Szegényember Range Rovere?
Szöveges ítélet
Szegényember Range Rovere?
Ez volt az első gondolatom, mikor hosszas nézegetés után megvettem életem első C5-ösét.
Range rover sportokból ismert 240 lóerős dízel? Eszeveszett suhanás tökön-babon, bokáig érő kátyúkon keresztül? Stabil kanyartartás 18-as felniken kompromisszumok nélkül? Navi, xenon, bőrülés, napfénytető, keleti (nyugati) kényelem? Mindezek ellenére alacsony fogyasztás és elérhető ár? Jól hangzik, én elcsábultam, tanulságos történet következik!
10 év alatt ez a 9. autóm, ami elsőre talán kirívóan hangzik, másodikra viszont hozzátenném, hogy 60-80.000 km-t vezetek egy évben munkámból kifolyólag. A közelmútban sokat járt rám a rúd, volt Opelem, Toyotám, Vw-m, Fordom, új szériás láncát ledobó Bmw-m, illetve Land roverem is. Utóbbi volt az előző autóm, egészen 399.000 kilométert bírt, míg kilehelte lelkét egy vezérműtengelytörés képében. Az legutolsó 3 kocsimat mind motorhiba vitte sírba, volt köztük japán, német és francia dízel is, így azt hiszem mindennemű előítélet nélkül kezdtem keresni a következő versenyzőt. Tudtam, hogy nagy eséllyel szopórollerré alakulhat a projekt, de tényleg nem érdekelt ennek ténye (akkor még). Egyrészt nagyon csábított, hogy életemben egyszer legyen egy hidrós autóm, másrészt a C5 viszonylag megbízható, tartós típus hírében áll mind a népítéletek, mind pedig a tesztek alapján. Nekem egy ideális utazóautó kellett 90%-ban autópályára, ami nem nagy kihívás sem a kiszemelt dízelmotornak és talán a futóműnek se.
El is kezdtem a nézelődést. Mivel ausztriában élek, csak az osztrák piac tapasztalatairól tudok beszámolni. A projektre maximum 10.000 eurót szántam, ennyiért már viszonylag szép állapotú modelleket kapni, feleslegesnek éreztem ennél magasabb összeget kiadni. Kb. 150-200.000 km-es futás volt a realitás, illetve faceliftes, 2011-14-es évjáratokban gondolkoztam. Végül mégis egy frissítés előtti, 2010 végi modellt vettem meg 210.000 km-el. Hogy miért? Egy vidéki nagyváros márkakereskedője hirdette meg, egyik üzletkötőjük használta új korától fogva az autót. Végig dokumentált szervizkönyv, megkímélt állapot, friss nagyszerviz és műszaki helyben (friss, hiba nélküli bejegyzéssel!! -ez itt nagy szó-), 12 hónap garancia. Hatalmas új üvegpalota, a kereskedést évtizedek óta egy helyi család üzemelteti, az alkalmazottak még az osztrák sztenderdhez képest is szokatlanul jól öltözötten és kedvesen fogadtak. Nálam ezek azok a körülmények, amik bizalomra adnak okot, így egy rövid próbaútnál tovább nem is akadékoskodtam, elhoztam az autót.
Innentől lesz csak tanulságos a történet. A hazaút bő másfél óra volt, így bőven elegendő ahhoz, hogy jelentéktelen apróságokon kezdjen el kattogni az ember agya. Várjunk csak, miért kellett megvárnom míg "elővezetik" nekem az autót, csak nem a hidegindítástól akartak megóvni? Ekkora telepi neppertrükköt csak nem sütnek rám, az durva lenne. Vajon a kocsi elején lévő kis körömnyi fehér pötty tényleg csak otthon a fa alatt rácsöppent "gyanta" ahogy az eladó mondta, vagy mégis egy aljas kavicsfelverődés? Nem is tudom hogyan alakult, hogy nem néztem meg alaposabban a kis, alkualapnak se rossz foltocskát. Gyorsan félreálltam egy pihenőbe, csekkoltam. Ez bizony követ kapott, el is kezdett dolgozni a rozsda a kis mikrokráterben. #?*!'=/s*. Nem is a pötty idegesített, hanem a tény, hogy hazudtak róla. Mi lehet akkor a motortérben? A váltóban? A hidraulikában?? A helyben csinált nagyszerviz és friss műszaki nem feltétlen megnyugtató, ha a becsületszint ilyen magasságokban bukdácsol. Kértem is egy gyors műszaki időpontot az ATU-nál, rá 2 napra fogadni is tudtak. Aszongya: 4 súlyos hiba, amik azonnali beavatkozást igényelnek. Egyebek alatt szétrepedt szilentek, erősen korrodált fék- és hidraulikacsövek valamint hidrópumpa, erős motorolajfolyás. Itt már nem voltam olyan ideges mint első nap, valahogy számítottam a dologra. Kértem egy időpontot garanciális javításra, amit bő egy hónap múlvára meg is kaptam. Igyekeztem keveset használni az autót, de azért gyűlt pár kilométer, illetve hiba: ülésfűtés hiba, elektromos tükör hiba, parkolóradar hiba, vészhívó berendezés kapcsolati hibája, hideg motornál kerepelő hang, fémes csörgés leállítás után, pályatempónál egyre erősödő rezonálások.
A legtöbben egyből visszaadták volna az autót, nekem is ez volt az első gondolatom. Végül azért maradt nálam, mert nagyon erőlködött a szerviz hogy megcsinálják a hibákat, illetve nekem sem volt kedvem megint új kocsit keresgélni. Azért nem mostanában jöttem le a falvédőről, irattam velük egy nyilatkozatot, amiben elismerik az összes hibát, illetve vállalják a javításukat. Potom 2 hétre hagytam ott az autót, a meglepetés csak az átvételkor következett: nem csináltak szinte semmit. Egyedül a parkolóradart buherálták meg, a többi hibára egyrészt azt a választ kaptam, hogy a próbaúton ezeket mind tapasztalhattam, másrészt nekik van egy jegyzőkönyvjük a friss műszaki vizsgáról ("hiba nélkül" bejegyzéssel!), ami bizonyítja, hogy minden rendben volt. Ellentétben velem, akinek jogilag pár fotón kívül nem volt semmije a két nappal későbbi autóklubos vizsgálatról, mivel ott csak egy A4-es papírt nyomtak a kezembe. Háh, milyen praktikus, esett le nekem akkor a tantusz. Ugyanis a műszaki jegyzőkönyvével ő, mint eladó jogilag bizonyítani tudja, hogy az autó rendben volt az átvételkor. Ehhez passzolna is a hirdetésben szereplő "hibamentes, frissen szervizelt" leírás. Az adásvételiben lévő "korának megfelelő, szervizelést igénylő" megállapítás kevésbé, de ezt vételkor az eladó "nem vehette ki", mert ez a sztenderd szerződés nálunk, én meg megelőlegeztem a bizalmat, mondván mégiscsak Ausztriában vagyunk. Gyorsan kértem egy DAS időpontot, ahol megerősítették kétségeimet, a jogi környezet zseniálisan kedvezett szinte mindennemű jótállási igény elutasításának.
Most ott álltam tehát egy hidraulikus francia szopónaszáddal egy jogi fricskákból épített labanc erőddel szemben, aminek nekimennem sem időm, sem kedvem nem volt. Így pár erélyes e-mailt illetve telefont leszámítva a balhézás is elmaradt, a beszélőviszony nem veszett el a kereskedővel. Használtam hát az autót tovább, mondván még van jópár hónapom az elállási jogomat gyakorolni, addig is van egy autó alattam, ami egyébként tényleg kényelmes.
A következő fun fact az volt, mikor március környékén az amúgy viszonylag precíz automataváltó elkezdte kidobálni a 3-as 4-es váltást magas fordulaton. Ez már csak amiatt is zavaró, mert főúti előzésnél mindig itt akar gyorsítani, ezzel pedig rendre 2-3 értékes másodpercet veszítünk. Természetesen jeleztem a hibát a kereskedőnek, aki még nagyobb természetességgel nem válaszolt. Ez volt a helyzet egészen május 5. napjáig, amiko a következő kedves jelenet zajlott le:
Egyik reggel a kocsihoz közelítve észrevettem, hogy matt az egész hátulja. Közelebbről nézve, nini, csak nem lepermetezte valaki hidraulikaolajjal? Csak nem magát permetezte le tegnap autópályatempónál? Mikor hátrébb léptem láttam hogy a kocsi ül mint karón a varjú és maga alá pisilt vagy 2 litert a cuccból. Na ennek kampec gondoltam és elvitettem a legközelebbi Citroen szervizbe egy látleletre. Großes Problem mein Herr, jött a telefon még aznap délelőtt, illetve egy potom 2.000 eurós ajánlat a javításra. Ebben csak a hidróvezeték és pumpa cseréje lett volna benne, a szaki szerint legalább ennyi lenne a gombák illetve a többi vezeték cseréje. Még aznap fogalmaztam egy levelet a kereskedőnek, majd bő egy hónap jogi huzavona kezdődött. Végül sikerült megegyeznünk, tekintve, hogy mentem azóta 22.000 km-t, 1.200 euróval olcsóbban visszavásárolta az amúgy 8.000-ért vett autót. Azóta figyelem a kínálatot, felbukkan-e még a javított remekmű, de jó eséllyel már párezer kilométerrel keletebbre boldogít valakit. Hát így vegyen autót az ember egy osztrák márkaszervizben!
Ja, az autóról? Egyébként jó volt!
A hibákat leszámítva egy kényelmes utazóató. A beltere a francia szintet hozza. Sok puhaság, sok puha ragacsos műanyag és mégtöbb gomb. Meg még néhány gomb. Ha ezen túltesszük magunkat, belesüppedhetünk a plüs-bőr kombó ülésbe, melyben tényleg százkilométereket lehet utazni megállás nélkül. Az üvegtető pazar, de nem praktikus. Télen jön a hideg, nyáron a meleg, a fekete kocsi egyébként is egy üvegház volt klimatológiailag. Az kormány könnyen jár, viszont eléggé indirekt. A fék szintén elég puha, kényelmesen tiporható. A váltó szépen tette a dolgát amíg tette, a motor pedig hozta azt, amit az ember elvár egy 240 lóerős dízeltől. Nyomaték és mégtöbb nyomaték, 7,5-8 literes fogyasztás. Kihasználni ritkán tudja az ember, egyrészt mert ausztriában 140 a megengedett sebesség az A1-en, másrészt mert városban nem lehet lepadlózni. Egyszerűen túl sok ez a motor. Öszvissz 2x próbáltam a fél év alatt a lámpánál padlós indulást, ilyenkor az első kerekek elvesztik a tapadást, az ESP illetve a hidróvezérlés pedig összehoznak egy olyat hogy a kocsi eleje elkezd pattogni mint egy kecskebéka, a futómű pedig minden földetérésnél ki akar szakadni. Ezzel térjünk is rá a lényegre, a hidróra! Olyan szempontból beváltotta a reményeimet, hogy valóban lehet vele autópályatempót autózni az M1-esen, anélkül hogy Dakar futamon éreznénk magunkat. A 18-as kerekekkel sem volt rossz, de hamar kapott egy 17-es szettet, amivel igazán szoftos lett a futás. Kátyú, villamossín, egy kis padka vagy nyomvályú nem jelentett problémát. Ami kissé csalódást jelentett azonban, hogy egyszerűen túl sok kompomisszumot jelentett ahhoz, hogy azt mondjam, ez kell nekem. Pedig nagyrészt utazok, a boyracerkedés nem az én műfajom. Még nem is csak a költségekről van szó, hiszen ha kapnánk érte valamit, le lehetne nyelni a dolgot. A tény az, hogy kanyarban nem jó vezetni. Igaz hogy felkeményedik, de nem tudod mikor, mennyire és hogyan. Fél év után is kétkézzel fogtam a kormányt nagyobb kanyarokban, mert a túlszervózott tekerőn egyszerűen nem érzed, hol az autó. Ez hatványozódik esős, esetleg havas időben. Maga a rémálom, mikor havon vezetsz és annyit sem érzel mint mikor megdobnak egy mákszemmel, csak látod, hogy elkezdtél keresztben menni az úton. Többször is megtörtét velem a havas pályán, pedig új téligumikkal mentem a kihívásnak. Egszerűen semmilyen visszajelzést nem kapsz, mi történik a kerekeknél! Még az sem megy, hogy majd mikor megyek kirándulni, majd könnyű terepen magasra állítom a futóművet, illetve pályán alacsonyra. Ez tévhit. Alacsony beállításnál 5 km/h-nál, magasnál 20-nál gyorsabban nem enged menni! Illetve azzal hogy magasra állítjuk, elvesszük a mozgásterét, így a legkisebb kátyún is fájóan fel fog ütni. Annak ajánlom ezt a futóművet, aki semmilyen visszajelzést nem akar kapni vezetés közben, sőt, igazából nem is szeret vezetni, csak szükségből autózik. Ja, hogy ő boldog lenne egy Corollával is? Boldog bizony. Éppen ezért ne akarjon zseb rangeróvert venni. Hogy a hidrós C5-e a szegényember Range Rovere? Ha megveszed biztosan az leszel, csak idő kérdése!
Akinek mégis tetszik a típus, hagyományos futóművel, egy 2.0-s vagy 2.2-es HDI-vel szerintem gond nélkül vállalható! Nem szeretnék belerúgni a márkatársakba, a korabeli DS továbbra is egyik kedvenc #utánafordulokazutcán autóm, a modern hidrót viszont tényleg csak fanatikusoknak tudom jó szívvel ajánlani.
Hibalista
- ülésfűtés - elektromos tükör - parkolóradar - vészhívó berendezés kapcsolat - hideg motornál kerepelő hang - fémes csörgés leállítás után - pályatempónál egyre erősödő rezonálás - váltóhiba - hidró vezeték + pumpa
Ide hordtam szervizbe
a jó (ál)hírnévhez mindenkinek joga van így nem nevezném meg :)
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (2) | Évjárat | 2010 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 210000 |
| Megbízhatóság | (3) | Vezetett km | 22000 |
| Szerviztapasztalat | (3) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | LR Freelander 2 2.2 | Következő autója? | XC70 D3 |
| Ennyire szerette | (1) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (3.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan