Ez van, ezt kell szeretni
Szöveges ítélet
Előzőleg egy "sima", azaz 1300 ccm-es 54 lovas, 4 sebességes Daciának volt, ami nem volt egy izompacsirta, viszont nagyon kényelmes autónak bizonyult. Abban reménykedtünk, hogy az újabb verzió + 11 lóereje, és eggyel több sebességfokozata komfortosabbá és vezethetőbbé teszi az autót. Hát ez csak részben lett igaz. Az erőtöbblet valamelyest érezhető volt, de csak kicsit. A +1 sebességfokozat kifizetődő volt, mert egész normális fogyasztása volt, országúton simán 6 liter alatt lehetett tartani, ami a szocialista autók közt nagyon jónak számított. Hanem a váltója, az igazi istencsapása volt, és pont az 5. fokozattal voltak bajok. Két probléma adódott vele: vagy nem lehetett oda betenni, vagy (ezt sose fogják kitalálni...) nem lehetett kivenni onnan. Ez utóbbi úgy nézett ki, hogy látszatra kijött a sebességből és üresben volt, pl. jobbra-balra lehetett mozgatni, de semmilyen más fokozatott nem vett be a váltó. Ilyenkor az ember kinyomott kuplunggal gurult, idegesen rángatta a váltókart, és várta, hogy történjék valami. Előbb-utóbb történt is, de nem egyszer megesett, hogy nullára le kellett lassulni, és elindulni... Ezzel a rossz tulajdonságával végig együtt kellett élni, nem tudtak javítani rajta.
Viszont más téren meglepő módon csak egyszer volt vele gond, természetesen átvételkor. Most tekintsünk el attól, hogy a Merkúr-telepen a szemle és a tényleges átadás közt kicserélték a pótkereket egy olyanra, ami folyton leengedett, mert ez nem az autó hibája, hanem a rendszeré. De az már a derék román munkásokat dicséri, hogy az elektromos kapcsolók nem álltak helyzetük magaslatán, úgy általában semmi nem azt kapcsolta, amit kellett volna. Néhány órás otthoni szerelés után, amivel ezt kiküszöböltük, szomorúan tapasztaltuk, hogy a műszerfalon a sebesség-, és a fordulatszámmérőt leszámítva egyetlen mutató és lámpa sem működik. Úgyhogy százvalahány km után rögtön egy műszerfalcserével indított a kocsi. Az új műszerfal már rendeltetésszerűen működött, az autó többi részéhez hasonlóan: később semmi sem romlott el rajta. A váltója persze jobb nem lett, mint amilyen kezdetben is volt, a fékjei is elég gyengék és puhák voltak, gyorsulni lomhán gyorsult, száguldani se nagyon szeretett, mert melegedett a motorja - ilyenkor következett a nyári fűtés, biztos sokaknak ismerős - tehát közel sem volt tökéletes autó, de hát egyrészt 25 évvel korábban tervezték, az akkori színvonalat képviselte, másrészt rendelkezett a legendás francia kényelemmel, szép nagy csomagtérrel, és szerintem szebb volt, mint a Ladák, Nagypolszkik és Skodák kockavilága.
Szóval szerethető autó volt, de egy percig nem gondolkoztunk rajta, amikor valaki leszólított az utcán, hogy megvenné, azonnal az övé lett - igaz két nap múlva jött meg az Astránk...
Hibalista
- műszerfal, sebességváltó (nem romlott el, csak sose volt jó...)
Ide hordtam szervizbe
Miskolci úti szerviz
Értékelése: 6
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 8 év |
| Teljesítmény | (3) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 86000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | 1310 TX | Következő autója? | OPEL Astra |
| Ennyire szerette | (6) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan