Áldozat a kényelem oltárán
Szöveges ítélet
148.000 km-rel vettem, akkoriban ezeket az autókat 10ezer euró körül kínálták, ezért viszont csak 5000-et kértek. Kipróbáltuk, egyben volt, de a fara jó 10 centivel magasabban állt, mint kellett volna és jégesőként kopogott a futóműve. De elhoztam, ennyiért úgy gondoltam, a hülyének is megéri, majd helyrerakatom.
Az első körben kicserélték a stabilizátor rudat és a magasságérzékelőt összekötő csuklós kart, egyúttal kicsit lejjebb tették a farát. A négy stabilizátor-összekötőből három szintén kukába került. A futómű azóta csendben van, de a far magasságát még kétszer állítottuk, most kb. jó (apropó: ha valaki tudna nekem gyári kerékközép-sárvédőperem távolságot mondani, azért hálás lennék, mert még a google se talál ilyen adatot). A helyreálló dőlésszög a futóműgeometriát is kiigazította, ami az egyenesfutásra is jótékony hatással volt. Persze kapott friss olajat a motorba, meg egy öblítést követően az automata váltóba is.
Így kezdtem el rendszeresen használni és beleszokni a kényelembe: a hihetetlenül jól működő kormányzáskövető xenon-fényszórókhoz, az alig hallható 163 lóerős dízelhez, a finoman váltó automatához, az elektromosan állítható, fűthető és derékmasszírozós vezetőüléshez, a motoros hátsóajtóhoz meg a levehető vonóhoroghoz - és persze a varázsszőnyeg-feelinghez, amiért a kocsit vettem.
Egyébként ezelőtt is C5-ösöm volt, de az az 1.6 HDi motorral szerelt C5 II-es volt még. Az az autó sokkal kevésbé finom, viszont sokkal sportosabb (vagy inkább agilisebb), pedig enyhén szólva nem úgy néz ki. Emez kicsit durvábban nyeli az úthibákat, de az a fő baja, hogy sokkal alulkormányzottabb. Hiába tehát a 163 lóerő, a C5 III Exclusive komótos vonulásra való, azon belül is főleg repedezésmentes aszfalton. Ha ezzel megbékéltünk, akkor viszont megvan az ideális utazóautó: 130-nál kb. 6 liter kell neki, országúton alig több, mint 5 l-t kér 100 km-re, menet közben alig van zaj, kellemes háttérzene mellett halkan lehet beszélgetni, tankolástól tankolásig akár 1000-1100 km-en át.
Aztán persze kiderült, miért volt olcsó a kocsi: az egyik gólyaláb tömítetlen volt, de még rosszabb volt, hogy az alsó motorburkolat tocsogott az olajban.
Ez utóbbi eltüntetése többmenetes küzdelem volt. Először a nagynyomású szivattyú tömítése, aztán a szivattyú, végül a főtengelyszimmering cseréje következett, de most végre száraz a blokk. Közben hátul is kellett egy hidraulikus elem csere, ugyanott egy kerékcsapágy is megadta magát. Még egy kellemetlen közjátékkal szórakoztatott a Citroen: egy séta után azzal fogadott a parkolóban, hogy a fara teljesen a padlón volt. Menni lehetett vele, egy szakszervizben egy óra alatt működőképessé is tették a berozsdált magasságérzékelőt, ami a fenékre ülést okozta. Aztán amikor megjött a pótalkatrész, egy kávézásnyi idő alatt kicserélték.
A szervizben nagyon rendesek voltak: a hidrós Citroent a szakik a márkaszervizben szinte babusgatják, és bátorítanak, hogy ne adjam el.
Mai eszemmel nem is gondolok erre, a terv az, hogy 300 ezer km-ig legalább használatban marad - egy ilyen felszereltségű autót nem lehet könnyen pótolni és a kocsi most jó, a nyáron (csak nyáron) hülyeségeket mérő és ezzel az automata klímát összezavaró külső hőmérőtől eltekintve.
A többit majd meglátjuk.
Hibalista
- Stabilizátor összekötők (a 4-ből 3) - Magasságszenzor karja hátul - Jobb első és bal hátsó hidraulikus elem - Nagynyomású üzemanyagszivattyú - Főtengelyszimmering - Hátsó ajtó működtetés - Magasságszenzor hátul - Bal hátsó kerékcsapágy - Külső hőmérő
Ide hordtam szervizbe
Marosi Zsolt
Értékelése: 9
Képek az autómról
Fenntartási költség | (3) | Évjárat | 2011 |
Kényelem | (10) | Használati időtartam | 2 év |
Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 148000 |
Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 40000 |
Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 6 l |
Előző autója? | C5 II | Következő autója? | – |
Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
Verdikt | (7.4/10) |
