Sushi uzsonnásdobozban
Szöveges ítélet
A milyen autód van kérdésre adott válasz után, ha egy teljesen kommersz márka egyik nem túl izgalmas modelljét mondod, akkor bizony az e fajta beszélgetési témát fújhatod. De nem úgy a Daihatsu Couré esetében. Nem izgalmasabb autó ez sem, mint mondjuk egy Mitsubishi Colt, csak annyi a különbség, hogy Magyarországon nagyon kevesen ismerik. Futottam bár bele a válasz adásom után eltorzult arccal velem szemben álló emberekbe, akik egy szót tudtak hirtelen kinyögni. „Mi?!” De kétségtelenül a legjobb, a Daihatsu szó után adott, egészségedre volt. Persze próbálom elmagyarázni, hogy miért nem ismerhetik ezt az autót, meg hogy a külseje sem botránkoztatja meg a publikumot így kb. annyira feltűnő, mint a hét éves gyermek sárga testfolyadéka a Tiszában.
Szinte látom szemeim előtt, ahogyan a pár napi koplalásra kárhoztatott Daihatsus tervezőmesternek beszól Kousuke Shiramizu és Teruyuki Minoura és felszólítják arra, hogy rajzolja meg a 6. generációs Cuore-t (vagy Mira-t ahogyan egyes piacokon hívják). Szegény próbál valamivel előrukkolni, ráadásul nyomja az a tudat is a vállát miszerint már zajlik a Mazda 6-tal elindított japán autó design forradalom, de valljuk be, hogy igen nehéz szép kecses formákat fejben megálmodni és papírra vetni, miközben az ember képzeletében csak is az uzsonnás doboza jár. És hogy ennek mi lesz az eredménye? Hát a hatodik generációs Cuore, mely teljesen mentes mindenféle design elemtől. Úgy látszik, hogy győzött az éhség és tervezőnk megrajzolta az autós világ talán egyik legjobban uzsonnásdobozra hasonlító tárgyát. Ezt az érzést erősíti autónk piros színe is. Sehol egy felesleges vonal, csak az egyszerű dobozforma. Ha összehasonlítjuk mondjuk a Honda Jazzel, akkor az ehhez képest egy formatervezői bravúr. Mégis van valami bája az autónak. Ahány nőismerősömnek megmutattam, mindegyikük száját a „Jaj, de cuki!” mondat hagyta el. Főleg az elejénél van valami pokémonos-medvés báj. Viszont az oldalnézetről teljes mértékben megfeledkezhetünk, hátul is csak a Fiat Punto által elindított hosszú csík lámpákat tudjuk megemlíteni.
Belül se kell szívroham veszélyére számítanunk a túlzott formai játéknak betudható pulzusszám növekedés miatt. A tetőkárpit világos és az ülések kékes színét leszámítva a fekete színű műanyagok uralkodnak az utastérben. Japán műanyag gyártói szerintem sírva könyörögnek az olyan autók iránt, mint a Cuore, hiszen itt mindenhol csak műanyag, műanyag és műanyag van. Még az ajtóbelsőn is, ahol asszem csak a mintázat változik. Viszont van egy jó fogású kormányunk, ami szerencsére szervós. Ja és van két légzsák meg magasságban állítható kormány. És gyakorlatilag az extrák sora itt véget is ér. Ugyanis a tesztel autó a plus kivitel, ami az alapot képezte ennél a generációnál. Még fordulatszámmérő sincs, helyette van egy vakok által is jól leolvasható kilométeróra, egy vízfokmérő és egy benzinszintmérő. De mindez nem érdekes. Az igazán érdekes, az a hatalmas hely. Ugyan is ez a doboz formának a legnagyobb előnye. Elöl szinte természetes, hogy el lehet férni, még egy kis autóban is de hátul. Jelentem, hogy még egy 185 centis ember is kényelmesen elfér maga mögött. Egy 3410 mm hosszú kisautóban. Fejtér van bőven. A beszállást a szinte derékszögig nyíló ajtók könnyítik meg, így könnyen használható a Coure kutyaeledel reklámokhoz, a kutyusnak csak át kell szökkennie az autón és nem kell attól tartani, hogy bebassza a kis fejecskéjét. Ja és a vállaknak is jut elég hely, ugyanis a Cuore csak 4 személyes. Sokan persze mondhatják, hogy a hasonló kategóriás autók bezzeg 5 személyesek. Papíron biztos, de próbáljon meg azaz ember akár rövidebb távon is 3 embert bepasszírozni hátra. Garantáltan rohamos léptekkel csökkenne a renoméja. A Daihatsu annyira nem akar 5 személyes lenni, hogy középen még csak derék öv sincsen. Nem arról van szó hogy nem férnének el benne 3-an, csak nem lenne értelme. Egy plusz pont. És egyben egy mínusz is. Ugyanis hiába lehet bukfencezni hátul, ha még 3 rekesz sör is csak bajosan fér be a csomagtartóba. Persze ez csak férfi lelkemnek sérelem (meg haverjaimnak, akik szemében ennél a pontnál örökre elásta magát az uzsonnásdoboz), de egy nőnek ez nem szempont. A ruhák még így is kényelmesen elférnek. Ha meg lehajtjuk az ülést, akkor még apróbb szekrények is röhögve beférnek a jókora csomagtérajtón keresztül. És hogy miért hoztam szóba a női nemet? Mert ez egy női autó. Hiszen cuki és sminktükör csak a vezető oldalán van.
Manapság elterjedt hülyeség autós újságírók körében, hogy minden egyes autóban a sportosságot keresik. (Persze az, hogy egy kikerülési manővert milyen biztonsággal tud végrehajtani az adott páciens és az, hogy egy kanyart mennyire gyorsan tudja bevenni, két különböző dolog.) Nos, hát a sportosság keresése a Cuore-ban kb. annyi értelemmel bír, mint az intelligencia kutatása Zámbó Árpy esetében. Vagyis semennyire nincs értelme. A sportosságot megöli, a dobozforma miatt jelentkező magas súlypont és a puha felfüggesztés. E kombináció mellé még van egy 13 colos rettenetesen vékony kerekünk is. Ez a trió valami olyan horrorisztikus billegést produkál kis sebességnél is, hogy ha elrabolunk egy ukrán segédmunkást és bekötözött szemmel magunk mellé ültetjük és közöljük vele, hogy egy hajón van, akkor 100%, hogy elhiszi. Talán a motor az, amiben megvan a küzdőszellem. Ugyanis a kis 989 köbcentis 3 hengeres 12 szelepes motor nagyon szépen pörög fel és a hangja is eléggé sportos. Vélek benne felfedezni egy kis BMW sor 6-ot, de csak egy kicsit. Elég fürgén mozgatja a dobozt az 58 ló, ami főleg a 725 kilós üres tömegnek is köszönhető. És ami még nagyobb meglepetés volt, hogy 3 személlyel, csomagokkal (vagyis pár papírlappal, mert csak az fér bele) városon kívül sem okozott különösebb gondot az előzés. A bulit viszont elrontja a váltó. Mintha az ember egy fakanalat fogna, mely végén egy jókora adag tészta van és azt próbálná meg váltóként használni. Na pont ez az érzés fogadja az embert a Cuoréban. Legalábbis ebben az autóban. Itt rontja a helyzetet a kulisszák kopása is, de véleményem szerint ez újonnan se lehetett valami hű de jól megvezetett szerkezet. A futóműre visszatérve, ha már billeg, mint a fene tudja mi, legalább kisautós léptékben kényelmes. Simán mentem át úgy kevésbé hardcore fekvőrendőrön, hogy csak utólag a visszapillantóban vettem észre hogy ez nem az út egyenetlensége volt, hanem egy lying cop. Ez megint egy plusz. De valahogy a plusszok mellé mindig jön egy mínusz is. Ugyanis a fék ABS nélkülisége és a kerekek nevetésre méltó paramétereinek kombója hagy kívánnivalót maga után. Száraz úton nincs vele gond. Na de mikor már egy kis szar kerül a sushiba, akkor már azért vigyázkodni kell a dolgokkal.
Ezek után a Cuore hatodik generációja jó autó? Határozottan igen. Arra amire kitalálták teljesen megfelel. Hiszen városban ennél tökéletesebb használt autót jelenleg nem tudok mondani. Vagy lehet hogy tudnék, csak ahhoz nagyon meg kéne erőltetnem magamat. A doboz formának és a nevetségesen kicsi fordulókörnek köszönhetően nagyon jól lehet vele parkolni és manőverezni. A motorjának és a kis súlyának betudhatóan a forgalom ritmusát is könnyedén fölveszi. Kisautós viszonylatban kényelmes, nagy benne a hely. De ami végleg eldöntötte a dolgokat az a fogyasztás és az összeszerelés minősége. Ugyanis a kocsi nem nagyon fogyaszt többet 5,5 és 6 liternél városban. Városon kívül meg aztán 5 körül, amit simán le lehet vinni 5 alá. (Gyári adat: 4,4-4,8, amiből az utóbbi abszolút de nem lehetetlen.) Mindez start-stop és egyéb okos dolgok nélkül. És hát végül az összeszerelés minősége. A keret nélküli ajtós Subarukat megszégyenítő finomsággal és hanggal csukódnak az ajtók. Minimális erőkifejtéssel is bekattannak a helyükre. Nem nyöszörög semmi a beltérben sem. És a tesztelt autó több mint 7 éves volt. Sajnos Magyarországon ezen generáció megjelenésénél már nem volt jelen a Daihatsu. Ezért van az, hogy nagyon kevés az eladásra kínált példány. Én a tesztelt kocsin kívül még nem láttam ilyen L251-es Cuorét. Ez is Ausztriából lett behozatva, ahol Németországgal egyetemben vették a Daihatsukat, így behozatni is ezekből az országokból érdemes. És nagy valószínűséggel az itt fellelhető autók megkíméltek is. Az alkatrészellátás kicsiny hazánkban elég bajos, de mivel mint írtam, külhonból nagy valószínűséggel lehet szépen gondozott példányt beszerezni. De egy megkímélt Cuore szinte tuti, hogy nem fog lerohadni alattad.
Több mint fél éve van meg és eddig semmi baja nem volt. Eddig nagyon bevált és ami a még meglepőbb meg is szerettem a kis dobozt.
Hibalista
- A bal oldalsó index nem nagyon akart működni, de egy kisebb ütés után helyrejött. :D
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2003 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 67000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 0 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Primera | Következő autója? | Terios/Sirion 4WD |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan