Igazolt előítéletek
Szöveges ítélet
Lehet, hogy én vagyok csupán balszerencsés, de az én kétéves tapasztalatom azt mutatja, hogy az itt mutatkozó C5 felhasználók jelentős része vagy mázlista-, vagy egyszerűen csak hazudik. Gondolom erre utal a feltehetően valódi C5 tulajdonosok által a hencegő népítélet tesztekre kiosztott rengeteg egycsillagos osztályzat is. A 2.0 literes HDI kombi ugyanis nem az, amit a lelkendező posztok körülírnak: Ez a kocsi nem jobb, mint a Passat, hanem egyáltalán nem is mérhető hozzá, ez a típus egyszerűen nem jár el a hétköznapi használat mellett 5.5 literrel (pláne nem 5.0 literrel városban, amint azt az egyik felhasználó arcpirító módon le merte írni), egyáltalán nem megbízható és az a pár centi amivel meg tudja emelni a hasmagasságot nem teszi terepjáróvá. Én legalábbis nehezen tudom elképzelni azt az egyik tesztíró által leírt helyzetet, ahogy a C5 kombijával 70-el suhan az erdélyi hegyi utakon, 25 centis hasmagasság mellett. (Könyörgöm, szervízállásban - 10km/ó-ig - sincs ekkora hasmagassága a kocsinak, de ekkor már nincs rugózás és a cammogáskor minden kavicsot érezni lehet.)
Ez a kocsi gyakorlatilag szolgálati autóként van jelen az életemben. Nem kértem, csak kaptam a főnökömtől, mivel ő új kocsit vett és ezt - a fennálló hitel miatt - nem tudta megfelelő áron értékesíteni. Mivel egy fillérembe sem került, így nyugdíjazva szeretett 244-es Volvómat (Mea culpa mea maxima culpa!) én vettem birtokba a kocsit 285.000 kiométerrel az órájában (ez valós futásteljesítmény).
Azt szoktam mondani, hogy ha ez egy VW termék volna, akkor ez volna a legjobb Passat, ami készült. De sajnos nem VW termék és ez a minőségen és a megbízhatóságon ugyancsak meglátszik. Nem arra gondolok, hogy milyen tapintásúak a műanyagok és milyen hangon klattyannak a kapcsolók, (ez maradjon csak az elkényeztetett autós újságírók perverzitása), hanem arra, hogy az elektromos ablakemelők, ülésállítások, ülésfűtések hétévesen nem kéne, hogy elromoljanak egy alapvetően kultúrált közlekedésre és nem lótrágya szállítására használt kocsiban. A légbefúvó rendszer egy normális autóban olyan hőmérsékletet ad, amilyet kér tőle az ember és ott, ahol kéri. Az általam használt példány - talán mert, túl sok dzsesszt hallgatok benne - ötletszerűen fúj itt ott valamit.
A C5-ös kombi alapvetően nem szép autó, hanem csúnya. (Bár ez nekem a Saab/Subaru/kocka Volvó rajongásommal nem jelent problémát.) Az újabb generáció szebb, de a szépség az öblösség rovására ment. Ez a típus viszont azért így csúnya kívülről, mert emiatt belül rendkívül tágas, levegős és kényelmes tud lenni.
Nekem bőrüléses kivitel jutott, ami sem a nyár-, sem a tél közepén nem nagy öröm (nincs benne szellőzési lehetőség, mint a boldogult emlékű Saabomban volt), viszont a szélsőséges hőmérsékleti körülményeket leszámítva kényelmes és - ha minden kis motor működik - igen tág határok között egészen a testre cuppantható a fotel. Én nagyon értékelem az első ülések külön-külön könyöklőit és a közöttük található dupla pohártartót.
A kormány minden irányban állítható és jól kézre áll. A szervó erősen dolgozik, ezért könnyen lavírozható, viszont az útról gyakorlatilag nem ad visszajelzéseket. Ez nem hiba, hanem a citroenség része, s mivel ez a kocsi nem az autós bohóckodás jellemző eszköze ez a tulajdonság (lebegő érzés) idővel megszokható, sőt városi parkolásnál kifejezetten hasznos.
A kocsi méretei-, krumpliszerű formája- és a belülről érezhetően vastag oszlopok miatt tolatóradar nélkül kellemetlen a szűk helyre való beállás, tolatóradarral viszont tökéletesen beilletszthető a kocsi bármilyen - megfelelő méretű - nyílásba. A városi parkolás a kocsi hossza (kb. 4,8m) miatt meglehetősen keserves tud lenni.
Én kifejezetten szeretem a hidrós rugózást - már amikor éppen nincs vele gond - mivel alapvetően kényelmesen suhan a kocsi de van, aki a citroenes lebegést nehezen szokja meg. A "sport" gomb megnyomásával keményebbé válik a rugózás és abbamarad a hajószerű hullámzó-dülöngélő viselkedés. A hidró elméletileg azonos magasságon tartja az autót, ezért telepakolt csomagtartóval is megtartja a hasmagasságát. Elméletileg a csomagtartó üvegje külön nyitható - ez az enyémben már nem opció, mivel elromlott. A kocsi jól pakolható.
A motor elég erős és alapvetően megbízhatónak tűnik. 136 lóerőt tud, ami a bálna karakteréhez éppen elég. Sosem késztetett száguldásra, ugyanakkor sosem éreztem kevésnek. Minden helyzetben jól húz, könnyen tartja az autópálya tempót (120-130 között használom), s ha nagyon szükséges olyan 170km/ó-ig erőlködés nélkül megy (bizonyára képes 190-re is, de én 170-el is csak egyszer mentem vele).
A fogyasztása a méretéhez képest jó. Nálam 5,9 volt a legkisebb fogyasztás (német autópálya, német üzemanyaggal) és 8 liter a legnagyobb (budapesti dugózás, lukoil üzemanyaggal), az általam megtett mintegy 35.000 kilométer alatt a komputer szerint 6,2 volt a legkisebb átlagfogyasztás és 6,5 a legtöbb 9999km-en (10.000-nél elméletileg nulláz a komputer, gyakorlatilag 9999 marad). Nyugis pilóta vagyok és keveset járok a budapesti dugókban, ezért azt gondolom, hogy az ötliteres átlagokról szóló megemlékezések nem annyira a valóságot, hanem az egyes topik-társak írói munkásságának a részét képezik inkább.
Hasznos eszköz a vezetéshez a tempomat és a sebességkorlátozó elektronika (ez utóbbi nálam hol működik-, hol nem), főleg azért, mert a kilométeróra erősen pontatlan (az általam használt autó órája 50-nél 40-et mutat, 100-nál 85-öt és 130-nál 110-et, a tempomat viszont pontos) és az ESP, amely télen is kimondottan jól vezethetővé teszi a Bálnát. Jeges lejtőn felfelé magabiztosan halad a C5 (jó téli gumikon persze!), ugyanezen a jeges lejtőn lefelé viszont továbbra sem élmény az ereszkedés. Télen az érzéketlen kormány és a tehetetlenség miatt nagyobb odafigyelést - és mindenkor jó gumikat - igényel a kocsi vezetése. Én a harmadik telemre készülök vele, de eddig nem kerültem megoldhatatlan helyzetbe.
A fényszórója magasságában állítható (az enyém már nem) és kanyarkövető funkcióval is rendelkezik. Ez a kanyarfényszóró voltaképpen nem olyan parasztvakítás, mint amilyennek tűnik,de egyszer éjszaka, a Tátra felé menet már volt kellemetlenségem abból, hogy a kanyart láttam, de azt már kevésbé, hogy mi van előttem. Alapvetően azért inkább jó dolog a kanyarlámpa.
Hatfokozatú kéziváltóval is vezettem már ilyen kocsit, de automatával kifejezetten kényelmes vezetni. Az automata pontosan vált, nem rángat és ha kell (de nekem még nem kellett) kézi kapcsolású üzemmód is választható. Az autót előttem használó főnököm beleszaladt egy váltójavításba, de feltehetően azért, mert hajószállításra is használta a kocsit, de a jelek szerint erre ezzel a váltóval nem alkalmas.
A fék nem a legjobb, de ez a kocsi tömege és ormótlansága miatt is lehet. Mindenesetre kalkulálni kell némi tehetetlenséggel. Nedves úton nagy az aquaplaning hajlandóság és vészfékezésnél a kerekek hajlamosak elfordulni. Más rossz hajlamot nem fedeztem fel.
A kocsi igazi terepe az országút és az autópálya. A hasmagasság emelhetősége nem teszi terepjáróvá. Aki azt gondolja, hogy mégis, az meg fogja fizetni az árát. A hasmagasság emelhetősége ugyan ad némi segítséget, ha földútra téved az ember, de ennek az ára a felütő futómű, mivel a rugóút lerövidül. Emelt hasmagasság 40km/ó alatt - illetve még magasabb szervízállásban 10km/ó alatt - vehető igénybe. Nagy sebességnél 1-2 centit lesüllyed a kasztni a jobb stabilitás és légellenállás érdekében. Városban nem az igazi. A mozgás dinamikus marad, de a jelentős súly miatt a sok indulástól megnő a fogyasztás, a méretei miatt nem alkalmas a sorok között cikázásra, s noha elég fordulékony, egy szűkebb parkolóházban való lavírozáskor érezhető, hogy hol vannak a kocsi képességének a határai. A parkolóhely keresés maga gyötrelem.
A kocsi legnagyobb baja az, hogy bármikor bármi elromolhat rajta. Az általam használt példány túl van a 300.000 kilométeren, s eléggé elfáradt már. Az elmúlt két évben több, mint 1.000.000.- forintot, tehát a kocsi értékével megegyező összeget hagytam a különféle szerelőknél. A hibalista terjedelmes és meglehetősen szerteágazó. Igyekeztem a javításokat gyári minőségű alkatrészekkel megoldani, volt ahol gyárit kellett vennem horror áron. A Citroen alkatrészek nem olcsók. A kocsi átlagos tudással és átlagos felszereltséggel házilag nem szerelhető (tisztelet azoknak a szerelőmestereknek, akik képesek az otthoni Citroen C5 szerelésre). Alább felsoroltam, hogy mi minden ment tönkre az autóban két év alatt. Gyakorlatilag minden. Jelenleg nem működik a két hátsó ablakemelő, az ülésfűtés (a vezetőülés egyáltalán nem, az utasülés viszont folyton fűt), a hátsó nyitható szélvédő, a hátsó ablaktörlő, az első szélvédőmosó, a sebességkorlátozó elektronika, a légbefúvó rendszer utasoldali része folyamatos hideg légáramlatot fúj (gondolom a folyamatosan fűtő ülést egyensúlyozandó), a fényszóró magasságállítása, továbbá időnként kormol a motor (A szerelő szerint a hiba megállapításához bontani kéne az üzemanyagrendszert és nincs kizárva egy 2-300.000.- forintos kiadás. Úgyhogy hadd kormoljon!), a gumik és a fékek gyorsan kopnak (35.000 kilométer alatt két garnitúra nyári és téli), a hidró pedig álló helyzetben és kis sebességnél föl- le emelgeti a kasztnit.
Alapvetően nem szeretem ezt a kocsit. Jellemző, hogy akartam képet csatolni róla, de - ellentétben a 244-es Volvómmal - egyet sem találtam a gépemen, ami a kocsit ábrázolná.
Amint lesz saját kocsi vásárlására pénzem azonnal kiszállok belőle (amúgy nagyrészt kerékpárral és tömegközlekedéssel járok), de sajnos éppen annyit költöttem a javításokra, amennyiért már egy hasonlóan jól használható, de sokkal problémamentesebb német- (cseh), vagy japán kocsit vehettem volna. Szóval a C5 teljesen alátámasztotta a francia kocsikkal szembeni előítéleteket: kényelmes, jó a motorja, de amúgy egy a használhatatlanságig megbízhatatlan tragacs.
Hibalista
- Egyszer leeresztette magát parkolás közben egy köre és indulásnál nem emelkedett vissza és amikor tolatni kezdtem, hát leszakadt minden, ami elöl leszakadhatott. Ventillátor elromlott. Később a ventillátor lapátja elnyírta a hidrófolyadék csövét és a kocsi felfüggesztése megszűnt. Időnként ötletszerűen emelgeti és süllyesztgeti magát a kocsi. Üzemanyagszivattyú csere. Szervómotor csere. Hengerfej csere. Akkumlátorok gyakori lemerülése. Az előző tulajnál automata váltó csere, folyamatos izzócserék, ülésfűtés és ülés motorjának cseréje. Bedöglő ablakemelők - a hátsó ablakok most sem működnek. A külön nyitható csomagtartóüveg már nem nyitható külön. Pontatlan sebességmérő (kb. 10-15%-os csal), sebességkorlátozó elektronika néha elmúlik. Kormoló, de erős motor.
Ide hordtam szervizbe
Több szerelő javította, a komolyabb problémákkal márkaszervízbe mentem. Nem olcsó hozzá az alkatrész.
Értékelése: 7
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 2007 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 285000 |
| Megbízhatóság | (4) | Vezetett km | 32000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Volvo 244 | Következő autója? | NEM francia |
| Ennyire szerette | (3) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan