Csak bírd izzókkal!
Szöveges ítélet
A történet egészen 2011-re nyúlik vissza. Amikor friss jogsisként egy véletlen folytán szert tettem egy Citroen C3-ra. Valahogy érdekelt a forma, a beltér, pedig nem kifejezetten egy férfias autó. Nem volt erőgép, nem volt versenyautó. Városi felhasználásra kellett, arra jó volt.
Az ember nem vár igazából semmit egy 2011-ben is már-már elvaultnak tekinthető 1360ccm 8 szelepes 75 lóerős kisautótól. Egyetlen egy dolgot talán mégis és azt remekül tudta. Egyszerűség és megbízhatóság. Naja.. francia szóval már előre lehet szisszenni, hogy ja megbízható.. A dolgokhoz hozzátartozik, hogy egy amolyan bakancsos autó volt mielőtt hozzám került. A Citroen M5 Centerben volt úgymond bemutató autó, de inkább az ott dolgozók jártak vele ebédelni. Így került bele 5500km. Ennyivel lett az enyém.
Az autó egy Chic felszereltségű ezüst színű gép volt. Sok sok krómmal, gyárilag fekete hátsó ablakokkal manuál klímával és tolatóradarral. Ja volt tempomat és sebességhatároló is, de annyira szar helyen volt, a kapcsoló, hogy sokszor el is felejtettem a létezését. Meg amúgy is, ebbe minek tempomat? Minden volt benne ami igazából akkor kellett. Talán az ülésfűtést tudtam volna értékelni, de élhető volt így is. Természetesen cd-s autórádió járt hozzá ami a középkonzol narancssárga monokróm kijelzőjén jelenített meg minden infót amit tudott.
Elkezdtem használni, kellemes volt bent ülni, az ülések kényelmesek de mégis tartottak oldal irányba és egész jól állíthatók voltak. Hosszabb utaknál már fájt ugyan az ember dereka de túlélhető volt, meg amúgy is ez városi autó. Belül a kopogós fekete karcolódós műanyag és a zongoralakk tenger váltakozott, az ajtókon csak a könyöknél volt minimális kárpit de az is olyan mint a lópokróc. Középen nem volt benne könyöklő, de nem is bántam, mert a gyári az elképesztően rövid kvázi használhatatlan. Így megszoktam, hogy nincs. Az aux csatlakozó a két ülés közé került, ez kézre eset, de ami eszközt csatlakoztattam annak helye nem sok volt. A kormánykerék jópofa, az alja egyenesre van vágva, így ki és beszállásnál nem térdeli szét az ember. A műszerfal áttekinthető, csak a legfontosabb dolgok kaptak helyet. Mennyit forog, mennyivel mész, mennyi benzined van még. A fordulatszám mérő és a kilométer óra analóg és jól kinéző betütípust kapott fehér háttér világítással. Majd mellette a tökre oda nem illő narancssárga monokróm üzemanyag szint jelző ami már digitális. Jó hülyén nézett ki együtt, de meg lehetett szokni valahogy. A kormány mögött mélyen volt két "Fül" ami a korábbi francia autókból már ismerős lehet, bal oldalon tempomat jobb oldalon a rádiót lehet vezérelni. Nem áll kézre és eleinte fogalmam sem volt milyen funkciót nyomkodtam, mert menet közben nem látni oda. Később kapott az autó egy Alpine fejegységet, mert a gyárinak rettentő doboz hangja volt, érdekes módon sehogy sem kommunikált az új fejegység a kormány mögötti vezérlővel. Sebaj, úgysem használtam semmire. Hátul ülni nem volt egy élmény, kurblis ablak, egy pohár tartó azt 'jóccakát. Ja és lábtér sem sok volt mögöttem. Csomagtartó egész korrekt méretű volt, picit mélyre kellett pakolni de túlélhető volt. A csomagtartóban rideg karcolódó műanyag és fém váltakozott hasonlóan az első ajtó kárpitjához itt is lópokróc szerű anyag volt a csomagtér aljába borítva.
Miután használtam és egyre többet és többet mentem vele, azért jöttek elő idegesítő dolgok. Francia autó, tehát izzót azt enni fogja. Ette is, négy év alatt minden izzót legalább 3x cseréltem benne. Rendszeresen mentek ki a főfényszórók, helyzetjelzők és a rendszám tábla világítások. Nem volt nagy cucc cserélni szerencsére csak idegesítő. Próbáltam itt ilyen olyan olcsóbb drágább izzókat használni hátha. A végén már a legegyszerűbb Tescosat vettem, mert úgy is kiégett folyamatosan. A szervizben azt mondták, hogy ezek ilyenek. Beletörődtem, hogy "ezek ilyenek" és minden fajta izzóból volt nálam pár pót darab. Nem volt nehéz cserélni egyiket sem, lehet direkt hozzáférhetőre tervezték. A rendszámtábla világítást horror volt cserélni, ki kellett a lökhárítóból pattintani a foglalatot búrával együtt, és után lehetett szétszedni. Amúgy brutális mennyiségű dzsuva gyűlt össze a búra alatt folyamatosan, de volt alakalom tisztítani. Amúgy a búráját rendszeresen eltörtem, mert a pattintós szélei rendkívül könnyen törtek. Szerencsére minden francia autóban ugyanolyan a rendszámtábla világítás, így bontóban kaptam fillérekért. Néhány tízezer kilométer után a műszerfal elkezdett recsegni, főleg a központi zár és a vészvillogó gombok, nem is értettem, de ezzel együtt kellett élnem. Hidegben a központi már említett narancs monokróm kijelző sokszor percekig nem talált magára, pedig nem Full HD 4K-t kellett megjelenítenie csak azt, hogy melyik rádióállomás szól és mennyi az átlagfogyasztásom. A műanyagokban nem volt erős ez az autó, a küszöbön belül volt egy dekor borítás amit egyszer lerúgtam véletlen egy beszállásnál, soha többé nem lehetett rendesen a helyére tenni. Később az anyós oldali magától lepattant. A tolatóradar nagyon alulra került a lökhárítóban, folyamatosan kapta a sarat. Sokszor alig volt rajta egy vékony réteg kosz és már össze vissza sipákolt.
Menni jó volt vele, nem kellett félni attól, hogy a sebesség megöl, de ha kellett szedte a lábát. Városban kifejezetten fürge volt. Városon kívül vagy autópályán már igencsak hangos volt, sokat forgott az 5. fokozatban 130-nál. Előzésnél a klímát kilőve lehetett érzésre némi lendületet összeszedni ami kellett bizony. Fogyasztása olyan 7-8 liter között mozgott, ezt úgy kell érteni, hogy 80% városi és 20% országúti használat mellett klímával hozta. Mindenki döntse el maga, hogy jó-e nekem megfelelt.
Futóműve semmi extra, úton tartotta az autót, de nem szlalomra volt kitalálva. a hátsó primitív futómű kereszt bordákon szeretett elpattogni amit még a gyári Michelin gumik sem fogtak meg.
A váltója a szar és a semmi között volt valahol. Minden fokozatváltás olyan volt, mintha hosszú úton kapcsoltam volna semmiből sehova. És fokozatban is lehetett kavarni vele. A hátramenetet nem szerette, sokszor.. illetve soha nem akadt be elsőre. Minden hátramenet előtt meg kellett mozdítani előre az autót és utána vette be teljesen, amúgy vagy kidobta vagy kerregett.
Végére a fékek. Eleinte rendszeresen ki akartam fejelni az ablakot, mert annyira hirtelen fogott és annyira brutálisan. Utánaolvastam a könyvében, hogy van vészfékasszisztens ami pedál lenyomást figyel és rásegít, ha úgy látja, hogy baj van. Folyamatosan ezt éreztem, hogy vészfékasszisztens nyúl bele, de nem. Ez ennyire érzékeny volt. Amúgy meg lehetett szokni, hogy elég csak a pedálra gondolni és már meg is állt. A fékek amennyire jól fogtak, annyira nem voltak tartósak, 40.000km körül már hullámosak voltak a tárcsák és kopottak is a betétekkel együtt, cseréltem Valeora, sokkal sokkal jobbak voltak és nem fogyott belőlük semmi látszólag.
Összegezve, jópofa kisautó volt és imádtam minden hülyeségével és hibájával. Ha ma is városba kellene rohangálnom, gondolkodás nélkül vennék újra egy C3-at. De más már az igény ma.
És mi lett a C3 sorsa? Ahonnan indult, ott ért véget, nekem kellett egy nagyobb autó, és amikor meghirdettem eladásra a C3-at hívott az értékesítő akitől hozzám került, hogy tud rá vevőt, el ne adjam. Így lett, Citroenes alkalmazott vette meg, és ha jól tudom még mindig használja.
Hibalista
- Féktrácsa, Fékbetét, Minden izzó, Utastér műanyagok
Ide hordtam szervizbe
Citroen M5 Center, elég drágán csináltak mindent, nem vittem sokszor hozzájuk.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2011 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 5500 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 56000 |
| Szerviztapasztalat | (3) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Golf VI 1.2 TSI |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan