Szörnyi
Szöveges ítélet
Amikor először vezettem a Cinquecento-t, akkor neveztem el magamban Szörnyetegnek a brutális teljesítménye miatt (ha jól emlékszem, 39 Le-s volt). Késöbb leegyszerűsödött a neve Szörnyire. Ez volt életem első autója, 2005-ben vettem 600.000 Forintért. Akkor nagyon jó vásárnak tünt, mert első ránézésre nem volt semmi baja, kicsi kasztni, könnyű autó, kevés ccm-vel. Ideálisnak tünt. Azonban a második tankolás után feltünt (azért csak a második után, mert üres tankkal kaptam), hogy az étvágya legalább olyan jó, mint az enyém. Pedig nem pörgetem az autót, sőt, igyekeztem kikímélni. Ettől függetlenül a városban lazán megevett 8.5-9 liter benzint. Egyébként a gyorsulása max. 2 személlyel nagyon jó volt, egészen a 3. sebességfokozatig, mert onnantól már inkább csak vánszorgott. A sebességváltó maga volt a tökély. Egyesbe külön élmény volt berakni, de a hátramenetet sem igazán szerette bevenni az első 5 próbálkozás alatt. Valószínűleg ez annak tudható be, hogy igen hosszú a váltókar, és ennek megfelelően borzalmasan pontatlan is. Rájöttem, hogyha egészen a váltó tövét megfogva próbálok sebességet váltani, akkor egész könnyen beveszi a fokozatokat. A pedálok közelsége borzalmasan idegesítő, ha előszőr a fékre léptem, és utána próbáltam meg benyomni a kuplungot, az rendszerint nem jött össze. A csomagtartó mérete röhejes, bár ha nem ül senki hátul akkor a csomagok kényelmelmesen elférnek az ülés előredöntése után. Ahoz képest, hogy elég kicsi autó, meglepően széles. Kívülről nem is látszik rajta, hogy ennyi hely van benne. Egy kicsit zavaró volt, hogy ha levettem a gyújtást, akkor a helyzetjelző lámpa nem világított. Az index mögött elhelyezett távolsági fényszóró kapcsolója szerintem nincs éppen a legjobb helyen. Eleinte, ha balra akartam indexelni, rendszeresen lenyomtam a másik kart is. A forgalmiban 5 személyesnek titulálták az autót. Hát, egyeszer ültünk benne négyen 320 km-en keresztül. Senkinek nem kívánom azt az élményt. Az azért elég pozitív, hogy az autó nem hagyott cserben. Tudom, hogy egy év nem hosszú idő, de napi használatban volt a kocsi. Egyszer vittem el zöldkártyára és műszakira, a zöldkártyán minden rendben volt, műszaki előtt 17.000 Forfintot kellett költenem az autóra. Az alkatrészek olcsók hozzá, bár mindig van valami baja, ami miatt rendszeresen meg kell látogatni a szerelőt. Összességében nem volt annyira rossz autó, de azért örültem, amikor el bírtam adni, és vehettem helyette egy swiftet.
Hibalista
- Hátsó lengéscsillapítók, kilyukadt a benzintank, fékmunkahengert ki kellett cserélni, a radiátornál folyik a víz, átrozsdásodott a hűtőrendszer, indítás után nem működött az összes henger, a kipufogócső elején levő flexibilis cső elrohadt.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1995 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (3) | Km vásárláskor | 88500 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 9000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Suzuki swift 1.3 GLX |
| Ennyire szerette | (5) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (4.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan