Friss és fürge vénkisasszony
Szöveges ítélet
Mielőtt elveszne emlékeim ködében...
Második autóm volt, az első olyan, amire igazán vágytam, gyönyörű almazöld színben. Használtan vettem, újat akkoriban nem engedhettem meg magamnak. Egy igazi birkózógép nagypolskiból ültem át, viszonylag friss jogosítvánnyal. Az Audi kényelmes volt, könnyen vezethető, elfértek benne a lábaim. Ma már nem ájulnék el egy 1,6-os motortól, de akkoriban számomra maga volt a csoda. Sokan voltak, akik azt mondták, túl nagy, túl erős ez nekem, miért nem valami kisautót veszek, kis fogyasztással, például Suzukit. Azt hiszem, egy kis sznobizmus is volt a dologban. Nem akartam népautót. Nem akartam hitelt. Így lett az Audi. Nem evett keveset, 9-11 litert városban. És autópályán is 8-10-et. Igaz, megszédített az ereje és a sebessége. 180 volt a vége. És bizony, gyakran közelítettem. Egészen addig, míg egyszer Balatonról Budapest felé a jobb elsőm defektet nem kapott 160-nál. Mázlim volt. A belsőben haladtam, látva előttem a megelőzendő teherautókat néhány száz méterre. Egy pillanat volt, de hosszú perceknek érződött, amíg az autó iszonyatos erővel elindult jobbra, a pálya széle felé. A leállósávon álltam meg, szívem majd kiugrott a helyéről. Meleg helyzet volt. Utána kicsit visszavettem a lendületből.
Ezzel az autóval tanultam meg többé-kevésbé tisztességesen parkolni. Munkaidőben az Astoria környékén. Eleinte nagyon nem éreztem sem az elejét, sem a hátulját, így több kört is megtettem, míg egy kellően hatalmas, legalább másfél autónyi parkolóhelyet találtam. Aztán megtanultam kihasználni a fordulékonyságát és viszonylag szűk helyekre is be tudtam préselni.
Szerettem, ápoltam, megkapott mindent, amit csak kívánt. Cseréltettem rajta féktárcsát, vezérműszíjat, a legjobb olajakat kapta. Meg is hálálta. Sehol nem hagyott ott. Még akkor sem, mikor kettesben ragadt a váltó. Hősiesen eljött velem a szerelőig. Egyszer okozott kellemetlenséget, mikor defektnél 4(!) pasi együttesen sem volt képes meglazítani a kerékcsavarokat, így leeresztett gumival kellett elgurulnom a gumishoz.
Aztán egy szép nyári délutánon, munkából hazafelé menet megtörtént a baj. Lada előttem, Lada mögöttem. Első Lada megállt a pirosnál, én megálltam a pirosnál, a második Lada vezetője pedig elbambult. Fékezés nélkül, 50-nel szállt belém és tolt bele az előttem állóba. Így én lettem a szendvicsben a töltelék. Eltört a hűtőrács, egy kicsit meghajlott a lökhárító, a csomagtartómból szinte semmi nem maradt. Az autó véget ért a C oszlopnál. Én egy kicsit megijedtem, de karcolás nélkül szálltam ki. Gazdasági totálkár. :-( Minden józan észt félretéve megcsináltattam. Majd férjem hosszas rábeszélésére eladtuk. Sokáig bántam. Visszasírtam.
Hibalista
- AC-pumpa, váltó
Ide hordtam szervizbe
Haver szerelte
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1980 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 120000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 40000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | 125 | Következő autója? | Lada 1200 (2101) |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan