Francia ikon
Szöveges ítélet
Szeretném egy kisebb bevezetővel kezdeni írásomat, hiszen minden történetmesélőnek illik bemutatkoznia, már csak azért is, hogy az olvasó ideje korán fel tudja mérni az írást digitekbe szedő személyének hitelességét és elfogulatlanságát. Olyan családban nőttem fel, ahol az autók iránti szenvedély minden egyéb vágyódásnál erősebb volt. Ugyanakkor ez autómárkákhoz nem kötődött, sokkal inkább műszaki megoldásokhoz, azok megismeréséhez, és a szürke hétköznapokban mérhető használhatóságukhoz. Nagyapám üzletkötő volt a 60-as évektől egészen a 90-es évek elejéig. Szeretett vezetni, és az autóit olyan rendben és tisztán tartotta, mint a királyi hintókat hajdanán. Gyerek fejjel azt gondoltam, hogy ez csak egyszerű vonzódás a négykerekű irányítása iránt, és mint munkaeszközt is nagyon megbecsüli a járgányait, de aztán alig nyolcéves fejjel rájöttem, hogy itt sokkal komolyabb fétisről van szó, amikor a bérház hátsó, omladozó garázsából kitolt, mert persze nem indult be, egy tűzpiros Fiat 500-as eredeti bőr belsővel és targa tetővel. Az autón minden eredeti volt, még a megbízhatósága is. Nem tudom pontosan, mennyit érhetett akkor, de valahol itt a Totalcar-on olvastam, hogy már a 90-es évek közepén is súlyos pénzeket kellett fizetni egy eredeti példányért. Szóval ott megmozdult bennem valami, de nagyapám hamar lehűtött azzal, hogy szép-szép, de mit kezdjek vele, ha úgysem indul be soha. Azt gondolom, hogy apámnak genetikai kötelessége volt, hogy autókkal foglalkozzon valamilyen módon. Autószerelő technikum után rengeteg szerelőműhelyt végigjárt, majd gépészetből diplomázott, és mai napig műszaki vizsga állomásokon dolgozik, mint vizsgabiztos, azt hiszem. Milyen autót vezet most? Természetesen szívó benzinest. Melyik volt az egyik kedvenc autója, amit még a 2000-es években is használt? Egy Renault 4-es. Igen, azzal a fura váltóval a műszerfalon, aminek a kezelését mindig csodálattal figyeltem, és persze testközelből, csavarról-csavarra saját szememmel tanulmányozhattam át. Hogy francia hívő volt-e? Dehogyis, sőt, mint az írás elején jeleztem, nem kötődött autómárkához, csak szerette a mindennapokban működő egyszerű műszaki megoldásokat. És valahogy én is kaptam ebből bőséggel.Egészen 2015-ig csak benzines autóim voltak, de aztán megszaladt a karrier, és beléptem a cégautósok táborába. Első dízel autóm egy DSG 2.0 TDI Octavia volt, amiről valahol már értekeztem. Legyen annyi elég, hogy nagyon szerettem volna utána átülni egy rendes, lehetőleg benzines autóba. Eljött az idő, hogy a cseh traktort le kellett adnom, és nagyon gyorsan választani a következő gépet. Átnéztem a listát, persze felejtős volt a benzines, mert sokat fogyaszt, a pénzügyes szerint, aki benzines Passat-al járt, de mindegy. Akkor legyen. Nem volt időm konzultálni a családdal, így egy szervizes ismerőssel kellett gyorsan összedugnunk a fejünket, aki átnézte a listát és rábökött a Citroen-re. A sok Passat, Octavia, Superb mellett nem igazán értettem először, de elmondta, hogy kéziváltó, 2.0 HDI és légrugó. Ha ezt így megrendelem, soha nem akarok majd kiszállni belőle. Ebben az összeállításban egyébként Passat árban volt az autó. Na mindegy, gondoltam, a cég pénze, ha már nem engednek benzinest venni, akkor veszek olyan autót, ami senkinek nincs a cégnél. Készletről hamar meg is jött. Az autó átadásánál a kereskedőnek halvány lila lélegzete nem volt arról, hogy a központi menüt hogy kell kezelni, meg hogy egyáltalán miket tud. Ez nem gond, mert három év használat után nekem sem, de ez genetikus dolog nálam, az autó nekem a vas, futómű, motor. A többi csak kényelem, ami mellőzhető, vagy legalábbis másodrangú dolgok. Amikor először beültem, nem akartam elhinni amit érzek és látok. Szinte semmi nem ott volt, mint úgy általában az eddigi autóimban, de minden úgy volt megtervezve, hogy körém rendeződjön. Pár hét után már úgy éreztem, hogy nem is beülök ebbe az autóba, hanem magamra kapom, mint a kedvenc kabátomat.Ez mindent elmond az ergonómiáról, az ülések kényelméről, az alapvető funkciókról. A három évben, ameddig használtam, fel sem tűnt, milyen ótvar minden főút Mo-on. (Jelenleg egy Ford-ot hajtok, na ebben érzem.) A motor váltó páros mondjuk úgy, hogy kényelmesen vezetve elmegy, de nem akarj sietni a váltásokkal, mert ezt a kuplung sem támogatja. Sőt, aki ilyen autót vesz, nagyon kérem, hogy arra a célra vegye,amire gyárthatták, méghozzá hosszú utak megtételére pályán, vagy főúton. Városban sem a méretei, sem az áttételek nem teszik kellemes társsá ezt a gépet. Aki családi autónak venné, mindenképpen a kombit válassza, mert az jól pakolható. Az enyém szedán volt, és ugyan bejártuk vele többször Európát, azért a csomagokkal 5 főre mindig voltak gondok. Szintén elég problémás a hátsó utasok szellőzése, mert a klíma levegője csak egy vékony rostélyon megy hátra, emiatt nagyon nehézzé válik a levegő. És igen, az utastéren belül nincs sok pakolóhely, tehát egy Fiesta praktikusabb nála. Hogy mégis miért szerettem? Egyrész mert közel 200K kilométer alatt mindenhova elvitt üzembiztosan,miközben a német társait már 120K-nél komoly javításoknak kellett alávetni, de talán nem is ez a fő indok. Amikor néztem apám szakálla alatt azt a megmagyarázhatatlan komisz vigyort,mikor az R4-es váltóját becsusszantja a következő fokozatba, azt hiszem nagyjából én is így nézhettem ki, amikor ezzel a lebegő erődítménnyel suhantam tovább a sávomban minden napi gondomtól megszabadulva.
Hibalista
- Klímakompresszor, ADBlue jelzésadó, jobb első ülésfűtés
Ide hordtam szervizbe
Citroen Pásztor Bp.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2016 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 198000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Octavia | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan