Előre a XX. századba
Szöveges ítélet
Pár éve igazi "bácsiautóként" került elő egy garázsból, ahonnan csak a nyári hónapokban merészkedett ki vele nagyritkán a tulajdonosa, ennek megfelelően nem a korának és típusának megfelelő állapotban volt. Kiváló alap, eltenni, néha gurulni vele, miközben az ember sorra fogyasztja a mai műanyagautókat. Előzménye annyi, hogy a többi, mára kultikus Alfa (főképp 75-ös) mellett 164-esem is volt már kettő nagyjából a maga idejében, természetesen akkor még nagyon más elvárásokkal és dinamikával éltem az autós életemet.
Ez a példány egy alapkivitel, a legkisebb, kétezres benzines motorral, hajdan kitoltam volna a tányér szélére, mondván, mégis mire elég egy ekkora Alfában 144 lóerő. Elég sokmindenre. Rendkívül érdekes karakterisztikájú ez a nyolcszelepes, láncos, de már balansztengelyes, tehát simajárású, régivágású Twin Spark motor, alulról, már 1500-ös fordulatról megindul és 4500-ig nagyon eleven, vehemensen mozgatja a másfél tonna feletti, gyönyörűséges, lapos ékalakú kasztnit, miközben a kipufogóból különféle tónusokban ömlik a gurgulázó Twin Spark hangzás, ami önmagában véve is lenyűgöző.
Végül egy szezont használtam, aztán eltettem a garázsba, néha beindítottam, nem foglalkoztam vele egy-két évig. A garázst tavalyelőtt télen ki kellett ürítenem, így a 164-es a szabadba költözött, szépségét alig észrevehető lassúsággal koptatni kezdte az elmúlás.
Ekkor autóválságba kerültem: egyszerűen képtelen vagyok előre felé haladni tovább autókérdésben, nem is elsősorban financiális okok miatt, bár nem vagyok milliomos, nyilván folytathatnám az elmúlt 15 év újautólizingelési gyakorlatát, de megcsömörlöttem.
Gépérzetre, rendes kipufogóhangra, a sebességváltás mechanikus élvezetére, a békebeli Alfa-futóművek érzékenyégére vágyom, még akkor is, ha tudom, hiszen tapasztaltam, jobb, ha keretszerződést kötök a trélessel.
Ezért három év állás után beüzemeltettem a szerelőmmel a 164-est, kicseréltettem az állásban eltört hátsó spirálrugót, felújjítattam az eresztő szervószívattyút, kicseréltettem a szivárgó első lengéscsillapítókat, satöbbi-satöbbi, megváltam pár éves lizingelt kocsimtól és a 164-es mellé vettem egy dízel 156-os Alfát is.
Na, ezzel a kettővel, meg az örökös, mindig meglévő régi kocka Fiat Pandámmal, valamint a korrekt áron dolgozó, jófej és gyors tréleressel, nem utolsó sorban a fix, régóta ismert Alfás szervízháttérrel szállok én ki XXI. századi autózás világából.
Hibalista
- – Hátsó rugók - – Ablakemelők - – Szervószivattyú - – Fűtőradiátor - – Sok apróság
Ide hordtam szervizbe
Watz és társa
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (2) | Évjárat | 1994 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 185000 |
| Megbízhatóság | (3) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | 75 |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (5.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan