Derrick felügyelő
Szöveges ítélet
A találkozás
Egy 97-es éves kombi Astrát biztattam (a klasszikus 50-akárhány lóerős megfontolt dízel), amikor az anyagi dolgaim kezdtek egyenesbe fordulni. Mit tesz ilyenkor az ember?
Nos, hogy mások mit tesznek azt nem tudom, én elkezdtem azon agyalni, hogy le kéne cserélni az autót. Olvastam szorgalmasan a teszteket no meg a hirdetéseket, csekkolgattam a számlámat, és a végére 2 jelölt maradt. (A másik egy Volvo volt, egyébként.)
A választásnál a következő szempontok vezéreltek:
- legyen kombi; ismerőseim többsége ízlésficamosnak tart, de valahogy nekem a puttonyosok mindig sokkal jobban tetszettek. Számomra praktikusabbak is, mert hajlamos vagyok sok cuccot rendetlenül belehányni az autómba, de alapvetően tényleg jobban tetszik a kombi.
- legyen dízelmotorja; egyszerűen nem szeretek sűrűn megállni tankolni.
- ne legyen idősebb 4 évesnél.
- a motor ne legyen nagyobb 2 liternél; ha egy fiatal, vidéki nagyvárosban élő férfinak ennél nagyob hengerűrtartalmú gépe van (hát még ha az BMW), azt a biztosítók csúnyán megsarcolják a kötelezővel. Túlélném, de nem lenne őszinte a mosoly az arcomon.
A Felügyelőre az interneten találtam rá. A Volvo a képeken még jobban tetszett, de élőben már a Bömös volt a nyerő.
Ott állt a sorban, kiragyogott a többi autó közül, csillogón, táskás szemekkel, és nem volt választásom: elvittem próbakörre. Aztán a menyasszonyom is meghajszolta egy kicsit, majd egy "Na jó, nem bánom!" felkiáltással kicsengettem a foglalót. Innentől kezdve nem volt megállás: a foglalóból vételár lett, a menyasszonyból meg a feleségem, aki aztán örökbefogadta az Astrát (bár ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz)...
Belgiumból jött az autó, a mutató 145000 km-t mutatott. Emiatt kicsit azért aggódtam, mert műszaki analfabéta vagyok és elég sok rémtörténetet olvastam ésvagy hallottam a visszatekert mutatókról, de úgy tűnik kifogtam egy olyan kereskedőt, aki nem akart átverni. Ezt autódoktorom, Bábel Tomi erősítette meg; a vásárlás utáni obligát átvizsgálás után felmutatta a teljesen elkopott fékbetéteket és annyit mondott: "Ezeket ki kell cserélni. Az autó egyébként kifogástalan állapotban van."
Ami a motorháztető alatt van
Ahhoz nem nagyon értek, de ha értenék is, hiába, mert egy méretes darab műanyaggal el van fedve a vizsla tekintetek elől.
Én ennyit tudok róla: 118 lóerő, 1951 köbcenti plusz a többi vas.
Nyáron megáll 5,9 literből, télen kicsit többet kér el 100 km-re.
A fogyasztás próbája márciusban volt, amikor síelni mentünk vele: 4 felnőtt ember utazott a kocsiban, plusz a hozzájuk tartozó ellátmány plusz a sícuccok, aminek a nagy része a tetőboxban utazott (ami köztudomásúlag nem tesz jót a légellenállásnak). A Dolomitok szívébe vezető 600 km-ben volt autópálya (130-140-es tempóval) meg három hágó, de a gép nem evett többet 6 és fél liternél.
Jártunk vele Németországban is - a Felügyelő hazalátogatott Münchenbe - és hazai pályán megmutatta, mit tud: 200-nál van a vége, de megmondom őszintén, ott én már félek. A 200-hoz mondjuk már rendesen oda is kell neki lépni, de a 160-170-et pillanatok alatt eléri. Itthon nem nagyon hajszolom, igyekszem mindig olyan utazósebességet választani, aminél még nem old ki a fényképező, és inkább abból űzök sportot, hogy egy tankolásból minél többet tudjak haladni (eddig 1100 km a rekord). Persze azért elkésni még sehonnan sem késtem el a nagy takarékoskodás miatt, és ez alatt nem azt értem, hogy mindig mindenhová fél órával korábban indulok el...
Most, hogy a súlyadót eltörölték és teljesítményadó lett helyette, erősen gondolkodom egy chiptuningon. Ha már úgyis többet kell fizetni, akkor már legyen egy kis többleterő. És egyáltalán: állambácsit mindig élmény megfricskázni.
Az egyetlen menetbiztonsági extra a kipörgésgátló. Arra számítottam, hogy majd a télen megmutatja, mit tud. Kicsit tartottam is a téltől a hátsókerékhajtás miatt, de az idei tél mediterránra sikerült, és a sítúra alatt sem találkoztunk havas-jeges utakkal. Gondolom, addig is csendesen teszi a dolgát.
A Felügyelő 195/65, 15-ös kerekeken suhan; itthonra kellenek is a ballonok. Nem érzem magam Fittipaldinak, és ő sem versenyautó, de a kanyarokat mindketten szeretjük.
Egy mulasztásom van még vele szemben: télire vettem hozzá acélfelniket a nyári könnyűfémek mellé, de dísztárcsát már lusta voltam beszerezni. Fekete kerekekkel nem olyan szép...
Utastér
Az első sorban ülők bővelkednek a helyben. Jómagam jellemzően itt foglalok helyet, de a vásárlásnál kipróbáltam, milyen lehet utasnak lenni ebben az autóban és beültem magam mögé. Bár a hátsó ajtók kicsit szűknek tűnnek, a hely elég: a magam 180 centijével maradt úgy 5-10 centi a támla és térdem között.
Papír szerint 5 ember fér el belül, de aki hátul középen ül, annak elég bünti: egyrészt a kardánalagút miatt végig terpeszben kell ücsörögnie, másrészt meg ugye kétoldalt ott szoronkodnak mellette. Mindenesetre a középső ülésen is hárompontos a biztonsági öv.
Eddig összesen egy delikvens tud mesélni, milyen is ott gubbasztani hosszú távon, de hegymászótúrára indultunk (Grossglockner, 450 km), és a mászóknak néha kényelmetlen helyzeteket kell elviselniük… Mindenesetre mindenki feljutott a hegyre, én meg megtanultam csak az oldalsó tükröket használni.
Toposz, de a sofőrre (rám) van szabva az autó. Ez abból is látszik, hogy a hátsó sor nem kapott villanyos ablakemelőt. Mondjuk ezt egyébként kisstílű garasoskodásnak tartom, különösen a BMW-nél.
Szeretem, hogy felém van fordítva a középkonzol, és tetszik a sportkormány is. Az sem rossz, hogy a CD-s rádió és a tempomat kezelőszervei a kormányra is felkerültek. Ügyes. Ennek egyébként az lett a folyománya, hogy tempomatfüggő lettem.
Az ülés kényelmes, tart, ahol kell, bár néha sajnálom, hogy nincs ülésfűtés. Ugyancsak nem ártana néha a többzónás klíma, de emiatt azért nem megyek a Dunának.
És ha már a kívánságlistánál járunk, a feleségem odavan a tetőablakért…
Fedélzeti számítógép nincs, és mivel idáig nemigen vezettem még olyan autót amiben volt ilyen kütyü, nem tudom, hiányzik-e. Valószínű, hogy ha ez a kérdés egyáltalán felmerülhetett, a válasz inkább nem mint igen.
A csomagtartó nagy, de kombinál ez nem nagy kunszt. Az megint nagyon okos, hogy a csomagtartó ajtaján az üveg külön is nyitható. Szeretem, ha gondolnak rám…
A hátsó ülések 1:2 arányban dönthetők, ha esetleg túlméretes dolgokat kell szállítani. Költöztetést és építkezést ennek ellenére azért nem vállalok.
Hibalista
A már említett fékbetéteken kívül idáig csak olajcserére volt szükség, a külső behatásból eredő károkat nem számítva.
Konkrétan:
Tavasszal egy őzike engem szemelt ki az öngyilkosságára. Az utolsó pillanatban meggondolni látszott magát, de akkor már késő volt. Ő az életével fizetett, a Felügyelőnek a jobb első lámpája esett ki és a rendszámtartója törött el. No meg lett egy horpadás a jobb első kerékjárati íven – ide koppant a gida feje.
Egy másik esetben pedig valósággá vált a BMW - Break My Window mozaikszó. Igazi lúzer turista módjára leparkoltunk egy forgalmas útszéli parkolóban Nápoly külvárosában, és elmentünk várost nézni, bóklászni, turistáskodni. A nászutunkon, egy pénteki napon délután 3-kor. A bal hátsó ablakot nyomták fel, és azon keresztül másztak hátra a csomagtartóba. Zsákmányoltak egy üres hátizsákot, megpróbálták kinyitni a bőröndöket, ám ekkor megzavarták a rohadékokat és így a hátizsákon kívül csak az összes addig készült fényképünk vált füstté. Mit mondjak, demoralizáló volt…
Az anyagi kár nem volt jelentős, meg is akartuk javíttatni ott rögtön, de Olaszország azon a hétvégén zárva volt. Irány haza, 1300 km, 13 óra. Egy lifegő fóliával az ablakon nem rossz eredmény.
Az élmény
Néha még ma is rácsodálkozom, milyen szép. Néha sajnálom, hogy amikor benne ülök, akkor nem láthatom kívülről. Tolatni könnyű vele, hiszen ott a vége, ahol a hátsó ablak van. Szeretek beleülni. Nem nagyon szeretek kiszállni. Kívülről azért nem lehet letagadni, hogy gázolaj hajtja, főleg hidegen kerreg, de belül mélységes a csend, nagy sebesség mellett is lehet beszélgetni/zenét hallgatni. Fenntartása eddig nem került csillagászati összegekbe. Vezetni öröm. Én szeretem. Az asszony is szereti.
Egyszóval az élmény: megfizethetetlen.
Hibalista
- Elromolni semmi nem romlott el
- Az eddigi befektetések:
- Nyárigumi-garnitúra: 100.000
- Téligumi+acélfelnigarnitúra: 110.000
- Bal hátsó szélvédő csere: 30.000
- Jobb első lámpatest+rendszámtartó cseréje: elenyésző
Ide hordtam szervizbe
Bábel autóklinika, Szombathely - Családi műhely Szombathely szívében. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hozzájuk hordjuk a flottát. Korrekt árak, gyorsaság, hozzáértés és segítőkészség jellemzi őket.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2002 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 145000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Astra | Következő autója? | Majd ha lejár a futamidő, elkezdek ezen is gondolkozni |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan