Vasmacska
Szöveges ítélet
Sokáig vaciláltam, hogy megírjam-e vagy írjak-e egyáltalán a Vasmacskáról. Valahol mindig nehéz összefoglalni azt, amit a hétköznapok jelentenek. Nehéz megfogalmazni a benyomásokat, a hangulatokat, az élményeket - akárcsak egy emberről. Először is egy magyarázat, hogy miért is Vasmacska. Amikor először beleültem és elindultam vele, összehasonlíthatatlanul dinamikusabbnak éreztem, mint a korábbiakat. Az 1,6-os HDI már 1500-nál is nyomatékos, nem fuldoklik és kellemes rugalmassága is van (ellentétben a szinte stabil-motorként működtethető 15 évvel korábbi 1,6-os Diesel-ekkel a VW konszern termékeiből) Ez a dinamikusság a feszes futóművel, a kellemes kormány-szervóval és a cicás design-nal társítva azt az asszociációt villantotta fel az agyamban, hogy "vadmacska". Aztán telt-múlt az idő, ahogy az lenni szokott és összecsiszolódunk, mint a jó házaspár és megismerjük egymás gyengéit is, így süllyedt "vasmacska" státuszba.
Karosszéria: alu motorháztető, műanyag sárvédő, alu tető és ennek ellenére 1,4 tonnás feltankolt velem együtt számolt menetkész tömeg - nem lehet véletlen az 5* a törésteszteken. Csavarodás nincs, nagyon merev az egész, a hangszigetelése kellemes, a kilátás is elfogadható viszont - ahogy sajnos ma minden autóban - vastag A-oszlop és jobb-perifériába helyezett belső tükör rontja a miliőt (na és a biztonságot is...) A műszerfal, a beltér, az tipikusan olyan dolog, amiről objektív véleményt nem lehet alkotni. Nekem nagyon tetszik az álló kormány-agy és a digitális műszeregység elhelyezése. Menet közben a szemem sarkából, összpontosítás és félrenézés nélkül látom az adatokat az utat figyelve, ez hosszú úton kevésbé fárasztja a szemet, mint a hagyományos kormány mögötti műszeregységek (de jó, hogy itt is hagyták az ergonómusokat dolgozni!) A kormányagyon lévő fordulatszám-mérővel és a fölötte lévő világítási visszajelzőkkel viszont már kevésbé sem vagyok elégedett. A fordulatszámmérőt szinte nem is használom, mert nagyon oda kell nézni rá, hogy az ember értelmezze a látottat, és egy-egy ilyen pillantás során az ember megtehet 8 vagy akár 40 métert is. A másik, a visszajelző lámpák, távolsági fény bekapcsolásakor a kék piktogram fényeje szúrja a szemet. Lehet, hogy azért, hogy ne felejtsük úgy, ha szembejövő bukkan fel a láthatáron, de ez akkor is nagyon kellemetlen. A harmadik display a középkonzolon helyezkedik el, szintén kevésbé van látótérben. Alapfunkciókkal rendelkezik, mint rádió/CD kezelés, valamint a fedélzeti számítógép fogyasztási és menet-adatait jeleníti meg. Lehetne sokkal jobban használható és jobban elhelyezett. A beltér teljes esztétikája alapvetően egységes, nincsenek stílusidegen elemek. Az ülések kárpitja is illik a képbe, de sajnos nagyon könnyen koszolódik és nagyon nehéz tisztítani. A formája (5ből) 3-as, oldaltartása egész jó, beállíthatóságára szintén nem tudok hármasnál jobbat adni, de a hétköznapokon jól működik. A hátsó tér már szűkösnek számít, nem tudok magam mögé beülni (de szerintem nem is erre találták ki) egy kicsit talán kevésbé rossz, mint a hármas BMW-kben. A lábtér elől egészen használható de hátul kellemetlen, kárpitja nem a leghálásabb fajta, nehéz kiporszívózni és szöszösödik - gumiszőnyeg kötelező.
A motorra már az elején kitértem, hogy minden elismerésem érte a fejlesztőknek. 75e Km után is teljesen egyben van, nincs kormolás, nincs kékülés, elsőre indul a legnagyobb hidegben és jól van párosítva a váltóval is - egészen addig, míg kimegyünk a pályára. Ott ugyanis rövid az ötös. Nem kell hatos, azt már nem bírná de hosszabb ötös kéne. Egyébként viszonylag rödid a kar útja, de az egyes szinkron már most kezd néha-néha akadni. Más autómnál még nem volt így. A futómű kifejezetten jól sikerült. Nem billeg, és úgy feszes, hogy nem veri le az ember veséjét még kicsiny fővárosunk útnak nevezett vaddisznócsapásain sem. A fordulóköre átlagos, a geometriája még elhibázott helyzetben is jóindulatúvá teszi. Nincs benne semmi újdonság, de jól van beállítva a karosszériához. A gyári mérettel megegyező gumikkal használom, peresebbet nem tennék rá, de ballonosabbat sem. Ez így jó összeállítás. A napi használatban nem tudtam rá rosszat mondani. A fogyasztásra sem. Óvatos vagyok a gázpedállal, így országúton szabálytisztelve 3,8 városban 5 körül, pályán 6-7 liter, függően a tempótól. Nekem a nagyátlag 4,5 és 5 liter szokott lenni (az előbbi klíma nélkül tavasszal és ősszel, az utóbbi nyári klíma és téli hidegben).
Fenntartási költsége jó, szervízelése, biztosítása olcsó. 66kW nem egy magas kategória, köszönőviszonyban sincs az élményautó fogalmával mégis nem érezni lustának, ráadásul a biztosításra is kevesebbet kell félretenni. Már van a piacon bontott alkatrész is rendesen 2004-es bemutatása óta a fogyó-kopó alkatrészek pedig szintén megfizethetőek. A márkaszervízekkel rossz a tapasztalata a pénztárcámnak, ezért azokat kerüljük. Igazán jó szakembert viszont ismerek, ezért ő szervízeli ezt az autómat is.
Összességében elégedett vagyok az autóval, és ami fontos, szeretem használni. Nem a legjobb (az 57 közül amit eddig vezettem) de most nem vennék másikat. A Francia lány pedig továbbra is meg van, néha vele is közlekedek, de a mindennapokon már a Vasmacska társam.
Hibalista
- bal első ablakemelő, bal hátsó rúgótörés, kopogó gömbfej (jobb alsó)
Ide hordtam szervizbe
Eleinte Citroen Pásztor, garanciális javításokhoz.
Értékelése: 3
Másik szerelő értékelése
Tóth Isi - a másik autómmal is hozzá járok és nem ok nélkül. Gyors, korrekt, ért hozzá - bízom benne.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2007 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 75000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 4 l |
| Előző autója? | XM | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan