Sandero 3 gyerekkel? Miért ne?
Szöveges ítélet
Dacia Sandero 1.2 Ambience, 2010
Összegzés: 4 hónap alatt 12 ezer km-t tettünk bele (több München-Esztergom táv). Ennek okán a megbízhatóságról nem, a használhatóságról azonban alapos véleményt tudok formálni (a kocsinak eddig semmi baja nem volt). Dióhéjban: kategóriájához mérten bőséges térkínálat, hátul elfér a három gyerekülés, az átlagnál magasabb üléspozíció, a 320 literes csomagtér a hétköznapokra bőven elég, szerény teljesítményű, kissé vibráló, de aránylag takarékos motor, tisztességes összeszerelés és lakkozás, kényelmes és stabil futómű, pontos váltó, jó fék, nagyon jó általános használhatóság, könnyű és olcsó szervizelés. Akinek nem státuszszimbólum kell, hanem egy őszinte, egyszerű, funkcionális, olcsón fenntartható és minden hibája ellenére szerethető kompakt családi autó, ne féljen tőle, hanem nyugodtan vágjon, akarom mondani üljön bele. (Akit megnyugtat, a német és osztrák utakon rengeteg Dacia fut. Ezek a piacok habozás nélkül kivetnék magukból a silány minőséget, ill. csak jelentős értékvesztéssel lehetne túladni rajtuk. A trend azonban épp az ellenkezője. Talán érdemes hallgatni a „népi bölcsességre”, hogy kis pénzből új vagy újszerű, de egyszerű modellt célszerű venni a kétes hátterű, leharcolt prémiumautók helyett.)
Karosszéria / utastér: Az utastér kifejezetten tágas, még magas embereknek is megfelelő láb- és fejteret kínál (196 cm vagyok). Kényelmes a magas üléspozíció, nagyban könnyíti a ki- és beszállást. A két első ülés kényelmes, az ülőlap elég hosszú, nem zsibbasztja a lábat hosszabb távon sem. Oldaltartásuk csekély, de minek is több? Hátul elfér a két gyerekülés plusz egy ülésmagasító, tehát nagycsaládosok is használni tudják. A műanyag ajtóborítás kifejezetten előny, ha le kell törölni, mosni a gyerekek után. A 320 liter körüli csomagtér a mindennapokra, hétvégi kirándulásokhoz bőven elég, a nyaralás meg megoldható tetőbox-szal. (Az utánfutó az 1.2-es alapmotorral felejtős.) Apróbb kellemetlenség, hogy nagyon magas a rakodóperem. Ezt nulla euróból tervezhették volna laposra is. Az első elektromos ablak gombját hetekbe tellett megszoknom, tényleg buta helyen van. A kezelőszervek amúgy jól elérhetőek, bár a váltó előtt néha nehezebb babrálni velük. A műszerfal és a belső borítások kemény műanyagból készültek, de vállalható dizájnra és minőségre egyaránt. A miénk egy helyen ciccereg az ominózus 3000-es fordulaton, de ez legyen minden hibája. A narancssárga megvilágítás kellemes és jól látható, a műszerezettség funkcionális (szerencsére van vízhőmérő, így látszik, meddig hideg a motor). A karosszériánál előny az emeltebb hasmagasság, nem gond felállni vele egy padkára. A kilátás minden irányban megfelelő, bár a relatíve nagy tükrökkel vigyázni kell, mert nagyobb a holtterük, mint gondolnánk. A kesztyűtartó lenyitáskor pont sípcsonton veri az utast, nem a legjobb helyen van. A karosszéria fényezése igényes (a miénk metál bordó), de könnyen sérül (kőfelverődések). Női szemmel: feleségem szerint az autó nőknek is jól kezelhető, könnyen manőverezhető. Előny, hogy nem kell mélyre ültetni a gyerekeket és bőséges a helykínálat hátul. A parkolás nem okoz gondot a beláthatatlan orr / far miatt. Nőknek (nagyobb) hátrány a magas rakodóperem, ha át kell emelni a teli kosarat rajta.
Motor / váltó: A motor szerencsére négyhengeres, de még 1.2-es mércével mérve is szerény teljesítményű. (Az 1.2-es Clio I.-esünk ehhez képest versenyautó, pedig csak 55 LE-s.) Nem tudom, hol bújik el a 75 LE, de nem érezhető. Némi kompromisszum árán azonban jól használható. 3000-es fordulatnál jelentkezik némi vibráció (1. sz. általános Dacia hiba), ami rezegteti a kormányt és a műszerfalat. Ezt úgy kerülöm el, hogy 2500 és 3000 fordulat között többnyire felváltok. Tempósabb haladásnál erősebb gázadással hamar túlpörgetem ezen a fordulaton és akkor nem érezhető. Fura ilyet mondani egy 1.2-es benzinesre, de érdemes "nyomatékból" vezetni, mert magasabb fordulaton sem dinamikusabb. 4000-es fordulat felett jelentkezik egy kis élénkülés, de ekkor már nagyon hangos, ill. ez a vezetési stílus nyilván nem kedvez sem a pénztárcának, sem a technikának. A motor autópálya tempónál zajos a nulla hangszigetelés (2. sz. általános Dacia hiba) miatt. Ha már olcsóság, akkor a szőnyegbe hímzett „Sandero” feliratot, a két tónusú ajtóbehúzót, a csomagtér világítást, a hi-fi „Hello” és „Good bye” köszönéseit, de még a színre fújt lökhárítót is szíves-örömest becserélném tisztességes hangszigetelésre. (Majd utólag megcsináltatjuk, ha lehet…) Ezzel a motorral a kényelmes pályatempó 110-120 km/h (kb. 3300-3600 fordulat) – így a világból kimegy. Ilyenkor a legelviselhetőbb a zajszint is (fura, de kisebb tempónál zajosabb). Előzéskor könnyen felgyorsul 130-140-re (kb. 3900-4200 f/perc) is, de a zajszint és a fogyasztás miatt tartósan nem megyünk így vele. A végsebességét egyszer (egyben utoljára) próbáltam ki, óra szerint 165 km/h volt. Az erősebb emelkedőket megérzi, olykor vissza kell váltani 4.-be, főleg 5 személlyel. Az általam mért fogyasztás vegyesben némileg 6 liter alatt, pályán 7 liter körül alakul. Ha már fogyasztás, a tank becsapós: a pisztoly többszöri lekattintásával belemegy a 60-62 liter is, ami hosszabb távon még jól is jön (főleg, ha valahol tudunk olcsón tankolni). A váltó – minden ellenkező véleménnyel szemben – pontos, rövid úton kapcsolható és könnyedén jár. Az első és ötödik sebességet túl rövidnek találom. Kellene bele egy hatodik sebesség, de ne legyenek álmaink ezen az áron… Pozitívum a bikaerős kartervédő lemez (nem műanyag!). A teljesen burkolatlan motorháztető-zsanér vajon meddig fogja bírni? A hajtásláncot négyes alá értékelem, de átlagos családi használatra megfelel. Németországban kapható volt anno 1.6-os benzinessel is, az nyilván jobb választás. Női szemmel: a kuplung túl magasan fog, meg kell szokni. Nőknek pozitív a rövid egyes: majdnem képtelenség lefullasztani az autót. A hátramenetet néha nehezebben veszi be, de megtanítottam a feleségemet, hogy először egyesbe kell tenni, pár centit előre menni, és utána gond nélkül, finoman kapcsolható hátramenetbe. A váltó nagyon könnyen és pontosan jár, nem igazán lehet félreváltani vele.
Futómű / fék: A futómű telitalálat családi autóhoz. Kellően stabil egyenesfutásban (pályán) és kanyarban is, de nagyon kényelmes a hangolása. Minden kátyút és egyenetlenséget könnyedén kisimít. Nem pattog el, de nem is dől túlzottan. Magyar utakra ez a hangolás az ideális (a német utak nem állítják nagy kihívás elé). A féket jónak tartom, megfelelően adagolható és jó a hatásfoka is. A bajor télben többször teszteltem az ABS-t, finoman működik. A kézifék három kattintással még teljes terheléssel is megtartja az autót lejtőn, nem kell izomból behúzni. Az ESP-t nem próbáltam ki, remélem nem is lesz rá alkalom. A kormányzás kissé érzéketlen, de az elektromos szervó szépen teszi a dolgát (bár hallani). A kormány sajnos sehogy sem állítható, de a beállítása egészen jó. Jónak tartom a 15”-os kerékméretet a ballonos gumikkal, ez illik hozzá.
Egyéb: előny a könnyű szervizelhetőség. Az első fényszórók izzói otthon is cserélhetőek (bár még nem kellett). Nem kell lebontani egy napos munkával az autó fél elejét hozzá. Hátrány: sok helyen nincsenek eldolgozva az élek, amelyek bizony borotvaélesek (kipufogó vége, első ülések síne, motortérben a lemez illesztések, stb.). Jó, hogy a tetőn ki van alakítva a nyolc furat a csomagtartónak (a körmös megoldások nem az igaziak). A csomagtérajtó magasra és könnyen nyílik, van benne mélyesztett fogantyú is. Ügyes megoldás, hogy a tanksapka a fedélre akasztható, nem kell keresgélni, hogy hová tegyük tankoláskor. Jó a nagy külső tükör. A fűtés megfelelő még hátul is (nagyobb Dacia modellekben nem mindig). A klímát egyszer használtam 2015 őszén, tette a dolgát. A gyári Blaupunkt hifi egyszerű, élményt nem nyújt, de általános célra elegendő. A hátsó ablaktörlő csak folyamatos üzemben használható. Szintén filléres megoldás lett volna beletenni az egyszeri vagy szakaszos üzemet. Az első ablaktörlő mosója nincs összehangolva a törléssel, azt külön be kell kapcsolni, ill. nincs egyszeri manuális törlés. Kár. A reflektor visszajelzője olyan fényes, hogy éjjel vakít, el kell takarni.
Summa summárum, aki tényleg csak A-ból B-be akar eljutni (akár hosszabb távon) egy egyszerű, de hibái ellenére nagyszerű kompakt autóval, nyugodt szívvel üljön bele. Hab a tortán, ha sokkal rosszabb autóból (mint pl. a mi Skoda Favoritunk volt) ültetjük át a családot, akkor még vezetési élményt, de legalább is a nyugodt autózás élményét is nyújtani fogja. Mi nem bántuk meg.
Hibalista
- Eddig semmi hibája nem volt. - 1x olajcsere: szűrőkkel együtt 17500.
Ide hordtam szervizbe
Bence Kft., Dorog
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2010 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 5000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 12000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Clio I. | Következő autója? | Lodgy / Dokker |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan