Székátr, avagy pálcatörés, de miért is?
Szöveges ítélet
Szóval Citroen C4. Na igen, a döntés sokak szemében magyarázatra szorul, merthát szegény "székátr" (franciául, fonetikusan :)) a magyar autósvilágban afféle modernkori pestisként szerepel: megbízhatatlan, silány autó. Legalábbis ez a híre. Nincs ez másképp a Népítéletek közt sem, nem csoda, hogy a citromdíjak kiosztásánál immár stabil díjazott a kocsi. Azonban ha valaki veszi a fáradtságot és végigolvasgatja az ítéleteket, hamar rájön, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
A C4 az újkori "francia autó pfúj!" szindróma egyik áldozata lett: a franciák térhódítását egy alapvetően (legalábbis autószinten) germánpárti nemzet nem nézett jó szemmel, mára a gall kocsikkal szemben legalább akkora közutálat alakult ki, mint a japánok esetében. Ahogy azonban az azok elleni elvakult gyűlöletet, úgy ezt is nehéz megmagyarázni.
A japánokban talán azt utáljuk, hogy nem lehet belekötni az autóikba :)...a franciáknál talán meg azt, hogy stílusban mindig rá tudnak licitálni jóval konzervatívabb versenytársaikra. Persze a francia sárm kutyafülét sem érne önmagában: az utóbbi időkben ehhez jött a már korábban is nevezetes komfortszínvonal emelése elektromos extrák tömkelegének beépítésével. Amivel talán egy picit várni kellett volna, elvégre a Peugeot nagyon megszívta a központosított elektromos rendszerekkel. A legfurább hibákat produkáló "agy" erősen megtépázta például a 307-es hírnevét.
Nem volt hát könnyű helyzetben a Citroen, mikor gyakorlatilag ennek a testvérmodelljét, a C4-est mutatta be. Tudták mi az, amivel nyerni lehet: stílus és komfort. Azt hitték, tökéletesen sikerült ennek megfelelni. Nos, majdnem. Az elektronika ugyanis megint kifogott rajtuk, sőt, úgy tűnik a gyártás felfuttatása is lóhalálában történt, így a szokásosnál picivel több lett a gyerekbetegség. A kettő együtt pedig elég volt ahhoz, hogy pálcát törjenek a kocsi felett, a konkurencia pedig kárörömmel röhögjön a kínos visszahívási akciókon.
A C4 nem lett túl nagy siker, erősen nyomott áron is csak megyeget. A forma keltette figyelem mára lelankadt, a hibákat ellenben szépen csendben kijavították. Mi ez, ha nem titkos tipp? - kérdeztem én.
Na, valahogy így lett C4-es. Sikerült egy bemutatóautóra szert tenni, összesen végül 1,5 millió forinttal (mesterségesen felpumpált) listaára alatt, szóval megvolt a beetetés is rendesen :)... Ami kell, az benne van, bár azért adhattak volna 2 légzsáknál többet is, de van tempomat, klíma, automata elektromos ablakok, fűtött tükrök meg miegymás. 16-os kerekek 205-ös gumikkal, ez sem általános. Sajnos az enyémből kimaradt a gyári rádió, az utólag beépített viszont nem illeszkedik tökéletesen a műszerfalba, nem túl szép látvány...ráadásul nem lehet a kormányról kezelni! Ott most a sebességtartó és -korlátozó valamint a fedélzeti számítógép (fogyasztás - átlag és pillanatnyi, megtett út, személyes beállítások, kb ennyi) gombjai vannak.
A külsőről nem értekeznék, ez szubjektív dolog, ami biztos, hogy időtálló a formaterv. Belül is jól sikerült, kellően futurisztikus, mégis áttekinthető. A kormány imádnivaló és még rá is szoktat a helyes használatra, mert az ember kénytelen a karimát markolni. A duda elhelyezése az agy alsó részén nem lenne rossz, ha nem taposni kellene ahhoz, hogy megnyikkanjon... A vezetői pozíció kényelmes, sok a hely, könnyen be lehet lőni mindent - a fejet is könnyű beverni beszállásnál, tessék vigyázni!
Zavaró a kijelzők száma: van a kormány mögött, középen fent, alatta a fedélzeti számítógép meg még a rádió is. Éjszaka látványos, de fárasztó, lehetett volna tömöríteni... A középre tett cuccok egyébként nem vonják el a figyelmet és a jelzéseket szerencsére könnyű értelmezni.
A minőség mindig kritikus pont, az anyagok terén felemás kép alakul ki: a puha, szép mintájú műanyag mindenhol felbukkan, a plafon borítása is finom. Az üléskárpit már inkább érdekes, a sok műszálat a hálóminta dobja fel (vagy nem?). Szerencsére sem a derék, sem a combok, sem a popó nem fog sajogni hosszas üldögélés után sem, na jó, talán az ötödik utasnak lesznek lábfájdalmai az erősen hátranyúló középkonzol miatt.
A harmadik és a negyedik sem ülhet be cilinderrel, sőt, az extrémebb frizurákról is jobb lemondani. Cserébe keresztbe lehet vetni a lábakat - már ha nem Michael Jordan ül elől, mert akkor az első ülések betonkemény műanyag hátlapja hagy maradandó nyomokat.
Egy autó utasterénél nálam két dolog számít: az egyik a minőségi összhatás, erről már esett szó. A második a belakhatóság. A C4-ben akad tárolóhely szép számmal, a kesztyűtartó nagy, hűtött és kivilágított, pénzérméket, kártyákat, mobilt is jól el lehet tökíteni, a legtöbb rekesz bélelt is szerencsére. Pohártartó is akad, de ezek olyan alacsonyak, hogy a fél literes üdítő nemhogy a kanyarban, de már egy sima gyorsításnál is fordul kifele belőle. A legértelmetlenebb tárolórekesz címét a két ülés közötti fedeles rekesz kapta, melyet kb. másfél centire lehet kinyitni, hamutálnak viszont műanyag volta miatt talán nem kellene használni - másra meg nem jó. De legalább van.
A csomagtér első ránézésre elég satnya, de optikai csalódásban van részünk, amit elsősorban a derékig érő perem okoz. Emiatt maga az ajtó is kicsi, bár magasra nyílik (és magától lecsukódik a fedél, nem kell csapkodni, éljen!). Mögötte mély, nem túl hosszú, de megfelelően széles a tér. Lehet motyózni is egy-két helyre, vannak rögzítőfülek, sők még akasztók is, bár nagyon sikeresen eldugták őket. A bővítgetés a szokásos úton zajlik, de egy kicsit kell vacakolni a fejtámlákkal meg az övekkel. Pech.
Amin kiakadtam, az a pótkerék. Képesek voltak 15-ös, 185 széles kerekeket bezsuppolni, dehogy minek? Ennyi erővel defektjavítót is adhatnának, legalább nagyobb lenne a raktér!
Az autó másik végében (gyk. az elejében :)) is lenne még hely, elvégre az 1.4-es alapmodellről beszélünk. 88 lóerő és egész tisztességes 133 Nm feszül neki az 1180 kilónak. Hát, nem túl biztató. A gyorsan beröffenő (tényleg olyan a hangja!) motor nem túl bizalomgerjesztő: zajos az alapjárat és bár könnyen felpörög, az elindulás nem éppen vehemens. Nem szabad azonban elfeledni, hogy 16 szelepes a kicsike: vagyis pörögnie kell, hogy gyorsan tudjon gondolkodni. Ez nagyjából 3500-as fordulatot jelent, a felett kezdenek el felgyorsulni az események.
Nyugodt tempóhoz bőven elég az az alatt mutatott mérsékelt tempó is. Ha kitapossuk a belét, akkor (hangsúlyozottan mondom) relatíve jól megy - elvégre ne legyenek nagy elvárásai az emberek egy alapmodellel szemben! Az 1.6-os alig drágább, akkor tessék azt venni! Talán még többet sem fog fogyasztani, mert az 1.4-esnek 8,5 az átlaga (főleg városban, 10 fok alatti hőmérséklet mellett), ami valahol a "jajj, istenem!" és a "még elmegy" kategória közt van.
Hogy milyen vezetni? Hát nem franciás. A kormány pontos, jó fogású, a futás stabil, a zajszint rendben van (a motor csendes, bár a szokásosnál magasabb fekvésű a zaja, de a kerekek zaja azért csak-csak talál utat), a váltó jobb, mint gondolnád (minden fokozat megvan elsőre, egészen pontos a megvezetés és ritkán akad, csak kicsit nagy erő kell hozzá), a fék erős, mégis jól érezhető (ez ritka!). A kilátás nem valami jó, az enyhén sötétített tükrök elmennek, az A és C oszlop már nem annyira, de legalább én nem döglök bele, ha emiatt nézek el egy autót (5 csillag az 5 csillag - ja, és nem hagyja ám, hogy beöveletlenül legyen akárki is a kocsiban, piktogramok és veszett csipogás figyelmeztet).
Hogy utazni milyen benne? Hát, nem franciás. Vagy nem annyira. A rugózás elég feszes, van, mikor ráz, van mikor suhan, jó is meg nem is. Neki se tetszik minden, hangosan tiltakozik a tankcsapdák és fekvőrendőrök ellen. A rádiót nem nagyon lehet élvezni, de nem a zaj miatt, hanem mert a hangszórók minősége elég silány.
Hogy mennyire megbízható? Na, ez jó kérdés. Előző autóm egy Peugeot 206 volt, azzal semmi, de tényleg semmi gond nem volt. Én azóta bízom bennük és a C4-ben is. Sasolom a hátsó lengéscsillapítót meg az A oszlop külső borítását vagy mit, de eddig minden rendben. A rendszer sem küldött Fatal error üzenetet (ha meg küld, akkor jól le lesz formattálva :)). Még semmi nem zörög és ez jó jel. Pénzért meg lehet hosszabítani a garanciát is, bár azt hiszem érdemes elolvasni a kisbetűs részt, hogy ez pontosan mire is fog vonatkozni...
Egy szó mint száz, nem kell parázni a C4-től! A németautó fanok meglepődve fogják tapasztalni, mennyire germán kocsi (utastér színvilága, futóműhangolás), a japánautó pártiak hogy mennyire japán (minőség, sok extra alapáron), az olasz rajongók pedig elalélhatnak a stílustól, ami süt a kocsi minden porcikájából. A francia autók barátai pedig...nos, ők örülhetnek, hogy egy új(abb) univerzális autót szült Franciahon! Én örülök :)! Örüljünk együtt!
U.I.: Az ajtócsukódási hangról meg annyit, hogy azzal nincs semmi baj! Ellenben mikor az ember a kilincset visszaengedi, kong a lemez, brrr... De ez legyen a legnagyobb baj!
Hibalista
- Semmi egyelőre. Kopp-kopp :)!
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2005 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 6000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 4000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | 206 SW | Következő autója? | Fiat Bravo |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan