Jobb munkát végzett, mint bármelyik marketinges
Szöveges ítélet
Tartozás fejében maradt nálam ez a darab. A volt tulaj a piaci ár felével tartozott nekem, de nem tudta visszaadni. Nem használtam különben egy évig, mert az ismerősöm holnap visszaadja a tartozását. Egyfajta búcsú ez tehát...
Volt BMW-m. Kettő is (316 - 1980, és 525 - 1980), de mindkettő boldogult legénykoromban a rendszerváltás idején, s inkább vagánykodás- semmint normális közlekedés céljából. Az újabb BMW-kbe pedig valahogy nem lettem szerelmes, s a mai napig leginkább a VW Passatokat és az Alfa Romeokat váltogatom (attól függően, hogy éppen az atomunalmas szürke megbízhatóságból-, vagy a hazai viszonyokkal megbarátkozni nem bíró VÉRBELI AUTÓ hisztijeiből van jobban elegem).
Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy megint napi használatú BMW-re vágyom majd (egy E12-es 528i azért játszóautónak mindig tervben volt). A BMW-ket a különféle bűnözők és vén playboyok szolgálati autójának tartottam és egy cseppet sem vonzott ez a kör. De lám, egy ismerősöm szorult pénzügyi helyzete következtében elillantak az előítéleteim. Pusztán azzal, hogy használtam pár hónapig egy BMW-t.
(Ez a meggyőzés egy marketingesnek akkor sem sikerült volna, ha történetesen igazat hazudik)
A BMW kombik nem szépek. Nekem sem tetszenek. (Bezzeg az Alfák...) Radásul ez metálszürke. Sosem ülnék metálszürke autóban! Semmi nem utalt arra, hogy pár hónap múltán nem akarok kiszállni belőle. Sajnos már csak pár óra mégis muszáj.
Az első élmény: Az első élmény az, hogy milyen kurva kicsi.
A második élmény: Nédda, hiszen ez nem is olyan kicsi. 120 kiló vagyok és 185 cm. Egy E220CDI Merciből ültem át (kölcsönben volt nálam, mert a Passatom éppen szervízben volt) és nem hittem a seggemnek! Ez a pici autó kényelmesebbnek tűnt a nagy mergánál. Voltaképpen vezetés szempontjából kényelmesebb is.
A kocsi ereje egyáltalán nem volt elképesztő elsőre. Aztán a Törökvészi úton felfelé leelőztem a 11-es buszt....
Hát igen!
Most is keresem rá a megfelelő szavakat: Brutális, bestiális, döbbenetes, infernális, durva, elképesztő.... Nem találom. 204 lóerő és mittoménmennyi nyomaték egy hármas kasztniban.
Aztán megszoktam. Mert a jót könnyű megszokni. Minden kézre áll. Az automata váltó észrevétlenül dolgozik (van persze sport üzemmód és van kézi kapcsolási lehetőség, de köszönettel lemondtam róluk). A klíma jégkamrává hűti az utasteret, ha az ember elővigyázatlan, de kezelhető a dolog. Érzékenyebb fülűek azért tarthatnak a kocsiban valami fülvédőt.
A dizájn ebben a típusban még visszakövetkeztethető az E12-ig (az 1972-ben jelent meg!). Legjobban az üléseket szerettem meg, ugyanis egyáltalán nem fárasztó bármilyen hosszú táv levezetése. A kocsi minden pontja jól érezhető és ezért minimális parkolóhelyigénye van.
Ez a kombi nem rendelkezik a kategória legnagyobb csomagtartójával, de amennyi csomagot szállítottam, az minden esetben belefért. A hátsó ülést nem hajtottam le, tehát nem tudom mennyire variálható az utastér. (A Passat kombimban néha esős túranapokon néha aludni is szoktam, ebben lehet, hogy ez nem menne.)
Egy dolog nem tetszett benne, az a bőr. Ilyenkor nyárom hamarabb eleizzad az ember, mint egy hagypmásnyos kárpitozású ülésbe. Ja és nincs benne pohártartó, mint pl a Passatomban.
Azt hiszem most a kocsi összes hibáját felsoroltam.
Ami igazán megdöbbentett, az a fogyasztás. Nem vagyok egy vadállat, még az Alfáimmal sem szoktam vaddisznóskodni az utakon. Persze nem hazudom azt, hogy betartom a sebességhatárokat, de ha a látási- a közlekedési- és az útviszonyok engedik városban 60, országúton 100 körül, autópályán 140 - 150 a megszokott tempóm. Nos, tempomattal, 140-es Szeged - Budapest: 4,4 literes átlag. Keszthely - Budapest: 4,6 literes átlag. Csak budapesti közlekedés (II.ker - V. ker. viszonylat, végig dugóban) 9,8 literes átlag (na jó, itt volt 11,3 is, de ez volt a legtöbb) A legutóbbi 1300 kilométer átlaga 5,5 liter, de ebben sok volt az autópálya. A leghosszabb, 3500km-es mért szakasz átlaga 6,5 liter volt.
És ez egy háromliteres, hathengeres, 204 lóerős motor!
(A Passatom átlaga is kb. ennyi, de az egy 1.9-es PDTDI, nevetséges 130 lóerővel, a 2.4 JTD Alfám ennél egy literrel többet kért!)
A menetteljesítményeire nem pocsékolok egy szót sem. Úgy sem tudnám leírni. Egyáltalán nem csábítja az embert állatkodásra a tudat, hogy gyakorlatilag nincs ellenfél. A futómű, a váltó és a motor is tökéletes és ha előzni kellett, hát előztem. Ezek az előzések nagyon gyorsan történtek és ezért nagyon biztonságosan. Az Alfa 156 2.4 JTD rugalmassága elenyészik a 330D BMW rugalmassága mellett. (Ezt sem gondoltam volna korábban)
Hát, mindenesetre nem volt tanulság nélküli ez a pár hónap!
Nem merem azt mondani, hogy holnap veszek magamnak egy ilyet - ha az anyagi feltételek megvolnának nem haboznék (Németországban kb. 10.000 EURO, tehát megfizethető. Itthon az idétlen büntetőintézkedések miatt a duplája, ami a legújabb 330D árkategóriája kint. ) - , de biztos vagyok benne, hogy lesz még BMW-m. A Passatom sorsa azonban mindenképpen meg van pecsételve, pedig csupán 20 percet vezettem az elmúlt hónapokban (a szerelőtől hazáig), de azt a 20 percet is a BMW-be való kívánkozás jellemezte leginkább.
Talán egyszer lesz pár autóra költhető millióm.....
(Most még utoljára autózom vele egy kicsit: Elugrom vacsorázni Esztergomba. Megjegyzem: Egyébként soha nem mennék vacsorázni Esztergomba)
Hibalista
- Elektronikus problémák
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2004 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 130000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 6000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Passat Variant 1.9 PDTDI | Következő autója? | anyagi okokból kis időre valami szutyok, aztán BMW 330D |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan