Csigaevők hulladékexportja
Szöveges ítélet
Újonan vettük márkakereskedőtől, mondván, akkor biztosak lehetünk benne hogy ha baja is lesz, majdcsak megoldják...
Már pár napja nálunk volt a kocsi, mikor sípolt és világított a légzsák figyelmeztetőlámpája. Vissza is vittük, hogy szereljék meg. Persze nem szerelték meg, az utána következő hónapokban még hétszer (7x) vittük újra ezzel a hibával. Volt, hogy akár két hónapig is csendben volt a lámpa, volt, hogy már ahogy a szervízből kikanyarodtunk, egyből sípolt. Idővel kiderült, hogy nem veszik komolyan a kérdést, mert nincs nyoma, mikor kiolvassák a motorhibajeleket. Szűk két év után is rendszeresen jelez a légzsák, úgyhogy lassan biztonságban érezheti magát a Citroen: hamarosan lejár a garancia, és ezentúl, ha panaszunk van, már mi fizethetünk. A szokásos vezetőülés alatti forrasztást már az elején megeszközölték.
5-10.000 km megtétele után feltűnt, hogy összekapcsolásnál rázkódik a kuplung. A légzsákos látogatások kapcsán ezt is időről időre szóvá tettük, de mint kiderült, rá se néznek.
A első ülések 20.000 km után kikoptak, nagy ledarált foltok éktelenkednek rajta. Mivel addigra már eltelt vagy egy év, már nem tekintik garanciális problémanak. Érdekes módon, a család egyetlen korábbi autójánál sem történt ilyen (Lada Samara 33.000, Trabant sok-sok km, Citroen ZX, 200.000 km, Honda Civic 280.000 km, Volvo 240 320.000(!) km).
Egyévesen, kb. 20.000 km megtétele után, kopogó hang jött az autó aljából. Mint kiderült, a stabilizátorkar kilazult, és szép lassan tekerte le a tartóanyát, arra várva, hogy leesvén alulról felnyársalja a motort. Ez nyaralás közben történt persze, hogy még akkor is szervízben tölthessük az időnket.
Most, két évhez közeledve, hidegindításnál éktelen csörömpölés hallatszik a motorból, ehhez bónuszképpen épp az óra világítása döntött úgy, hogy nem fog működni. Persze ez is csak periódikusan, hol igen, hol nem. A műszerfal meg zörögni kezdett, mintegy zenekart alkotva a légzsáklámpával, és az amúgy sem halk motorral.
A szokásos hibákat, hogy pl. hangosan kapcsol be a légkondíció stb. már nem is érdemes részletezni. Ezek hivatalson csak típusjellemzőkké degradálódtak.
A műszerfal, ajtók műanyaga karcolódik, a hátsó ülésen a helyet a hároméves fiunk kinőtte, úgy, hogy eleve annyira előre van tolva a vezetőülés, hogy egy kis koccanásnál is félő hogy roncsolódik a vezető térde, a gyerekülés meg a lehető legvékonyabb, nem foglal hosszirányban sok helyet. Ez úgy derült ki, hogy halk sírásra lettünk figyelmesek hátulról, kérdeztük, mi a baj, mire az volt a válasz, hogy beszorult a lába, és fáj. Megnéztük, és valóban, a lábfeje (24-es cipőméret) csak ferdén fért az első támla és a hátsó pad közé, és térdtől csavarodott az alsó lábszára. 170 cm feletti felnőttet hátraültetni reménytelen kísérlet, ha az út 10 percnél tovább fog tartani.
Többször közel elütöttünk gyalogosokat és biciklistákat a katasztrófálisan nagy vezető előtti bal holtszög miatt. Ez lehetne a vezető hibája is, de alulírott 17 éve vezet és sokat. Egyetlen más autóval ilyen gond nem volt, lásd a fenti listát plusz alkalmi, bárelt és céges autókat.
A ledönthető üléstámlák 20 cm-el a csomagtartó padlója felett alkotnak síkot, így a kibővített csomagtér nem sokat ér, csak ha sok kis dolgot pakol be az ember, de azt az ülésre is teheti ugyanolyan erővel, ledöntott támlák nélkül.
Mikor mosogatógépet vettünk, emiatt nyitott csomagtartófedéllel kellett hazaautózni esőben, belélegezve a beörvénylő dízelfüstöt, ami NEM ment át részecskesűrőn, mert még felárért sem volt opció, ahogy az ESP-sem.
Átlagos fogyasztása gyári adatok alapján (EU norma) 4,6 l/100 km dízel. Ehhez képest, a miénk városban, pályán szisztematikusan 5,8-at fogyaszt 60% békés országúti, 20% pályas és 20% vidéki városi vezetésnél. Ha meg "sietünk", ami akár 125-130 km/h-ás sebességet is jelent, 6-6,5 l-t is megiszik. Ez annak a fényében, hogy a nagyobb, nehezebb, gyorsabb, gyári adat szerint 5-öt fogyasztó 2002-2004-es évjáratú 90 LE Skoda Octavia TDi 130 km/h gyorsítós lassítós vezetés mellett 5-5,5 között fogyaszt, végleg lelombozó.
Egyszer, mikor 1700 km-es utat kellett egy nap megtenni, Németországban igyekeztünk gyorsan haladni. A gyári 165 km/h végsebesség helyett 140-nél gyorsabban csak különösen meredek lejtőkön lefelé, hátszéllel sikerült menni. Ott akár 145-ig is felgyorsult. Cserébe a fogyasztás 7,5-8 közé szaladt. Két felnőtt, egy 3 éves gyerek ült az autóban, plusz csomagtartó (300 l) tele. Összehasonlításképpen, 130-140 között a már említett 1.6-os vtec motoros benzines Honda Civic, ugyanazon a szakaszon 5 felnőttel és jóval több csomaggal 7,5-öt fogyasztott, és ha sietni kellett, ment 160-at is huzamosan, erölködés nélkül, 7,5-8-as fogyasztással...
A sok szervízlátogatás alkalmakként egy fél vagy egész munkanapot is kivett a naptárunkból, rengeteg stresszet és számottevő munkahelyi problémát is magával vonva.
Summa summárum: ebben az autóban nincs semmi, ami jó, a csalóka olcsó ár fejében egy kicsi, hátul szűk, rosszul pakolható, balesetveszélyes, rossz fogyaszású, kijavíthatatlan elektronikus és mechanikus hibákkal teli, ócska belső anyagokkal teleaggatott bádogdobozt kap az ember. A szervízben töltött idő meghaladja az előző húsz éves autóét, és bár egyelőre csak az olajcseréért kellett fizetni, ellentétben a régivel, itt *nem* csinálják meg a bajokat, viszont a végén ugyanannyi a kiadásunk a törlesztések miatt. Ha nyitottunk volna egy szervízszámlát és megtartjuk a régit, jobban jártunk volna.
Úgy határoztunk hát, hogy egy nagyméretű kalapáccsal átalakítjuk, és a tengerbe vetjük. Sajnos, mivel kölcsönre vettük (és a tenger is odébb van), ezt nem tehetjük, ezért inkább megpróbáljuk még a garancia kifutása előtt eladni, hátha a következő tulaj siket és nem hallja a légzsák riasztószirénáját, vagy ha igen, több szerencsével jár a szervíznél. Helyette meg veszünk valami megbízhatót, mint pl. egy ötéves Toyotát, Volót vagy Skodát.
Mivel azonban szorít a gazdasági válság, a végén még a nyakunkon marad, és még emiatt *is* szidhatjuk a csigaevőket hosszú éveken át.
Végső bónuszként, az eladás kapcsán ahogy átnéztük, rozsdát találtunk az ajtón ás a motorházban. A motorházba nem pattan kő, ahogy az ajtó zsanérja mellé sem. Ez spontán jött. Még jó hogy alvázvédelemre is költöttünk az átvétel kapcsán.
Hibalista
- Légzsák hibajelzés (javíthatatlan)
- Óravilágítás
- Fék (Újonan visított, garanciális)
- Kuplung (javítatlanul hagyja a szervíz)
- Motor (csörömpöl)
- Alváz (szétesett)
- Belső burkolat (karcolódik)
- Kárpit (kikopott egyből)
- Kulcs (távirányító egyből szétesett, garanciális)
- Izzók sűrűn égnek ki
- Rozsda
Ide hordtam szervizbe
Barátom, ha elmondom ki az, nem maradok névtelen! Amúgy egy kutyaütő banda.
Értékelése: 1
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (3) | Évjárat | 2008 |
| Kényelem | (2) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (2) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (2) | Vezetett km | 36000 |
| Szerviztapasztalat | (2) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Volvo 240 GL Kombi, 1989 | Következő autója? | Terv: Volvo 940/Volvo v40/Skoda Octavia TDi/Toyota Corolla/Avensis |
| Ennyire szerette | (1) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (1.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan