Precíz bajor presztízsautó
Szöveges ítélet
Phö! 1,6-os motor? M43? Soros 4 henger? Piha. Az ilyen autót szokás nem BMW-számba venni. Szánalmas kompromisszum azoknak a csóróknak, akik egy alacsonyabb adókategória kedvéért lemondanak egy izmos 6 hengeresről. Éppen ezért nem is kerestem 1,6-osokat. Így viszonylagos meglepetésként ért, hogy 1,6-osból is csináltak kupét. Én pedig jobban ragaszkodtam a 2 ajtóhoz és a jó állapothoz, mint a nagy motorhoz.
Ezt gyakorlatilag gyári állapotban hozták be, másfél millió magyar forintért. 1996-os, tehát már azzal a zárrendszerrel, amit Magyarországon máig egyszer sem tudtak kulcs nélkül elvinni. Mivel a parkolónkból egy kollegámnak év alatt 2 autójának veszett nyoma, ez is szempont volt.
Az első lökhárító láthatóan cserélve volt, amiről az importőr persze semmit sem tudott. Ahogy kilométeróra állásáról sem. 130-140 ezerről kerülhetett vissza 90-re. Én annyival is megvettem volna. A tüzetes átvizsgálás olyan hibákat fedett fel, mint öreg olaj, koszos légszűrő. Nem kifejezetten költségigényes dolgok. A kötelező szűrő, gyertya, olaj, fékbetét csere a gyár által ajánlott alkatrészekkel kevesebből megvolt, mint fél évvel korábban, egy 1,3-as szuzukimon.
Ami lényegeseb több: a gumi. 1 év alatt 3 szett, hála azoknak a kispesti jófejsrácoknak, akik egy nyári éjszakán különös érdeklődést tanusítottak a téli gumijaim iránt. 205ös Pirellik, kb 5 ezer kilométert futottak. Szar időben is feküdték a kanyarokat, hasítottak az egyenesekben. Ősszel nem volt pénzem, vettem használt 185-ös Good Yeart. Centírozták, lengéscsillapító, futóműállítás. Mégis nyaklott a kanyarban, alacsony fordulaton beremegett a kormány, élesebb kanyarban csúszott a feneke. A 205-ös nyári gumikkal mintha egy másik autóba ültem volna át.
Így pont tökéletes minden. 40-es kanyar 70-nel optimális. Lehet, hogy csak 150NM nyomaték, az is 5000 környékén, de tud lépni. Komolyabb hibája sosem volt. A leginkább elhúzódó probléma a gyújtáskábelek szétrohadása volt, amire viszonylag későn jöttünk rá. A motor fulladt, majd hirtelen visszalökte magát 4000re. Padlógáztól leállt. A lambda szondától kezdve a levegőszabályozóig mindenre gondoltunk, mire meglett a kábel.
Az autót mindenesetre emiatt többször átvizsgálták, és mindig ugyanaz lett a verdikt: a motor 11 évesen tudja a gyári adatokat. 103 lóerő, 6000-nél leszabályoz. 100-ra 12 mp, ami inkább kevés, mint sok. Ha muszáj, lehet büntetni a pirosnál, de nem arra való. Nem szeretek versenyezni. Haladni szeretek.
Azt pedig lehet. A 2-es 90ig jó, a 3-as 130ig. Ezzel a két fokozattal városban bármilyen helyzetet meg lehet megoldani. A motor ilyenkor zokszó nélkül benyel 13 litert. Félőrült stílusban 10 literes átlaggal járok. Megszorító reformok idején 7,5 literrel is lehet.
A legfontosabb tulajdonsága lassú haladás mellett is megmarad. A kinézete. Nem hivalkodó autó. A fólia sem agresszívvá teszi, inkább kiemeli a karakterét. Tekintélyt sugall. Mindenféle előítélettel ellentétben beengednek akkor is, ha az álló sort kielőzve akarok időt nyerni. A rendőrök szeretik megállítani, de sosem köcsögök. Még amikor lett volna miért (gyorshajtás, biztonságiöv, záróvonal, lejárt biztosítás), akkori is a kipufogó hangját dícsérték, hogy milyen diszkrét, és mégis jól szól.
A tekintély legegyértelműbb mércéje az autópálya. Mindenki lehúzódik előle. Életem nagy élménye a Maybach 62 büntetés Frankfurt közelében. Az autó gond nélkül képes a gyári 205 km/h-s végsebességre, és tudja a 190-200 km/h-s utazót.
Viszont ha feltorlódtak előttünk, az két problémát is felvet. Először is a megállásét. A fék lent fog. Városban gyönyörűen adagolható. Az ABS sosem okvetlenkedik. Autópályán viszont nem egyszer sütöttem meg a fékeimet, miközben éppen csak lassulgattunk 200ról 130felé. Legszivesebben kidugnám a lábamat alul, hogy segítsek fékezni, mint Frédi és Béni.
Így érkezünk meg a kamion mögé, ami 92-vel előz egy 90-nel haladó másikkamiont. A manőver végén mindenki hanyatt-homlok menekül a fóliázott 2 ajtós BMW kupé elől. Itt pedig sajnos kiderül, hogy valójában mekkora parasztvakítás ez az autó. Hiába takarodik előlünk a Passat 1,9 pdtdi highline, ha egyszer hatmillióval több newtonméter nyomatéka van, és otthagy minket. Persze vissza lehet váltani 4-esbe, az 160-ig tart. Ezt az autó kicsit jobb gyorsulás mellett azzal nyugtázza, hogy eltünteti a fogyasztásmérő tűjét a 30 liter fölötti fekete tartományban.
Ettől eltekintve kellemes benne utazni. 2 nap alatt megtettem a Bp-Brüsszel-Bp 2800 kilométeres utat, és gyakorlatilag végig élveztem a vezetést. Nem volt fárasztó, nem lettem nyűgös. Leszámítva egy apróságot. A motor 200 km/h környékén inkább üvölt, mint szépen szól, úgyhogy az ember önkéntelenül is ráfanyalodik a cd-kre. Az autó összeállításakor azonban a bajor mérnökök nyilván valami helyi gomba majszolása közben kijelentették: "Ah ja! Ich weiss es schon! Tegyünk nevetségesen klein Nokia hangfalakat ins autó, und a maradék basszust szigeteljük le extremlich precizen". Hátul pl. 110mm a gyári. Szóval ezen van mit csiszolni odahaza.
A belseje amúgy tökéletes. Egy év alatt 3, az autókról viszonylag keveset sejtő női ismerősöm is megkérdezte, hogy újonnan vettem-e. A budapesten töltött 15 ezer kilométer után a legnagyobb bajom, hogy a jobb egy elkezd nyikorogni, ha szar az út és nem ül rajta senki. No és a klíma sem túl acélos. 40 fokban, dugóban, minimumra állítva éppen csak hozza a 23 fokot, a kétzónás kialakítás pedig inkább jól néz ki, mint csinál érezhető különbséget. Viszont legalább hangos, és kikapcsolás után percekig gurgulázik. Gyárilag ilyen.
Összességében ez az az autó, amiben ülve nem értem, hogy miért lehet szüksége bárkinek is hitelből összekuporgatott toyota corllára, vagy hirdetésekkel felmatricázott opelasztrára. Ez másfél millió volt. Egy ellopott garnitúra zsírúj pirellivel 250 ezret költöttem rá. Soha komolyabb alkatrésze nem hibásodott meg, pedig néha küldöm. És ha úgy vesszük, hogy egy 1,9-es pdtdi passatból ültem át ebbe, nem érzem, hogy visszaléptem volna. Pedig még vicces pohártartóm sincs. Persze a nagyobb motor jobb lenne, de ezzel is lehet élményszerűen autózni. Ennél jobban pedig semmi sem számít egy autóban.
Hibalista
- Szűrők, olajak, gyertyák, fékbetétek - 90e
- Gyújtáskábel, trafók, gyertyák megint - 30e
- Kuplung főhenger - 25e (egy év alatt elnyírtam :)
- Féklámpa kapcsoló - 500 forintos alkatrész, de szét kell hozzá bontani a műszerfalat. cserébe felvillannak a lámpák fékezéskor.
Ide hordtam szervizbe
szerelő haver a xiii kerületben. nem messze a wallistól. tőlük csak alkatrészre kértem még ajánlatot, de pofátlanul drágának tűnnek.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1996 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 90000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 25000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Passat | Következő autója? | Biztosan BMW, de egyelőre nem látom értelmét az eladásnak |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan