Szerelem, nem befektetés
Szöveges ítélet
Anyám rábeszélt, hogy az előző (első), egyébként igen kedvelt autómat le kellene cserélnem, és az jó lesz öcsémnek gyakorolni. Ezt megtámogatta a korábban hazaadott pénzeimet tartalmazó takarékbetétkönyvvel is, így indulhatott a vadászat. Tudtam, hogy nagy autót szeretnék, mert abban érzem jól magam (nem nőttem kicsire, meg amúgy is), és erőset, amivel végre én is merek majd előzni. Meg szépet. És ha lehet, németet, mert bennük megbízunk. Ja, és minderre van 600e pénzem. Néhány lepukkant W124 után láttam meg Őt a neten, és már képek alapján beleszerettem, éreztem, leszünk mi még egymáséi.
Mirabelle egy érdekes kompozíció, már-már kit-car. Az alapja egy 89-es 525i 12V, az alvázszám ellenőrzése alapján ráadásul automata. Benne egy 91-es 24V motor manuális váltóval, egy M5-ből elszármazott fekete bőrgarnitúra plusz kipufogó, rajta elég sok 94-es karosszériaelem (pl. a szép széles vese), alatta 17-es Borbet felnik. Sok mai autót is megszégyenítő felszereltség: négy villanyablak, bukó-nyíló tetőablak (a legjobb autós találmány a kerék óta), állítható üléslap-hosszúságú, fűthető ülések (fázós lányok imádják), kis board, ami beszámol a hibákról, két oldalon külön szabályozható klíma (ami állítólag nem működött, bár egyszer mintha sikerült volna hideget varázsolni belőle, de amúgy nem szeretem), gyári Bavaria Business rádiósmagnó (a magnó mechanikája hamar megadta magát a kornak), külső hőmérő, hátsó könyöktámasz, hátsó napfényroló, stb.
Belülről hatalmas (a hátsó üléseket nem próbáltam, de három lány panasz nélkül bírta a Bp-Szeged távot), bár az ülések inkább szépek, mint kényelmesek, legalábbis az én derekamnak. Minden kézre esik, minden a vezetőért van. A csomagtartó a télikerék-garnitúrát kompletten elnyeli, meg bármi mást is. Az utastérben viszont ne nagyon keressünk rakodóhelyet, pohártartót meg a legkevésbé.
A lelke a motor: már látványnak is gyönyörű a hosszában beépített sorhatos, és a hangja is igen szép. Szerintem a két és fél liter ideális egy ekkora járműhöz, 1500-2000 körül nyomatékból bármit meg lehet oldani, szükség vagy igény esetén pedig 3000 felett beindul a második szelepsor és kezdődik a vidámság. Jó érzés, hogy ott az erő és az erőtartalék. Lámpás gyorsulásokra a tömege miatt nem nagyon alkalmas (igaz, nem is kísérleteztem ilyesmivel), de ha egyszer megindult, nagyon megy. Az abszolút sebességhatárok betartása komoly kínszenvedés vele. Igazán országúton, autópályán érzi jól magát, olyan 150-160 körül. A korára és az illemre való tekintettel 210 fölé soha nem hajtottam, de azt öt emberrel, csomagokkal is gond nélkül vette. Ezen kívül olyan feladatok megoldására is alkalmas, mint amikor a belső sávban a lámpánál állva felfedezzük, hogy mégsem lehet balra kanyarodni, ellenben a kereszteződés után, olyan 30 méterre van a jobbos utca, csak ehhez le kell hagyni a másik három sávot és átvágni előttük.
A kasztni iszonyú stabil, ezt a biztonságérzetet hiányolom például a pörgős kis japánokból. Amikor domb oldalában parkolva majdnem agyonüt az ajtó, annyi anyag van benne. Hölgyismerősöm 80 felett minden kocsiban sikoltozni kezd, ebben másodrendű úton is csak mosolygott 120 körül. Ehhez járul a megingathatatlan futómű, ami cserébe elég kemény, bár lehet, hogy ez utóbbit csak a peres gumik tették. Amúgy is bolondbiztosra tervezték, hihetetlenül kezes, átlátható, irányítható, megbocsátó jószág, nagyon ostobának kell lennie annak, aki ebben kinyírja magát. Kivétel a csúszós út, azt utálja. Egyszer vizes kockakövön álltam félkeresztbe, pedig nagyon kis gázzal indulva fordultam ki egy lámpától. Máskor pedig egy havas főút hosszú, finom ívű kanyarját nem akarta bevenni 80-nál, ment tovább szépen egyenesen. Itt kerültek képbe a fékek, amelyek soha nem hagytak cserben, annak ellenére, hogy a board már a vásárlás óta rimánkodott új fékbetétekért.
Egy nagy negatívuma a tompított fény. Lehet, hogy csak az enyém vakult meg, de éjjel legfeljebb a kocsi előtti öt méterről voltak halvány elképzeléseim. Cserébe a fényszóró erős.
A mai napig tekintélye van, autópályán külön figyelmeztetés nélkül lehúzódnak előle, városban hagyják besorolni, sokan megnézik.
Összességében egy nagyon szerethető, kényelmes, erős gép, amely alapvetően országútra született, de városban is kitűnően használható. Nem jó neki, ha sokat áll (melyik kocsinak jó?), és elég nagy lelke van, a szeretet meghálálja, az ellenséges (pl. eladási) szándékot megbosszulja, kezdetben idomítani kell. Pont olyan, mintha egy nővel lenne kapcsolata az embernek, a sok élvezetet nyújtó, ugyanakkor érzékeny típusból.
És mindez mennyiért? Megvásárolni bagatell, körülbelül egy új kisautó kezdőrészletéért már lehet válogatni. Érdemes is, mert a szerelembe esés később többletköltségeket vonhat maga után. A kötelező biztosítás büntet, engem különösen, hiszen hiába gyűjtögetem szorgalmasan a bónuszokat, mégis fiatal, budapesti férfi maradok egy nagy és erős autóban, vagyis potenciális károkozó és tömeggyilkos. A fogyasztása barátságosabb a hiedelmeknél, városban 12-13 (a dugókat rühelli), 90-nél 6(!), 150-nél 9, 180-nál 10, 200 felett 14-15, átlagban 10-11 literrel kényelmesen el lehet járni vele, ha nem hívunk ki minden arra járót párviadalra, de nem is változunk nagypapává, és néha kihasználjuk a benne rejlő élvezeti értéket is. A pillanatnyi fogyasztást jelző analóg műszer egyébként egy kedves találmány. Olajból 2-3e kilométerenként kér egy litert. A karbantartás húzós, minden évben képes 200-300e pénznyi problémát és/vagy kopó alkatrészt felvonultatni, ezzel számolni kell, ha valaki E34-esen töri a fejét. (Lásd a hibalistát.) Piaca nincsen, a legtöbb kereskedő be sem veszi, ha meghallja, hogy kettőfeles benzines, mindenki irtózik a biztosítási díjtól és a fogyasztástól. Hiába, ez az ország 1,3-as, 1,4-es kocsikra specializálódott, amikkel egyébként semmi gond nincs, amíg nem akarjuk elhagyni a várost. Ebből következően ára sincs. Amikor eladtam, maradéktalanul visszakaptam a karbantartásra fordított pénzt – csak a vételárat buktam… Egyébként azért váltam meg tőle, mert neveltetésemből adódóan inkább tömegközlekedő vagyok, hosszabb utakra pedig évente ha 2-3-szor kerül sor (nem számítva a céges autóval megtett hivatalos utakat), és ehhez nagyon sok a fix költség.
Mégis azt mondom, hogy akár közepesen jól kereső embereknek nem egy rossz alternatíva, hasonlítsuk csak össze egy új kiskocsival. A vételára kb. a kezdőrészlet, ezen felül havi átlagban kb. 30e-t kell rá költeni (beleértve a biztosítás többletdíját), ami nem több, mint az új kocsi törlesztőrészlete és casco-ja. Igaz, több izgalmat és meglepetést rejt, akinek gyenge a szíve vagy az idegrendszere, annak nem ajánlom. Aki viszont kicsit is autóbuzi, egy kiskocsi költségeiért cserébe egy nagy, gyors, kényelmes, karakteres autót birtokolhat, amiből fájó szívvel száll ki, amikor eléri az úticélt.
Hibalista
- Vásárlás előtt két nappal (még az előző tulajnál, nyilván bosszúból): lambda szonda (40e)
- Vásárlást követően az eladótól kapott tájékoztatás alapján cserélve 4 lengéscsillapító, 2 hátsó toronycsapágy, valamint a kilométeróra újra működőképessé tétele (150e).
- Néhány héttel később forralta a vizet, termosztát csere (9e).
- Fél évnél alacsonnyá és egyenetlenné vált az alapjárat, fulladozott, a diagnózis szerint légtömegmérő. Belepróbáltunk néhány bontottat (25e), mindegyikkel más hibát produkált (alacsony vagy egyenetlen alapjárat, 2000 fölé nem engedett fordulat), újat nem mertem rendelni 85e-ért, főleg, hogy nem voltak biztosak a dolgukban. Nemszeretem kókány megoldáshoz folyamodtunk: lehúztuk a jeladó kábelét. Onnantól tökéletes volt, menetteljesítményben, fogyasztásban nem érzékeltem változást, a zöldkártyát is vette.
- Zöldkártyán elsőre bukott, utána lelkes, még előző kocsim révén megismert szerelők (Botos szerviz, Pacsirtamező u.) néhány centis darabokból összehegesztgették a kipufogócsövet, innentől semmi probléma. (19e vizsgadíjjal) Azért szóltak, hogy 1-2 éven belül esedékes lesz a rendszer cseréje, és az olyan 90e-nél indul.
- Vizsga előtt néhány apróság, vizsgadíjjal volt talán 30e.
- Plusz megcsináltattam a bal motoros tükröt (nem mozgott még kézzel sem, mire is kiderült, hogy egy mezei tükördarab volt beleszabva és ragasztva…), a bal egyes központi zárat, és kapott egy új pár ködlámpát (minden bontóból, utóbbi még dobozos készletből, összesen kb. 45e munkadíjjal).
- A teljes rendbetétel (féktárcsák, -betétek, lengőkarok, szilentek, középső kormányösszekötő, stb, stb.) mintegy 300e-be fájt volna, de közben eladósorba került.
- Ekkor rajtam is bosszút állt. Ha nem mentem vele, egy-két hét alatt megette az akkumulátort, az elsőt teljesen el is használta. Egy idő után fellépett a parajelenség, miszerint lemerült akku mellett olykor (de nem mindig) kulccsal sem hagyta nyitni az ajtókat, kivéve a csomagtér fedelét. Mivel nem rendelkezett dönthető ülésekkel, innentől komoly kihívás volt a bejutás, mert vagy bemásztunk egy 18x30 centis lyukon át a csomagtérből, vagy autótolvajokat megszégyenítő rutinnal nyitottuk kívülről a motorteret és fértünk hozzá az akkuhoz. Erre a jelenségre a mai napig nem született magyarázat.
- Plusz néhány izzó kiégett (filléres tétel, és legalább szól miatta).
-
Ide hordtam szervizbe
NT Autó Kft. – Budakalász - www.ntauto.hu
Nem hivatalos BMW márkaszerviz. Alapvetően korrektek, segítőkészek és megfizethetőek, én elégedett voltam velük. Régi típusokkal nem mindig szöszölnek szívesen.
Értékelése: 8
Másik szerelő értékelése
Zsolti, a bontós – Vasvári Pál utca, az Üllői út kétszázvalahánynál
Életmentő. Sok szakosodott és nem szakosodott bontóból elhajtottak, hogy ilyen antik darabokkal már évek óta nem foglalkoznak, ahol mégis, ott csak pont az vagy pont olyan nem volt, ami nekem kellett volna. Zsoltinál van, ha mégsem lenne, akkor gyorsan szerez.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 245000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 6000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | 120L | Következő autója? | valami a Carina II/Corolla/323F háromszögből, 1.6+ motorral |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan