Pirx pilóta kalandjai
Szöveges ítélet
Úgy látom, az utóbbi 15 évben teljesen lehalt a CX-es szegmens itt a Népítéleten. Ami végül is nem csoda, ha belegondolok, hogy hány másik CX jött szembe velem az úton ezen idő alatt. A második, műanyag lökhárítós szériásból még csak-csak, átlag öt évente egy, de az igaziból, a krómlökhárítós első szériából eddig egy sem. Láttam mát DS-is többször, egyszer még SM-et is fél szemmel az autópálya mellől, de igazi kartársat egyet sem.
Tehát a sztori az úgy kezdődött, hogy még a 80-as években, gimis koromban láttam egy ilyen járgányt: az elképesztő forma, überbrutál futurisztikus műszerfal és kezelőszervek, menő zöldmetál szín, bézs belsővel, igazi űrhajó volt a kor komcsi kocsijaihoz képest. Azonnal be is akadt valami, tipikus első látásra plátói szerelem, maradandó idegrendszeri trauma. Aztán kb. 15 évvel később, a 90-es évek vége felé hivatali unaloműzőnek átlapoztam egy melóhelyi barátom képes autós hirdetési újságját (akkor ez még nem a neten ment), és ott bámult ki rám egy szintén első szériás (króm lökhárító, orion űrhajós műszerfal), metálzöld, benzines! CX, 15 évesen potom 200 ezerért. Pár napos tépelődés után végül csak felhívtam a miskolci eladót, de persze hogy már elkelt. Kértem, vigasztaljon azzal, hogy egy rakás szar volt, de sajnos nem tudott, állítólag, mivel benzines volt, a „magas” fogyasztás miatt alig használták, és egyébként is minden rendben volt rajta, a légkondiig bezárólag.
Na erre fel kitört a valódi kapuzárási pánik. A most vagy soha érzést az is fokozta, hogy épp akkor voltunk lakáscserében és az eladósodás csúcsán úgy gondoltam, ha a maradék perselypénzből nem veszek azonnal egy cx-et, akkor mindörökre vége, mert azért az már érezhető volt, hogy a még működőképes példányok amúgy is csekély száma a kihullások miatt drámaian le fog zuhanni. Úgyhogy azonnal megvettem az első szembekerülőt, ami egy ezüstszürke, turbódízel foshalom volt. Természetesen semmit nem értettem az autókhoz, de szerintem a tulaj srác se nagyon (hasonló hülye lehetett mint én) és ez a fajta őszinte hülyeség bizalmat gerjesztett bennem, úgyhogy az ordítóan riasztó jelek ellenére (csipázó rozsda mindenfele, kékesen füstölő, csörömpölő motor – addig nem volt dízelem, azt hittem, ezek ilyenek –, ordenáré szakadék belső: cafatokban lógó tetőkárpit, szétszakadt ülések, komplett darabok hiányoztak az ajtóborításokból (a haver kutyája szétszedte), minden kezelőszerv szarrá kopva, stb…), anélkül, hogy akár egy métert is mentem volna vele, 300 ezerért alku nélkül megvettem. Továbbra is hiszem, hogy a srác nem akart nagyon átverni, szerintem nem minden műszaki problémának lehetett a teljes tudatában, de mivel ő azért használta is azt a roncsot, nem csak nézegette, valószínűleg sejthette már a közeli végét, azért akarta eladni. Bár nagyon hangsúlyozta, hogy mennyire fog hiányozni neki, amit abban a lelkiállapotban tökéletesen át is tudtam érezni. Így visszagondolva, lehet azért vettem meg, mert az ársáv tetején kínálta, valószínűleg azt gondoltam, a magas ár a minőség garanciája. Egyébként máig nem értem, hogy egy autót elvileg normál emberi használat mellett tizenegynéhány év alatt hogy lehetett így leamortizálni. A legnagyobb baj azonban mégiscsak az volt, hogy küzdelmesen, de azért működött, illetve a szerelem lángja is elég kitartóan lobogott, úgyhogy elkezdtem bele lapátolni a zsét (haveri kölcsön, személyi hitelek stb…). Csak úgy nagyvonalakban: komplett belső bútorzat cseréje, váltó-, kuplungcsere, hidraulika rendszer számtalan eleme, mindenféle motortéri bizbasz, indítómotor, futóműben emez amaz, talán még a fékrendszer, kormánymű is rémlik, és megkoronázásképp komplett motorgenerál. A szerelőhöz olyan 10-20 probléma elemből álló listával szaladgáltam kb 2 havonta. Plusz néhány érdekesség még azért eszembe jut: pl 0 fok alatt mindig befagyott az összes zár, esőben sem előre, sem hátra nem lehetett kilátni, mivel elöl annyira kopott volt a szélvédő, hogy nem törölt az ablaktörlő, hátul meg majdnem az összes! fűtőszál szakadt volt (jobban belegondolva, utóbbi szintén szinte elképzelhetetlen, hogy hogyan állhat elő normál használat mellett). Továbbá, vagy a generátor nem volt kóser, és/vagy valami rejtélyes zárlat lehetett benne, mert kb. havonta cseréltem az aksikat (plusz néhány igen kellemetlen lerohadás, nem indulhatnék is volt emiatt). Szóval amit előítéletes vélemények alapján szoktak úgy általában a franciákról, de kimondottan a citroenről mondani, az csőstül és hatványozottan szakadt rám. Igazából a szétrohadó kaszni rendbetételéig, turbócseréig (természetesen az is halódott) már nem sikerült – szerencsére - eljutni, mivel az autó árát meghaladó költségű teljes motorgenerállal sikerült végérvényesen kinyírni szegény párát. Ezt már csak a slusszpoén kedvéért: még a generál utáni bejáratás kezdetén lejárt a zöldkártya. A vizsgálat részét képezi ugyebár egy kövér gázas mérés is, hiába is próbáltam ez ellen szabadkozni. Remegő lábbal nyomtam neki, közben a faszikám már töltötte ki az új papírt, aztán egy nagy reccs-bumm és csak annyit láttam, hogy a műhelyt teljesen beborító koromfekete felhőből kinyúl egy kéz a papírral és torkaszakadtából ordít, hogy azonnal kotródjak innen. Szerencsére csak kb 1 km volt hazáig az út, de azt azért nem kívánom senkinek, az egész szentendrei út koromsötétségbe borult mögöttem, miközben kb 20-szal bakkecskéztem haza. Ha akkor megállít egy rendőr, nem tudom, mit szólt volna a vadifriss környezetvédelmi igazoláshoz:) Akkor úgy éreztem, mindörökre végeztem. Hiszem, hogy szenvedéseim nem voltak hiábavalóak, az egek (és földek) Ura rövidesen kompenzált egy szintén 10 év feletti 940-es Volvo képében,egy 80 éves Volvo fanatic bácsi M-zárolt készletéből, de az egy másik, kimondottan rövid sztori: 25 év, 0 rozsda, 0 meghibásodás, az alábbi kopókon kívül: fékbetét, kuplungtárcsa, kipufogó, 0 javítás (futómű, lengéscsillapító még eredeti, pedig futott Bp-n is kb 100-150 e kilcsit). Bocsi, egyszer cseréltem csomagtérajtó teleszkópot, az nem tudom, minek számít. Egyébként szent meggyőződésem, hogy a régi kockakombivolvó az autógyártás csúcsa, a tökély megtestesítője, ha egy ufónak megadnák az emberiség paramétereit azzal, hogy tervezzen ennek a fajnak egy minden igényt kielégítő guruló közlekedési eszközt, akkor ez lenne az, minden más csak deviáns elhajlás.
Ja, slusszpoén 2: a foshalom végül az egyik, autó-nekrofíliával megáldott/megvert unokatesóm népes flottájában kötött ki, aki aztán úgy rákattant a típusra, hogy végül jó pár DS, CX, SM!!! (10.000-ből talán 1 tudja mi az, keress rá, lepődni fogsz), is megfordult alatta. Mint utóbb kiderült, az én Cx-em a nagy forgásban az utolsó molekuláig elcsencselődött/ elbontódott (persze, tele volt vadiúj alkatrésszel), de úgy, hogy nem maradt belőle se papír, se rendszám. Csak az éves súlyadó fizetési kötelezettség formájában jár még rendszeresen vissza kísérteni. (Aki tud esetleg megoldást a problémára, szívesen fogadom a javaslatot, különben lehet, hogy az összes utódom is fizetni fogja egy idióta ősük hagyatékát.)
Aztán eltelt kb10 év és hazafelé menet egyszer csak ott feküdt egy másik rozsdás foshalom az út szélén. Teringettét, gondoltam, micsoda forma, ha más nem, hozok a roncstelepről egy ilyet, berakom a kert sarkába, aztán majd nézegetem. Hogy hogy nem, pár nap múlva sóhajt egyet otthon az asszony, de jó is volna neki egy csinos kis járgány a szénné ütött suzukija helyett. Nézzük csak a „legnépszerűbb használtautó portált”. Hogy hogy nem, mi néz szembe apucival: egy állítólag teljesen kóser, friss műszakis, 82-es, első szériás, benzines CX, csodás metál sötét olívzöld színben, bézs belsővel… B.meg… most mi legyen. Pár nap tépelődés után, végül remegő kezű telefon, de ki van kapcsolva, üzenetet azért hagytam. Ismét eltelik pár nap, épp megkönnyebbülten mesélem a barátomnak, történetesen épp annak, akinek az újságjával kezdődött minden, hogy kis híján mekkora bajt hoztam a nyakamra, mikor alácsörög „CX”. B.meg…most mi legyen. Hát mit is lehet tenni, irány az asszonnyal Szeged, legalább kirándulunk egyet, aztán majd meglátom, mi győz a feltörő érzelmek közül, a szerelem vagy a gyűlölet. Az eladó egy egyetemi prof. (teljes hozzá nem értés = 0 buhera), aki kénytelen megválni a családtagtól (ebben nőttek fel a gyerekek stb.), mivel már páros lábbal rúgják ki minden szervizből, szegény öreg cimbi meg az új kocsi miatt kiszorult a garázsból. Eddig jó a történet, körbejárva az autót pedig azonnal feltört bennem a 10 éve elfojtott őszinte heves gyűlölet. Pedig a korához képest tényleg minden rendben lévőnek tűnt. Jött, ment, szépen járt a motor, nem füstölt, liftezett föl-le rendesen, próbaút is várakozások felett (jé ez így is tud menni???), belseje is egészen rendben, ülések tökéletesek, minden műszer, kezelőszerv jó, szélvédők karcmentesek (a traumák) stb… A rozsdamentesnek mondott és első pillantásra annak is látszó kasznin azért lehetett látni, hogy megpiszkálva lenne vele munka, de azért nem is kellene talán a fél autót kicserélni. Mindezen tapasztalások hatására a gyűlöletet felváltotta a jeges rémület. Ezen egy kb 2 órás gondolkodási séta sem segített, mivel a távolság növekedésével lassan visszatérő halvány optimizmust az autó ismételt látására előtörő hidegverítékes iszony azonnal elmosta. Mintha ott állnék az oltár előtt, mellettem egy gyűlöletes fúria, pisztoly a tarkómon és mondjam ki az igent. Egy két dolgon azért már keresztül mentem az életben, röhejes, de ennél nyomorékabbul még tényleg sosem éreztem magam. Az adásvételi írása közben még párszor felpattantam a székről, hogy majd inkább holnap visszajövök (a menekülési kísérletek miatt a szerződés kitöltése is kb 1,5 óráig tartott), de szerencsére ott volt az asszony, egyre türelmetlenebbül, táskájában a nyavalyás 300 eFt-val és aláíratta velem a papírt.
Útközben hazafelé, ahogy megtettem az első 10 problémamentes kilométert, aztán szépen fokozatosan megnyugodtam és egyre jobban elöntött a boldog tudat: végre megvan a CX-em!!!!
A kaszni rendbetételéhez saját kezűleg álltam neki, némi előzetes flexhasználat kellő önbizalmat adott. Végül teljes szétszedés, belső kibelezés lett, meló mellett így 2-3 hónap azért ráment, megszállottan, reggel, este, sokszor csak néhány óra alvással. Volt azért kellemetlen meglepetés is a szétszedést követően: kiderült, hogy a doblemez tömítése mindkét oldalon elvált a sárvédőtől, úgyhogy kiömlött mögüle vagy egy-egy liter nedves homok is, ami közel 30 év alatt szép munkát végzett, de azért még menthető volt. Szerencsére megvolt még a régi CX guru srác (FEZ, áldassék a neve) is, akihez korábban jártam, úgyhogy az egyéb forgó-morgó cseréket, javításokat vele el tudtam végeztetni, ezek megálltak 100 eFt körül. Motor, váltó, elektromos és hidraulika rendszer tényleg rendben volt. Fényezéssel, átírással mindenestül 900 eFt alatt teljesült végül is a gyerekkori álom. Nem OT állapot, de nem is az volt a cél, esztétikailag, műszakilag korrekt. Egy jó CX vezetésének fílingjét nem kívánom hosszasan ecsetelni, akit érdekel, próbálja ki, vagy olvasson utána. Nagyjából 1.000 emberből 1 tudja/sejti, hogy mi ez a fura gép, de azok csorgó nyállal szokták körbeajnározni, úgyhogy lehet vele büszkélkedni (nem egy tucat ződséges merci, már elnézést, nem sértésnek szánva, volt már nekem is olyan kósza pillanatom, amikor enyhén megkívántam, de azért nem arra hegyeződik a cerka, …ha már német, inkább talán egy Pantherre, he, he). A CX-et illetően általában sikerül rábeszélni a kitartó lelkes bámészkodókat, hogy üljenek csak bele, az az igazi, aztán ha némi szabadkozás után (ó dehogy, hát el tudják képzelni), mégiscsak beleülnek, akkor eddig mindenkiből kiszakadt egy őszinte felordítás, hogy azta k.va, hát ezek meg micsoda ülések (mint az anyaméh, ha épp eszükbe jutna), micsoda műszerfal, hát ezt nem hiszik el stb…Pedig ezek a jónépek még el sem tudják képzelni, mekkora lúdbőrös flash, mikor az ember full sebességgel siklik (hidró ugyebár) este az autópályán, és max kakaón nyomja pl. ezt: https://www.youtube.com/watch?v=H7mx0nAxkco Király lehet tolni a szerpentinen egy hegyes Bmw-t Rammsteinnel, vagy krúzolni 3 tonna amcsi tepsivel (V8), ezeket jó is lenne egyszer kipróbálni, de nem hiszem, hogy hasonló módosult tudatállapotot lennének képesek előidézni. No meg a liftezés, ahogy az autó feláll és életre kel, mint show elem, mindent visz. Erre a mutatványra már egyszer egy egész, épp elvonuló óvodás csapat is kollektív extázisba került az óvónéni figyelemfelhívását követően (ki tudja milyen kellemes ifjúkori élmények idéződtek fel benne). Cégnél maradva nagy élmény egyébként egy DS is, ahhoz képest egy CX is egy pattogó pingponglabda, de azért az már egy egész más, nem mai világ.
Amúgy a kocsi mindennapi nézegetős, szép időben vasárnapi misérejárós státuszban üzemel, eddig komolyabb probléma nélkül (km óra spirált kellett cserélni). Ez évi 1-2 ezer km, de azért volt egy intenzívebb időszak is, mikor 2 évesen a legkisebb fiam is rákattant, aztán ezzel kellett minden nap a játszótérre menni. Sajnos a kocsi elkészültét követően a friss fényezést sikerült egyből meghúzni, a szomszédokat vittem volna flancolni az új szuperjárgánnyal, és az ebbéli izgalom miatt elnéztem a kapufélfát. Maradék festékkel próbáltam kijavítani, de így legalább saját szemmel is meggyőződhettem róla, hogy ez egy külön szakma. Úgyhogy tervbe van véve a rendes javítás (igazából a sárvédőket sem sikerült tökéletesen felraknom, hiába, megvan ott is a követendő műveleti sorrend, de már nem volt lelkierőm újra nekiállni). Majd a 40-es évfordulón, addig hátha előjön valami rozsda is, csak hogy nagyobb legyen az ösztönzés.
Hibalista
- Lásd a szövegben
Ide hordtam szervizbe
FEZ
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Én
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1982 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 263000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 7000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Nem adom el |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan