A Szöszi
Szöveges ítélet
A Szöszi
Bevezetés
Az autót csak 3 hónapi használatra kaptam ismerősömtől kölcsönbe, miután hőn szeretett Fabiám, és az egyik hátcsigolyám rommá törött. Az ezalatt megtett közel 4000km talán kevés egy alaposabb értékeléshez, de ha azt nézzük, hogy ezzel együtt lassan már a 100ezret közelíti a kocsi, talán érdemes néhány szót ejteni róla.
Külső
Könnyed, szellemes, semmihez sem hasonlítható, teljesen egyedi forma – igazi francia, vagy még inkább: igazi Citroën. Úgy tűnik, a gyár a fejlesztéskor éppen abban a periódusban volt, amikor újra kicsit az extravagancia felé kezdett fordulni. (Az új C4 - akárcsak a Xsara és a ZX - megint „semmi különös” forma).
Ugyanakkor ez a tetszetős megjelenés kétségtelenül egyúttal nőies is. Én magam is egy hölgy tulajdonostól kaptam az autót, aki egyébként nagyon szereti (Szöszinek becézi) és minden korábbi szervizt, kötelező átvizsgálást pontosan (ráadásul márkaszervízben) elvégeztetett. Használt autóként a „hölgy tulajdonos” nálunk ugye kifejezetten előnyt jelent, de ha felajánlaná, akkor sem venném meg tőle. Mondom ezt annak ellenére, hogy végső soron minden jól működött az autóban, sohasem hagyott cserben, és mindez a tulajdonos előttem megtett 92000 kilométerére is teljesen igaz.
A baj csak az, hogy előbb-utóbb minden autót elad az ember, és nálunk még egy valóban megkímélt állapotú Citroënt sem lehet jól használtan eladni, mert annyira rossz a hírük. Pedig ez a példány erre fényesen rácáfolt!
De akkor is, valahogy mégsem jött be igazán...
Először is: a már említett tetszetős dizájn már kívül is egyértelműen a praktikum rovására megy. A lapos, kupészerű szélvédő miatt a 180cm-nél magasabb ember (mint én is) szinte mindig beveri a fejét az A-oszlop-tető ívébe. Aztán a hátsó ajtó divatos, hátrafelé dőlő kialakítása miatt annak kinyitásakor - testmagasságtól függően - a mellkasunk-nyakunk, valamint az üveg alsó szélénél a díszléc éles kiszögellése miatt lábunk, ill. gyermekünk feje van sérülésveszélyben. Egyébként is az ajtók valami rettenetesek: csukódáskor „konganak”, igazi Wartburg hangjuk van, ráadásul a zár szorul is, az ajtók kívülről nehezen nyithatóak. A bal hátsó ajtóhatároló pedig már annyira elfáradt, hogy egy fával kell kitámasztani, ha nem akarom, hogy amikor a gyereket kötöm be, az ajtó jól hátba vágjon. A külső tükrök természetesen ugyancsak dizájnosak, formásak, csak éppen kicsik, alig látni bennük valamint. A végükkel középről kiinduló, egymástól a szélek felé távolodva mozgó ablaktörlők viszont nemcsak különlegesek, hanem végre hasznosak is, igazán nagy felületet tartanak tisztán.
Belső
Ha már sikerült úgy beülni, hogy nem vertük be a fejünket, nem egy átlagos látvány fogad, annyi szent. Még a bemutatás óta eltelt 7 év után is – főleg egy konzervatív (német) autóból átülve - szinte űrhajóban érezhetjük magunkat. A látványt a középen lévő, nappal természetes fénnyel megvilágított, nagyméretű kijelző uralja. Belül is szinte mindent a dizájnak rendeltek alá, ez egyértelműen érződik, kevés az igazán praktikus részlet (néhány műszerfali tároló pl.).
Minden „normális” autóban az első ülések támlája egy forgógombbal, fokozatmentesen állítható, ugye? Na ebben, persze ez is másként van. Egy rúddal, előre kiosztott fokozatok szerint lehet csak a támlát állítani, ráadásul nekem pont két fokozat között volna igazán kényelmes.
A bajuszkapcsolók működését még három hónap után is szokni kell. A jobb oldalin lévő piktogrammok például állandó takarásban vannak, így soha nem lehet tudni, hogy a hátsó ablaktörlőt bekapcsoltuk-e, vagy sem, ráadásul a helyzetet rontja, hogy a lapát igen ritkán töröl. Ezért, ha úgy emlékezünk, hogy ki van kapcsolva - pedig mégsem - az újabb fordítással csak feleslegesen locsolunk egyet a hátsó ablakra.
Teljesen eltakarja a kormány jobb íve a központi zár belső kapcsolóját, csak a szimmetria kedvéért került a helyére, de mivel a vezetőülésből egyáltalán nem látható, paradox módon ezzel lőttek is a szimmetriának. A fix kormányagyon (aminek gyakorlati előnye nincs, állítólag csak a légzsák miatt jobb ez a megoldás) mindkét oldalon számos, hosszas tanulást és gyakorlást igénylő nyomó- és forgógomb sorakozik, pedig ez még nem is a csúcsváltozat.
A tempomat működése viszont példás, ez volt az egyetlen dolog, amit a már nem létező Fábiámba szívesen elcseréltem volna, mert abban csapnivalóan végezte a dolgát. A C4-ben mindig, még nagy hidegben is azonnal bevette a sebességet, kilométerenként lehet le- és felfelé léptetni, és a memória is mindig előhozza a korábban beállított értéket, és ezeket pedig mutatja a központi kijelző.
A fűtés, ill. a hátsóablak páramentesítése kifogástalanul működött (a légkondi kipróbálására nem volt mód a novembertől februárig tartó használat alatt).
Kicsit zavaró, hogy a vezetőt informáló rendszer összesen három különböző méretű és helyre tett kijelzőt használ, a figyelmet ez megosztja. A megjelenített információk ráadásul összevissza, esetlegesen vannak az egyes kijelzők között elosztva, például a fogyasztási adatok a rádió kijelzőjén jeleníthetők meg. A rádió kezelőgombjainak kiosztása pedig végképp nélkülöz minden logikát és nehézkesen használható a bonyolult menürendszer is. Ugyanakkor pozitívum, hogy az autó számos szöveges információt (sajnos magyarul nem tud), figyelmeztetést képest a vezetőnek megjeleníteni, és ezek egyenként konfigurálhatók is. Meglepően szépen szól a hat hangszórós hi-fi.
Éppen nem hiba, de fura, hogy a ventilátor nem azonnal, hanem a kikapcsolás után csak néhány másodperc késéssel áll le, talán ez is a „szellemes” francia elektronikának köszönhető.
Az azonban tény, hogy ebben a 7 éves, közel százezret futott autóban minden elektromos berendezés kifogástalanul működött, nyoma sem volt a PSA csoport autóiról elterjedt, jól ismert városi legendáknak, elektronikus zavaroknak. Ismerősöm sem hordja hetente szervizbe, komolyabb probléma nem jelentkezett, nála is mindig megbízhatóan működött. Csupán egy műszerfali, és egy, a vezető könyöklőjén lévő izzó adta meg már magát.
A belső anyagok minősége egyébként erős közepes, viszont még a textúrájukkal magukat puhának mutató műanyagok is kőkemények, az ajtókra csak mutatóba jutott textil. A belső műanyagokon és az ülések huzatán egyébként nyoma sem volt az éveknek és a kilométereknek, minden újszerűnek hatott. Az összeszerelési minőség is egészen jó, nyöszörgés csupán a jobb hátsó ajtó felől hallatszott időnként, főleg rossz úton.
Menettulajdonságok
Az 1.4-es motor melegebb időben is kicsit kelletlenül indul, a szokásosnál többet kell forgatni az indítómotornak a főtengelyt. Hidegen ehhez még eléggé rángat is, és még bemelegített állapotában is viszonylag könnyű lefullasztani. Hangja azonban alig van, autópálya tempónál is csendesnek mondható. A 88 lóerős motor kellő dinamikával és nyomatékkal mozgatja az autót, a kormányzás könnyű, de kicsit szintetikus is. Nagyon tetszett viszont a kuplung: mélyről fog, és kis erőkifejtéssel, határozottan működik. A váltó nem egy precíziós szerkezet, de szerintem nem rosszabb, mint bármelyik más európai autóé (A Fábiához képest talán kicsit akadozva járt). A futómű kényelmes, az autó stabilan kanyarodik, nem inog, fékezéskor nem bólogat. A hosszú tengelytáv miatt viszont nagy a fordulókör. A fék szerintem jó átlagos, időnként csikorog, ami állítólag típushiba. Az autó kíméletes bánásmód mellett 6.6 litert fogyasztott átlagban, mindenki döntse el, hogy ez sok-e, vagy kevés. (Szerintem sok, az 1.4-es Fabia Combim 6 literrel is beérte). A gyakori városi használat egyébként nagyon megdobja a fogyasztást.
Összefoglalás
Aki beleszeretett a formába, és nem tud nélküle élni, végül is belevághat egy használt C4-be, mert a nagy értékvesztés miatt viszonylag jó áron beszerezhető. A szerelem ugye elvakít, így el fogja neki nézni végtére is nem olyan szörnyű hibáit. De valószínűleg csak akkor, ha egy ilyen, már nem éppen fiatal, de a sok kilométer ellenére is megkímélt, valóban hölgy tulajdonostól származó, tényleg garázsban tartott, szervizkönyves, (egyelőre?) komolyabb bajoktól mentes, megkímélt állapotú példányt sikerül kifognia. Ami nyilván nem könnyű. És még ekkor is megmarad a kérdés: majd egyszer, mikor sor kerül rá, hogyan fogja tudni majd eladni?
Hibalista
- Semmi komolyabb.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2005 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 92000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 4000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Fabia Combi (80LE) | Következő autója? | Octavia Tour 1.4 |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan