A szerelem nem vak!
Szöveges ítélet
2011 októbere volt, amikor egy gyönyörű, napsütéses délutánon megláttam életem első Breraját az Adria partján. Párásodó bal hátsó lámpával ugyan, de gyönyörű kék színben feszített a kikötőben. Akkor és ott beleszerettem.
Teltek – múltak az évek, amiket a családi és cégautók használata mellett tartósan és boldogan leginkább egy 1.6-os benzines Citroen Xsara társaságában töltöttem (a szarolasz mellett a szar franciáról annyit, hogy 9 együtt eltöltött év alatt soha nem hagyott cserben, a kötelező szervízeken és egy kínai, általam beletett égő okozta kisülésen kívül soha, semmilyen gondom nem volt vele. Csak boldogan néztem azon személyek szenvedéseit az elrepülő ablaktorlővel, turbócserékkel és egyéb lerohadásokkal, akik mindenképp rá akartak beszélni, hogy vegyek idős prémiumot vagy bármilyen németet az alig futott kis francia helyett).
Mások szenvedéseiből tanulva és látva azt, hogy a családban újonnan érkezett prémium autók sem mindig gondtalanok, arra a következtetésre jutottam, hogy megveszem álmaim Alfáját és mellé egy szög egyszerű, szívó benzines bármit. A Brerat óvom, szeretem, garázsban tartom, míg a másikkal munkába járok és napi használatban éli majd életét. Így is lett!
Motorok közül a dízeleket eleve elvetettem, soha nem volt saját dízel autóm és valószínűleg nem is lesz már, hobbiautónak meg amúgy is értelmetlen számomra. Benzinesek közül a legnagyobb, háromkettest a romániai rendszerben alkalmazott, igen csak borsos adója miatt vetettem el, illetve azért, mert hathengeresből csak a Busso jöhetne szóba, viszont azzal már nem szerelték a Brerat. Így maradt a 2.2-es szívó és az 1.75-ös turbós benzines a keresési listámon, mindenképp manuális váltóval.
Sejtettem, hogy olcsón nem kapok majd jót. 10.000 eurót tettem félre vásárlásra (és persze az első szervízekre külön, egy másik malacperselybe) és bíztam benne, hogy ebből majd veszek egy megkímélt, szép példányt, vagy kifogom a jó arú Szent Grált. Nos, nem hittem, hogy ez ennyire nehéz lesz.
Vásárlás előtt végigolvastam az összes tesztet, Népítéletet, de főleg a facebookon található Alfa csoportokat és netes fórumokat. Utóbbiak szerintem különösen hasznosak, mert a hazai és külföldi fórumokon, csoportokban gyorsan képbe lehet kerülni a típushibákkal kapcsolatban és úgy általánosságban kapunk egy képet arról, mit is várjunk az autótól. Mindemellett a Alfás csoportokban rengeteg segítőkész márkatárstól lehet kérdezni, akiknek a tippje, tanácsa sokszor segített már nekem vásárlás után is!
2018 második felében kezdtem el nézni a hirdetéseket, főleg a német és hazai, román oldalakon. Az olcsó, 5000 euró alatt, vagy környékén hirdetett autókat csak az elején néztem meg személyesen, aztán a felesleges utazások után rájöttem, hogy mindegyik vagy egy raklap szemét, vagy akkora pénztemető, hogy a szervízekben hagyott plusz pénzből inkább veszek egy szép példányt. Vagy kettőt. Közel 25 autót néztem meg, öt országot bejárva, nagyon vegyes tapasztalatokkal. Az már az elején tiszta lett számomra, hogy olcsó Brera nincs. Pontosabban van, csak a végén az lesz a legdrágább. Már a középső árkategóriában is rengeteg volt a tekert, törött, tákolt. Viszont ami meglepett, hogy a drágább, 8000 euró feletti ársávban is akartak eladni szemetet. Rétegvastagság mérővel a zsebemben utaztam és tudtam, hogy csak ismert előéletű autót veszek meg és csak szervízes átvizsgálás után. Nem volt preferenciám sem a színt, sem a kötelező extrákat illetően, én csak egy jó autót akartam venni, magamnak. A végső listán 5 autó maradt, mindegyik hasonló ársávban. Egy gyönyörű fehérről épp lecsúsztam Németországban, mert mire visszaszóltam hogy visszamennék érte, már eladták (az a gyönyörű barna bőrbelső, egy életre beleégett a retinámba). Végül egy francia, de akkor már két éve Budapesten lakó Brera mellett tettem le a voksomat. Az autót Franciaországban vették, újan. A családban több Alfa is volt, de a tulajdonos halála után a fia örökölte meg ezt, aki akkor már Budapesten élt. Ide hozta magával az autót, aztán idővel rájött, hogy neki felesleges a Transportere mellett, így eladásra kínálta. Végig garázsban állt, egy újrafényezett elemmel és teljesen dokumenált előélettel, valamint friss váltófelújítás után várt rám a mélygarázsban. Elvittük szakszervízbe átvizsgálásra, ott a szervóolajtartály szivárgásán kívül más hibát nem jeleztek. Ennek cseréjét belealkudva az árba hoztam haza a 2.2-es, szívó benzines motorral szerelt, facelift előtti Breramat, mindössze 74.000 km-el 2019 márciusában.
Úgy gondolom, hogy ha valaki kellően felkészül előre a megvásárolni kívánt autóból, legyen az bármilyen gyártó bármely típusa, illetve képes a helyén kezeli azt, mindemellett nem spórol a vételáron és körültekintően választ, akkor nagy meglepetés nem érheti (ezt azért lekopogom).
Hobbi autónak vettem a sajátomat és úgy gondolom, hogy ez az autó erre is való. Túrázni, utazni, élvezni az életet.
Közel három éve van nálam, végig garázsban állt, csak hétvégente használom. Ez idő alatt semmilyen meglepetést nem okozott (lekopog) és pontosan azt kaptam, amire vártam ilyen felhasználás mellett. Vegyük hát sorjában:
Az Alfa Brera gyönyörű. Kívül, belül. Mindig megnézed és mindig megnéznek benne. Vezetni, vele lenni maga a Dolce Vita. Ennek viszont ára van és kompromisszumokkal jár, lássuk hát ezeket szépen, sorban:
Ez az autó két személy szállítására alkalmas és ez a két személy az első üléseken kell utazzon. Hiába négyüléses papíron, a hátsó két ülés csak csomagok tárolására jó, esetleg kevésbé sikeres, alacsony aknakereső veteránok szállítására, mert a lábaknak hátul, kényelmesen utazva nincs hely (cserébe van hátsó kartámasz ki tudja mire és arányaiban használhatónak mondható csomagtartó).
Nem szabad keresni benne a praktikumot, mert nincs, de nem is erről szól. Az a kevés tárolórekesz ami van, szépen kidolgozott, cserébe haszontalan. Üditős palackot betenni példaul csak a könyöklő felnyitása után lehet, így ezt követően az utazás inkább arról szól majd, hogy két dolog miatt rettegsz: az egyik, hogy rádborul az ital egy enyhe kanyarban, a másik hogy letöröd a könyöklőt. Szemetes van, de maximum egy szem rágó férne bele. Ez ilyen, így kell szeretni.
Nem szereti a telet és azt sem, ha szabad ég alatt van tartva. Lehet, ha az enyém van elkényeztetve, de ha kiveszem télen, vagy esős időben, ne adj Isten kint van 1-2 napot, rögtön jelzi valami aprósággal, hogy nem jó az irány. Ilyen jel például a hidegben, indításkor 1 másodperce előugró, aztán eltűnő BÁRMILYEN hibaüzenet. De ide lehet sorolni a keret néküli ablak befagyását, ami miatt nem tudsz kiszállni. A fórumokon meg gyakori beázásokról lehet olvasni, amik nagyon meg tudják keseríteni az együttélést.
A hátsó tolatóradar nagyon hasznos extra, ugyanis a kis ablakokon nehézkes a kilátás hátrafele. Kialakítása és alacsony ablakai miatt a Brera amúgy sem egy könnyen körbelátható típus. Járdára felállni, parkolni óvatosan kell vele, mert alacsony az eleje, az alján lévő burkolólemezek pedig könnyen törnek.
Imádom vezetni, remek a futőműve, jól fekszi az utat. Persze ha jók az utak. Sajnos a román, hepe-hupás, gödrös útszakaszokon egy rémálom sokszor közlekedni. Én a 17-es gyári felnikkel vettem, nyári gumikkal, mert télen sosem használták. A 17-es felnikre vettem téli gumikat, majd vásároltam 18-as gyári felniket, az lett a nyári szettem. A 17-esekkel is fájdalmas sokszor az élet, hát még a 18-asokkal. Nem azt mondom, hogy a gerinceden érzed az összes úthibát, mint egy túl feszes sportautóban, hanem inkább a lelked fáj, mert sajnálod. Mintha bántanák az autót. A lelki fájdalmakon kívül meg még drága is a futóműjavítás, ebből is fel lehet készülni a fórumokon jó előre. Nekem még nem kellett cserélnem, javítanom semmit a futóművön (lekopog) de tény, hogy nehéz együtt élni így vele. A 19-es, vagy nagyobb felnikkel meg nem is tudom elképzelni, milyen lehet.
A váltási érzet jó, én megszerettem. A jó jelző viszont nem mondható rá a manuális, M32-es GM váltójára. Cserébe ezt is leírják előre a fórumokon, hogy felkészülj rá. Az enyémnek is fel volt újítva, pont vásárlás előtt a váltója, közel 1000 eurós számla járt mellé, nagy szerencse hogy nem én fizettem.
A váltó/futómű kényessége mellett nekem jött a harmadik démon-lovas, az ajtó, pontosabban annak a mechanizmusa, illetve az ablakemelő szerkezet, motor személyében. Beeső ablakokról olvastam a 159-es fórumokon, és hát a 159-es lényegében a Brera alapja. Nekem ilyen gondom nem volt (lekopog), viszont a többi valahogy mindig azt akarja, gondoljak rá. Az első nyáron olyan volt néha, mintha az ajtó ‘’lógna’’ becsukáskor. Beállították, jobb lett, jó nem. Aztán nyitáskor a kilincs kattant néha furán. Az is megoldódott egy szerkezet cserével. Az ablak viszont random produkál fura dolgokat, főleg hideg időben, amiket egy újratanítás sokszor megold. Most újabban a vezető felőli ablak néha gondol egyet és nem megy fel automatán teljesen, inkább visszaugrik. Erre majd ránézetek a szervízben.
A kisebbik benzinesek közül szerintem mindegyiknek pocsék hangja van a gyári rendszerrel. Pontosítok, nincs hangjuk. Engem ez kifejezetten zavart, mert ilyen szép fenékhez szép hang is dukálna. Nos, ezen egy nyitott rendszer akkorát dobott, hogy azóta velem együtt kel az egész utca, viszont egyszerűen imádom. Imádom! Kiráz a hideg ha csak eszembe jut.
Ami a menetdinamikát illeti: ez az autó nehéz. A facelift után talán kicsit könnyítettek rajta (az enyém a facelift előtti), de nem lett egy Caterham utána sem. Számomra viszont ez a 185 paripa pont elég, mindenre. Utazni szeretek vele, nem gyorsulgatni. Eddig sosem éreztem kevésnek, viszont az tény, hogy kinézet és most már a hangja alapján többnek mutatja magát, mint ami.
Az első hat lámpa gyönyörű, cserébe szinte semmit nem lehet látni velük. Nem is értem, hogy ez kinek és hol felelhetett meg. Sötétben keveset megyek vele, de az tény hogy kritikán aluli rövid fénnyel a látás. Ezen majd még javítok a jövőben.
A legenda szerint két fajta Alfa Brera van. Az egyik, amelyiknek párásodik a hátsó lámpája, a másik amelyiknek fog. Az enyém az utóbbi csoporthoz tartozik még, bár néha-néha azért üzen, jelez, hogy készüljek rá. A fórumokon erre is írnak módszerek, praktikákat, de a vége általában az, hogy inkább venni kell újat ami egyrészt ritka, másrészt borzasztó drága.
Fogyasztés: Olyan benzines Brerat én még nem láttam, ami keveset fogyasztott volna. Hallottam ugyan legendákat 10 alatti fogyasztásokról, de szerintem ez csak olyankor fordulhat elő, ha tartósan egy Prius mellett parkolunk. A rideg valóság viszont az, hogy az enyém az elmúlt évek alatt 13,4 literes átlagot produkált, pedig nem vagyok ólom lábú. És mindezt 100-as benzinből, mert csak azt tankolok és minimum 98-as oktánszámút ír elő a gyár is. Ez azt jelenti, hogy a céges, vagy munkába járó 1.6-1.4 szívó benzines Octavia/Corolla párosához képest nagyjából kétszer, de inkább két és félszer annyiba kerül minden út vele. Cserébe meg is éri minden egyes decijét : )
Végezetül pedig a kérdés: szép és jó, de mennyit hordtad szervízbe a kicsikét? A válasz: keveset. De tényleg. Nyilván alig használom, az évi 5000 km sem jön ki vele, illetve az autó még 90.000 km-t is alig tett meg élete során. Mindennapi használat mellett ez a kép valószínűleg árnyaltabb lenne. Csak hogy én szeretgetni vettem az autómat és nem igáslónak. Gyűlölöm ha mocskos, ha sárban, latyakban tocsogok vele. Azért vettem, amire szerintem a leginkább alkalmas: gyönyörködni benne, élvezni vele az életet és megőrizni a lehető legjobb állapotban. Ezzel együtt persze szervíz is járt, nézzük hát a tényeket:
Mivel ért már meglepetés, ezért én Őt csak márkaszervízbe viszem, még olajcserére is. Kötelező éves olajcseréken kívül:
-Vásárlás után kicseréltem a szivárgó szervóolajtartályt.
- Mivel 83.000 km környékén, meleg motornál történő újraindításkor elkezdte kidobálni a check engine-t, így arra két vezérlés módosító szelep cseréje lett a orvosság. Ezen kívül cseréltem egy apró pedálkapcsolót, egy hátsó féklámpa égőt és egy hátsó ablaktörlő gumit.
Amire félre van téve a képzeletbeli malacperselybe, az az első két ködlámpa üvegének a cseréje (mindkettő repedt volt mikor vettem, de nem áznak), illetve egy erősebb lámpa/égőszett. Jah és ennek a motornak láncos a vezérlése, ami el fog nyúlni majd, cseréje drága buli lesz, viszont ezt is tudom már jó előre és elfogadtam, hogy el fog jönni az alkalom.
Ami még zavaró volt benne, de nem minősül hibának: az esőszenzort és ezzel együtt annak az ablaktörlővel történő együttműködését szerintem élő ember nem érti. Én sem vagyok kivétel. Ezen kívül a tolatószenzor nagy ritkán hamisat jelez. A vezető oldali ülés billeg és bizonyos pozicióban nyekken is. Ez típushiba. Cserébe az üleseknek gyenge az oldaltartása (facelift után talán javult).
Az autón a felni és kipufogó rendszer cseréjén kívül mást sem vásárláskor, sem most, sem a jövőben nem szeretnék cserélni, a gyári állapotát őrzöm, amíg tudom. Ha lesz fejlemény történetünkben, akkor azt ide írom majd meg :)
Hibalista
- Szervóolajtartály csere (20.000) két vezérlés módosító szelep csere (60.000), pedálkapcsoló csere (kb 10.000), egy hátsó féklámpa égő és egy hátsó ablaktörlő gumi cseréje (8000), ajtó és ablak beállítésok, hangolások (15.000)
Ide hordtam szervizbe
Auto Torino Fiat Szervíz, Székelyudvarhely
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2006 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 74000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 15000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 13 l |
| Előző autója? | Forester | Következő autója? | Giulia QV |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan