Feltűnés garantálva
Szöveges ítélet
Hosszas keresgélés után idén augusztusban leltem rá a Sirionomra. Mivel tudatosan ezt a típust kerestem, elfogultságom megkérdőjelezhetetlen, ennek ellenére megpróbálok objektív maradni... A különleges formájú kiskocsi nálunk nagyon ritka, részben ennek is köszönhető a feléje áradó fokozatos figyelem (egyszer még egy piros lámpánál is odaszaladtak hozzám a kocsiról érdekl?dni). A hullámzó vonalak, a sok króm és a még ma is divatos lámpák tényleg jól mutatnak és jól leplezik az autó kis méreteit. A 367 centis hossz ma már a miniautók közé sorolná, de nem kell ettől annyira megijedni. A 4 oldalajtón át könnyű a beszállás a viszonylag magas ülésekre. Az ajtók szép hangon csukódnak, de a kulcs használatakor elég csunya lemezhangokat hallatnak (ennek ellenére EuroNCAP teszten ***-os lett 22 ponttal). Az ülés meglepően kényelmes, a merev, oldaltartást is adó vázra puha szivacsréteget ültettek, ami a rugózási komfortot is javítja. Szerencsére alulméretezettek sem lettek és a vezető a lapmagasságot is szabályozhatja - igaz, még a legalacsonyabb pozíció is elég magas és így viszont a mögöttünk utazó lábfeje nem fér be az ülés alá. Hosszabb távon ellenben kellemetlen lehet, hogy nem támasztja meg kellően a derekat. A műszerfal viszonylag alacsonyan van, ezt szokni kell, főleg mivel a kormány magassága már nem állítható. Ennek ellenére nem rossz az ergonómia, a műszerek jól láthatók, könnyen olvashatók, a klímaközpont jó magasan van. Néhány kapcsolót ugyanakkor sikerült a kormánytól balra eldugniuk (pl. hátsó ablaktörlő -mosó, ill. fűtés), de ezért kárpótolhat a bőséges felszereltség: 4 elektromos ablakemelő (vezetőé lefele automata), elektromos tükörállítás (a tükrök maguk is jók, nagyméret?ek, csak kár, hogy nem osztottak és hogy a borítás nem védi meg az es? ellen, így nagyon hamar bepiszkolódnak), központi zár, klíma (ez extra), belsőlevegő-keringetés, kihúzható pohártartó, belülről nyitható csomagtartó (kívülr?l viszont csak kulccsal lehet) és tanksapka, fokozatosan kialvó belső világítás. És a kialakítás is elég szemrevaló, ezüstmetál betétek vannak a műszerfalon, az ajtókárpiton jelentős rész szövetburkolatú (bár a szövet inkább strapabíró, semmint kellemes), krómozottak a belső kilincsek, ugyanakkor a fényes, kopogós, karcolódó műanyagok azért spórolásról árulkodnak. Meg is bosszulják magukat, menet közben zörgések kísérik utunkat, főleg a B oszlop, a középkonzol és a csomagtérajtó felől.
Maga a helykínálat elfogadható, kicsit keskeny a kasztni, ezért alapvetően négyszemélyes (ennyi embernek a 2000-es modellfrissítés utáni példányokban jut - betonkemény - fejtámla is) és az első ülésekhez rakhattak volna hosszabb síneket is, de a láb- és a fejtér négy, átlagamagasságú felnőttnek is megfelelő. Cuccolni is lehet a kocsiban, a kicsike, az utas térdére nyíló kesztyűtartón kívül a középkonzol 3 rekeszébe, a vezető térdénél lévő nyitott és zárható polcokra, egy ülészsebbe és ajtózsebekbe lehet rámolni. Meg persze a csomagtérbe, ami 235 literével alulról súrolja a kategória-átlagot, a minik közt viszont hatalmas. Alapterülete nagyon jó, 63 centi hosszú, több, mint 1 méter széles, viszont elég alacsony. Lapján gyűrődik a rögzítetlen filc, alatta szükségpótkerék utazik némi extra rakodóhellyel. A hátsó támlák osztva előrehajthatók, így 982 literes, majdnem egyenletes felületű teret kapunk, amit a magasra és szélesen nyíló (teljesen burkolatlan) hátsó ajtón át könnyű megpakolni (és lehet is, mert szokatlanul nagy, 510 kg-os a kocsi teherbírása). Szintén a 2000-es frissítés kiegészítése volt a csomagtér lehúzófüle (apróság, de hasznos).
Mechanikusan a csúcsmodern technika és a bevált egyszerű megoldások keverednek. Előbbibe sorolandó a motor, ami 1 literes lökettérfogatból 58 lóerőt hoz (2000 után), 3 hengerrel, 12 szeleppel, két vezérműtengellyel és változó szelepvezérléssel. A 810 kg-os kocsit meglepő vehemenciával lendíti előre, saját mérés alapján 13,5 másodperc kell a 100-as sprinthez és nagyon jó a kocsi rugalmassága is. Már 1500-as fordulatról húz, igazán 3000-4000 közt van elemében (érződik, hogy 3600-nál van a nyomatékcsúcs), de 5000 fölött újra megindul egy kicsit. Nagyon pörgős, élénk karakterű és nagyon karakteres a hangja - viszont meglepően visszafogott, főleg állandó tempónál, de 4000-es fordulatig gyorsításnál is csendes (pl. 206-os Peugeot-nál sokkal halkabb), felette pedig a harcias hörgés és a gázelvételkor produkált szinte ralis tónus inkább vidámmá teszi az utazást. Szerencsére a váltó áttételezéseit sem rontották el, az els? három fokozat kellően rövid, a negyedik az univerzális minden terepre, az ötödik viszont inkább spórolásra alkalmas. A megvezetés egy kicsit bizonytalan, a rükverc és az egyes pedig elsőre nem mindig sikerül.
A vezetés egyébként városi autóhoz méltóan könnyű, a széria szervokormányon ugyan sokat kell tekerni, de cserébe nagyon kicsi a fordulókör és széria a City-üzemmód :). A futómű meglepően jól sikerült, az autó enyhén idegesen, de nagyon kényelmesen rugózik, szinte minden úthibán sokat tompít, egyedül a keresztfugákkal nem tud mit kezdeni és ilyenkor hanggal is kifejezi nem-tetszését. Megpakolva már inkább a hajó-effekt kerül előtérbe, hintázik és időnként felüt a hátulja. Kanyarban a lágyság ellenére is szépen fekszik az autó, a kissé pontatlan kormányzás ellenére jól reagál a mozdulatokra és nem is dülöngél különösebben, az úthibák sem mozdítják ki. Hosszabb távú utazásnál fárasztó lehet, hogy 100-as tempó felett nagyon felerősödik a szélzaj és a gumik surrogása is egyre jelentősebb lesz, ráadásul vigyázni kell az elsuhanó kamionokkal, mert érzékeny a kicsike az oldalszélre. Ami még nem tetszett annyira, azok a fékek. Eleinte bizonytalan a nyomáspont, majd hirtelen keményedik fel, ezért könnyen lehet bólintani a kocsival.
Anyagilag kétarcú a kocsi: a használt-piaci árai nem túl alacsonyak, de a japán gyártás miatt szinte garantálható a hibamentes működés. A szervízciklus 15000 km és bizony nincs minden sarkon Daihatsu-szervíz, ami alaposan megnehezítheti az alkatrész-beszerzést (és itt nem támaszkodhatunk a bontókra sem). Az alkatrészek (főleg karosszériaelemek) árairól jobb, ha nem beszélünk... A fogyasztás szerencsére nem magas, bekapcsolt klímával, városban 7 liter körül, azon kívül 6 liter körül fogyaszt, kár, hogy csak 40 literes a tank (és hogy nagyon pontatlan az üzemanyagóra - üreset mutat és még jó 10 liter van a tankban). A biztosítás már nem ennyire jó, bár a kötelező kedvező, a Casco elég magas.
Összességében megerősítette az autó a választásomat: egy teljesen egyedi, nagyon komfortos és igen fürge kiskocsihoz jutottam, amit egész biztos, hogy sokáig meg fogok tartani.
Előnyök:
+ Egyedi megjelenés
+ Kell?en tágas utastér, komfortos ülések
+ Gazdag felszereltség
+ Erős, takarékos motor
+ Komfortos, mégis stabil futóm?
+ Csendes futás
Hátrányok
- Kissé magas fenntartási költségek
- Néhol egyszerű kidolgozás
- Enyhén pontatlan kormány, hirtelen fogó fékek
- Utastéri zajok, szélzaj
Hibalista
- Semmi.
Ide hordtam szervizbe
Auto Don Kft.
1138 Váci út 35.
Készségesek és kellő szakértelemmel rendelkeznek a Daihatsu típusaihoz. Csak bírja az ember pénzzel...
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Kelemen Szervíz
1223 Aszály u. 6.
Kis szervíz, de kellően gyors és nem drága.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2002 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 8000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 7000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Fiesta Classic 1.1 | Következő autója? | Alfa Brera :) |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan