Barkács az abszolút
Szöveges ítélet
Édesapám vette 1980-ban a postától, tűrkízszínű körablakos busz volt. Nagy buszkék voltunk rá., irigyeltek is az ismerősök. A hátsó ülés-sort kiszereltük, helyére egy csővázra heverőt szerkesztettünk, így hátul szüleim és a három elemista gyermek jól elfért benne, szinte lakóautó volt. Kapott még fűggönyöket és hasonló kényelmi felszereléseket. Általában 80-as tempóban utaztunk vele, akkor ez még nem számított cikisen lassúnak. Abban az évben megjártuk vele a svédországi rokonokat, hiba nélkül. Majs ősszel átszereltük, és a szőlőben használtuk teherautónak, a sorok közé bemenve, tonnányi leszüretelt terméssel. Télem pihenés, tavasszal némi trógerolás. Ez így men egy évtizeden keresztül, míg a gyerekek ki nem nőttük a férőhelyet. Felment a Brenner-hágón, az appennini hegyeken, a Tátrába, Erdélyt is bejárta. Kötben apán két évig péksüteményt is fuvarozott vele, tahát naponta használta. A motorja sosem volt megbonva, a gyújtáshoz is csak kb. kétszer kellett nyúlni, a termosztátot cserélni. Egy több hetes útra így indultunk: egy garnitúra cseregyertya, egy komplett gyújtás alaplap, egy ékszíj, sok-sok Arol 2T, izzókészlet. Ennyi.
Ehyzser, emlékszem, Déván a hegyre menet lefulladt. Nocsak, mi a baja? Szaladtak az éhes gyerekek. Segítettek félretolni. Kaptak egy kis gyaarmatárút- jó magyar nápolyit, ahogy csillogott a szemük! Na de hogyan tovább? Előkerült egy magyar pali, akinek jó volt a fantáziája, és ismerte a helyi viszonyokat... Porlasztó szétkapva, átfúlyva, motor indul, hajrá. A dzsuvás román benzin. Még egy szerelésre emlékszem. Ékszíjszakadás: motor kihűl, hasalás: csre. hajrá, netto szerelés 10 perc.
Nem fogyasztott sokat, és megbízható volt. A benzinkályhát sosem használtuk, mert télen nem igen utaztunk vele. esetleg terjet cipeltün, de akkor elöl elég volt az alapfűtés is.
Üresen jól huzatva toltuk magunk előtt a ladákat és egyéb hátsókerékhajtású sz*rokat a hegyi szerpentinen.
A család (ifeértve az azóta felnőtt gyerekek beszerzéseit is) legjobb vétele volt.
Meggyőződésem? hogy 1961-64-ben, amikor kihozták, a világ léegjobbja volt a kategóriában. Még hósz év múlva is tartotta magát.
A motorról 1750 fordulattól 4000-ig tudta a nyomatékának a legalább 90%-át. Egyszer dzrván, elbasztam az 1-es és a 2-est. Harmadikban indulva mentem át vele a esti csúcsforgalmon. 30-tól már húzott, mint a gép (üres volt).
Lassan az állandó utastérti/tegertéri árstzerelés miatt altüntek a borkolatok, és a zajossága kezdett zavarni egy kicsit.
SZériája az ínyenceknek: elöl, kívül volt még a hűtősapkája, fehér fém volt a műszerfala.
Majd tíz éve nem használjuk, utt áll a nyaraló hátsú kertjében, macskák, darazsak fészkében, de ha arra járok mesélek róla az unokáknak, az én gyerekeimnek, és 5 éves fiamnak csillog a szeme.
Hibalista
- Megszakító, termosztát, kasztni
Ide hordtam szervizbe
Saját szervízelés, lakatolást ismeretlen szaki
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1978 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 20 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 78000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 80000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Wartburg | Következő autója? | Aleko (mély sóhaj) |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan