Kisgombóc
Szöveges ítélet
Az első autóm egy Peugeot 307 HDI 90 LE, 5 ajtós változat volt. Nagyon megbízható, ami azt jelenti, hogy nem hagyott ott sehol és a legnagyobb hidegben, -10 fok-ban is elsőre indult, a pesti csillagos égbolt alatt állva. Mivel 10. életévét betöltötte vágytam egy fiatalabb, de hasonló adottságú autóra.
A hirdetéseket böngészve a C4-es kiváló ár-érték arányú járműnek tűnt. Az értékvesztést a modellről olvasható, igen rossz hírneve adhatja gondoltam és végigböngésztem, hogy mit is ír róla az ADAC használt autó értékelője. Az első néhány évben valóban átlag feletti meghibásodással küzdött a típus, amit a frissítéssel igyekeztek orvosolni a francia gyárban. A jelentésből kitűnik, hogy a módosítás utáni modellek esetén hibaszámok átlag alattiak lettek. Ezen felbuzdulva egy a modellciklus vége felé gyártott típust szemeltem ki.
A használt autókereskedésben nagyon meggyőzőek voltak, telefonon megkaptam az autó alvázszámát, hogy bátran leinformálhassam, az akkor 3 éves 85 ezret futott kocsit. Mivel az embereknek igen kevés pénzük van új autót venni, így használt autók vásárlásával foglalkozó cikkek borítják el az internetes autósportálok címlapjait is. Igyekeztem megfogadni a tanácsokat és elballagtam a Citroën szolnoki kereskedőjéhez. A megye egyetlen Citroën kereskedésében valószínű előttem nem sokkal ciánoztak, mert igen csak pangott az ürességtől. Egy mosolygós fiatalember felállt az asztaltól, és informálódott, hogy mégis mi járatban vagyok. Kis türelmet kért és pár perc után előkerítette a kollégáját, aki még az előbb elfogyasztott gulyás zsíros szaftját törölgetve a szája széléről, majd látogatásom célja felől érdeklődött. Szegényt megzavarhattam. Elmondtam, hogy autót vennék és az alvázszám alapján szeretném leinformáltatni a szervizlátogatások gyakoriságát, illetve vásárlás előtt szeretném idehozni átvizsgálásra. Az elképzelésem megörvendeztette, majd le is tört, amikor bejelentette, hogy hétvégén nincsenek nyitva, illetve fogalma sincs róla, hogy mikor járhatott az autó szervizbe, mert a Citroënnél olyan nyilvántartás nincs, amiből ő meg tudná mondani, hogy kötelező szervizt mikor, hány km-rel hajtottak végre az autón. Csak a garanciális javítás időpontját tudta megmondani. Ezen ledöbbentem, mert a Peugeot simán le lehetett informálni, a kettő pedig egy konszern. Minden esetre furcsa, viszont nagyon felkészült volt a kolléga, kötelező szervizek tartalmát illetőleg. Az autónak van vezetett szervizkönyve, így bíztam benne, hogy azok a valóságának megfelelnek. Azért egy-két kopóalkatrész árát még megtudakoltam. Kíváncsi voltam, mikor kell vezérlést cserélni az autón. Ami meglepett, hogy emberünk nem tudta megmondani, viszont hasára ütve megnyugtatott, hogy olyan 120 ezer km körül, és az még milyen messze van. Itt jegyezném meg, hogy az autó motorja PSA/BMW közös fejlesztés, ami láncos vezérléssel rendelkezik. De nem kötekedni, vagy vizsgáztatni menten, így megköszöntem segítségét és távoztam.
Másnap (szombaton) elindultunk Párommal a kereskedőhöz. Gyönyörűen kiglancolva, csillogott- villogott a C4-es. Megnéztük, kipróbáltuk. Szépen ment, csendbe volt, a Peugeot-hoz képest egy nagy lépés előre. A próbaút nagyon rövid volt, de vezethettem visszafelé. A kereskedő elmesélte, hogy most szervizeltette le, így nem lesz vele egy darabig dolgom. A szerelő valami 40-es olajat rakott bele, ami szuper minőség - mondta. Azért írom, hogy valami, mert az autó hangjára figyeltem, így a mondata elejéről lemaradtam, de nem is akartam visszakérdezni. Megegyeztünk. Következő héten hétfőn nevemre írva várt ránk Gombóc. Gombóc, az újdonsült autónk, a formájáról kapta a nevét, amiért eddig nem is panaszkodott.
Az első utat, a kereskedésből hazafelé az anyósülésből csodálkozva, hallgatózva, szemlélődve töltöttem. Igyekeztem nagyvonalú lenni és átengedni a vezetést Kedvesemnek. Fogom én még eleget a kormányát - gondoltam.
A C4 a 307-hez képest dimenzióiban nem okozott nagy meglepetést. Tulajdonképpen közösek a műszaki alapjaik. A másik üzemeltetése sem volt megterhelő, így nagyjából tervezhetők maradtak a költségek. Nagyon tetszik, bár elsőre szokni kell a műszerek elhelyezését. Sok sok tároló a műszerfalon, amiknek finoman jár a fedele, belsejük bélelve, hogy ne zörögjenek a magukba foglalt tárgyak. Az ajtózsebek kisebbek, mint a Peugeot-é és kissé furcsán sorjásak a zsebek szélei, de ez biztosan szakmai ártalom. A kormány kialakítása nekem tetszik. Szinte minden kezelhető az agyon elhelyezett gombokról.
Minden működik, nagyon klassz. Az irányjelző kapcsolója pont olyan, mint a másiké volt. A legjobb tulajdonsága, hogy nincs kikopva, illetve tudja az egy érintésre három villantást az indexen. Ezzel a remek találmánnyal a kapcsoló élettartamát megsokszorozták. Tudom, hogy más modellekben ez már rég nem nagy kunszt, de a Peugeot-hoz képest nagy meglepetés volt. Egyetlen hibája az, hogy a kormányt fogva épp eléri az ujjam vége a kapcsolót. Mivel nem születtem zongoristának ez odafigyelést igényel részemről.
Az ülésmagasság beállítása és a kormány optimális helyzetének megtalálása nem ment elsőre. Kb. 1000 km után, ami kb. 1 hét volt találtam meg a megfelelő pozíciót.
Az első hét kellemes meglepetése továbbá az autó motorja. Kellemes a hangja egyenletes tempónál, de ha gyorsítok, kijön belőle a BMW. Ez alatt azt értem, hogy hallatja a hangját, ami elég sportosra sikeredett és cserébe, a hanggal egyenes arányban jön és jön az erő, amíg 6000 1/min-nél az elektronika tilt. A motor 120 LE-hez 160 Nm párosul. Ez nem valami hátba verős, a Peugeot 205 Nm-hez képest, viszont nem fogy el hirtelen, mint a dieselben. A motor teljesitmény-fordulatszám, nyomaték-fordulatszám diagramja nagyon szépen mutatja, hogy a bajorok tudnak motort építeni. 2000 fordulatszámtól rendelkezésre áll a motor nyomatékának nagy része, ami 140 Nm. Ez annyit jelent, hogy nem igazán kell pörgetni, szépen halad az autó a városban. Ha előzni kell, akkor szorgalomból viszont előszedi azt a 120 Le-t is. További kellemes meglepetés, hogy 6,0 l/100 km fogyasztást produkált az országúton. Ez alig több, mint a diesel. Ez igen! Ez egy jó motor.
Az első hibák is jelentkeztek. Erre titkon számítottam is, de komoly problémát nem feltételeztem. Az autó munkából hazafelé a gyár parkolójában nem indult elsőre. Másodjára minden gond nélkül. Gondoltam ez valami véletlen. Aztán a másik: a lámpánál ácsorogva a lában a fékpedálon tartva bámultam a visszapillantóban lévő autót. Elindulás után arra lettem figyelmes, hogy a mögöttem lévő autón még mindig láttam a féklámpa fényeit, holott már rég nem tapostam a pedált, persze kicsivel később elaludt. Remek - gondoltam. Lassan összeállt a fejemben, hogy tempomat miért nem kapcsolt be az elmúlt néhány alkalommal mindig elsőre.
Az első hét után üzleti útra utaztam a cég által biztosított 1.2 TSI Seat Leonnal. Így össze tudtam hasonlítani a két autót. a Seat 2012-es, alig pár hónapos autó volt ekkor. Tankolni együtt vittük a két autót a kútra, ahol a Citroën mögött autózva arra lettem figyelmes, hogy a féklámpa tökéletesen működik. Furcsa.
A Seat persze teljesen más autó. A motorja meggyőző. 105 LE, de ha az ember nem forszírozza, akkor igen kellemes a turbóval megspékelt 1,2-es. Az autó szűkebb és laposabb, mint a Citroën A váltója és a futóműve egyértelműen jobb.
Az üzleti út után ismét visszaültem Gombócba. Nagyon tetszett. Párom közben elvitte a szolnoki márkaszervizbe, mert csak furdalt minket a kíváncsiság, vajon minden rendben?
Nagyon kedvesen viselkedtek vele, de ami a lényeg, hogy minden OK. Egy kopóalkatrészt kell kicserélni. Az árajánlatot kézhez véve megvilágosodtam, hogy az bizony magam fogom elvégezni.
Ha már hozzányúlok az autóhoz, akkor olajat és szűrőt is cserélek. Bízok én kereskedőben is, de a kíváncsiság.... Kis keresgélés után megtudtam, hogy ebbe a motorba semmilyen 40-es olaj nem jó! Itt már gyanús volt a kereskedő által elejtett mondat. Az egyik franci olajcég által a kis vti motornak, illetve a Toyotának közösen fejlesztett 5w30-as vagy 0w30-as olaja volt az összes választási alternatíva. Megvettem. Akkor már tudtam, hogy bármilyen olaj is jön ki a leeresztő nyíláson keresztül, az újat be fogom tölteni. A kopóalkatrész ára valóban a 307 szintjén mozog, azt ki is cseréltük. Viszont ami utána jött, na az a Meglepetés volt maga. Olajleeresztő csavar ki, szép barnás olaj folydogál. Ez jó hír lett volna, ha a nem kezd el befeketedni és mint a méz úgy nyúlva, nagyokat csöppenve a vége. Hát, mit is mondjak, nem tudom ki és mikor és mit öntött bele a kereskedő kérésére, de valószínűleg nem volt szakszerű. Talán csak rátöltött némi friss olajat és csókolom.
Az olajcsere meglepetése után pozitívum, hogy a légszűrőház dobozait nagyon könnyen szét lehet húzni és királyi módon hozzáférhető az olajszűrő is. Friss olaj után beindítottuk. Az autó hangja a szó szoros értelmében kisimult, megváltozott, halkabb lett.
Ennyit a semmi dolgom nem lesz jó darabig állításról. De így nyugodtabb vagyok.
A másik ami igen meglepő, hogy nem mindegy hol tankolok. Olyan szinten csörög az autó gyorsításkor, ha valami nem oké az üzemanyaggal, hogy az engem is meglepett. Csak és kizárólag benzinkúton tankolok, a félreértések elkerülése végett, de bizony nagy a különbség, még az azonos márkanév alatt, de más településen található kutak között is.
Javítás utáni próbaútnak Németországot választottam. Ismét üzleti út.
A tempomat néha rakoncátlankodott, így érett bennem a gondolat, hogy mindenképpen cserélem a féklámpa kapcsolót. Az autóból hiányzik a 6. sebességi fokozat. Legalábbis nekem. Míg a Seat 140 km/h-nál 3000 1/min-t mutatott, addig a Citroën 4200 1/min-t. Viszont meglepett a fogyasztása, mert ennél a tempónál a 7,4 l/100km-t jelzett ki, ami kevesebb mint az 1,2 TSI fogyasztása ugyan ennél a tempónál, de alacsonyabb fordulatszámon. Nagyon klassz a kis TSI, de autópályán el lehet felejteni. Az erő hiányát erőlködéssel és magas üzemanyag fogyasztással kompenzálja. Ezzel szemben a szívó 1,6-os még bőven bír tartalékokkal. Bár itt megjegyezném, hogy elég hangos is.
Németországban 205 km/h-ás végsebességet ért el, amit egy egy lejtőn 216 km/h sebességig tudott fokozni. Az érdekesség, hogy teljesen leforog 5.-ben is a motor, de az elektronika nem fogja vissza, szemben a TSI-vel aminek hátszéllel 200 km/h a vége, de az 5000-es fordulatszámot sem éri el a mutató, ott megáll.
Az utazás során az autó és az ülések jól vizsgáztak. Elég érzékeny a derekam, de egyedül a kartámasz hiányát éreztem. Minden reggel és munka után visszafelé is egy 10 km hosszúságú utat kellett bejárnom. A vegyes fogyasztása 7,6 l/100 km szemben a Seat 7,4 l/100 km-es fogyasztásával. Ez a motor a váltó és futó hiányosságait feledtetni képes. Ez alatt azt értem, hogy kapcsolási érzett patentebb a Seatban, illetve a futóműve másképp simítja el az úthibákat. Utóbbit talán a rövid idő alatt mindkét típussal megtett pár ezer km hatására és az abból adódó összehasonlításomra alapozom.
Ami negatívum az az oldalszélre való érzékenység. Finoman szólva is érzékeny, összességében nagyon elégedett vagyok az úttartásával.
Az elmúlt 6000 km alatt én nem tapasztaltam olyan rendkívüli, vagy rettenetesen bosszantó hibát, amik ennek az autónak a használati értékét olyan szinten rombolnák, mint azt az értékvesztése és a tőle való (ki merem jelenteni alaptalan) félelem mutat.
Hibalista
- Féklámpa kapcsoló
Ide hordtam szervizbe
Citroen Hovány, Szolnok, Széchenyi krt.
Értékelése: 4
Másik szerelő értékelése
Otthon, a garázsban
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2009 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 85000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 7000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | 307 2.0 HDI | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan