a táborhelyünkre, csináltunk nekik sült virslit, ilyesmi. Autóval mentünk a pincéből a Tisza partra, nagyon dicsérték a kocsit, hogy 25 éves létére milyen szépen megy, meg egyben van, ilyenek. Hát fülig ért a szám, na.

Aztán szintén ezen a nyáron még kimentünk Solymosra is. Decsúnya, Neander, Sátán meg én. Neander hátul, mint a debil gyerek, játszott az elektronyos ablakkal. Le, fel, le, fel, le fel, jobbra, balra. Egyszer benyögi, hogy nem lehet felhúzni. Na, akkor álljunk meg, mi Bélával ajtó szétszedésben kegyetlen profik vagyunk. Egy perc alatt lekaptuk a kárpitot, de nem láttam semmit. Valahogy feltornáztam az üveget, néha menet közben egy kicsit lejjebb húzódott, ekkor megparancsoltuk Neandernek, hogy nyomja vissza. Odaértünk, megnéztük a templomot, a kálváriát, a várat, bratyiztunk lengyelekkel és ha már ott voltunk lenyomtunk 60 doboz sört. Útban haza, át kellett menni Aradon, mert már vagy 3 éve készül az elkerülő, ami náluk azt jelenti, hogy semmit nem csináltak rajta. Mert ugyebár, jó munkához idő kell, a rosszhoz meg még több. Elmentünk egy bontó mellett, az udvaron is, meg az utcán is álltak autók. Volt ott egy új Croma. Na rögtön visszafordultunk, mire a nénike odaért, már leszedtem a hátsó ablaktörlő felfogató csavarjának a műanyag burkolatát, mert Ákos kocsiján nincs olyan, meg kivarázsoltam a hátsó lökhárítóból a vonószem takaró műanyagot. Ez nagy kincs, sehol nem lehet ilyet találni. Bontási kedvemnek a megérkező nénike vetett véget, 60 lei-ért megboltoltuk a két hátsó lámpát, mert bár itthon egy polcra való lámpám van, de az mind a régiből való, az újnak más a csatlakozója, meg nem csak a csomagtérkárpit takarja hátulról, hanem van rendes hátulja is. Meg belülről is jobbak a megoldások. Az egyik bura karcos volt, így mindjárt ugrott 10 lei az árból, amit később precízen elsöröztünk a következő faluban.
Hazafelé érdekes volt, mikor az útleveles kérte, hogy engedjük le az ablakot. Na, akkor te meghalsz, szállj ki inkább! Röhögtünk, mintha muszáj lenne, román csak nézett, aztán elengedett.
Itthon megnéztem az ablakot, hogy mi lehet a baja. Annyit, hogy a bovdent egy műanyag fogja, aminek eltört a pöcökje, aztán nem feszült bele a gumó, ami a bovdenen van. Elvittem Pacsirtához, és odacsavaroztuk a törött részt, többet biztos nem fog hülyéskedni. Hogy az ilyen teherviselő alkatrészeket miért nem fémből csinálják? Mondjuk akkor nehezebb lett volna csavarozni, de lehet, sosem törik el, ugyebár...

Aztán ha már van új lámpám, elmenten Norbihoz (ő a villanyossági szerelőm, a telefonjába is csak úgy vagyok beírva, hogy „Peti Croma”), hogy rakja be az új lámpákat, meg leheljen életet, illetve világítást a fenti órába, mert kicseréltem egy másikra, ami már dátumot is tud mutatni. Ezzel szoktam vagizni a haveroknak mikor kérdezik, hogy hányadika van. És meg megnyomom a piros gombot és mutatja. Ezt az órát még az Acélból mentettem át. 1 óra alatt mindennel kész volt Norbi, másnap mentem Újvárosba, minden frankón működött. Aztán hazaindulásnál enyhe probléma jelentkezett: ha be volt húzva a kézifék, akkor világított a ködlámpa visszajelzője, ha indexeltem, akkor világított a kézifék visszajelzője, ha felkapcsoltam a lámpát és indexeltem, nem világított semmi, ha le volta kapcsolva a lámpa, lehetett indexelni, de nem ment a hátsó köd, ha fel volt kapcsolva, akkor nem ment az index, ha próbaképp felnyomtam a hátsó ködöt, akkor nem volt tompított és ha ráadtam a gyújtást akkor rögtön volt első köd. Tudod eddig követni? Kiszálltam, próbálgattam, nézegettem, kerülgettem, mint ateista macska a templom egerét, hát nem lett tőle jobb. És így kellett még kimenni Szerbiába. Na, mondom, ha megállít egy százezredes, akkor a helyszínen lelő, felakaszt és fel is négyel. De megúsztuk, visszafelé még épp elkaptam Norbit. Azt mondja: testkábel. Szétszedte, 5 perc alatt megcsinálta, azóta minden jó.

Nem is oly rég, jártam Jézusnál – most csak inni voltam. Hazafelé gondoltam, hogy kicsit kikormolom a rendszert. Nyomtam egy kövéret – hátul a visontai erőműhöz hasonló fellegek szálltak ki a kocsiból -, egyszer csak egy pukkanás, az autó hangja baritonra váltott és az amúgy sem túl nagy számú ménesből egy-két lipicai elment legelni. Tuti a turbocső lesz. Még elmentem Csabára, megnézem és tényleg lecsúszott a bilincs és az intercooler ott tátogott, mint szomszéd Mariska néni az irázi búcsúban. Másnap elhaladtam Pacsirtához, mert nem véletlen csúszhatott le az a bilincs. Nem hát, mert az intercooler egyik tartója eltört és a csőnek kellett volna a helyén tartani azt a dög nehéz hűtőt. Leszedtük, remek varratot csináltunk rá, visszaraktuk, rá a bilincset és tök jó minden.

Ami még probléma volt, hogy az ajtók élén elkezdett peregni a lakk, azt meg állítólag nem lehet javítani, újra kell fújni hozzá az ajtót. Ja, akkor kevertessek olyan színt, aztán vagy jó lesz vagy sem. Majd ha sör folyik a Körösben, akkor talán. Amúgy is láttam múltkor valami ámerikás autót, ami bordó volt, és fehér a teteje. Hát az nekem nagyon tetszett, elmentem egy boltba, kiválasztottam valami fehér festéket, meg szórógittet hozzá, meg lakkot. Meg vettem 3 fajta smirglit és egy barátosném faterjával nekiálltunk és megcsináltuk. Kegyetlen jó lett, nekem legalábbis tetszik, akinek meg nem, az nyalja simára a recehártyámat. Ha találok, teszek fel róla képet majd.

Most épp adagolósnál van a gép, ők azért érthetnek hozzá, egész komoly felszerelésük van, olyan is kérdezett a faszi, hogy füstöl-e és akarom-e, hogy füstöljön, vagy nem. Na, ez már hozzáállás, remélhetőleg találtam egy olyan szakit, aki nem csak a levegőbe beszél, hanem ért is hozzá. Mondjuk elég mókásan nézett ki, ahogy Audik, meg BMW-k között ott állt szekér. A munkafelvevő néni kérdezte a típust, kort, futásteljesítményt. Nagyot nézett, amikor bediktáltam, hogy 616000 km. Ha megcsinálták, akkor jelentkezem, addig is szex, fagyi és rock ’n’ roll.

Kedves Véreim, Elvtársak, Méltóságos Úr!
Beletellt egy kis időbe, míg találtam egy olyan szakit, aki tényleg ért az adagolóhoz. Jó sokáig ott volt Csabán a szekér, de megcsinálta és pöccre indul, és nem füstöl és nem csöpög az olaj. Ez nem jó, mert így nem tudom, hogy van-e még benne. Mert ahogy Pacsirta mondja: "Amíg csöpög, addig van benne anyag." Ez is egy hozzáállás. Vagy 60 Hunyaditól megszabadított a szerviz, de tényleg jó lett. El is dicsekedtem Pacsirtának, aztán ha már ott voltam, megnéztük a hűtőfolyadékot. -27-ig bírja, olyan farkasordító hideg csak nem lesz már. Pár fél óra és pár fél pálinka múlva sikerült politikusra inni magunkat, amivel igazából nincs semmi baj, mert nagy egyetértésben szidjuk a mostani meg az előző kormányt is. Ami problémásabb volt, hogy lecsaptuk a géptetőt, aztán másnap reggel hazavittem a kocsit. Még elmentem Újvárosba, meg Szerbiába, persze, hogy most nem akarta megnézni a motorteret a vámoskám. Onnan még haza, aztán valami isteni sugallatot követve felnyitottam. Gyengébb idegzetűek most dobjanak be egy algopyrint meg egy pálinkát. Szóval, elfelejtettük visszatekerni a kiegyenlítőtartály tetejét, csak ott volt mellette. Még jó, hogy nem hagytam el. Persze egy csomó viz elpárolgott, de semmi baj nem volt, az az 1 liter a 7 literes rendszerre vetítve egyenlő a zsinagógában hallható fitymacsattogással.

Az ezeket követő terv a Jézushoz való eljutás volt, mert már elég rég gatya volt a balos sárvédő, meg a küszöbök. Mert valahol beveri a kerék és belülről sár van benne. Ezt onnan tudom, hogy amikor előzőleg sikerült küszöböt csinálni, nagy előrelátással hagytunk rajta szerelőnyílást. Volt itthon gyári sárvédőm, legalább nem foglalja a helyet a disznóólban, küszöböt meg szerezni kellett. A legolcsóbb a Bárdinál, valami 17000 pénzért. Darabja! Ez rám vetítve azt jelenti, hogy 13000, mert Pacsirta ideadja beszerzési áron. De a pár, még mindig 145 sör ára, ami azért legalább egy hétre való mennyiség. Sok utánajárás után a mestör szerzett egy gyereket, aki hajt lemezt. 11-ért megcsinálta a két darabot. 2-es lemezből, hogy ha már, akkor jó legyen. Kész is lett, a szükséges részeket le is festették, még a küszöböt is, pedig arra elég lenne a rücsi is. Szerencsére garanciával vállalta Jézus, amit sajnos érvényesítenem is kellett. Jó taknyos idő van mostanság, gondoltam megnézem , hogy száraz-e a küszöb vagy nem. És még mindig pocsolyát találok benne, mintha varacsakos disznók ott üzekednének. Na, gyorsan telefon, mielőtt még agyhúgykövet kapok. Vihettem is két nap múlva, persze két kocsival kellett menjünk, mert onnan a világ végéről haza is kell jönni valahogy. Kis megyénkben akkor esett le az első hó, és a közútkezelő annyira a helyzet magaslatán van, hogy készülnek a télre, csak amikor véletlen leesik 5 centi hó, akkor elfelejtik kiküldeni a kotrókat. Sebaj, majd jönnek a labancok, mint tavaly. Az 50 km-t sikerült 90 perc alatt abszolválni, néhol 40-nel is lehetett zúzni. Megérkezünk, előadom a nyűgömet, együtt érző bólogatás, aztán indítana a mestör, de annyi delej nem volt az akksiban, mint egy szentjánosbogárban. Menet közben fogyott el. Sto eta? Vagy az akksi, vagy a generátor. Tessék lássék, megnéztük a motorteret, a generátor ékszíja inkább ugrálókötélhez hasonlított, biztos volt 3 centi kilengése. Na, bikakábel elő, pöcc-röff. Jézus azóta kicserélte a szíjat, rá is mért a generátorra. Alapjáraton tölt 13.5-öt, fordulaton meg 14.5-öt. Nekem ez elég. Norbi is megmondta, hogy ez azért jó, mert legalább nem fog kiégni egy izzó sem. Valami bűvészkedés lesz a küszöbbel is, holnap megyek a szekérért, remélhetőleg jó lesz és nem kell egy virágcserépre való pocsolyát kilapátolni a küszöbből.

Amit viszont elfelejtettem említeni (gyengébb idegzetűek most bedobhatják a második tablettát a következő felessel): vettem egy Cromát. Nem az Acélt, azt már eladtam azóta Pacsirta apósának 180-ért. Üzlet, az üzlet, nem? Sátán nevű haverom szólt, hogy van egy Gyulán. Forgalomból kivonva, motor mellette. Pláne ez már az új fajta, amilyen Ákos öcsémnek van. Így még nem is érdekelt volna, azért megindult a vezérhangya, elmentem megnézni. A belseje nagyon patika, szakadás mentes plüss ülések, meg benne minden elektronyika. DE! 4 gyári alufelni, 4 db. 90 %-os gumival. És cak pakk az egész 50 guriga. Naná, hogy megvettem. Itthon bóklásztam, hogy mik vannak még benne, tiszta új elakadásjelző háromszög - ez nagyon fontos, nem használt izzókészlet, láthatósági mellény és egy szintén alufelnis pótkerék, szintén jó gumival. Besza behu. A blokk 2 literes benzines, amig el fogok vinni Négerhez, tiszta alu. :-) Ha fent lesz a kocsin a kerék, csinálok egy sztárfotót róla.

Elvtársak, Elvtársnők, Barátaim! – ahogy Jancsi bácsi mondta volt…
Összejöttek az események, késztetést érzek, hogy megosszam kalandjaimat. Másra is érzek késztetést, de az csak rám tartozik.
Történt pedig, hogy elkezdett csöpögni a fűtőradiátor, mivel nem akartam, hogy tiszta fagyálló legyen a szőnyeg és éppen nem volt kéznél másik (Jézusnál volt a talicska), kiiktattuk. Nyáron volt, olyankor úgyse fűt az ember. Talán nem kellett volna azt a sör mennyiséget magunkba borítani, mire hazaértünk, elfelejtettem, hogy miket csináltunk, Kács Jancsi, aki a sofőr volt, meg nem mondta. (Azóta Jézusnak unokája van, csak nem az én "kezem" van a dologban...) De nem is volt gond, nyáron csak a férgesek fűtenek. De bejöttek a rosszabb idők és hát nem fúj meleget. Ekkor kellett volna belemászni az emlékekbe, csak hát azok olyanok, mint nagyapám pálinkája: volt, nincs. Kínomban felhívtam Jézust, hogy esetleg nem tudna-e segíteni. Mivel az ő mája edzettebb, mondta a megoldást. Na, akkor álljunk neki fűtőradiátort kiszerelni. Mivel dupla tűzfalas az autó, ezt kintről lehet megoldani. Először leszeded az ablaktörlő karokat, aztán kiveszed az ablakmosó tartályt, hogy ki tudd venni az ablaktörlő rudazatot. Ez a legnehezebb az egész mutatványból, mert bár csak 3 csavar tartja, nagyon nehéz a helyére forgatni. Utána lehúzod a 27 vezetéket a fűtőmotorról, kicsit csavarozol az első tűzfalon, akkor ki lehet buktatni, ha ezt elfelejtenéd, akkor csuklani fognak az olasz tervezők Torinóban, másképp iszonyat nehéz kivarázsolni a komplett fűtésházat klímástól, ventillátorostól, plusz még a lónak a f asza is ott van. A két csövet le kell húzni, a radiátort meg kihúzni. Na, ekkor gyorsan megittam egy malátaszörpöt, csak az ihlet végett. Kiszedtem a Saab radiátort, telepakoltam, 2 óra volt az egész művelet az első csavar kitekerésétől az utolsó meghúzásáig. Legott elgurultam az utca végén a kocsmába, ketyegtettem az autót, hogy amíg leöblítem a munkát, melegedjen és nézzem, sikerült-e. Persze, hogy ez is csöpögött.
Nyomás haza, és kezdhettem elölről az egészet. A fekete Cromában is van radiátor. Azt pillanat alatt ki lehet bányászni. De megszületett a gondolat: nyomáspróbát csinálok. Ehhez ugye az egyik csövet le kell tömíteni. Ezt úgy oldottam meg, hogy volt hozzá a gyári cső, amihez nekem nem volt csavarom, hogy belehajtsam, volt viszont slagom, meg műanyagom, amire rámegy a cső is és a slag is. Összetoldottam, bilincset rá. A slag másik végére gyorscsatlakozót, arra meg a szórófejet, amivel locsolni szoktam. Az tartja a nyomást. A másik csővel szintén így, csak ott a gyorscsatlakozó egyből a csapra ment rá. Hihetetlen kókányul nézett ki, de mikor megnyitottam a csapot, nem csöpögött, amikor megnyitottam a szórófejet, akkor szépen spriccelt. (Nem annyira szépen, de ez se volt rossz) Sajnos nem csináltam róla képet, pedig ide kívánkozna. Másodjára már egy óra alatt sikerült kicserélnem a radiátort és azóta jó.

Amin viszont felszaladt a pumpa (mint az egyszeri biciklista csajnak): Felebarátom, ha mifelénk vetne jó sorsod, fordulj vissza, kerüld el a megyét, nem akarsz ezen az útnak csúfolt kátyutengeren közlekedni. Ha mégis eljönnél, akkor csak Endre komám miatt tedd ez, mert ha mi Pacsirtával könyvtárba járunk, akkor ő az az ember, akinek van nyomdája. Ellenkező esetben nyugodtam összeveszhetsz a GPS-eddel. Olyan csodásan az útiszonyok, hogy bármilyen óvatosan mész, valami lesz az autóddal. Nekem sikerült az egyik gödör – mit gödör, kráter, hát belefial a koca, meg sem látszik – aljára, vagy tetejére, vagy valahova odacsapni az olajteknőt, de úgy, hogy kilyukadt. Hol a fenébe lehetne a közútkezelőt seggbe rúgni? Na, megoldjuk. Felraktuk a csápra és nekiálltunk lánggal. Előtte persze leeresztettük az olajat, de sok idő mire kifolyik az egész, kiolvastunk addig egy könyvet. Gyönyörűséget foltot sikerült csinálni rá, amikor lekerült a kocsi, a műszerfal elég vehemensen tiltakozott, olyan lámpák is elkezdted világítani, amiről nem is tudtam, hogy léteznek. Azt kérdezi Pacsirta:
- Van ebben a szekérben olajhőfok jelző?
- Naná, hogy van, szépen szokta is mutatni.
- Na, akkor az anyázott be!
Nézegettük, vártunk, gondolkodtunk. Na jó, csak tűnődtünk, ne legyek nagyképű. Végül addig csodálkoztunk neki, hogy visszahűlhetett és megjavult magától.

Nemrég sikerült az új műszaki is, biztonság kedvéért rámértünk a lengéscsillapítókra: 72 és 75%. Azért ez elég nagy többség. Rá egy hétre álló helyben elfosta magát a bal első. Nézzünk akkor széjjel: van Bilstein valami 60 pénzért. Öh, le kellett ülni hozzá. Ketten kiszámoltuk, hogy a 2 db. már 120-ba fájna. Kicsit sokalltam, disznók közé gyöngyöt? Valahol találtam Monroe-t 25-ért. Mégse 60, de nem is Bilstein, de moslékkal is lehet tüzet oltani. Benne van, jó. Még legalább két hétig, amilyen „utak” vannak felénk.

Beköszöntött a tél és hát dízel a drága, nálunk meg minőségi még a gázolaj is. Mentem a szomszéd faluba, kb. 1 km-re jártam a falutól, amikor a jobb pedál elvesztette funkcióját, tapostam én, mint Singer a varrógépet, de nem gyorsult, inkább még lassult. Bevillant egy korábbi tél, megint belefagyott a minőségi anyag a gázolajszűrőbe. Annyi erőnk még volt, hogy visszafordultunk és megvártuk a sárga angyalt, aki Pacsirta álnéven dolgozik. Hazahúzott, délután elmentem, szétkaptuk a tankot, nekem jutott a megtiszteltetés (a hivatalos álláspont szerinte azért, meg vékonyabb a kezem és jobban befér a lyukba – ezt mondjuk a lányok is meg tudják erősíteni), hogy szedegessem ki a tankból, ami benne van. Tenyérnyi jégdarabok voltak, instállom. De kedvem lett volna a kutas fejéhez vágni. Kapott szép új szűrőt, meg szép új gázolajat. Prémiumot, mit nekem…

Ha esetleg van olyan mazochista, akit nem ijesztettem el, megfogalmazom neki, miért vegyen ilyen autót. (Levédettem, senki ne merje felhasználni, mert sosem lesz belőle köztársasági elnök.)
- Szeretsz-e káromkodni? Ha igen, akkor magas szintre fog fejlődni ebbéli tudásod.
- Szeretsz-e szerelni? Lesz lehetőség, hogy az ember fejlessze ez irányú képességét, de éppen ezért szerethető a kocsi. Sosem nagy baj van, és tényleg könnyű szerelni.
- Szeretsz szopni? Lányok tegyék le a kezüket. Ezzel együtt nem hagy ott az út mellett.
- Lehet értékelni az idióta gyári extrákat, mint pl. tekerhető kormány és fordítható kerék. Vagy a gyári naproló hátul, a visszahúzódó kalaptartó zsinór, a refi felkapcsolásakor lekapcsoló ködlámpa – amit mondjuk át lehet kötni és utána lehet világítani mindennel egyszerre, mint egy karácsonyfa, vagy a 3 hamutartó és a 4 beltér világítás, a világító tetőpanel gombok.

Nem nagy dolgok ezek, de valamivel vagizni kell a haverok előtt.

2015. júliusa

A legelszántabb torinoi szerelő rémálmaiban sem fordult elő, hogy egyszer valaki erről az autóról ír szakdolgozatot. Márpedig itt, a jóléti társadalmak és a Balkán határán, még ez is megtörtént.
Ugyanis, ha Pacsirta folytatni akarja a vállalkozását, akkor kénytelen mestervizsgát tenni. Az, hogy 25 éve szerel, nem játszik a tények között, kell a papír, meg az államnak a 300 kiló. Hihetetlen, nem is mérgelem magam. Elhívott egyik este, hogy találjuk már ki, miről írjuk a szakdogát. Gondolkodtunk keményen, ami igen meglátszott a hűtő sörtartalmának csökkenésén. Van olyan osztálytársa, aki csak letölt valamit a netről. Javaslatomra, ezt rögtön el is felejtettük, nem akarunk Pali bácsi sorsára jutni.

40 oldal a limit, azt kell megcélozni, vagyis olyasmi kell, amiről jó sokat lehet írni. Végül megszületett a terv: a Croma lesz a szakdoli tárgya, úgyis döcögősen indul és a főtengely végénél ereszti az olajat, meg akkor már kiszedjük az egész motort és átnézzük az egészet.
Ja, majdnem elfelejtettem, hogy valami nem volt jó a kuplunggal sem.
Történt ugyanis, hogy Feri szomszédom, megkért, hogy menjünk el Makóra, ott szeretne gyűrűs hengert venni a kotla traktorjához. A mi kis disznószar szagú falunktól ez olyan 100 km. Semmi gond nem volt, odaértünk, nagy nehezen felpakoltuk a hengereket, futóval együtt biztos volt vagy 8 mázsa. A Kakukkba még benéztünk, pihenni a nagy fáradtságra egy kicsit. Ebből következőleg visszafelé már Feri vezetett. Alig értünk ki a hagymák hazájából, mikor közölte Feri, hogy nem lehet sebességbe tenni a kocsit. Menjél már, kényelmes kamionhoz vagy szokva, nem értesz te ehhez. Átültem és tényleg nem. Kezdtem ideges lenni, különösen, hogy sört sem hoztunk magunkkal az útra. Felcsaptuk a géptetőt, de nem lettünk okosabbak, csak olajosabbak. Megoldottuk azért, ezen állapotában olyan a kocsi mint a szűz lány. Finoman kell bánni vele és akkor be lehet tenni, meg ki lehet venni - jelen esetben a sebességet. Annyi nehezítés volt a dologban, hogy még futót is húztunk. Meg is kellett állni az első kútnál és lehűteni a mérgemet. Becsörömpöltünk Pacsirtához, miután kiröhögte magát, ígéretet tett a megoldásra. Szóval voltak gondok a szerelés megkezdése előtt.

Egy hetet szántunk a szerelésre és az írásra (ebbe bele kellett számolni az esti kötelező jellegű bográcsolást és sörözést, illetve a következő napi vakon tapogatózást, míg az első gyógysör le nem folyik a gigánkon), ezen időszakra beizzítottuk decsúnya Bélát fényképezőgéppel és Kangát. Ő Pali barátom lánya, erősen testi hibás…
Megemeltük a dögöt és elkezdtük széjjelszedni. Először a kereket kell levenni, majd a bölcsőt. Mai autóknál ez egy emberes feladat, itt még máshogy gondolkodtak az anyagról. Van 30 kg. az a dög, Béla tartotta az egyik végét, míg Pacsirta csavarozta a másikat. A vezérműszíj burkolatáról hiányzott vagy 3 csavar, de semmi gond, megtaláltuk a bölcsőn lévő 2 centi vastag olajsárban.
Aztán lekerült a váltó, meg a kuplungtárcsa. A 8 rugóból egy belefáradt a munkába és elpattant. Kivittünk a váltót a műhelyből, kivettük a motort és valami emelő segítségével azt is kiparancsoltuk. Tiszta trutymó volt a váltó is, a motor is. Persze a dolgozatban úgy írtuk, hogy erre alkalmas helyen mostuk le - esetünkben ez a placc az udvar közepén. Nyakon öntöttük brigéciollal, aztán hagytuk hatni. Csorgott róla a fekete lé, mint náthás szénbányász orrából a matéria. Egész tűrhető lett a kinézete, újkorában pofás lehetett.
Kicseréltük a tömítéseket, mert onnan okádta az olajat és ugye a forró olaj nem a primer megoldás a vezérműszíj élettartamának növelésére. Mintha olvastam volna, hogy újabban az autógyártók olajban futó vezérműszíjjal kísérleteznek. Még csak most jutnak el eddig, mikor az űrtechnika hallgatva az idők szavára, magától produkálja.
Kapott fincsi váltóolajat, tök új kuplungszettet, izzítógyertyákat, motorolajat, tömítéseket. Visszatettük a motort, ezen folyamatnál már csak Béla segédkezett, nekem egyéb dolgom volt Kangával a kisszobában. Még mielőtt felszínre törne a perverzitás, gépeltük a szakdolit, meg amúgy is ott lábatlankodott Rezeda is (ő Kanga kishúga).
Sikerült összebarkácsolni a technikát, beröffentettük: megy, ketyeg, egész jó.
Valami lehetett a hűtőrendszerrel, mert múltkor útban Szegedre megint eljátszotta, hogy forr a víz. Persze ilyenkor nem a víz forr, hanem levegős a rendszer. Töltöttünk rá jó is volt, míg haza nem értünk, de megint hiányzik belőle egy csomó. A fiúk elmondása szerint valami réz csövet meg kellett forrasztani, mert a kéreglemezek távolodásának köszönhetően megjelent rajta egy kanyon szerű repedés. Szerintem itt lehet a hiba, valamikor alá kell bújni még egyszer a kocsinak, hogy teljesen jó legyen.

Mert kókányolni jó!

Történt pedig, hogy Zé nevű haverom megkért, vigyem át őket a szomszéd városba családot látogatni. Mivel nekem nincs családom, ezt az opciót nem tudom értelmezni, nem pont úgy néznek ki, mint két héttel korábban? Na mindegy.
Ez pont akkor jut eszébe, amikor reggel -10 fok van. Ilyenkor azt is kétszer meggondolja az ember, hogy elmegy-e kocsmába, nemhogy a szomszéd városba. De ráhatással volt a lelkemre (amit el is fogyasztottam az úton), így beadtam a derekam. Beröffentettük a talicskát, de nem akart fűteni. Ahogy nyomás alá került a hűtőrendszer, láttam, hogy csöpög ám kegyetlenül; valahol elől. Mint a prosztata reklámban. Nem tudtunk mit csinálni, már be volt ígérve az út, töltöttünk rá vizet, a szomszéd faluban megálltunk a kocsma előtt, ahol még mindig csak 140 a Kőbambi, ott már rá kellett tölteni egy litert. De szerencsésen elértünk a városba, visszafelé még a lelkükre kötöttem, hogy indulás előtt ellenőrizzék a szintet, aztán otthon töltsenek bele egy kis fagyállót, nehogy szétfagyjon reggelre.
A napokban elmentem Pacsirtához, hogy ugyan nézzük már meg, mi lehet a baj. Annyi autó áll az udvarán, hogy egy idegen azt hihetné kereskedése van, bár az autók állapotából inkább roncstelepre lehetne asszociálni. Ő elszöszmötölt a jó meleg műhelyben, nekem meg a placc jutott. Nem egy nagy varázslat kiszedni a hűtőt, azzal együtt, hogy ki kell venni a zárhidat lámpástól. Ha a vízcsövek bilincseit nem számolom, akkor 11 csavar az egész művelet. Jól hozzáférhető minden, akkor még szerelhetőre csinálták az autókat. A legnagyobb szopás a zárhíd csavarjait takaró műanyag csavar volt. Ennek valami olyan funkciója lenne, hogy egy gumírozott műanyaggal takarja a csavarokat, hogy ne rozsdáljanak be. Egyszerűen nem lehetett kitekerni azt az izét, de legalább alá tudtam nyúlni. Harapófogóval szedtem ki, visszafelé meg gumikalapáccsal ment, de helyén van. (Olvastam valahol, hogy a Daciat is így csinálják. Betekerik a csavart egy picit, aztán kalapáccsal beütik a helyére. Ki tudja. Én kinézem a románokból...) A baj ott volt, hogy a klímahűtőt 4 távtartó tartja távol a vízhűtőtől, ebből kettő megadta magát az idő felhívására. Két alu bordát szétvert, ott eresztette a vizet. De jó! Órákat töltöttem az interneten azzal, hogy hűtőt keressek a kocsihoz. Bárdinál, Lángnál, ilyesmiknél már rég nincs, ha jók az infoim 2014-ben szűnt meg a gyártása. Találtam egy pár oldalt, ahol 160-tól 250 ezerig terjengenek az árak. Ez olyan szintű sokkot okozott, hogy le kellett hűtsem az indulataimat. Bementünk Pacsirtával a laboratóriumba (ez nálunk a hátsó részt jelenti, ahol a szolgálati hűtő foglal helyet) és iszonyatos gondolkodás színlelésének közepette kitaláltuk a megoldást.
Ha beteszem a kocsiba, Jézust és Pacsirtát, akkor sem ér annyit az egész. Ha mellé még decsúnya Bélát is, akkor meg az alapárnál is kevesebbet. Hűtőjavító Békéscsabán van legközelebb, késő is volt, vagy lehet javítani, vagy nem. Ez sem jó. Kapargattam a lamellákat, féktisztítóval letakarítottam, megtöröltem, megszárítottam. Két helyen volt lyukas. Furulyára kevés, de hűtőre sok. Egy asszonyra meg pont elég…
Végül folyékony fémmel kencéztem be a helyet, a következő úton kiderül, hogy siker, vagy sem. Ha nem, úgyis Szeged felé járok majd, a Budemcar csak kisegít egy bontott hűtővel. Hogy ilyen még egyszer ne fordulhasson elő, csináltam új távtartókat is. Lemezből kivágtam a megfelelő méretet, meghajlítottam, pont olyan lett, mint a gyári. Azért van jó helyen a klímahűtő, mert így nem látszik, micsoda kókler munkát végeztem.

Amit viszont ugyanezen alkalommal nem sikerült megcsinálni, az a hamutartó. Mert anélkül nem lehet ám menni sehová, valahova dobálni kell a söröskupakokat is. Kács Jancsival kapcsolatosan történt a dolog. Valamit matatott ott lent és a virsli ujjaival úgy sikerült megnyomni, hogy most nem lehet bezárni. Úgy képzeld el, mint amikor Fekete Laci hímez, vagy Hulk Hogan pillangót kerget. Tájidegen az ember a kocsiban, illetve ez nem Lada, mindenhez finoman kell hozzáérni, másképp a kezedben marad és lehet szidni a digó technikát. Ki kellett szedjem az egész kardánboxot, ott volt a kezemben a mechanika, de nem jöttem rá, hogy kéne neki gyárilag működni. Majd kiveszem a másikból és megnézem mi lehet a baj.

Már biza 2017-et írunk…

Polgártársaim!

Az isteni közrejátszás és a km-ek számának meglehetősen csekély gyarapodása miatt, nem kellett koptatnom a billentyűzetet. Azért természetesen nem problémamentes a technika, nem a digók rakták volna össze, hogy úgy lenne.
Már nem emlékszem pontosan, hogy mi okból kifolyólag, egyik nap Verebi komám (ő volt az is, akit pár hete megbüntettek a százezredesek, mert két sört meg mert inni a kocsmában és felült az egyébként mindennel felszerelt bringájára – nálunk így működnek a dolgok) az autóval ment dolgozni. Örült is neki, nem kellett a buszon rázkódnia. Persze a Croma rögtön megérezte, hogy egy nagy orrú, ronda gyerek vezeti – a technika bosszúja ezúttal a világítás igen rapszodikus létében illetve nemlétében jelentkezett. Nem volt tompított, csak park vagy országúti, amivel ugyan el lehet közlekedni, de egyrészt az országúti jó erős (4x55 W) és kifolyik a szembejövők szeme, másrészt a tompított hiányát nem kultiválják a Békésben szolgáló túliskolázott szervek. Az első alkalommal elvittem Pacsirtához, hogy ugyan két borsóleves között próbáljunk már meg rájönni a bolygók együttállásának titkára. Sörözni azért érdemes, mert tele van B vitaminnal és az ember valahogy nyugisabban lát neki olyan dolgoknak, mint egy olasz taliga elektronikája. Majdnem egy órába került mire kiméricskéltük, és megtaláltuk a hiba okát. Az autóvillanyos barátom, Norbi (ő mondta azt, hogy amíg Merci és BMW van a világon, neki lesz megélhetése) előre látván a jövőt külön berelézte a világítást. Végül ez adta meg magát, kicseréltük és láss csodát: működik minden, ahogy kell. Következő héten megyek dolgozni, kapcsolnám az országútit, ezúttal leveszi a tompítottat és csak park marad. Azért beértem a suliba, letámasztottam a szekeret, rutinból nyitottam fel a géptetőt, egyesével lehúzogattam a csatlakozókat, megkapirgáltam, majd egy „ha nem leszel jó, felgyújtalak, te geci!” varázsigével visszaraktam és azóta is minden szép és rózsaszín.

Ezután történt az, ami bármilyen gondos gazda is vagy, a te kocsiddal is meg fog történni. Akárhogy figyelsz, akármilyen gyártmány, ez bekövetkezik, aki mást mond hazudik.
Lejárt a műszaki!
A sós víz meg a sár, meg a remek lemezminőség együttállásának köszönhetően a jobb hátsó sárvédőív kirügyezett. Hólyagok látszottak rajta, aztán amikor a nyáron Pacsirtánál rendesen lemostam, a Karcher (bocs, lusta vagyok pöttyös „a” betűt keresni) leszedte a festéket. Amúgy baromi erős mosó, diszóvágáskor mi már rég nem keféljük (ne gondolj rosszra) a disznót, ez frankón leszedi a perzselést, ha közel nyomod, még a bőrét is ( © ® ™ és minden egyéb jog fenntartva). Lyukas lemezzel nem lehet műszakiztatni, Vácon meg nem ismerek karosszériást. Egy gyerek úgy csinálta meg, hogy leragasztotta valami szigetelőszalaggal és arra ráfestett. Csak közelről látszott, át is ment a műszakin. De ezt a kókány melót mutogatni kéne. Ilyen lehetett, amikor régen szobafestőre bízták a templomi freskó megfestését. Végül találtam egy karosszériást, javítóívet még éppen lehet kapni, szépen megcsinálta, befújta mindenféle üregvédelemmel, alvázvédővel, norvég formulás krémmel. Tök jól le is van festve, nem üt el, szépen összepolírozta a szaki.

Kisebb probléma és szerencsére elég könnyen orvosolható, amikor a fűtésdobozban elmegy az egyik világítás. Csúnya tud lenni, hogy abból a sok gombból csak egy pár világít. Műszerfalizzó való bele, de foglalatos, és olyan speciális fajta, amit már csak hosszas internetes kutakodás után lehet kapni. De otthon van a Saab doboza is, abban is ilyen van, és abból még jó volt. Remélhetőleg ez megint kibír vagy 10 évet, utána ráérek azon gondolkodni, hogy a hülye digó, ha minden más helyre tud rendes foglalatos rizsizzót tenni, akkor oda pont miért nem???

Ha ez nem lenne elég, valamikor januárban történt, hogy rombolok haza (ez jelen esetben Vácot jelenti). Akkor volt az a kellemes szibériai időjárás. Este 17.45-kor már -21 fok volt, reggel meg sem mertem nézni. De a lényeg, hogy jöttem haza, az egyik árok mellett ott állt egy Ignis. Megcsúszott és egy kilométerkő elkapta a hátsó futóművét és mivel annyira igényes technika, hogy merevtengelyes hátul, az egész hátsó hidat elnyomta vagy 10 centivel. Segítettem nekik, bekísértem a következő faluba, rongyoltunk vagy 40-nel. Nagyon hálálkodott, ott már volt ismerőse, remélhetőleg minden rendben. Én nagy lendülettel elindultam, amely lendület a következő kanyarig tartott, ahol is beesett a gázpedál. Mindez 0 kelvin fok környékén. Persze tök sötét volt, telefon és utcai lámpa fényénél annyit lehetett látni, mint Kölcsey a látásvizsgálaton. A motor ketyegett, betettem 1-esbe és iszonyat sebességgel átmentem a következő faluba, ahol van kocsma. A lejtőkön már a 2-est is meg mertem kockáztatni. Mindez alapjáraton. Végül is fűtés volt, szólt a zene, kiszámoltam, hogy már csak olyan 40 km-re vagyok Váctól, 4 óra alatt talán haza is érek. Ezúton köszönöm a kocsma törzsgárdájának a segítséget, kerítettek zseblámpát, mely után kiderült, hogy szerencsére nem szakadt el a gázbowden, csak kiakadt. Egy fém gömböcre van rátéve és van valami biztosító pöcök, hogy le ne essen. Na, ez a pöcök tűnt el és hiába tettük vissza, ennek hiányában mindig lecsúszott. Kábelkötöző a megyében nem volt, a sajátomat meg elhasználtam a dísztárcsáim autó közelében tartására. Jelenleg oda van drótozva, iszonyatosan maszek látvány, mindig körülnézek, mielőtt kinyitom a géptetőt, nehogy valaki meglássa.

A csodálatos nógrádi utak szinte már elérik Békés-megye színvonalát (nincs pénz, kell stadionra, na), nem is csoda, hogy megették a futóművet. Iszonyatosan kopogott, ropogott. Két első lengéscsillapító és kerékcsapágy bánta a Cserhátban való tekergésemet. Még ilyen-olyan szilenteket, kormányösszekötőt, mindenféle vasakat ki kellett cserélni, majdnem 6 számjegyű lett az összeg. De legalább egy darabig ez is jó.

Két hete mentünk Szerbiába apósommal. Naná, hogy megbuliztam vele, hogy ő vezet én meg sörözök. Neki egy F Astraja van, rendesen csodálkozott, hogy milyen jól fekszi a kocsi az utat és milyen jól megy. Ha mindezt egy H Astra után mondta volna, akkor tényleg meg lennék elégedve. Megjártuk rendben, szaporítottuk a szerb nemzetgazdaság bevételét. Hazafelé egyszerre adta be a kulcsot a tetőablak, a fűtés és a hátsó ablakfűtés. Hogy ezek milyen összeköttetésben vannak, csak Luigi tudhatja, meg az az autóvillanyos, akihez hétfőn el fogom vinni a kocsit. Nagyon nézett, amikor beketyegtem hozzá, az volt az első kérdése, hogy ezek még működnek. Hát legalább köszike!

És ismét beköszöntött a november…

De mielőtt még ez eljött volna, valamikor szeptemberben el kellett menni lakodalomba Nagymarosra. Városi lagzi, kedves olvasó ne kívánkozzon olyanba, a welcome drink narancs üdítő volt, külön kellett beszélni a pultossal, hogy ugyan adjon már egy kis szilvalevet és malátaszörpöt. Tele volt a parkoló ilyen-olyan flancos kocsikkal, mi meg becsörömpöltünk a Cromával. Minden rendben is volt, attól eltekintve, hogy anno domini Pacsirta a ventilátor gombáját egy Lada csodával helyettesítette és mint tudjuk, elvtársak Ivánéknál -30 foktól kezdődik a tél, ez a gomba csak valamikor 100 fok környékén kapcsolja a ventilátort, amit egy digó dízelre nézve meglehetősen túlpozícionált állapot. Még azelőtt elkezdett gőzölni a kocsi, mielőtt bekapcsolt volna a hőgomba. Megérkeztünk a lagziba, ahogy megálltunk, látta a násznép, hogy ezek valami ezer éves gőzkocsival közlekednek. Most mit izélnek, fogjuk fel beépített szaunának, a masszírozós ülések világában ez a következő fokozat. Megvolt az esküvő, iszogattam egy kis sört, fél szemmel néztem az órát. Kb. 2 óra múlva kimentem, egy csepp víz nem volt a kiegyenlítő tartályban, töltöttem rá vagy 6 litert, a legjobb fajta csapvízből. Ilyenkor az a trükk, hogy nyitva kell hagyni a tartály tetejét, alapjáraton ketyegni, az egyik csövet pumpálni, meg néha lehúzogatni egy vékonyat is. Nem légteleníti ki magát, hogy új korában tudott-e ilyen trükköt, azt nem derítettem ki. Mivel levegős, ilyenkor nyomja ki a beletöltött vizet, háromszori nekibuzdulásra jó szokott lenni. De hol érek én rá lagzi közepén ilyenekre. Hazamentünk, és mivel úgyis kopogott hátul valami, elvittem egy szakihoz. Mindenáron rá akart beszélni, hogy hengerfejes az autó, azért csinál ilyet. Mondtam neki, hogy végezzen a melóval, utána leülünk sörözni és elmesélem neki, hogy kell bánni az ilyen hisztikkel. Csodálkozott, hogy mondtam neki azt a bizonyos Y alakú csövet, meg mondtam, hogy ugyan nézze már meg a hűtőt is, mert alig huszonsok éves, hátha dugulása van. A csövet megoldotta, a hűtőre viszont rá van peremezve valami műanyag, ha azt leveszik a nyomáspróbához, utána nem lehet visszatenni. Na de jó. Tudom, hogy nem lehet hozzá újat kapni, már múltkor is nekem kellett megszerelnem. Végül találtam új réz hűtőt, alig 13000-ért, örömömben még alkudni is elfelejtettem. Azóta minden szép és jó, a hőfok oda van ragasztva a 75 fokhoz. Ez kipipálva.

Ami viszont jobban megviselte az amúgy is labilis idegeimet, azt a múlt héten történt. Indulnék haza a suliból és csak kattan egyet az önindító. Még egyszer, válasz ugyanaz. Szerencsére a suli parkolója lejtős, a kapuban kint bagózott a tesitanár és az igazgató. Mondom nekik, uccu, lökjük már irányba. Segítettek. Ilyet szól a főnök:
- Szállj már ki a kocsiból, mert baromi nehéz, kiköpöm a belem!
- Főnök, ha kiszállok se lesz könnyebb 1300 kg.-nál, toljad bőszen.
Na, sikerült, lejtőn beindult. Itthon szintén lejtőn álltam meg, mert másnap ugyancsak mennem kellett dolgozni. A suli előtt úgy sikerült leparkolnom, hogy irányba legyek, alig 3 helyet foglaltam el. Aznap estére volt időpontom festőhöz, mert ez a nyár szörnyű meleg volt és bár nem barnult le a kocsi, de hámlani elkezdett a géptetőről lakk és nehogy már úgy mászkáljak. Elvittem, lelkére beszéltem a fiúnak, hogy a szomszédban rendelő szerelővel beszélje már meg, hogy viszek hétfőn új önindítót (újat a szart, a felújított kerül 40-be, az új meg 120 – EZER! FORINT!) Mivel én a nettó átlagbér alatt keresek (ami a ksh. szerint 198000 – hogy miből számolják ki a mai napig a Lindberg bébi elrablása fölötti rejtéllyel vetekszik), így elkezdtem kutakodni. Szigetszentmiklóson találtam egy szakit, 15000-ért tényleg nagyon pöpec önindítót adott, polírozva, festve, új belsővel. Ami nem tetszik, az a Bosöcöhö felirat rajta, Marellinek jobban örülnék, valahogy előítéleteim vannak a germán elektronikával kapcsolatban (ami amúgy made in Spain), legalább olyan fenntartásaim vannak, mint pénztáros Lőrinc becsületességével kapcsolatban, vagy, hogy a magyar foci mégis csak világszínvonalú. Holnap beleteszik, ha a bolygók együttállása segít, akkor jó volt a diagnosztikám és tényleg csak ennyi baja van.

Kénytelen vagyok megint itt panaszkodni, ha nem tenném, akkor gyomorfekélyt kapnék a felgyülemlett idegtől. Most hívott a fényező, hogy a műanyag küszöbburkolatot nem tudta visszatenni (de szerintem csak lusta volt leszedni és visszarakni), a szomszédos szerelő meg nem tudja kicserélni az önindítót. És ez nevezi magát szerelőnek? 3 csavar fogja az egészet, ha lenne szerszámom és emelőm, pillanat alatt én kicserélném. Azt mondja nem fér hozzá. Hát bő nyállal bekaphatja, az ő trógersága miatt, most kerítsek hétvégén egy szerelőt, aki soron kívül meg is csinálja keddre és nem ilyen kókler, mint ezek. Pedig ha normális lenne, akkor hozzá vinném máskor is, de így biztos elkerülöm, mint migráncs a kerítést.

Eljött a 2018-as év

És ezzel a választások ideje és az újabb tanulságos szerelések időszaka. A jobb első központi zár egy ideje olyan anomáliákat mutatott, hogy bezárni mindig sikerült neki, kinyitni viszont igencsak hektikusan és olyan égő, amikor a parkolóban szállna be az asszony és át kell nyúljak, mint a Ladában és úgy nyitogatni az ajtaját. Ezt az autót még szerelhetőre csinálta a digó – talán nem véletlenül – 1 perc alatt le lehet venni az ajtókárpitot, a központi zár motorját két csavar tartja. Indulástól érkezésig 5 perc művelet az egész – ha van otthon zárad. Nekem van 5 db., de abból csak 2 db. négy vezetékes, a többi csak kettő. Azok valószínűleg a hátsó ajtókhoz passzolnak. Az egyiken rajta volt a csati, de nem működött, a másikon nem volt csati, de működött. Miért is lenne már minden tökéletes. Szétszedegettem és átraktam a csatlakozót. Ezt bárki meg tudja csinálni, ha már nekem is sikerült, nem kell hozzá csak minimális ész és kézügyesség.

Ami viszont teljesen legallyazta a családi költségvetést, az a nagyon hozzáértő szerelő volt, aki berakta az új önindítót.
- Nekem is volt Cromám, jó autó volt, értek hozzá!
- Akkor tudja, hogy mit kell kimozdítani az önindító cseréhez?
- Hát persze
Na, ez az isten barma, nem a generátort vette ki, hanem a kiegyenlítő tartályt. Mondjuk amíg ő csinálja, addig magasan leszarom, de fogta, visszatette a kiegyenlítő tartályt, öntött bele vizet és kész van. Ezt persze nem közölte, amikor átadta a kocsit. Ez Vácon történt, akit érdekel a szerelő neve, privátban elmondom neki, hogy olyan ívben kerülje le, mint pénztáros lőrinc a vagyonnyilatkozatot. A hazaúton 5-ször forrt fel a víz, mert ez az öreg technika nem tud olyan trükköt, hogy légteleníti magát. Megfogadtam, hogy ha hengerfejes lesz, akkor a repedt hengerfejet fogom behajigálni a műhely ablakán. Elvittem egy tanítványomhoz, precízen szétszedte, új tömítés, síkolás, új csavarok, olaj, olajszűrő, hűtővíz, két új ékszíj, új kiegyenlítő tartály (a régi már igen viseltes volt) és fel kellett újítani a turbot is, mert kotyogott. Csak a felújítás került 115 ezerbe. Majdnem hanyatt estem. Összesen 250-et hagytam ott, ami a kocsi korát és értékét nézve, iszonyat pénzszórás, de mit kapok 250-ért? 20 éves stiftet, vagy Astrat. Így maradt a technika, de leültem vele négyszemközt beszélgetni, hogy most kaptál egy csomó új alkatrészt, most már szedd össze magad. Mondjuk jó fej volt, mert a víz forralása ellenére, nem lett hengerfejes.

Miután kiraboltam a közeli bankfiókot, hogy törlesszem az uzsorakamatot, elvittem futómű beállításra is. Ezt kb. minden hónapban el kéne játszani, olyan tróger utak vannak felénk, meg Nógrádban. Békéscsabán van a szaki, persze csak alkalmazott egy nagy cégnél, de olyan arca van, hogy nagyanyám a cérnametéltnek valót simán nyújthatná rajta. Még én vegyem megtiszteltetésnek, hogy ő megcsinálja. A diskurzus a következőképpen zajlott le – szerencsére mindez már azután, hogy megcsinálta de még nem fizettem ki.
- Ez a kocsi iszonyú sáros, még egyszer én ilyet nem fogok csinálni.
- Csak az alja sáros, az meg talán azért, mert 2 napja esik az eső és ilyen szarok az utak.
- De, hogy néz már ki, gusztustalan.
- Figyelj, koma! Tegnap, amikor anyádnál voltam, az is elég gusztustalan volt, de mégis megcsináltam én is.
Hamar barátok lettünk.

A legutóbbi kaland és ha valakinek ilyen kocsija van, akkor vigyázzon, nehogy úgy járjon, mint én. Csővár és Penc között olyan moslék az út, hogy a disznónak nem adnám. Egy helyen le van szakadva a széle, persze kanyarban és ha pont akkor jönnek szembe, akkor belemész és felüti az olajteknőt. Ilyen tróger utakat utoljára Romániában láttam, de azok, akik 24 éven keresztül elviselték Ceausescut, azok meg is érdemlik. Mondjuk nekünk is jutott egy bonsai duce. Vagy papír Pol Pot – kinek, hogy tetszik.
Szóval nagy ütés, abban a pillanatban elkezdett világítani az olajnyomás jelző. Csuklott az összes közutasnak mindenféle rokona. Kihívtam a szerveket, hogy legyen már valami nyoma a dolognak. Kiérkezett Holmes úr személyesen.
- Miért hívott ki?
- Elnézést, hogy zavarom, altörzs úr, azt hittem elmondja maguknak a központ, hogy hova és miért kell jönni.
- Mi az, hogy altörzs?
- Hát, mivel a főtörzsnek 3 csillagja van, a törzsnek 2, de magának csak egy, akkor az lehet az altörzs – a szemei elhelyezkedése hirtelen Matolcsyhoz kezdett hasonlítani.
- Mi a probléma?
- Belementem ebbe a kátyúba és elkezdett világítani az olajnyomás jelző lámpa.
- Az nem kátyú, hanem útfolytonossági hiba.
- Nézze, a pinára sem azt mondjuk, hogy bőrfolytonossági hiba, hanem azt, hogy pina. Nevezzük már nevén a gyereket, hogy értsük is egymást!
- Máskor is világított már az a lámpa?
- Persze, hónapok óta úgy járok, hogy nincs olajnyomás, csak vártam, hogy mikor rombolhatok bele egy gödörbe.
Végül felvette a jegyzőkönyvet, szemmel láthatólag nagyon utálta, hogy dolgozni is kell neki.
Ami a nehézség és senki ne csináljon ilyet. Nem találsz a kocsihoz olajpumpát. Újonnan nincs, bontóban is ritkább, mint a törvényes közbeszerzés. 1,5 hónapig állt egy szakinál a taliga, mire sikerült szerezni neki olajpumpát, ami persze 2,5-ös motorhoz való, de nem olyan, mint az enyém. De miért csinálták több félével? A kettőből rakott össze egyet, újabb olajszűrő és olajcsere. Most már működik, remélhetőleg ezzel sem lesz baj egy darabig.

Drága Véreim!

Az összeszerelési minőségre való tekintet nélkül, nem oly rég Pacsirta asszonyával – akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Nikinek, mert úgy hívják – voltunk Szerbiában. Ő az egészségügyben dolgozik, én meg az oktatásban, és mint tudjuk országunk száguldásának ezek a kulcsai, vagyis ki kell menni néha, mert olcsóbban lehet vásárolni. Ahogy lehajtottunk az autópályáról, amiért ott nem kell fizetni (JÓNAPOT KÍVÁNOK), mondja Rezeda, hogy valami furcsát hall jobb oldalról. Dob a te füled, lyányom, meg vizes az út, meg visszaveri a szalagkorlát, nincs ott semmi baj. Ennyiben is maradtunk. Jó nagy sor volt visszafelé, zömmel magyarok, mert másoknak is biztos nagyon fut a szekere – persze a KSH mást mond, de nem politizálok, mert visszabüffen a sör. Már bent álltunk a sorban, persze unatkozik az ember, kipletykálja a fél falut, Niki kinyitotta az ajtót. Ő ült hátul, elől Rezeda utazott, ő Kanga kishúga. Azt mondja Niki:
- Ezzel meg mi van?
- Mivel?
- Hát ezzel itt, miért lóg?
Kiszállok, megnézem, hát a küszöb műanyag borítása engedett el. Azon kívül, hogy jól néz ki, nem sok gyakorlati hasznát láttam még, meg kéne kérdezni valami digó tervezőtől, hogy minek applikálta azt oda. Hátul fogta még egy darab csavar, a 3 patentból egy sem, a csavarok közül is csak az az árva. Gondoltam leszedem, beteszem a csomagtartóba, otthon ráérek majd bűvészkedni vele. De a keréktől nem lehet hozzáférni a csavarhoz. Azért vámvizsgálat előtt olyan 50 méterrel nem éppen bizalomgerjesztő, ha a hülye magyar az öreg taligájának a küszöbjét piszkálja, a vámos már messziről dörzsölte a simlédert, hogy biztos seftesek vagyunk, majd ő most jól megfog. Lennének ötleteim, hogy mit fogjon meg… Az eső esett közben, hogy még jobban érezzem magam. Jött a mentő ötlet, odaragasztjuk. Valami oknál fogva van a kocsiban papírragasztó, olyan, amilyet a festők használnak. Letörölgettem a küszöböt, és vagy 6 csíkkal (ragasztócsíkkal, mielőtt másra gondolsz) odaragasztottam. Mikor sorra kerültünk a vámos kérdés nélkül ment a jobb hátsó ajtóhoz, mikor kinyitotta és meglátta a küszöböt, csak tátogott, mint a kezdő pornószínésznő. Hazajöttünk szerencsésen, alápakoltam a csápost, de ezzel szívattam meg magam másodjára. Nem lehet tőle levenni a küszöböt. Akkor ki a placcra, alá a krokodilt, úgy már hozzáfértem. Kapott tök új patentokat, egy műanyag bütyök sem volt eltörve, és 8 csavarral még odacsavartam a küszöbhöz is. Tesztnek is jó volt, mert iszonyat nehezen ment bele a küszöbbe, vagyis van még benne anyag, nem akar kilyukadni.
Ennél komplikáltabb volt, amikor egyik pillanatról a másikra elment a műszerfal világítás. Ez este igen zavaró tud lenni, az ember gyereke csak rutinból közlekedik ilyenkor. Az összes logikai tudásom latba vetve kitaláltam, hogy a műszerfal akkor kezd el világítani, amikor felkapcsolom a parkot. Vagyis ott mehetett ki a biztosíték. És nyertem, tényleg az volt a baj. Kicseréltem, az új bizti bírt olyan 2 percet, megint kiment. Nem baj, biztos ócska volt, teszek bele tök újat. Az sem bírta. És, hogy bonyolódjon a helyzet, a bal és jobb oldali lámpákat külön biztosítékozták be gyárilag. Ebben benne van a helyzetjelző, tompított, hátsó lámpák, de még a rendszámtábla világítás is. Nem tudom, hogy ez pozitív, vagy negatív, személy szerint levágnám a pöcsét a tervezőnek és eltenném savanyúságnak az uborkák közé. És állítólag a Testarossa a Croma elektronikáját kapta. Az szép halál. Lényeg, hogy körbejártam, megnéztem minden izzót, végül a jobb hátsó rendszámtábla világítás volt a ludas, zárlatos volt a szentem, az intézte el a biztosítékot. Két csavar és már a kezedben is van, de ha már ott volt, kivettem a másikat is, és kitakarítottam a plexit, hogy élesebben világítson. Azóta minden rózsaszín.

Hajdanában, danában…

Mikor még a kő is lágy volt… elvittem a szekeret Vácra egy szerelőhöz. Ez véletlen egy másik, nem az amelyik miatt majdnem hengerfejes lett a kocsi. Ez az ürge tök rendes, mindenről számlát ad (a mai világban ennél a vállalkozó barát kormánynál nagy szó), még arról is, amiről nem kéne. Két hátsó lengéscsillapító miatt volt nála a kocsi, de mondta, hogy véleménye szerint elég gatya már a kormánymű, fel kéne újítani.
- És miből gondolja, hogy nem hozza a torinói értékeket.
- Nagyon könnyű a kormány, alig kell tekerni rajta. (Ez tényleg így van, kapott egy új szervoszivattyút, a réginek az volt a baja, hogy elég sokat kellett várni, amíg beindítás után felépült az olajnyomás, egy ekkora bazi motorral az orrban a kenyérszervo elég kevésnek bizonyul. Miután megkapta, minden tökéletes lett, talán egy kicsit túltoltuk a biciklit, mert az újabb Croma szivattyúját kapta meg, ennek köszönhetően annyi visszajelzés sem érkezik az útról, mint Orbán reagálása az ellenzéki újságíró kérdésére.)
- Ez azért van, hogy könnyebben tudjak manőverezni a hegyi szerpentineken.
- Csak nézzük már meg!
- Okés főnök, te tudod, gondolom fizetni nekem kell majd…

Lényeg, hogy megcsinálta, már nem is emlékszem pontosan, hogy miket kellett felújítani rajta, meg mennyibe fájt, de biztos benne volt 10-15 másodpercnyi jövedelmébe pénztáros lőrincnek. Szétszedték hozzá az egészet - anélkül mondjuk elég nehéz lett volna - aztán összerakásnál szerintem a padavanra bízta a dolgokat, mert nem volt teljesen középen a kormány, meg a kormányburkolat alja (ezt 4 csavar fogja és már az öledbe is esik) beleért az indexkarba. Elég zavaró tud lenni, ha indexelés közben karistol a kar, rontja azt a minimális komfortérzetet, amit a kocsi nyújt. Ezen lehet úgy javítani, hogy hangosabbra veszem a Tankcsapdát, de az mégsem a gyári megoldás. Az indexkart egy bilincs tartja a helyén, egy egész csavarral, de ha jól meg van húzva, akkor az életben el nem mozdul a helyéről. Ehhez, le kell venni a kormányt, ami megint csak nem túl nagy mutatvány, a dudát középről ki kell pattintani, aztán egy 24-es? csavar fogja a kormány. Utána kell elkezdeni cibálni. De mivel haladunk a korral és már az új fajta kormány van benne, ami alig különbözik kinézetre, annak más megoldású a kürt (vagy duda, kinek, hogy tetszik). Van ugyanis egy fehér műanyag pöcök 3 csavarral, amit még le kell venni, mielőtt elkezded cibálni a kormány. Hát én ezt nem tudtam, nem is jött le, tartott a műanyag. Áh, biztos kevés volt a spenót. Pacsirta belekapaszkodott, ő levette. Csodálkoztam ugyan, hogy mik azok a fehér műanyag darabkák, amikkel tele lett a szőnyeg, de ennél az autónál ilyenre nem adunk. Aztán mikor teljesen a kezemben volt, akkor láttam, hogy az alsó peremes részéről váltak le. Mert ész nincs, de erő az van. Anélkül is működik, de van rajta két bütyök, azok nyomják vissza az indexet. Visszaraktam, működött még a duda is, de két kanyar után kiugorhatott, mert nem ment vissza az index és nem volt duda, anélkül meg, hogy hívjuk fel a lányok figyelmét, ugyebár. Ezek nem sokkal a műszaki lejárta előtt. Akkor megint szétszedtem, a maradék peremre csavaroztam lemezt, előtte még ragasztóval is megtámogattam. Most az helyettesíti a műanyag peremet, elég nehéz ívesen formára vágni, de már így van 3 hónapja és működik, szóval a gányolásom jól sikerült. Nyalván egy új műanyag bizbasszal jobban jártam volna, de honnan szerezzek a műszaki előtt pár nappal, azt sem tudom mi a pontos neve. Valószínűleg a bontóban nem tudtak volna mit kezdeni a „kormány alatti fehér műanyag pöcök” elnevezéssel.

Ennél érdekesebb, ami miatt gyorsan bővült a szókincsem a káromkodások terén, a múltkori műszaki. Ha folyik az olaj, meg kell csinálni, ha rossz a lengéscsillapító, vagy a fék, akkor azt is. Még az ablaktörlő lapátok is újak (naná, hogy Hella, a Valeo nevű francia fos összekarcolta a szélvédőt). De a legjobb: Aszongya a gyerek az elővizsgán:
- Hátulról nem működik a hátsó elektromos ablak. - Ezt így szó szerint.
- Barátom, hátulról az első sem működik.
És ez még ott dolgozik és fizetést kap. Ha a gyerekzár elől be van kapcsolva, akkor biza tényleg elég nehezen fog működni. Szerintem autószerelőnek ilyet tudni olyan alap dolog, mint, hogy valamire való ellenzéki tudja, mi az az O1G.
Azt mondjuk megkérdeztem volna a gyerektől, hogy ugyan mióta olyan fene fontos a műszakihoz a hátsó ablak kapcsolója, bezzeg a generátorra, vagy a klímára rá se bagóznak. Mondjuk a generátor jó, de a klímahűtő hiányzik, bent van a disznóólban, majd valamikor tavasszal visszatesszük és megnézzük mi baja a klímának.
Kérdeztem a gyerektől, hogy az én pénzem nem olyan jó, mint másé? Akkor viszem máshova műszakira, ahol nem baszakodnak ilyenen, meg esetleg képben is vannak, hogy a váltó mellett mi az a fura kis világító kapcsoló kulcs mintával.
- Én azt hittem az a központi zár kapcsolója.
- Én meg azt hittem, hogy te autószerelő vagy. Koma, ennyi ésszel menj el NER lovagnak, az ilyenekre ott van szükség.
De nem idegesítem tovább magam, mert már így is naponta kétszer kell meglátogatnom Walter Closet nagyszerű találmányát.

2019 február

Asszem következő életemben (pedig már előző életemben sem hittem a lélekvándorlásban) karosszériás leszek – szigorúan azután, hogy kihoztak az idegosztályról.
Mivel az űrtechnika annyira felszerelt, hogy tetőablak is van rajta és hát leginkább ezzel lehet vagizni a csajoknál, az UV sugárzás és az évek megtették jótékony hatásukat. Ősz óta ugyanis beázik az ablak, de nem csak csepeg, hanem rendesen folyik be a víz. Valamikor még az ősszel mentem dolgozni, Gyöngyösnél iszonyat eső kapott el, folyt a nyakamba a víz, pláne egy tempósabb jobb kanyar után. És nem a tömítésnél ázik, mert ami ott esetlegesen becsepegne, az egy vályu szerű helyre megy, amit a digók bölcs előrelátással becsöveztek és ezen technikai bravúrnak köszönhetően az itt bekerülő víz elfolyik. A beázás az üvegnél van, ahol az üveg rá van ragasztva a mozgató mechanikára. Felteszem a ragasztó, mint olyan, már csak nyomokban emlékeztet primer feladatára, ebből következőleg egy jó eső után úgy száll ki az ember, mintha zuhanyozott volna. Komolyan, legközelebb sampont is viszek magammal, legyen már haszna is. Egy módon lehet kivédeni a fürdést, ha 120-szal megyek, akkor van olyan menetszél, hogy leszedi a tetőről a vizet. Ez azért városban elég nehezen kivitelezhető, bár próbálkozni lehet, csak mivel kis országunkat teleszarták kamerákkal, nem biztos, hogy jót tenne a családi költségvetésnek egy 300-as bünti.
Szóval Gyöngyösön bedöcögtem a tecsó parkolóba, nézni is rossz volt, ahogy kiszálltam. Az emberek kicsit furcsán néztek, hogy a szakadó eső ellenére nem szaladok rögtön fedél alá, de olyan ez, mint amikor tökön rúgnak – utána egy pofon már nem számít. Vettem papírtörlőt, meg azt a papír ragasztót, amit a festők használnak. Iszonyat gyorsan kellett törölni a tetőt, hogy utána a ragasztó is odatapadjon, de elvégeztem a feladatot. Így jártam több, mint egy hétig, iszonyat trógerül nézett ki a gép. Ezek után mindig nézni kellett az időjárást, hogy érdemes-e elindulni, vagy maradjak inkább a seggemen. Közben jött egy műszaki, nem értünk rá ilyenekkel foglalkozni. De végre elkövetkezett az igazság pillanata, minden bátorságom összeszedve, feltelefonáltam Jézust, hogy meg kéne oldani a problémát. Ígéretet is tett, csak előtte várjam meg, amíg elmúlik a hasmenése, hányása, fejfájása, ebola, szifilisz, egyebek. Kínomban kerestem egy karosszériást Békéscsabán, nagyon esküdöztek rá. Felhívtam, mondom neki a problémát, bemondom a kocsi típusát, meg az évjáratot – hát fogalma sem volt, hogy miről van szó. A szakmai tanácsa:
- Ragaszd le az ablakot!
- Figyeljen már, kedves mester! Maga a fütykösét csak pisálásra használja, vagy esetleg más funkciót is előcsikar néha belőle?
- Miért?
- Mert ha van tetőablak, akkor ne dísznek legyen, hanem működjön, azért. A viszont lágytojás.

Ott álltam megfürödve. De emberek rakták azt össze, nehogy már ne tudjam szétszedni. Ott áll az udvaron a fekete Croma, szerencsére az is tetőablakos és tudom, hogy az nem ázik be. Nézegettem, gondolkodtam, vakaróztam. Mit veszíthetek, próbáljuk meg. 4, még egyszer mondom NÉGY csavar fogja a mechanikához a tetőablakot, kicsavarod és már a kezedben is van. Csak a négy csavartakarót kell leszedni, ami amúgy pattintós, és már hozzá is lehet férni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy volt két perc az egész. Megtakarítottam a tömítését átfújtam szilikonnal, ugyanezen bonyolult módszerrel kivettem az űrtechnikából is az ablakot, be a másikat, csavarokat a helyére. És mily meglepő, működik és nem ázik be. Mutogattam is decsúnya Bélának, kegyetlenül meg is ünnepeltük a sikeremet.
A következő projekt a kilométer számláló beállítása lesz a megfelelő értékre, ha sikerült, jelentkezem.

2019. július

Ha egyszer lenne egy olyan fél év, amikor nem történik semmi, talán elzarándokolnék Torinoba, ahol meg koszorúznám az ismeretlen Croma szobrát. Történt valamikor még a tavasszal, hogy ahány helyen megálltam, mindig lehetett követni, mint a csiga, amikor nyomot hagy maga után. Én ezt olajból produkáltam. Pacsirta nem ért rá (mostanában sosem ér rá, kapja be neki a vacogós cápa), egy volt tanítványomhoz vittem el a kocsit. Egyúttal megejtettünk egy olajcserét és egy vezérlés cserét is. A váci szerelő (aki amúgy tényleg rendes) elfelejtett tömítést rakni az olajteknőhöz és mint tudjuk a csavarokkal összefogott lemezek nem felelnek meg a tömítési funkciónak. Tudod, amikor nagyon kell fosni és próbálod összeszorítani a segged – az sem megy a végtelenségig, engedni fog, hidd el. Lényeg, hogy megcsinálta a srác, most már nem csöpög az olaj. Azért durva volt, hogy 1000 km. alatt 1 litert kellett utána tölteni, kb. minden tankolásnál el kellett játszani a műveletet.
Ha már ezeket sikerült megcsinálni, akkor gondoltam, adjunk az esztétikumra is. A két első sárvédő felületi rozsdás volt, az ajtók élén kevesebb lakk volt, mint a szomszéd kislány körmén, a hátsó lökhárítót és a csomagtér ajtót pedig telibe kellett fújni, hogy nézzen már ki valahogy. Elvittem Jézushoz, körbecsodáltuk, hogy nézhet ki egy autót ennyire viharverten. 1 hét alatt kész lett egy közmunkás havi bérét hagytam ott, most már tényleg egészen autó formája van, ha le van mosva, még csillog is.
Vettem továbbá új antennát, a régit még Jézus kiszerelte, le volt ragasztva a helye valami fehér szalaggal. Elvittem Csabára Norbihoz (csak ajánlani tudom mindenkinek, fejből mond olyan dolgokat, hogy beszarik az ember és mindennel hajlandó elszöszmötölni), betette az antennát, megcsinálta az első ablakokat, mert felfelé menet, de néha lefelé is megakadtak. 3 centinként kellett felhúzni az ablakot, elég égő volt, amikor megállított a rendőr, én meg kézzel segítettem az ablaknak, hogy gyorsabban szaladjon lefelé. Van valami ablakvezérlő doboz, azt Norbi szétszedte, átforrasztgatta, azóta tök jól működik. Sosem fogom megérteni, hogy van türelme ilyenekhez, én biztos csákánnyal esnék neki az ilyen pöcsölős dolgoknak.

De, hogy valami jót is mondjak: egészen véletlenül ülök múltkor Sarkadon Tyúkos kocsmájában. Vártam a Büdös Bunkót, intézett valami dolgait, én meg nem fogok vele mászkálni mindenféle hivatalba, beültem az említett műintézménybe. Beszélgetek a helyi erőkkel, mondom csak azért jöttem be, mert tök szép rajzok vannak a falakon, meg amúgy is bárom a Büdös Bunkót. Erre odajön egy faszi:
- Te vagy, aki a digó limót írja?
- Ezt meg honnan tudja, báttya?
- Szoktam olvasni a Totalcaron, a Büdös Bunkóról gondoltam – iszol egy sört?
- Egynek neki se fogok, igyunk egy hubit is mellé.
Hihetetlen, hogy mik vannak, jól esett a lelkemnek.
A másik ilyen történet: Utazok ezen a ruszki szaunán, amit 3-as metrónak csúfolnak. Tisztában voltam vele, hogy másnapos vagyok és még meg sem borotválkoztam, de ott amúgy is előfordulnak olyan fejek, hogy az már nem is fej, hanem fúj. Két srác nagyon néz. Gondoltam magamban, hogy nagyon remélem, hogy azért néztek, mert szarul nézek ki és nem azért mert buzik vagytok. Az előbbiről tudtam, az utóbbiról meg nem is akarnék tudni. Felállnak és közelednek. Kicsit szorosabban öleltem magamhoz a táskámat, próbáltam bevetni a Jedi erőt: - nem ide jöttök, nem akartok hozzám szólni… Hát nem lett belőlem Jedi, megszólal az egyik:
- Bocsi, hogy csak így, de véletlen nem te vagy az a csávó, akit a youtube-on láttunk a digó limóval?
Egyből átmentem walesi bárdba – szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.
- De én vagyok, miért kérded?
- Csinálhatnánk veled egy fényképet, a haverok másképp nem hiszik el, hogy találkoztunk.
- Ne szívassatok már, nem vagyok én színész, vagy sportoló.
- De csak egyet…
- Ám legyen.
Itthon mikor elmeséltem, nem akarták elhinni. Kérdeztem is Magdi nénitől a könyvtárban, hogy ezentúl nincs valami akció a sörre?
- De, kapsz hozzá poharat is.

Hétvégén megyünk Egerbe, természetesen adunk a kultúrának is, meg a májnak is. Ha történik valami – mert miért ne történne – azt megírom.

Az egri túra jól sikerült, az igaz, hogy három nap alatt csak kb. 8 órát aludtunk, emellé megittunk olyan 5-6 liter bort/fő/nap. Hazafelé iszonyatosan kóválygott a fejem, pedig direkt délután indultunk. Berekfürdőig bírtam, ott lekanyarodtunk és mondtam a srácoknak, hogy várjunk egy kicsit, amíg jobban leszek. Jó, hát megnéztem a kukoricást is guggolva, egy paraszt persze rögtön arra járt, nem tudom milyen képzetei voltak, hogy mit keresek ott, mikor még alig volt cső rajta. A művelet után tényleg jobban éreztem magam egy kicsit. Megyünk vissza, a fiúk ott ültek egy fa alatt, azt mondja Gézka:
- Mi van a hátsó gumidban?
- Levegőn kívül?
- Jaja.
Megnéztem, a futófelületet átszúrta egy szeg. Hogy hol szedhettem össze, lövésem sincs, bár amilyen utak vannak kis hazánkban, gyakorlatilag bárhol. Okés, hogy olyan gumi van rajta, aminek talán ez az utolsó szezonja, de akkor sem szívesen cseréltem volna ott kereket, mikor dugig volt a csomagtartó. Kockáztattam, de szerencsére tényleg csak a mintát szúrta át.
Ennél sokkal izgalmasabb volt, amikor augusztusban valamelyik este rendben hazaértem, kicsit esett az eső. Törölném az ablakot, nem csinál semmit, teszem fel a refit, leveszi a tompítottat is, műszerek megszűntek működni, ablakot nem lehetett lehúzni, vagyis azon elektronikák, melyek a gyújtással kapcsolatosak felmondták a szolgálatot. Jó, hát a garázsba betaláltam, másnap fel is hívtam Norbit, augusztus második felére adott időpontot. Addig még ki kellett volna menni Solymosra is kempingezni, de mivel index sem volt, így ezt az utat megúszta a kocsi, jobb híján a Bravával mentünk ki. Azért még átmentünk a szomszéd faluba a Sebes körösre fürdeni, de félvén a rend szigorú őreitől, dűlőkön mentünk, hogy véletlen se találkozzunk senkivel. Ebből következően sörözni is lehetett, úgysem jár arra senki még terepjáróval sem. Öv sem volt bekapcsolva, mert ott minek, ha megállít egy szerv, akkor az kb. 5 év főbelövés. Az, hogy a tökünkön is folyt a víz, mert nem lehetett lehúzni az ablakot, az már másik kérdés. Kiszálltunk a kocsiból és mindenki úgy nézett ki, mint aki bepisált. De rendben megjártuk, visszafelé közúton jöttünk, ami olyan minőségű, hogy még a dűlő is jobb nála, kint van a 30-as tábla. Bátraknak. Van egy haverom, Tenkjúnak hívják (Kanadában dolgozott 3 évig és csak annyit tanult meg, hogy Thank you), ő vezetett visszafelé, a többiek teljes lelki nyugalommal söröztek.
Lényeg, hogy elvittem Norbihoz, meg is csinálta, mondta, hogy kerüljem lehetőleg a békési utakat, mert a rengeteg kátyu miatt a biztosítéktábla hátulján szétrázódtak a forrasztások. Visszacsinálta az összest és most megint minden happy.

2019. ősz

Hogy véletlen se eseménytelen menjünk neki az ősznek, a múlt héten jött haza nímetbű Tibi haverom édesapja, akit a változatosság kedvéért Tibinek hívnak. Ahányszor hazajön, mindig hoz valaki kotlát. Eggyel ezelőtt egy Polot hozott, amit azóta belepett a tyúxar, most egy 4-es Golf kombit vett. Mert vonatozni lusta, inkább haza vezet. Pedig ott aludhatna, ihatna, nem kéne aggódni, hogy kihullik alóla a kocsi. Hazajöttek rendben, majd elmentek Csabára pénzt váltani, már éppen mentem volna Kács Jancsihoz inni, amikor csörög a gyerek Tibi, hogy ráérek-e, mert menni kéne menteni, leállt a germán technic. Olyan jó szívem van, hogy ha elkapok egy legyet, akkor nem csapom agyon, csak kihúzom a két szárnyát, meg 3 lábát, hadd éljen tovább, így aztán indultunk is. Ott állt az egész család egy parkolóban, vettek kötelet is. Azt a kínai nyúlós fajtát. Az első lámpás kereszteződésig bírta, ott elszakadt. Persze rendesen nem lehetett befűzni, mert vonószemes a Golf, de a szükséges alkatrész nem volt meg hozzá, valahogy átfűztük felette és úgy próbáltuk meg vontatni. El is szakadt, ahogy illik, ott állt szerencsétlen kocsi a Csaba Center előtt. Az öreg Tibi kitalálta, hogy úgy oldjuk meg, hogy a nadrágszíját átfűzzük a vonószem feletti résen, az úgy nagyon jó lesz. Persze a nadrágja ettől le akart csúszni, az övhiányt elszakadt kínai vacakkal pótoltuk. Annyiban sikeres volt a művelet, hogy ezúttal két lámpát is kibírt, de még javában a belvárosban jártunk, amikor az is elszakadt. Nekem van egy tök jó 5t-s kötelem a Cromában, nem akartam használni, de muszáj voltam. Az bírta is olyan 20 km-t, amikor az egyik kereszteződésben Tibi elfelejtett időben fékezni, ráment a meglazult kötélre, amikor megindultam, kötelező jelleggel elszakadt. Ez egy gazdabolt előtt történt, valami fillérekért tudtunk venni sima kötelet méterre, azzal már kibírtuk hazáig. Tibi végig bizonygatta, hogy jó kocsi az a Golf, csak megerősíteni tudom, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.

Hogy ezzel összefüggésben van-e, vagy ettől független, azt nem tudom, de amikor múlt vasárnap hazajöttünk Egerből (ahol idén már másodjára elpusztítottunk egy csomó agysejtet, ennek ellentételezéseként növeltük a májsejtek számát), akkor vettem észre, hogy a refi nem úgy működik, ahogy kéne neki. Ha felkapcsolom, akkor csak az alsó szúrófény világít, annak is van elég ereje, de én már hozzászoktam, hogy refivel nappali világosság van az úton. Jelen esetben ez úgy működik, hogy ha felkapcsolom, akkor leveszi a tompítottat, csak park marad, meg az alsó fény. Ha fénykürtöt használok, akkor marad a tompított, de a rendes refi akkor sem kapcsol fel. Már egy ideje be van relézve, Norbi azt mondta, hogy valószínűleg beázott az egyik relé, azért ilyen hektikus a működése. Katalin napra vagyok beírva szervizbe, remélhetőleg a télen már nem lesz semmi baj.

Húszhúsz

Olyan dolgok történtek megint, hogy ha nem velem esik meg, el sem hiszem, hogy ilyen is van. A rendszeres tetőablak beázás következménye volt, hogy a lefolyó víz, illetve a víz által szállított dzsuva eltömítette a gyári csövezést. Nem vékony, de a végén van valami műanyag dugó, ami rácsos. Ott persze megállt a kosz és nem folyt tovább a víz sem. Forró vasakkal sütögethettek volna, akkor sem mondom meg, hogy mire való. Jézus csípőből mondta a választ:
- Az azért van, hogy a bogarak ne másszanak fel a csőbe.
- De eltömődik, aztán nem folyik le a víz.
- Jah, kérem, semmi nem örök életű.
Szerencsére jó hosszú a cső, nem hiszem, hogy az autónak hiányozni fog az a pár centi, amit levágtam belőle, és, hogy hasonlatos legyen a gyárihoz, gumiztam rá szúnyoghálót, az legalább levehető és tisztítható a cső. A tetőablak problémát így sikerült megoldani. Ami viszont Jézusért kiáltott, az a küszöbburkolat. Az a műanyag izé, amivel volt már gond. Még a nyáron olyan szépen visszaraktam Pacsirtánál, csak azóta voltam olajcserén, meg kerékcsapágyat is cseréltek, de mivel annyira ismerik a típust, mint kezdő apáca pornóipart, voltak olyan bátrak, hogy küszöbnél emelték meg a kocsit. Nem tudom elképzelni, hogy nem tűnt fel, hogy műanyag van a küszöbön. Elpattant az összes patent, ami tartja, csak úgy lehet visszatenni, hogy az ember lecsavarozza a burkolatot, belerakja a patentokat és visszacsavarozza a burkolatot. Ezt akna híján és télen pocsolyában nem a legvidámabb dolog, nekem meg piszkálta a szépérzékemet, hogy tátog a küszöb. Jézus fél óra alatt megcsinálta, szerencsére nem volt otthon az asszony, így nyugodtan lehetett utána sörözni.

De, hogy az olasz milyen precíz elektronika terén, azt az alábbi történet bizonyítja. Jöttünk haza Szerbiából, semmi gond nem volt, de a békés megyei utak felé még nem jutott el az uniós pénz, ami eljutna, azt meg egyéb fontos dolgokra kell költeni, fűtött békapároztató, szellőztetett lámpaoszlop, vagy elektromos báláskazán. Ahogy lejöttünk a békési hídról, döccent egy nagyot a kocsi, hogy az ember tudja, hogy közeledik haza, abban a pillanatban elment minden áram, ami a gyújtáshoz kapcsolódik. Még úgy sem tudtunk tovább menni, hogy 40-nél benyomtam a kuplungot, beraktam kettesbe és leugrottam a pedálról. Ez már csak 30 km. a célhoz. Hívtam segítséget, de amíg vártunk, elkezdtem filózni, hogy mitől nincs áram. Csak a gyújtáskapcsolóhoz lehet köze, szétszedtem a kormány alját, a kapcsolótól jön egy dög vastag vezeték. Olyan 10 centi lehet, aztán ott lógott árván, a végén felcsúszva a szigetelés, mihez is hasonlított… Feltételeztem, hogy valahol folytatódnia kell a műanyagok alatt, meg is találtam az ellendarabot, ami egy fekete hengerbe volt beleerőszakolva, egy csavar tartotta a helyén. Persze olyan kis lapos csavarhúzó nem volt a kocsiban, amivel ki tudtam volna tekerni a csavart, a kesztyűtartóban találtam kinyithatós szerszámot, abban volt olyan kis csavarhúzó. Ezért nem kell kidobni semmit, ki tudja mire lesz jó. Mondjuk amikor már gyűjtöm a használt fékbetéteket is, akkor le kellene gondolkodni egy lomtalanításon. Bele kellett volna játszani a másik vezetéket is, de az istennek nem tudtam rendesen befogatni, jobb híján összesodortam, simán beindult, mire kész lettem, ott volt a felmentő sereg. Rendben hazaértünk, azóta úgy van az a vezeték, de vettem nagy sarut, meg annak az ellendarabját, rá fogom applikálni, aztán ezzel sem lesz gond egy ideig.

Raktunk viszont utólagos extrát a kocsiba. Van egy szíííígyentelen haverom, mindig arra panaszkodik, hogy nem tudja tölteni a telefonját. Nem értem a nyűgjét, ilyen trükköt csak az új autókban lehet csinálni, de neki kell, mert egyfeszt nyomogatja, meg mindig úgy megyünk valahova, hogy alig van feltöltve a tapifonja. Valahol a neten vettem usb-s töltőt, de nem azt a fajtát, amit a szivargyújtóhoz kell bedugni, hogy nézne ki, hogy ott meredezik, mint egy fasz. Rendes beépíthető portot vettem, egyszerre két telefont is lehet róla tölteni, Norbi pillanat alatt berakta, a váltó mögött találtunk neki helyet. És működik, lehet tölteni a telefont, kis falunktól Jézusig 78 %-ra töltötte fel ennek a szíííígyentelennek a tamagocsiját.
A következő terv egy gps beépítése, mert bár az országot ismerem már nagyjából, de sokszor utazok egyedül és valakivel beszélgetni kell útközben, bár amikor földutakra akar küldeni, akkor össze is szoktam veszni vele. Vásárhelynél nemrég adták át azt a bizonyos szuper felső körforgalmat, ami az elkerülőhöz vezet. A jelenlegi gps-ben nem a legfrissebb a szoftver, gondoltam, megsétáltatom egy kicsit. Szép zölddel jelzi a mezőt, ott mentünk egészen a büdösig (fehérje feldolgozó). Hogy miket gondolhatott a gazdiról a technika, az már sosem fog kiderülni. A terv, hogy valahol találok helyet egy gps-nek, hogy legyen beépítve – mert az úgy menő. A magnót meghagyom, valamin hallgatni kell CD-t is. Ha sikerül, mindenképp írok róla.

Nemrég voltunk unokatesóimmal Szatmárnémetiben. Odafelé megálltunk Nagykárolyban is, szintén nagyon szép hely, az embernek rendesen összeszorul a pillangókés a zsebében, amikor arra gondol, hogy ez valaha Magyarország volt. Széjjelnéztünk a városban, hazafelé már unokatesóm vezetett. Nem sok tapasztalata van még, ahogy kijöttünk a városból, azt mondja:
- Hallod, ennek a kocsinak miért ilyen gyenge a lámpája?
- Mit tudom én, eddig ittam, nem figyeltem.
Megálltunk, megnéztem, tényleg csak a park világított. Elkezdtünk mobiltelefon fényénél autót szerelni, rutinszerűen mentem a motortérben lévő relézés irányába, van két biztosíték is ott, az egyik teljesen szétégett. Valahogy sikerült megblankolni a vezetéket, tettünk rá sarut és csak úgy mezítlábasan a két saruba nyomtunk bele egy új biztosítékot. Egyik unokatesómat Gelkásnak hívják, apukájától örökölte a hajlamot az elektronikai szöszmötölésre. Kegyetlen maszekul nézett ki, amit csináltunk, de ennek hatására visszatértek a lumenek, haza lehetett jönni. Azért másnap nekiálltam és megcsináltam rendesen, vettem már korábban biztosíték foglalatot, abba nyomogattam bele a vezetékeket, még szép átlátszó teteje is van, tiszta gyárinak néz ki.

Sikerült viszont szereznem olyan csonkállványt, amiben 25 fogas kerékagy van. Bal oldalt valamiért másmilyen volt benne és elkezdett ropogni a kerékcsapágy és nem lehetett ám csak úgy kicserélni, mert nem lehetett tudni, hogy milyen kell bele. Jászszentborzasztón (nem jut eszembe a falu neve) találtam egy embert, nagyon sok alkatrésze van, kemény 1000 ft-ot kért a csonkállványért, de mivel tök rendes volt és úgyis megyek még hozzá, adtam neki 2000-t. A tatai bontóban 7000-ért akarták adni, de fényképezzem le, mert több fajta van. Megjegyezem, hogy az összesnek ugyanolyan a csonkállványa, csak a turbo benzinesé más. Ezt a jászsági faszi mondta, volt Cromája, meg elbontott vagy 5-öt, mutatott is vagy 3 különböző autóból valót, tényleg mind egyforma. Hogy Tatán miért nem eladók az alkatrészek, azt nem tudom.
Norbi nevű tanítványom kicserélte, kapott új kerékagyat, meg új csapágyat is, illetve kellett bele kuplung munkahenger, mert hidegen egyáltalán nem lehetett sebességbe rakni a kocsit. (Ez azért fordulaht elő, mert Pacsirta szavára hallgatva kicseréltük a bowdenes kuplungot olajosra) 10000 Ft-os alkatrész, de itthon nem tudom kicserélni, mert nem fogok a pocsolyában fetrengeni autószerelés címszóval. Úgy lehetett megoldani az elindulást, hogy álló helyzetben sebességbe rakni, majd ráindítani, kicsit kúszott benyomott kuplunggal is a kocsi, de olyan 5 km. után melegedett annyit, hogy el lehetett vele menni a szerelőhöz. Ez egy teljesen rutinszerű művelet lett volna, ha be lehet indítani a kocsit. Az akksi a télre való tekintettel lemerült, be kellett bikázni, úgy meg nem mertem, hogy sebességbe hagyva indítok rá, még a végén nekimegyek a másik kocsinak. Negyed óráig tartott a defibrillálás, be is indult. Aztán még 5 perc volt, amíg megtaláltam járó motornál az egyest, a kart mégsem akartam eltörni, a váltóban lévő fogaskerekeket sem akartam megszámolni bentről, így játszottam a fordulattal, gondolván, egyszer csak elkapja és beveszi a sebességet. Sikerült is, elgurultam Norbihoz, kicserélt mindent, még egy olajcserét is csinált, mert bár az előző olajban még csak 5000 km. volt, de azt egy annyira hozzáértő ember csinálta, hogy 10w 40-es olajat tett bele. Mikor a gyári előírás még a benzinesnek is 15w 40. Mert neki ilyet hozott a gép. Végül is, fejfájásra is lehet No-spat bevenni, aztán vagy jó lesz, vagy nem.
Hazahoztam a gépet, mentem is vele dolgozni, a fűtésdoboz nem csinált semmit. Kikapcsolt állapotban is kéne egy lednek világítani rajta, meg egy gombbal meg lehet nézni a külső hőmérsékletet. Ezt egyiket sem tudta, azt hittem, hogy nincs is benne áram, de ahogy kivettem a helyéről, látszott, hogy a világítása működik. Kínomban felhívtam autóvillanyos Norbit, hogy ugyan mondjon már valamit, de látatlanban nem tudott segíteni. Jó, hát letámasztottam úgy, ahogy van, majd áprilisban elviszem hozzá. Zárnám be, nem megy a központi zár. Hogy a rohadás venné elő, hogy mindig van valami baja. A vezetőoldalit, meg az utasoldalit lezártam kulccsal, a többit, mint a Ladákban. Este ülök be, működik a fűtés, semmi baja. Lehet a bikázásnak, meg akksi lemerülésnek volt köszönhető az anomália? A központi zár viszont tényleg nem jó, ma szétszedtem és a vezetőoldalinál egyszerűen nem marad lent. Lenyomod, visszaugrik. Mindennel együtt nagyjából két perc a kiszerelése, az ajtókárpit olyan 80-90 mp, utána két csavar és két csatlakozó és már a kezedben is van. Könnyen jár, csúszik szépen, mint a 2 napos zöld takony a jégen, de elvesztette a funkcióját. Szerencsére van otthon egy zacskóval, igaz abból csak kettő az első ajtóba való és bár mindkettő jó, nem olyan színűek a vezetékek rajta, csatlakozó meg nincs rajtuk. Végül, hogy ne kelljen barkácsolnom, kivettem a fekete Cromából, működik frankón, le volt róla csúszva a porvédő, előtte megtámogattam WD-40-nel, vissza a porvédőt. Holnap lesz a napja, hogy berakom az űrtechnikába, ma már nem volt időm ilyesmire. Júniusra nagyvizitre jelentettem be Norbihoz a kocsit, júliusban megyünk Leccebe - hozunk egy kis vírust a digóktól - , előtte nézze még át egyszer, nehogy vontatni kelljen.

2020 ősze

Hogy a boldogságos szűzanya rakná tele, hogy mindig van valami apróság. Ahogy nyunyóka néni bejelentette, hogy lehet menni megint külföldre, rögtön mentünk Szerbiába pótolni a család ruhatárát meg meglátogatni a kinti ismerősöket. Mivel alig vettünk valamit, csak a csomagtartó volt tele, ami 500 liter és ha meg van pakolva tényleg nagyon soknak néz ki. Vámnál nyitnám fel, akkor jöttem csak rá, hogy milyen hasznos találmány a gázteleszkóp a 20 kg.-s csomagtartóra. Rendesen be kellett támasztanom, hogy fel tudjam emelni, úgy nézhettem ki, mint aki a kocsija csomagtartójába kapaszkodik befosás közben. Aszongya a vámoskám:
- Ha nem jó a gázteleszkóp, miért nem támasztod ki egy léccel?
- Mert egyrészt olyat Suzukikban látok, másrészt iszonyat igénytelen dolog, harmadrészt meg, ha hiszi, ha nem, ez most romlott el.
Ennek köszönhetően igen rövidre sikerült a vámvizsgálat, mondtam az ürgének, hogy el ne várja, hogy percekig tartom a fejem fölött, egy súlyemelő sem volt a családban. Hazaértünk, Pacsirta rendelt bele 2 újat (mint kiderült csak az egyik volt rossz, a másikat meg elraktam szűkösebb időkre), 5 perc alatt sikerült kicserélni, azóta ha nyitva van, úgy áll a csomagtartó, mint a… a… szóval jól.
Valamikor még augusztusban voltunk Egerben és, hogy ne legyen semmi gond előtte rakattam be két első lengéscsillapítót. Géza unokatesóm mindig panaszkodott, hogy koppan a jobb eleje a kocsinak, de ezt egy darabig ráfogtuk arra, hogy mivel ő igencsak korpulens és a jobb egyben szokott ülni, azért üt, mert a 120 kg.-ja alatt elfogy a rugóút.
Kayaba lengéscsillapítót sikerült szerezni, ami ugyan made in Japan, de 39000-be kerül. Ha beteszem a kocsiba, meg még meg is tankolom, már megdupláztam a kocsi értékét. De Andersen meghalt, mese nincs, legyen benne normális lengéscsillapító, lett is eredménye, határozottan jobb lett a kocsi útfekvése. Ez talán annak is köszönhető, hogy a Braváról lekerültek a régi 15-ös felnik (mert Pacsirtának olyan erős mosója van, hogy leszedte róla a festést), a garázsban porosodtak egy ideig, aztán tavasszal vettem rá új gumit és felkerültek a Cromára. Amúgy mindig új gumit veszek a kocsira, elolvasgatom a teszteket és az első háromból választok. Az azért elég erős, amikor tizen millás autókon limlom (valami kínai vacak) gumikat látok. Egész autó kinézete lett, a 4 felni az új gumikkal megint csak megduplázta a kocsi értékét. A furat stimmel ugyan, de a hátsó gumi beleért valami futómű csavarba. Csak éppen, de akkor sem gyári megoldás, hogy a gumi fényesíti a csavart. Így aztán sok utánajárás végén, valahol Zalaegerszegen szereztem egy faszit, aki csinál nyomtávszélesítőt (ez már maga az underground tuning), legyártotta a méretet, 12 mm-rel lett szélesebb a nyomtáv. (illetve 24-gyel, mert két oldalra számoljuk) Amikor először voltam Zücskőnél (ő a gumis a szomszéd faluban), akkor derült ki, hogy hozzáért a gumi a csavarhoz, mikor másodjára mentem, akkor meg az derült ki, hogy a nyomtávszélesítő miatt a kerékcsavar nem ér be rendesen a kerékagyhoz. Akkor megint levettük a krokodilról a kocsit, ekkor már kezdett elszakadni a cérna:
- Ragaszd fel azt a kurva kereket szilóval, aztán majd lesz valami.
- Hogyne, hogy elhagyd a kereket és utána az én végbelemet csesztessék a yardék.
- Jól van, én sem gondoltam komolyan – csinálhatod sikával is.
Ennek örömére még egy faluval arrébb kellett mennem, ott tudtam megfelelő méretű csavart szerezni (7000 ft-ért), azokkal már sikerült feltenni a kereket, nagyon tyunying lett tőle a verda.
Most épp nem megy a km. óra, amit a jeladó hibája. Ki van szakadva belőle a 3 vezeték közül az egyik. Iszonyat hülye helyen van, csak alulról lehet hozzáférni, de úgy meg van húzva, hogy sima villáskulccsal nem tudom levenni, más eszközöm meg nemigen van hozzá, a Pax toll nem fogja. Már megvan az új jeladó, arra várok, hogy valaki hajlandó legyen foglalkozni ilyen szöszmötölős dolgokkal.
Azt is elterveztem, hogy rakatok bele új porlasztócsúcsot. A Bárdinál van raktáron 2 db. Mi van? Két hengeres Cromát ki látott már? Végül tudtam szerezni Bosch csúcsot, az is akkor lesz bepakolva, amikor a jeladó, talán megszűnik tőle a mátrai erőművet megszégyenítő korom, ami a kocsi mögött szokott megjelenni, kövérebb gázadás után.

Ami viszont nem várhatott egy percet sem, az a tetőpanel gombjainak világítása. Anélkül el sem lehet indulni sehova. Van egy gombja a beltér világításnak meg egy gombja az olvasólámpának. Ezt úgy csinálta meg a digó, hogy világít is (mármint maga a gomb), ettől nagyon prémium kinézete van a beltérnek. Egy egészen érdekes fajta izzó való hozzá, van egy sima feje, meg két egészen hosszú lába foglalat nélkül, tisztára, mint Naomi Campbell. Na, ilyen izzót nem lehet szerezni akárhol, nekem Dunaújvárosban sikerült, vettem is belőle eleget. Bár ha ezek megint kibírnak annyit, mint az előzők, akkor nem lesz szükség a pótlásra, addigra már úgysem lesz gázolaj. Kis pici nyák van a kapcsoló hátulján, arra kell ráforrasztani a vékonyka lábakat. Nekem itthon se pákám se tehetségem nincs, szerencsére Gelkás öccse szeret ilyenekkel szöszmötölni, ő megcsinálta, cserébe kapott egy fél köbméter sódert, nálam már úgyis csak a helyet foglalta. Összeraktam, és most már tök szépen világítanak a gombocskák. Holnap kell felhívjak egy gyereket, aki hajlandó foglalkozni az adagolóval, meg kicseréli a porlasztócsúcsokat, de nem fogja megúszni, bele kell tegye az új jeladót is. Ha sikerült, jelentkezem.

2021. ősz

Sajnos Leccebe nem jutottunk ki, valami kártyát kértek volna hozzá és mint kiderült a makk felsőt nem fogadják el. Jobb esetben itthon költjük el a pénzünk.
Lehet jobban is jártunk, hogy nem indultunk olyan nagy útra, ugyanis valamikor a tavasszal Jászalsópiszkos és Kunszentborzasztó között elkezdett rángatni a kocsi. Leállt, beindítottam, vagy beindult vagy nem, amikor hajlandó volt, akkor sem volt sok köszönet benne. Lehúzódtam az út szélére, felnyitottam a géptetőt és akkor kezdjünk el gondolkodni, hogy mi lehet a baj. Igazi autószerelésre való idő volt, 8 ℃ és szemerkélő eső. Volt már hasonló baj máskor is, most is rutinnal kutakodtam a mindenféle tyúkbelek között, természetesen az adagoló mágnesszelepének az egyetlen vezetéke tört el. Ez csatlakozóval van megoldva, a csatlakozó tövénél fáradt el a réz. Meg kellett blankolnom mindkét vezetéket, ami tekintve, hogy csak egy csorba Tramontina kés volt nálam, elég nehéz műveletnek bizonyult, úgy nézhettem ki, mint amikor az unatkozó juhász pipát farag. Végül sikerült, összesodortam, kapott szigetelőszalagot vastagon és szépen haza is jöttünk. Azért következő nap szétszedtem, szereztem rá csatlakozót, a vezetéket rendesen betekertem szigetelőszalaggal, hogy védjük az anyatermészettől. A ventilátor házán van egy kis pöcök, oda kell beilleszteni a vezetéket, hogy ne lógjon ezer felé.

Ha ilyenre gondolt a digó tervezés közben, akkor miért nem jut olyasmi az eszébe, hogy valami olyan módszerrel fogassa fel a hátsó szélvédő fűtésének a csatlakozóját, hogy ne maradjon a kezembe az első takarításkor. Visszaforrasztani persze nem lehet, mert vékony a rágőzölt fém. Esetleg lehet szerezni új szélvédőt, aminek jó a csatija. Küldött is egy faszi Pestről, még szerencse, hogy megkérdeztem tőle a színét és közöltem vele az évjáratot is. Naná, hogy az újabbat szerettem volna, a régiben kevesebb a fűtőszál. Zöld helyett sikerült neki bronzot küldeni a régi fajtát, nem az újat. Tulajdonképpen annak is örülnöm kell, hogy Cromához valót küldött nem Barkast. Lehet viszont kapni elektromosan vezető ragasztót, 5 g. valami 3000 Ft. belőle. De működik, sikerült megragasztani a csatlakozót, majd még az esztétikumra kell valamit kitalálni, mert úgy körbekentem, hogy inkább funkcionálisnak nevezhető, mint szépnek.

Legutóbb Gödöllőn sikerült a kocsinak olyat produkálni, amitől igen gyorsan elindult az anyagcserém a külvilág felé – ergo, majdnem befostam. Szerencse, hogy olyan szépen higgadtan közlekedem, mint mindenki az országban. Vagy majdnem mindenki. Mindig rendes féktávokat szoktam tartani még városban is, sosem lehet tudni, hogy mikor áll a görcs a jobb lábába valakinek előttem. Csorgunk szépen egy lámpához és hiába nyomtam a féket, nem lassult a kocsi. Nekem annak idején még műszakiból is kellett vizsgázni, rémlett, hogy ha nincs ellenállása a féknek, akkor biza levegőt nyomkodok a pedállal. Semmi benzinkút a környéken, csak hamburgeres, pizzázó egymás után, mint a sorminta. Ott azért dombok is vannak, talán Zsámbok az első falu, ahol van benzinkút. Vettem egy fél liter fékfolyadékot, felnyitottam a géptetőt, hogy na majd én megszerelem. Előtte azért aláfeküdtem a kocsinak, hogy megnézzem nem-e valamelyik fékcső adta meg magát, de semmi nyomot nem láttam. Letekertem a fékfolyadék tetejét, amiből tulajdonképpen egy feles hiányzott, de még bőven a tűréshatáron belül volt. Viszont gyanús volt, hogy nagyon könnyű volt letekerni a tartály tetejét, visszafelé meghúztam rendesen, és láss csodát, rendbe jött a fék. Hogy ki lehetett az a kedves, aki nem tekerte rá megfelelően, azt nem tudom, de kívánok neki sok békemenetet és szájer józsit cellatársnak.

Az alsó motortartó bak, viszont már nagyon el volt fáradva, csúnyán rázott a motor alapjáraton. Egyéb fordulatszámon csak azért nem, mert olyan rossz utak vannak felénk, hogy egyszerűen nem veszed észre, hogy a motor ráz, a futómű szar, vagy az itt-ott aszfalttal tarkított kátyúrengeteg miatt aprózódik fel a veseköved. Sehol nem tudtam szerezni újat, de Pesten találtam egy céget, akik újítanak fel mindenféle szilentet. Nagyon korrektek, még vissza is hívnak. Kicsit lassan dolgoznak, mert sok munkájuk van, de legalább kész lett. Annyi a szépséghiba, hogy túl puha gumiból csinálták az új szilentet és még mindig ráz egy kicsit a gép (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy múltkor lomtalanítottam a disznóólban és egy szatyorban találtam alsó motortartó bakot).

Egy pár hete mentünk Dunaújvárosba, szépen ment az autó, néha még 100-zal is. Cserkén van egy kocsma, ott mindig meg szoktunk állni, sörözni, vagy kávézni. Jó fejek a helyi erők is, lehet velük beszélgetni. Amikor megálltunk, látom, hogy gőzöl a hűtővíz. Ez még fél út sincs Újvároshoz. Felnyitottam az elejét, a kiegyenlítő tartálynál nyomta kifelé a vizet. Nem számít, biztos sok van benne, meg amíg van mit kinyomni, addig nagy baj nem lehet. Indultunk tovább, valahol Lakitelek alatt csak gőzöl, de már keményen. Gyorsan lefordultunk a temetőhöz, ott kell lenni csapnak, amiből pótoljuk majd a vizet. Jobban széjjelnéztem a motortérben, a hűtővíz szintjelzőjénél talált magának utat a víz, ott nyomta ki. Töltöttünk utána, azzal sikerült eljutni a faluba, szerencsére a kocsma már nyitva volt. Tök rendes a csapos ürge, még a falumat is tudta, hogy hol van, a komájának a felesége a szomszédból való. Mindez reggel fél 7-kor. Ember nem mászkált még az utcán, nemhogy szerelő. Van ugyan a faluban, megvártuk míg kinyit, annyit tudott segíteni, hogy körbe tömítette a vízszint jeladót, meg komolyan közölte, hogy hengerfejes a kocsi. Nagyon csúnyán nézhettem rá, mert gyorsan hozzátette, hogy valószínűleg.
Ha mindez februárban történik, akkor a kinti hideg levegővel el lehet menni tulajdonképpen bármennyit, augusztusban viszont 35 fok volt árnyékban. Visszamentünk a temetőhöz, hogy érezze már a kocsi mi lesz a sorsa, ha nem akar rendbe jönni. Kénytelenek voltunk haza telefonálni, hogy jöjjön valaki menteni. Persze itthon nem ismerik annyira az utat, mint én, amikor már közel jártak, akkor anyám kiállt az út mellé, hogy tudják hol kell lefordulni. Aki járt már a 44-esen, az tudja, hogy Kecskemét alatt szoktak állni az út mellett mindenféle lányok, asszonyok, nők, egyebek. Anyámnak is dudáltak egy páran, csóri égett, mint a rongy. Mondtam neki, hogy tuti sokba lesz a javítás, vesse be magát, minimalizáljuk már a deficitet. Végül szerencsésen hazavontattak, elkerült a taliga Pacsirtához, aki kijelentette, hogy hengerfejes. Rá még csúnyábban néztem, mint a másik szerelőre Lakiteleken, erre gyorsan hozzátette: vagy a vízpumpa adta meg magát.
- Komám, te 30 éve szerelsz autót, nekem meg 15 éve van Cromám. Hidd el, hogy nem az.
- Hanem akkor mi?
- A vizet forralja, a hűtő viszont tök hideg, vagy dugulása van, vagy szar a vízpumpa.
- Szétszedjük, aztán kiderül, hogy tolhatod a bontóba, vagy megúszod egy vízpumpával.

Azóta már szét van szedve, félig össze is van rakva. Azért húzódott ilyen sokáig, mert nem lehet hozzá vízpumpát szerezni. Ami jelenleg rajta van, azon meg nincs semmi cikkszám, gyári szám, vonalkód, személyi szám, anyja neve, semmi. Bárdinál semmi, Unixnál talán, de nagyon drága, Berlinből tudnék szerezni, de ahhoz is kéne valami kiindulási alap, csak képre hagyatkozni elég nagy bátorság lenne. Végül valahonnan Pacsirta szerzett Marellit, egy közép-amerikai banánköztársaság éves GDP-jének jelentős részéért. Más autókhoz tizen párezer forintba kerül az ilyesmi, mivel ez űrtechnika, ezt meg kell szorozni kettővel.
Ilyen esetben viszont nem árt megnézni a hengerfej tömítést sem, nyilván nem szereti a forró vizet, meg a nyomást. Ki is cseréltük, új hengerfej csavarokat is kapott. Ezek természetesen megint csak aranyáron szerezhető be, de a németekről sikerült Elring tömítést és ugyanilyen csavarokat szerezni a magyar ár feléért. Lassan elkészül a munka, éppen ideje lesz már.

Eladni? Hogy valaki más szívjon? Nem vagyok annyira gonosz. Kérdezték már egy páran, de mivel már ráköltöttem egy csomót és igencsak rövidül az a lista, ami nincs kicserélve, nem gondolkodom a projekten.

Hibalista

- flexibilis cső, kormányösszekötő, léptetővilla, lengéscsillapitó, rugók, kormánykapcsoló, kuplungbovden, gyújtáskapcsoló, öninditó (ezt én nyirtam ki) váltó 5. fokozat, vizpumpa, fűtőradiátor, fűtőmotor vezérlő elektronikus bizbasz, ablakmosó motor, ablaktörlő motor, kilométeróra, futómű alkatrészek

Ide hordtam szervizbe

A karosszériát Jézus nevű ismerősöm javítgatja, nagy hozzáértéssel, jó alkulehetősségekkel. Csak azért nem 10, nehogy elbízza magát.

Értékelése: 9

Másik szerelő értékelése

A motorikus dolgokat és egyebeket Pacsirta nevű ösmerős végzi, teljesen korrrekten. Szerintem lassan belőlem él. Azért 9, mert az elektronikával nem foglalkozik, pedig abból aztán van baj rendesen. Mostanában kicsit indiszponált, úgyhogy lehet levonok tőle egy pontot. Megúszta, mégsem vonok tőle pontot, ismét régi fényében tündököl a szaktudása.

Értékelése: 9

Képek az autómról

Fenntartási költség	(7)	Évjárat	1988
Kényelem	(9)	Használati időtartam	15 év
Teljesítmény	(7)	Km vásárláskor	402000
Megbízhatóság	(4)	Vezetett km	500000
Szerviztapasztalat	(9)	Átlagfogyasztás	6 l
Előző autója?	Brava	Következő autója?	FIAT Brava
Ennyire szerette	(10)	Megérte a pénzét?	igen
Verdikt	(8.1/10)

Fiat Croma 1985

További ítéletek (39 db)

Szűkítés: jól megírt| képes| hosszú

Cím / Modell	Időpont	Hossz	Km	Ítélet	Ért.

Ha az indapass elötti időkben írtam ÉS megadtam az email címet.

Ha nem adtam meg emailt, vagy már nem tudom mit adtam meg, esetleg megszűnt az a cím.

Már indapassal írtam az ítéletet

Autók » Fiat » Croma (1985-1996)

Croma 2,5 Td