C4 Pallas - Ismét egy Citroent gyötörtem
Szöveges ítélet
Bevezetés gyanánt, és elöljáróban annyit, hogy nem vagyok C4 Pallas tulaj, de a kalandos körülmények között csereautóként hozzám került járgánnyal sikerült egy normális tesztnek is megfelelő 600 kilométert mennem, változatos útviszonyok mellett. Mint hogy olvastam a nem kifejezetten egekig magasztaló TotalCaros cikket - http://totalcar.hu/tesztek/c4pallas16hd!1 - róla, és népítéletben viszonylag keveset láttam a típusról, gondoltam leírom imresszióimat, és amolyan botcsinálta újságíró leszek egy cikk erejéig.
Amikor korábban olvastam róla, hogy Kínában kezdték forgalmazni először, hogy dél-Amerikában gyártják elkönyveltem a tipikus: „csapjunk hozzá egy puttonyt és jó lesz a népnek óccsóé” című fejezet újabb bekezdésének. Nem is foglalkoztam e típussal, de mikor élőben találkoztam vele, már annyira nem tűnt szörnyűnek a helyzet. Pláne a csereautó előd, egy alig 90 ezret megfutott alap 1.6-os első generációs Picasso után kifejezetten örültem neki.
Nem sokat törődtem a külsejével, gondoltam, ha már együtt kell élnem vele majd egy hetet, pozitívan állok a dologhoz, hátha nem lesz olyan rossz. Hát nem lett. Sőt!
A nálam járt példány is tizenezer kilométert futott, és szinte újnak látszott. Belülről a standard C4 műszerezettsége köszön vissza sok kijelzőstől, fixagyú kormányostól. Az ülések kárpitozása ellenben nekem sokkal kellemesebbnek hatott. Ugyanez a kellemes plüssborítás fellelhető volt még az ajtókon is, bár, a spórolás tetten érhető, hiszen egy puhább betéten kívül, mindenhol kopogott. A műszerfal felső része puha, textúrája érdekes, de nem rossz. Ülése Citroenekhez képest kemény tömést kapott, de picit magasan ülünk még teljesen leengedett üléssel is. Az oldaltartása továbbra sem hangsúlyosabb annál, mint amit az általános felhasználó elvár, valamint annál, amit az általános felhasználás megkövetel. Az utastér belső szélességét optikailag ügyesen növeli a távolra helyezett szélvédő, és az ajtóba hasított ívek, de tényleges probléma nincs a kényelemmel, elvégre egymás mögött két 190 centi feletti barátom is elfért, a hátulsó, még örvendezett is, hogy kalimpászhat a lábával. Kellemesen elköltött vacsorától eltelve még autókázni is volt kedve mindenkinek. És ez a kocsi lényege…
Gyulavitéz által megjelölt csúnya középkonzol engem nem zavart, sőt kifejezetten örültem, hogy nem direktbe őrült az egész – nekem annyira nem jön be ez a ma divatos csiricsáré „dinamikus formák”-ba ágyazott műanyaggalimitáljukhogyszépokoserőséssportosvagyok dolog. A szétesésről én nem tudok nyilatkozni, mert velem nem fordult elő. Annyit azonban a tapasztalatom alapján elmondhatok, hogy ennél jobban már nem fog. Ugyanakkor a tolatóradar hiánya ekkora kocsinál megbocsájthatatlan, az ajtó csukódási hangja hátul még mindig Wartburgos, az illesztések a karosszérián tényleg viccesek, és a kezelőszervek kijelzőkre gyakorolt hatása sem mindig egyértelmű. Citroeneseknek fel sem fog tűnni, német és japán autókat használók hajukat fogják tépni… Utóbbi állításom tesztelve.
Csomagtartója hatalmas. Barátnőm utazóbőröndje laptoptáskának tűnt az üregben… Próbáltam, amolyan flegma újságírósan autósmagazinnal érzékeltetni mekkora is valójában. Nem sikerült. Egyszerűen nem fért bele úgy a képbe, hogy jól érzékelhető legyen. Ebből látszik, hogy a csomagtér ajtaja nem túl nagy, pereme kicsit magas, de felteszem ez szükséges biztonsági elem. Ajtajának zsanérozása nem épp dekoratív, de hatékony és még a távirányítóval is nyitható ( mely távirányító félelmetesen hajaz az épp kifutott Audi A4 távkapcsolójára. )
A kocsit mozgató 1.6-os dízelt már ismertem korábbról, igaz a gyengébbik verziót, de már akkor se volt rossz. A Citroen dízel palettájáról hosszú távú használatból ismerem a 2.2-es régi egyturbós és a jelenleg is futó 2.0-ás Hdi erőforrásokat. Beindítást követően először az tűnt fel, hogy dízel létére kifejezetten csendes és vibrációmentes. Ez utóbbi valószínűleg a hatalmas gumírozott motortartóknak köszönhető, hiszen a kuplungon érezni mennyire rázkódna ezek jótékony segítsége nélkül. Elinduláskor mutatja a „down-sizing” trendes motorok szokásos, erősen a turbóra támaszkodó dízelek tipikus jegyeit, miszerint ha nem adunk elég gázt, egyszerűen megfullad. Elég erő van benne ahhoz, hogy a család jó sok pakkal elmenjen vele A-ból B-be és jusson gázolaj kis kirándulásra C-be, majd miután megvacsoráztak D-ben elinduljanak E-be… De szigorúan higgadt önuralommal, ugyanis annyi erő már nincs benne, hogy kiprovokált, veszélyes helyzetekből menekülni tudjunk.
90es országúti tempónál hangja és fogyasztása is kifejezetten visszafogott, autópályán a kis motor az 5 gangos váltó miatt a főtengely 3000 körül forgott. A tesztút alatt mért átlaga 7 liter körül alakult, de én nem vagyok az a kifejezetten spórolós. Ha valaki tényleg kombináltan és odafigyelve jár vele, erőfeszítés nélkül teljesítheti az 5-6 liter közti átlagot.
Apropó váltó. Elég kelekótya szerkezet. Tipikusan francia, a németekhez képest gyengén megvezetett, hosszú úton járó, de nagyon finoman lehet kezelni vele a kocsit. Rángatásmentes a folyamat, még akkor is, ha leugrunk a kuplungról. Szerintem elfért volna egy 6 sebességes, ennél jóval rövidebb 3. és 4. fokozattal, növelve a dinamikát, és egy 5. nél hosszabb 6.-kal, ami csökkentené a fordulatot és a fogyasztást, ami a 130-as határt átlépve zavaróan megugrik.
Futóműve feszesre hangolt, kicsit emelt hasmagassággal párosítva és a csillapítás is kellemes, nem enged himbálódzást, de nem is veri le a vesét. Oldalirányú billegésre ellenben hajlamos, de az oldalszélre nem reagál hirtelen eltáncolással. Nem úgy a kanyar ívén elkapott kátyúkra, mivel ezeket a hosszanti lengőkarok szelíden oldalra mozgó farcsóválássá alakítják. Alapvetően ez a kocsi is jótékonyan alulkormányzott, de a 215/55 R16-os abroncsoknak hála biztosan fogja, a kijelölt íveket közepesen jól követi a nagy oldaldőlés mellett a kormány ellágyulása is időben tájékoztat bennünket arról, hogy megközelítettük a jármű teljesítőképességének határát. Ilyenkor aktiválhatjuk a hatékonyan lassító négytárcsás fékrendszert, mely hamar megállj-t parancsol a vasnak.
Pontosan nem tudom megsaccolni jelenleg, milyen felszereltségi szintnek felel meg a kocsi, mert a forgalomba állása óta változott ez a lista, de kizárásos alapon Prestige… Ami miatt viszont kiakadtam… 4.3 milla ezért? Na neeee… És pedig de: http://www.citroen.hu/NR/rdonlyres/2BEEAFB2-36DD-4E1B-8A98-995E5E2EE602/0/c4pallas_1_arlista.pdf
Na innentől kezdve kezdtem el teljesen más szemmel nézni a kocsira…
Amilyen szkeptikusan viseltettem a kategóriával szemben, olyannyira megkedveltem ezt a jószágot. Ha valakinek jó áron van szüksége nagy dízel járműre, akkor ezt feltétlen számításba kell vennie! Olcsóbb, mint a VW-konszernes társai. Jól néz ki és nagyobb, mint bármely kompaktra épülő lépcsőshátú. És ennyiért tényleg veszettül megéri az árát!
Én szurkolok a sikerének!
Észrevételek, kérdések, vélemények: g-shock21@freemail.hu
Hibalista
- Kritikus pontok:
- - az első rendszámtábla. (Az új KRESZ-módosítás megvalósulása esetén nagy orális kielégülés elvégzése van kilátásban)
- - a PSA benzinesek nem igazán jók. Így ehhez sem ajánlom. Majd ha már a BMW-PSA-k dohognak a palettán, csak akkor. Addig szigorúan Hdi!
Ide hordtam szervizbe
Citroen Eger
Értékelése: 7
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2007 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 11800 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 600 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Picasso - C5-I - C5-II | Következő autója? | ??? |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan