Hiányos fogazatú, kissé pállott szájú ajándék táltos
Szöveges ítélet
Azért írom e sorokat, mer´ elkapott a nosztalgia.
Volt nekem egy ilyenem. Egy haverom, aki vagy csekély üzleti érzékkel, vagy kiváló helyzetmegoldó képességgel rendezett (az olasz és a német tábor majd ezt rendezett keretek között valami kies erdőszélen eldönti), felajánlotta nekem az autót eleinte pénzért, aztán ajándékba. Volt baja (az autónak), de egyáltalán nem tűnt vészesnek.
Azért mertünk végül belevágni, mert ismertünk egy jó olaszautós szerelőt, aki - hála nem csekély típusismeretének, és annak a ténynek, hogy képes volt felülemelkedni az alábbi két állítás között feszülő drámai ellentéten: magyar 75-ös ajándékba jó lesz vs. meredeken emelkedik az ócskavas ára - először beleegyezett, hogy a kiszemelt, saját lábán közlekedő járművet - amennyiben az utcájában megjelenik - néhány lépésről óvatosan megtekinti, esetleg ha viszünk hozzá botot is, könnyű kézzel megpiszkálja. Ebből a nem túl reménykeltő kezdetből indítva, a kocsi pár percen belül a műhelybe is beállhatott, sőt csáposra emelkedhetett, aztán mikor a próbaúton már csak egy meglepően rövid, de annál lelkesebben ismertetett kórismét kaptunk, az autó sorsa eldőlt.
Sajnos egyáltalán és semennyire nem álltunk úgy anyagilag akkoriban, hogy megengedhessünk magunknak - nem egy ilyen Alfát! - egy második autót. Ezidőtájt már porladozott egy projektautóm egy bérelt garázsban (Skoda 110R Coupé), ami azt jelentette, hogy hosszú, nagyon hosszú távon elköteleződtem anyagilag egy gyerekkori álmomra. De a napi járós Mondeot jó ötletnek tűnt néha az Alfával ki-kiváltani. Többnyire országúton, 70-100-km-es távokon használtam, kb. kora tavasztól nyár közepéig.
Eltelt már (többször nem írom át: sok, rengeteg) év, mióta megváltunk tőle, és máig nagyon szép emlékeket ébreszt. Jól ment, a kormányszervója beteg volt, az első futóműve sem állt a helyzet magaslatán, a rissz-rossz négyévszakos gumik mindezt csak tetézték. És mégis.
A nagyon foszladozó kipufogó ellenére is igen szép hangja volt a gépnek. És kellemesen lehetett autózni vele. Persze minden elindulást izgalmassá tett a tudat, hogy az autó nem 100%-os, ám úgy kellene használni, mintha az lenne, mert időre megyek. Ehhez képest csak néha makacsolta meg magát, mintha egy kis időt adott volna arra, hogy belehabarodjak, mielőtt a durva problémák bekövetkeznek. Ilyenek végül nem jöttek elő, aljas szemét módon eladtam. Pénzzé tettem az ajándékot, amire alig költöttem...
Tudatában voltam vele, hogy egy ritkaságot, egy autóipari konstrukciós zsákutcát vezetek, amely az ára és a minősége okán ítéltetett halálra. De nem emlékszem rá, hogy midőn kanyar közepétől szép egyenletesen húzattam négyezerig, ezt a sznob dumát mantráztam volna... :)
A legdurvább az egészben, hogy az egész történetet szinte végig ellenző feleségem egyszer megjegyezte, nem adtuk volna el, ha nem 1,8-as, hanem kétliteres.
Sajna, céges autó érkezte és életmódváltás miatt kellett mennie. Józan, de fájdalmas döntés volt. Talán összejöhet még egy valamikor.
Hibalista
- Kipufogó, mint rendszer: bevezetés, tárgyalás, befejezés - nem cseréltük - Kormánymű - fel kellett volna újítani, szervó eresztette az olajat, nem tettük meg - Első futómű gumiszilentjei - hajjaj, egen, egen. Ez is így maradt :) - - No, amit viszont megcsináltattunk rajta, azok az alábbiak: - Elektromos kábel, a vezetőülés alatti szakaszon zárlat - huncut lappangó hiba volt, de mikor harmadszor is el akartuk hozni a villanyos embertől (semmi baja), és nem indult, gyorsan lebökte fáziscerkával. - Szelepfedél tömítés - csere - Hátsó féktárcsák - nem cseréltük, de már kellett volna - Eléggé gondozatlanul került hozzánk: - Gyertyák - csere - Gyertyakábel - csere - Motorolaj - csere :))) - - Kellett volna cserélni még az összes fékbetétet - az első tárcsákat - gumikat - termosztátot - vannak bizonyos hondákos ismerőseim, akiknél megfigyeltem, h a pincében kislábosban termosztátfőzés hideg őszi estéken mecsoda közösségteremtő erővel bír. Sörök mellett.:) - tetőkárpit baldachinosan lógott - az alfetta.hu-n szerintem nem is tartották eredetinek azt a 75-öst, aminek nem lóg :)
Ide hordtam szervizbe
Széles Zsolt, Kádárta.Az ő hozzáállásának is köszönhető az autó, no meg az, hogy akarok én még ilyet. Vagy ilyenebbet.
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Zsargó, elektromos
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (4) | Évjárat | 1987 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 265000 |
| Megbízhatóság | (3) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | 1300 | Következő autója? | Swift Van 1,3 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan