Azúrkék zsebvillám
Szöveges ítélet
Igazi tündérmese a történetünk kezdete. Az autót anyám legjobb barátnője és a férje vette 1973-ban, még a Merkurtól, vagyis itthon. Sokszor ültem benne és kissrác koromban végig arról álmodoztam, hogy nekem is ilyenem lesz egyszer. A tulaj tehát menő, gyermektelen házaspár volt garázzsal, balatoni nyaralóval. Ez csak azért érdekes most, mert az első pár év után már csak hétvégi, Balatonra szaladgáló eszköz lett belőle egy másik kocsi mellett, vagyis csak nyáron, és szinte kizárólag autópályán használták, női stílusban. Tényleg. Persze a 70-es, de még a 80-as években is hatalmas szám volt egy "torinói" Fiat. Ráadásul mániákusan vigyáztak rá; szerelő ha kell, ha nem, nézze csak át mindig. Ennek eredményeképpen a mester állandóan ajánlatokat tett rá, de végül 18 éves korában, vagyis 91-ben mi kaptuk meg, tulajdonképpen ajándékba. Annyira megkímélt volt, hogy nem is nagyon hitte el senki a korát. Nagy eséllyel én sem tettem volna, ha nem ismerem az előéletét. Nekem mindenesetre megvalósult álom volt... A fényezése hibátlan, rozsda sehol, a motortér újszerűen tiszta és színes, kis cetlikkel és matricákkal, stb. Másrészről egyetlen autómnak sem volt még ekkora lelke. Amikor elhoztam, szabályosan makancoskodott, be kellett törni szinte. Egy hét alatt 3 defekt, kivillanó töltéslámpa, stb. Igazi hisztis nőként viselkedett ebben a pár napban, de amint megkapta az új gumikat, friss olajat, szűrőket, megemberelte magát. Amint rájött, hogy ismét jó kezekben van, nagyon összemelegedtünk. Soha, sehol nem hagyott ott 7 év alatt, pedig sokat mentünk együtt. A makracos lányból oltalmazó nő lett. Nagyot fordult a sorsa, hiszen az addigi kényelmes, ácsorgós életéből egy sokkal pörgősebb, kalandozósabb világba került, de hősiesen helytállt. Velem volt pl Hollandiában egy évig, a legkisebb hiba nélkül, de legalább 4x vitt el Svájcba is. Persze ezeket az utakat akkor inkább a kényszer szülte, mert azt a legnagyobb jóindulattal sem lehetne állítani, hogy utazóautó volna. A vége 140 volt, de egyrészt akkor már nagyon erőlködött, másrészt a hangja sem volt kevés.
Magas építése miatt földúton viszont elemében volt, könnyű építése és a vékony kerekei miatt hóban szinte sosem csúszkált, mindenhová elment és vissza is hozott. Bármikor el mertem indulni vele akárhová. Ritka az ilyen ma is. Cserében a végtelenségig puritán volt minden ízében, de ez nekem sosem derogált - használatni eszköznek tervezték, nem pedig luxuscikknek, vagy sporteszköznek. Fenntartani nagyon olcsó volt, szerintem még ma is az lenne. Igazán szerettem, sokáig volt második autó még a családban és csak azért szorult ki végül, mert a hosszabb utak miatt nagyobb motorra és csendre vágytam már.
Hibalista
- A gumi fékcsöveket, illetve az egyik első féknyerget cseréltem rajta egyszer, mert szorult. Az első évjáratokból még hiányzott a műanyag doblemez elöl, így kerék által felvert sár megragadt a sárhányó felső csücskében, az A oszlop csatlakozásánál. Bontóból szerzett későbbi, de passzoló dobvédőkkel időben megelőzhető volt a komolyabb baj.
Ide hordtam szervizbe
Magam szereltem.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1973 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 7 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 25000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 130000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Mini | Következő autója? | Lancia Beta HPE |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan